Délmagyarország, 2010. január (100. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-16 / 13. szám

A DÉLMAGYARORSZÁG/DÉLVILÁG MELLÉKLETE » NAPRÓL NAPRA MINDIG MAS Hétfő Kalendárium, A hét témája, Lakberendezés Kedd Gyógyír Szerda Légyott, Lurkókuckó Csütörtök Bizalmasan Péntek Délmadár, Utazó ozicazid PÁPA A FELHŐK FÖLÖTT LO NfÖ f\j Bár még nem avatták szentté az előző páU1 vro pát, II. János Pált, a spanyol El Mundo napilap nemrég arról számolt be, hogy valóságos verseny indult, olyan sokan szeretnék védőszentjüknek. Többek között a hegymászók is, mivel Karol Wojtyla, amíg tehette, szívesen túrázott a hegyekben, és egyébként is szerette a sportot: ahogy a Vatikánba került, uszodát és tornatermet építtetett. EGYRE TÖBBEN ÉRTIK MEG MAGYARORSZAGON A HEGYMÁSZÓT És akkor az ember boldog Mi ebben a jó? A legtöbb hegymászó inkább a csúcson készített filmet, fényképeket mutatja, amikor ezt kérdezik tőle. A legendásan suta Edmund Hillary egymondatos válasza arra a kérdésre, miért mászta meg a hegyet: „Mert ott van." Sir Edmundnál pontosabban fogalmazott a TV 2 Mokkájában a már említett Szendrő Szabolcs, aki megmutatva egy fotót, amely őt ábrázolja egy tűhegyes szikla tetején, azt mondta: „Ilyen helyre föl lehet menni fél lábbal, és akkor az ember boldog." „A látvány leírhatatlan! Minden hegy, a távoli felhők, Chamonix felett a kis repülőgép, minden alacsonyabban van! Szikrázó napsütés, gyenge szél, vakítóan fehér hó! Ezért érdemes hegyet mászni!" - írja egy magyar blogoló, aki csak Zsorzsként jegyzi fényképes beszámolóit. » Az embernek szüksége van arra, hogy olyasmit műveljen, ami a létfenntartásán túl is fontos neki. Erőss Zsolt Megdöbbentette az országot a legismertebb magyar hegymászó, Erőss Zsolt döntése: ha már a jobb lába nem gyógyulhat meg tökéletesen, inkább vágják le térd alatt, mert van olyan protézis, amellyel viszont lehet hegyet mászni. Ő folytatni akarja, ha lehet, már idén ősszel. Bár nincsenek igazán magas hegyeink, nálunk is egyre többen vannak, akik tudják, miért érdemes időről időre visszatérni a felhők fölé. SZABADIDŐSPORT BAKOS ANDRÁS Magyar hegymászókról szólnak a hírek: októberben négyfős csapat készült megmászni azt a Himalája szomszédságában lévő 6079 méteres csúcsot, ahol ember korábban nem járt - aztán október 13-án mindnyájan eltűntek, hiába kereste őket a helybeli mentőkkel, katonákkal együtt Mécs László, az egyik legképzettebb magyar alpinista. Utóbb kiderült: ott, ahol járhattak, nagy mennyiségű jég omlott le. December közepén három magyar hegymászó került bajba a Magas-Tátrában. A Téry-szurdokban rekedtek, de a hegyi mentők épségben hozták ki őket. EGY HIBA ÉS A KÖVETKEZMÉNYE Január 2-án, szombaton pedig szintén a Magas-Tátrában, a Sárkány-völgyecske egyik hójáratában, ereszkedés közben indult meg a lavina három magyarral. A túravezető, a Mount Everest első magyar meghódítója, Erőss Zsolt csúszás köz; ben jégcsákányát és hágóvasát a hóba vágta, hogy lefékezze zuhanásukat, de mindkét lába eltört, és két bordája is. Utóbb azt mondta, hogy hibáztak: „Mindig jól meg kell választani a célt. A hétköznapi életben pofára lehet esni, de itt nálunk súlyosabb következménye van a kudarcnak." A 42 éves, baráti körben Hópárducként ismert férfi, aki ipari alpinistaként tartja el a családját és keresi meg a hegymászásra valót, ezután a kívülállók számára megdöbbentő döntést hozott. Mivel jobb lába olyannyira roncsolódott, hogy az orvosok nem garantálták, hogy ezzel még sportolhat, ő maga kérte: amputálják a sérült részt. Minderről úgy beszélt, mintha csak a bokája ficamodott volna ki. Műlábbal ugyanis lehet hegyet mászni, s az ő élete attól teljes, ha úgy élheti, ahogyan a balesetig. Zsolt, aki eddig nyolc 8000 méter fölötti csúcsra jutott föl, azt mondta, segített neki a döntést meghozni, hogy jól ismeri Szendrő Szabolcsot, aki 16 éves kofa óta él műlábbal, jó barát és szintén hegymászó, mégpedig nem is akármilyen. Ősszel, de legkésőbb jövőre folytatni szeretné a Himalája-expedíciót, amelynek a fentebb említett Mécs Lászlóval és Kollár Lajossal együtt tagja. A 8586 méter magas Kangchenjunga csúcsának márciusi meghódításáról le kellett mondania, de a társak a sérült barát kedvéért most olyan célt választanak, amely neki sem okoz majd gondot. Gyűjtés indult egy speciális protézis beszerzésére, a CIG Pannónia Életbiztosító Zrt. pedig tízéves szponzori megállapodást kötött Zsolttal. TÍZEZER HEGYI MAGYAR Körülbelül tízezren élnek Magyarországon, akik tisztában vannak azzal, mihez ragaszkodik Zsolt annyira, hogy szó szerint a fél lábát odaadta érte. Ebbe a tízezerbe beleértendő minden olyan ember, aki rendszeresen hegyek között túrázik, szervezetten vagy magányosan. A képzett, magashegyi hegymászók is több ezren vannak, de sajnos nincs pontos nyilvántartás, elsősorban azért, mert sokan közülük azt gondolják, nem akarnak a tagdíjukból valaki mást támogatni - halljuk Kunos Gábortól, aki a szakág sportszövetségének tagja, maga is hegymászóoktató és túravezető. Hozzáteszi: egyre többen vannak, akik különböző szinteken művelik ezt a sportot. Amely nyilván egyidős az emberrel, mint a vadászat, de az alpinista nem ejt zsákmányt, csak az élményt viszi magával. Speciális felszerelés kell, a jó erőnlét és a felkészültség mégis fontosabb: a 4810 méter magas Mount Blanc első meghódítói, Jacques Balmat és Michel Paccard 1786-ban ugyanúgy saját tűrőképességük határait tornázták följebb és följebb, ahogyan 1953-ban az új-zélandi Edmund Hillary a világ legmagasabb, 8850 méteres hegyére menet, majd ugyanott 2002 májusában Erőss Zsolt. Akadnak, akik a szabadság sportjáról, a csönd szépségéről beszélnek, mások arról, hogy a csúcson pontosan tisztába jön az ember azzal, milyen kicsi, de ez ott nem nyomasztja, hanem épp megnyugvással tölti el. AZ ISTENEK IS OTT VANNAK Nem véletlen, hogy keresztény legendák szólnak a hegyre följutó és megvilágosodó emberről, hogy a nevezetes hegyeknek volt remetéjük. A görög istenek is hegyen, az Olümposzon élnek, a hindu mitológia más csúcsot, a Meru-hegyet tartja számon ilyen helyként. Ezt több ismert hegycsúccsal is azonosítják, így a Mount Everesttel vagy a Csomolungmával, amelynek szanszkrit neve azt jelenti: az istenek lakóhelye. Azért a hegymászás, túrázás élménye nem csak a világ tetején élhető át. Erőss Zsolt azt mondja, a természet megismerése az első lépés: ha valaki hegyet akar mászni, ne sziklafalon kezdje, főleg, ha alföldi ember, hanem menjen túrázni. - Hogy miért érdemes viszszamenni? A hegymászás olyan nekünk, mint a festőnek a festés - feleli lapunk kérdésére az alpinista. - Az alkotáshoz lehet hasonlítani azt, ahogyan elindulunk, haladunk fölfelé, és aztán elkészül a kép. Az embernek szüksége van arra, hogy olyasmit műveljen, ami a létfenntartásán túl is fontos neki, különben például inni kezd. Hát ne igyon, hanem lehetőleg mozduljon ki otthonról minél gyakrabban, és ismerje meg a világot. AZ ELSŐ MAGYAR A CSÚCSON Csíkszeredán született 1968. március 7-én. Az erdélyi születésű hegymászó első magyar állampolgárként hódította meg a Mount Everestet. Magyarország legeredményesebb hegymászója, mind ez idáig nyolc 8000 m fölötti csúcsot mászott meg. Erőss Zsolt és felesége, Sterczer Hilda. CSÁKÁNNYAL A KÓRHÁZBÓL 2002-ben a világ tetején. hegyet Zsolt egyik társa, Hajdú Péter, aki elhagyhatta a kórházat. Jellemző gesztus: a 22 éves sportoló jégcsákánnyal a kezében távozott a tatabányai intézményből. Azt mondta, ahogy lehet, visszamegy a balesetük helyszínére, hogy megkeresse a másik csákányt. Azt ugyanis kölcsönkapta, vissza szeretné adni a tulajdonosának. Erőss családját nagyon megviselte a baleset, az pedig különösen, hogy a hegymászó az amputálás mellett döntött. Felesége, a szintén hegymászó Sterczer Hilda azonban megérti őt, és a rokonságban is ő közölte mindenkivel, miért határozott így a férje. A hegymászókat az gondolkodtatta el inkább, hogy a Hópárduc feljutott a világ legmagasabb hegyeire különösebb baleset nélkül, most meg egy viszonylag könnyű pályán járt ilyen szerencsétlenül. Leghamarabb fél év múlva már ismét mászhat