Délmagyarország, 2010. január (100. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-11 / 8. szám

10 Kalendárium SZERKESZTI FÁBIÁN GYÖRGY 2010. JANUÁR 11., HÉTFŐ Az almát nyár derekától a következő év tavaszáig fogyasztjuk. így nem csoda, hogy nálunk valamennyi gyümölcs között az egy fő által elfogyasztott mennyiség almából a legnagyobb (fejenkénti és évenkénti gyümölcsfogyasztás 73,8 kg, amiből 22,7 kg az alma). Verebeinkről A tél beköszöntével több ismerőssel is beszélgettünk a madáretetőknél tapasztaltakról. Eközben óhatatlanul előkerült a szó az etetők leggyakoribb látogatóiról, a verebekről. Kiderült az is, hogy gyakoriságuk ellenére sokan nem ismerik őket, nem tudják megkülönböztetni két fajukat - a házi és a mezei verebet. Ez adta az ötletet, hogy most őróluk legyen szó. ÁLLATHATÁROZÓ ALEXAY ZOLTÁN A házi veréb mindenütt előfor­dul az ember közelében. Egyes szakirodalmi munkák úgy em­legetik, hogy a leggyakoribb madár a földön - ezen egy ki­csit eltűnődhetünk, mert kér­dés, hogyan lehet megszámol­ni a sokféle madarat. Kétségte­len, hogy minden kontinensen megtalálható: Eurázsiában az ázsiai terület délkeleti részétől eltekintve őshonos, éppúgy, mint Észak-Afrikában. Észak-Amerikába, Ausztráliá­ba, Új-Zélandra és Dél-Afriká­ba betelepítették és elszaporo­dott, ami jó alkalmazkodóké­pességét bizonyítja. Jellemző rá az ivari kétalakú­ság. A hím legfőbb ismertetőjele, hogy a fejtető szürke, a tarkótá­jék rozsdavörös, csőre, a szem­és toroktájéka fekete. Szárnya barna, feketében mintázott, a hasa szürke. A tojó barnásszür­ke, a szárnya hasonló a hímé­hez, de a fején nincs szürke, ill. rozsdavörös díszítés (ő igazán szürke kis veréb). Hangjuk jel­legzetes csiripelés. Nem jó repü­lők, csak rövid távokat tesznek meg. A mezei veréb mindenütt képes fészket rakni. Ereszcsator­na alatt, ólakban, odvakban, fecskék fészkében, a gólyafészek ágai közé, de a fák ágvilláiba is. Évente háromszor költ, egy fé­szekalja 3-4 tojásból áll. Az első költés fiataljait általában rova­rokkal etetik, később szinte kizá­rólag növényeket fogyasztanak, gabonát, napraforgót, de fel­szednek minden, a ház körül előforduló ehetőt is. Nyártól kezdve csapatosan kóborolnak, ősszel és télen tö­megesen költöznek a városokba, falvakba, ilyenkor ők az etetők leggyakoribb vendégei. A mezei veréb valamivel ki­sebb és karcsúbb rokonánál. A hím és a tojó hasonló. Legjel­lemzőbb ismertetőjele a rozsdabarna fejtető és az arc hátsó felén lévő fekete folt. Háta, szárnyai és far­kai barnák, a szárnyakon két fehér csík van és fekete sá­vok díszítik. Torka fekete, hasa barnásfehér, összességében nagyon csinos kis madár. Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos, a töb­bi kontinensre betelepítették. Zömmel a mezőgazdasági terüle­teken költ, odúkban, kazlakban, gyurgyalagok, partifecskék jára­taiban, gólyák fészkének részébe egyaránt beköltözik, de előfor­dul a településeken is. Évente két nemzedéket nevel fel, átíag 5-6 Bókája van, ezeket eleinte rovarokkal eteti, később ők is át­térnek a növényi eledelre. Csa­patosan látogatják a gabona- és napraforgótáblákat, a szemek kipergetésével a nagy verébtö­megek károkat okoznak. Mindkét verébfaj állandó madár, télen a mezei verebek is megjelennek az etetők kör­nyékén, ahol a napraforgót és a faggyúpogácsát fo gyasztják a legszíve­sebben. Mind­egyik veréb védett. Szobanövényeink gondozásai 99 Dr.Alexay Zoltán, a rovat szakértője várja kérdéseiket: zoUnovat (Slapcom.hu 99 Nagykutasi Vik­tor kertész to­vábbra is várja kérdéseiket kertesz@lap­oom.hu Most, hogy a szabadban nem tudunk kertészkedni, van időnk a szobanövényeinkkel foglalatoskodni. A kétfajta verebet sokan összekeverik, pedig különböző madarakról van szó. A képünkön látható házi veréb a leggyakoribb madár. Véleményközelben A Pannon véleményalkotó SMS-rovata írja meg heti kérdésünkre válaszát SMS-ben a 06-20/554-2444 es telefonszámra! A hét kérdése: Ön betartja az újévi fogadalmát? Várjuk olvasóink SMS-szavazatait! Küldjenek frappáns választ vagy egy egyszerű igent nemet a kérdésre! A legjobb válaszokat megjelentetjük! Szívesen vesszük, ha kérdést is javasolnak, miről tudjuk meg a köz véleményét? pannon 99 A készen kapható ku­tyaruhák standard mé­retben ké­szülnek, de aki ügyes, otthon is varrhat kis kedvencének. NÖVÉNYÁPOLÁS NAGYKUTASI VIKTOR Nil nocere, azaz ne árts! Ez a legfon­tosabb jó tanács, amit Hippokratész az orvosok lelkére kötött, és ennél tömörebben a növényeinkkel való törődés iránymutató szabálya sem fogalmazható meg: ápoljuk, de ne gondozzuk agyon növényeinket! Cé­lunk az legyen, hogy a legjobban megfelelő, legkedvezőbb életkörül­ményeket megközelítő viszonyokat teremtsünk számukra. Az ápolás tehát azzal kezdődik, hogy növényeinket megfelelő hely­re „telepítjük". Az ápolási munkák szabályait maguk a növények is megmutatják. A növény fejlő­dése során alkal­mazkodott a környezetéhez, tehát bizonyos fokig külsejé­ről is levonha­tunk arra vonat­kozó következte­téseket, hogy mi lyenek a számára op­timális életkörülmé­nyek. A nagy felületű, pu­ha állományú levélzet például a vízigényesség je­le, hisz az ilyen levélfelület sokat párologtat. A pozsgás le vélzet viszont képes a nedvesség tárolására, a viaszos bevonat gátol­ja a párologtatást, tehát az ilyen le­vélzettel megáldott növényről tud­hatjuk, hogy alkalmazkodott a szá­raz körülményekhez. Vélhetően ős­hazájukban is kevés csapadékot kapnak, így nálunk sem fogják kedvelni a gyakori locsolást. A növények fényigénye szintén különböző. Vannak kimondottan fénykedvelők és ismerünk árnyéktű­rőket. Egyes fajoknál a levelek jel­legzetes, szép színezése csak megfe­lelő fénymennyiség esetén alakul ki. Az egyes növényfajokat az ablakban vagy állványokon, akár a szabadban célszerű fényigényük figyelembevé­telével elhelyezni. Északi fekvésben vagy a szűk utcák beárnyékolt abla­kaiba ne erőltessünk színes levelű fajtákaf, hisz ezek többnyire fényigé­nyes növények. Szép számmal talá­lunk mutatós árnyéktűrő fajokat ­ezek közé tartozik a legtöbb zöld le­véldísznövény és a páfrányfélék is. Kutyaruhák télen Sok ember szemében még mindig furcsa hóbortnak vagy divatnak tűnik a kutyák öltöztetése. A lakásban, folyamatosan egyforma hőmérsékleten tartott kutyák szőrzete nem téliesedik, így könnyen belegondolhatunk magunk is, mennyire örülnénk egy rövidgatyás sétának a gyönyörű - bár kissé szeles és fagyos - hóesésben. Azonban mint mindenben, itt is töb­ben átesnek a ló túloldalára. Egy nyári ruhában feszítő vagy öltöny­ben esküvőre igyekvő kutya látvá­nya aranyos és jópofa ugyan, de a kutya szempontjából nézve koránt­sem hasznos és szükséges. Csakúgy, mint a tüllszoknyák, fürdőruhák és sapkák esete sem. Kutyaruha legkönnyebben szak­kereskedésekből vásárolható, hátrá­nya azonban, hogy ezek standard méretűek és csak kismértékben állít­hatóak. Ez nem kis bosszúságot okoz a tacskók és elhízott ölebek tulajdo­nosainak. Ilyen esetekben varratha­tunk is ruhát, ahol több méret leadá­sával egyénre szabott ruhát kapha­tunk. Ezek sok esetben olcsóbbak is a készen kaphatóknál, az egyediség­ről nem is beszélve. Léteznek kabátok, pulóverek, ove­rallok, mármint ami a hasznosabbját illeti. A kabát akkor a legmegfele­lőbb, ha a kutya marjától a farokig ér. A pulóverek, overallok belebújósak, így takarják a lábat, védik az egész mellkast. A kabátokat általában egy has alatt állítható, vastag pánttal lát­ják el, amivel szabályozható annak mérete. Ezek gyakran szél- és vízálló­ak, esetleg fényvisszaverő csíkkal vannak ellátva. Léteznek kivehető bélésű és le­csatolható ujjú praktikus darabok is, így kedvencünket mindig az aktuális időjáráshoz tudjuk öltöztetni. Ugyanakkor a kínálat végeláthatat­lan, a szakáruházakban kapható da­rabokon kívül ma már rengeteg erre specializálódott varrónő és üzlet is biztosítja a praktikumon túl a napi divatot is. Sok helyen kapható bőrből, far­merből készült vagy a gazdi ruhatá­rához illő kollekció is. Azt azonban ne felejtsük el, hogy a ruha inkább funkciójában, semmint külalakjá­ban legyen megfelelő. A ráérősek és ügyes kezűek otthon is könnyen varrhatnak vagy köthetnek ruhákat, pulóvereket, ezekben internetes fó­rumok és szabásminták is segíthet­nek. Végső megoldásként egy meg­unt pulóver levágott és kutyára hú­zott ujja is szóba jöhet. Ugyancsak hasznos, bár koránt­sem elterjedt darab a kutyacipő is. sa Verőfényes nyári napokon, külö-Of nősen a déli órákban az üveges ve- , randák vagy déli fekvésű virágabla- ' kok növényeit árnyékolóval kell vé­denünk a túlzott sugárzás ellen. Az üvegen keresztül a levelek megper- c zselődhetnek, a levegő is túlságosan felmelegszik, s a növényeket a nagy párologtatás okozta vízveszteség na­gyon megviseli. Az öntözés szerepét külön nem kell hangsúlyozni, mert mindenki is­meri. Növényeink a szükséges víz­mennyiséget rendszerint a talajból veszik fel, emellett azonban fontos a levegő páratartalma is. A növények öntözésére jó recept nincs. Általános szabály, hogy talajuk állandóan nyirkos legyen. Ezt a legkönnyebben tapintással állapíthatjuk meg. Ha a talaj felső rétege szárazon morzsás, öntözzük. Egy-egy öntözéskor min­dig az egész földlabda nedvesedjék át. Öntözésre lehetőleg mindig állott vizet használjunk. Vannak vízigényes növényfajok, amelyek vízbe állítva díszle­nek a legjobban (pl. vízipál­ma). A legtöbb növény azon­j ban nem kedveli a túlzott I öntözést, ennek hatása több­f nyíre levélsárgulás, gyökér­rothadás formájában jelent­kezik. Hasonló jelenségeket észlelhetünk, ha a tartóedény­nek nincs lefolyónyílása, s a fö­lösleges öntözővíz nem folyhat ki. Ilyenkor a pangó víz még ful­ladást is okozhat. A gyökérrotha­dás legbiztosabb jele az, hogy a nö­vény levele zöld ugyan, de a talaj nedvessége ellenére fonnyad. Más­kor az elkorhadt gyökerek nem bír­ják ki a felső hajtások súlyát, s a nö­vény kidől a tartóedényből. Ilyen­kor az elpusztult gyökereket éles késsel távolítsuk el az ép részig, utána ültessük át a növényt megfe­lelő méretű edénybe, jó vízáteresztő talajba. A növénynek ekkor rend­szerint kevés gyökere marad, ezért egy ideig dugvány módjára kezel­jük, párás környezetet biztosítsunk számára. Erre nem a megfázás, hanem a környezetre gyakorolt ká­ros hatása és egyéb cipőkárosító tu­lajdonságai ellenére sajnos még ,1 népszerű útsózás miatt van szükség, n Télen rengeteg sántító, lábát nyalo­gató, nyüszítő kutyával találkozha- >1 tunk az utcákon. A só kimarja a ku- d tyatalp érzékeny bőrét, komoly káro­sodásokat okozva. Ez ellen sétálta­tás előtt és után vastagon a talp bő­rére kent zsíros, vízlepergető krém­mel védekezhetünk. A popsikrém ki­válóan alkalmas erre a célra. Sétáita­tás után a kutya lábát nedves rongy­gyal mossuk le, majd töröljük szá razra, így átvészelhetjük különösebb gond nélkül ezt az időszakot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom