Délmagyarország, 2009. december (99. évfolyam, 281-305. szám)

2009-12-05 / 285. szám

2009. DECEMBER 5., SZOMBAT 11 Cy IPCT^íl Káüoy Molnár Péternek öt verseskötete jelent meg, és ha­marosan elkészül második lemeze is. SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA CD M CO sQJ V. CO CJ UNALMASNAK TARTJA MAGÁT KÁLLOY MOLNÁR PÉTER Nem csodabogárság 99 Manapság fontosabb, hogy az em­bernek hány gyereke, mi­lyen botrányai vannak, mint maga a telje­sítmény. Nem unatkozik Kálloy Molnár Péter (képün­kön), a Beugró egyik sztárja: hamarosan meg­jelenik második lemeze, hat főszerepet játszik, szerepelt a Szuperbojz című magyar vígjáték­ban. Érdekli a régészet, szinkronizált már halat, csavarhúzót. Unalmas embernek tartja magát, és nem teregeti ki a magánéletét. SZÍNHÁZ FARKAS jUDIT - Mindig megtalálják a humoros szerepek, de a komoly oldalát is megmutatja a drámai feladatok­ban. Melyiket szereti jobban: a drámát vagy a vígjátékot? - Legalább annyi drámai szerepet játszottam, mint víg­játékot. Ilyen volt a Hamlet címszerepe, A nap 25. órája Fekete Gizivel, a Virágot Al­gernonnak, és a Kucó című monodrámában az értelmi fogyatékos fiú, ám a média annyira nem használja az ember drámai oldalát. Egy­formán szeretem mindkettőt, de az ember mindig azt ked­veli kicsit jobban, amiből ke­vesebb van. Ez most a dráma. - A magánéletben is annyira vicces ember, aminek gondol­hatják? - Szerintem unalmas va­gyok. Depresszióra hajlamos, folyton gondolkodó, önma­gát rágó ember. Ez senkit nem érdekel, de nem is baj, mert egyébként sem szeretem taglalni a magánéletemet. Manapság fontosabb, hogy az embernek hány gyereke, milyen botrányai vannak, mint maga a teljesítmény. Én örök idealistaként hiszek ab­ban, hogy az a fontosabb, amit az ember a szakmában, a színpadon elér. - A színház, a rendezés mellett megírt öt verseskötetet, és éne­kel i& hamarosan megjelenik második lemeze. Melyik volt előbb: a színész, a költő vagy a zenész? - Hatéves koromtól gitá­roztam és zongoráztam, ez vonzotta be - teljesen termé­szetes módon - a többit. El­kezdtem saját dalokat írni, ezekhez az angol kamu szö­veg helyett magyar szöveget kellett szerezni. A verseket elő is kellett adni, ekkor jött a színház. Az első lemezem, A nő után szakmai visszhangja nagyon jó volt, a reklámja vi­szont annyira nem. Rettene­tesen nagy példányszámokat nem produkált, de majd a második! - Ön minek vallja magát e há­rom közül? - Nem érzem úgy, hogy be kellene az embereket katego­rizálni. Lehet, hogy csodabo­gárságnak tűnik, de ezek a dolgok nagyon is kapcsolat­ban vannak egymással. Egy színházi ember érdeklődik a Már a S.Ö.R.-ben (Shakes­peare összes röviden) is fon­tos szerepet játszott az impro­vizáció, ami 1994 óta fut. A Caveman című darabba is be­vonom a közönséget. - Mi volt a legszokatlanabb feladat, amit valaha kapott? A Rocky Horror Show-ban transzvesztita her­ceget játszottam. Nem volt Névjegy. Kálloy Molnár Péter 1970. június 6-án született Mező­csáton. 1993-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1991-ben a Nemzeti Színház, 1992-től 1997-ig a Vígszínház tagja volt, azóta szabadfoglalkozású művész. A Beugró állandó szereplője, szinkronszínészként, rendezőként és szinkronrendezőként is működik. Öt verseskötete jelent meg, és hamarosan elkészül második lemeze is. Szerepelt többek között olyan magyar vígjátékok­ban, mint az Üvegtigris; sorozatokban, mint az Angyalbőrben vagy a Tűzvonalban. Jelenleg futó darabjai: S.Ö.R., G.Ö.R.CS. (Görögök Összes Cselekedetei), Caveman, CS.A.J. (Csakazért is játék), Kövek a zsebben. 1996-ban Souvenir-díjat kapott. rendezés iránt, meg kell tud­nia írni értelmesen egy mon­datot, tudja, milyen zenét vá­logasson a rendezéséhez. Ez a komplexitás természetes velejárója kellene, hogy le­gyen az embereknek, nem ér­dekesség. A mai világ viszont nem kedvez ennek a szemlé­letnek. - A Beugróban főként improvi­zációs készségét hasznosítja. Más darabokban is előtérbe ke­rül-került a rögtönzés? - Szeretek improvizálni. éppen megszokott, hogy fű­zőben és magas sarkúban flangáljak a színpadon. A Pa­pírkutyákban chippendale show-t adtam elő, ez is új volt. De kellett már csavarhú­zót, fúrót, halat is szinkroni­zálnom. - Míg a Beugró már harmadszor költözött, a Hal a tortánban ­amelyben ön is főzött családi segítséggel - nemrég ismert börtönviselt emberek főztek fő­műsoridőben. Mit szót hozzá? - Kell a szenzáció. - Mi köti le most, és mik a tervei? - Elkezdjük a második le­mezem, a Pesti álom lemez­bemutatóját, amerikai turné­ról is szó esett. Dübörög a Be­ugró, és most mutatják be a Szuperbojz című Kabay Bar­na-filmet, amelyben én is szerepet kaptam. Kijön egy hangoskönyv egy debreceni ügyvéd barátom írásaiból, ta­vasszal lesz egy nagy dobá­som egy nagy színésszel, amiről még nem árulhatok el többet. Tavaly jelent meg az ötödik verseskötetem Lóránt Attila fotóival, ebből is készül kiállítás, ami talán külföldre is eljut. Ezenkívül hat külön­böző főszerepem megy négy színházban. Szóval van prog­ram bőven. - Van olyan hobbija, ami telje­sen elüt a szakmai dolgoktól? - Szerencsés vagyok, mert azzal foglalkozhatok, ami a hobbim és a mániám, és még némi pénzt is keresek vele. Egyszer szeretnék filmet is rendezni, de nagyon sok minden érdekel, ami nem színház. Például az ókori tör­ténelem: a római, görög, egyiptomi, mínoszi kultúra. Szívesen régészkednék ama­tőr szinten, fotóznék állato­kat Afrikában. Ahogy telik az idő, egyre több dolog foglal­koztat. Kis beszéd a csodákról 99 Láttam a múltkor, az ősz bebújt egy moher­kardigán alá, pszt, mondta az egyik mell­bimbónak, pszt, mondta a másik mell­bimbónak, és hagyta, hogy a mellbimbók gazdája rin­gassa egy ki­csit, csak a sarokig, aztán kiszállt, és új­ra tépkedte a leveleket, zör­gette az ága­kat, kavarta nagykanállal a ködöt, a tej­begrízes eget. Volt, aki föltámadt. Kinek megjelentek. Rászólt az apukája szelleme, útba iga­zította egy glóriás szent, vagy maga az Úr. Kinek an­gyal adta a fölvilágosító tas­lit. Ki megvakult néhány napra, hogy aztán éleseb­ben lásson. Mások szörnyű betegségből, leprából, buja­kórból, burjánzásból gyógy­ultak föl, pedig a sírjuk már megásva tátongott a teme­tőudvaron. A csodák története nyil­ván az emberiség története, és csodák nélkül nem épült volna egyetlen kápolna, sem katedrális. A csodákat több kategóriába sorolják. Vannak a nagy, világra szó­ló csodák, melyek minden­kihez szólnak, mindenkit érintenek. Ezek a csodák szítanak aztán meghason­lást, háborút, inkvizíciót és egyéb szörnyűségeket. Per­sze, nem a csodák a felelő­sek, ők csak megtörténnek, mert igény, erős kereslet tá­madt rájuk, és aztán az em­berek használni kezdik, majd, ahogy szokott lenni, elrontják őket. Alig van szomorúbb do­log egy elrontott, elhasznált csodánál! Aztán vannak a hétköznapi csodák. Egyazon házban élnek már húsz éve, reggelente köszönnek, este újra köszönnek egymásnak, és ő azt veszi észre: szerel­mes. És a másik is szerelmes. És! Betáncol a munkahelyé­re, és azt énekli a dög, lelket­len főnökének: boldog. Vagy elbocsátják, azonnali hatállyal kirúgják, és de­hogyis kapja meg végkielé­gítésnek az Isten fél karját, és ő mégis boldog. Gyerme­ke születik, ez hétköznapi esemény, hiszen hány ilyen kisbéka ugrált bele az élet­be, ő mégis csodálattal bá­mulja az ordító húskupacot, és máris arra gondol, hogy Napóleon vagy Maria Callas lesz belőle. Én híve vagyok a hétköz­napi csodáknak, sőt igazá­ból ezeknek vagyok a híve. A nagy csodák nyomában odaáll valaki vagy valami, egy kamera, egy rikoltozó ember, egy egész ország. Én a kis csodákat szere­tem. Mondjuk, az ősz egy pillanatát! Láttam a múlt­kor, az ősz bebújt egy mo­herkardigán alá, pszt, mondta az egyik mellbim­bónak, pszt, mondta a má­sik mellbimbónak, és hagy­ta, hogy a mellbimbók gaz­dája ringassa egy kicsit, csak a sarokig, aztán ki­szállt, és újra tépkedte a le­tömegek járnak, végelátha­tatlan sorok kanyarognak, az emberek meg tüleked­nek, tolakodnak, és a nagy csodák nevében és akarásá­ban rendre purparlét ren­deznek. A csodákat akarják az emberek, mint a havi fi­zetést. Vagy mint a prémiu­mot. A nagy csodákat köz­vetítik, magyarázzák, olyan nincs, hogy Te és a nagy csoda, csak ketten, meghit­ten időztök, sutyorogtok, söröztök a kiskonyhában, a nagy csoda és közéd mindig veleket, zörgette az ágakat, kavarta nagykanállal a kö­döt, a tejbegrízes eget. Ez csak egy kis csoda volt. Vagy ahogy egyszer, álltam a Vár utcánál, és rám szólt valami erő, valami akarás, igazán nem tudom, mi, de rám szólt, hogy hé, Ernő, ez egy tökéletes pillanat! Alig volt forgalom, szép zöldek voltak a postásbiciklik. És minden a helyén volt, az ég a föld, a kocsma, a pénz. Álltam, remegtem, és azt suttogtam, hogy tökéletes! Különben tudom fokozni is. Mert minél kisebb egy cso­da, annál jobban tudom szeretni, tisztelni és akarni. Olyan pici csoda, hogy hu­nyorog az ember lelkének a szeme, nahát, tényleg alig látszik! Majdnem elballag­tunk mellette! Majdnem el­aludtunk a közelében! A csodák nem olyanok, mint az élőlények, mert at­tól, hogy kicsi, még nem aranyosabb, kedvesebb. At­tól, hogy kicsi, a csoda nem esetlenebb, és nem kiszol­gáltatottabb és nem is érték­telenebb. Kis csoda is tud nehéz, halálos és szörnyű­séges lenni! A kis csoda tud annyit, mint a nagy csoda. Az is előfordul, hogy este megkérdezik, na, volt vala­mi ma, Ernő? Én meg azt mondom, áááá, semmi kü­lönös. Nem-e?! Mert aztán mégis eszembe jut valami. De hogy is mondhatnám el, hogy aznap száz csoda tör­tént velem. Kétszáz! Ezer! Gyönyörű csodák voltak. Fogták a kezemet, paskol­gatták a szívemet, a lelke­met gyűrögették, szépen vé­gigvezettek a napon. Míg­nem este lett, véres naple­mente, harmat és gyász. Igen, tele volt csodákkal a napom! És igy van ez akkor is, hogy amikor visszagon­dolok rájuk, azt kell monda­nom, olyan, de olyan kicsik voltak, hogy nem is vettem őket észre. Egyetlen egyet sem vettem észre! Pedig ma is voltak vagy ezren. De két­százan mindenképpen! Szív Ernő fff \v SZEGED HEGYEI JOGÚ VÁROS POLGÁRMESTERI HIVATALA A 2009. DECEMBER 7. ÉS DECEMBER 11. KÖZÖTTI MUNKAHÉTEN A KÖVETKEZŐ ÖNKORMÁNYZATI KÉPVISELŐI FOGADÓÓRÁK, FÓRUMOK LESZNEK. December 7-énv hétfőn: * Katona Gyula, a 13-as számú választókeriilet (Móraváros) képviselője fogadóórát tart 17-18 óráig a Somogyi Könyvtár móravárosi fiókkönyvtárá­ban (Szeged, Móra u. 21.). * Dr. Szőke Péter, a 18-as választókerület (Belváros) képviselője fogadóórát tart 17-18 óráig a Radnóti Miklós Gimnáziumban (Szeged, Tisza Lajos krt.). December 8-án, kedden: * Gila Ferenc, a 24-es számú választókerület (Petőfitelep és Baktó) kép­viselője fogadóórát tart 17 órától a Balaton Utcai Általános Iskolában. December 9-én, szerdán: * Nagy Sándor, a 3-as számú választókeriilet (Felsőváros, Tarján) képvi­selője fogadóórát tart 16 órától a Táltos Tehetséggondozó Általános Iskolá­ban (Szeged, Pósz Jenő u. 2.). * Hekáné dr. Szondi Ildikó, a 10-es számú választókerület (Belváros) képviselője fogadóórát tart 16 órától a képviselői irodában (Szeged, Kiss E. u. 3.). Tel.: 06-30/963-8137 vagy az 564-276. December 10-én, csütörtökön: * Virág András, a 14-es számú választókerület (Alsóváros) képviselője lakos­sági fórumot tart 17 órától az Alsóvárosi Általános Iskolában (Szeged, Dobó u. 42.). Téma: A Szegedi Rendőrkapitányság működése, a működést biztosí­tójogszabályi háttér, aktuális kérdések, körzeti megbízotti iroda létesítése Alsó­városon. Vendég: dr. Zélity László r. ezredes, a Szegedi Rendőrkapitányság vezetője és a Helsinki Bizottság képviselője. * Dr. Csapó Balázs, a Szegedért Egyesület képviselője fogadóórát tart 14-15 óráig a Szegedért Egyesület székhelyén (Szeged, Kárász u. 11.1. em. 7.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom