Délmagyarország, 2009. december (99. évfolyam, 281-305. szám)
2009-12-30 / 304. szám
2009. DECEMBER 31., CSÜTÖRTÖK MEGYEI TÜKÖR E-MAIL P0STAB0NTAS 90 éves a Szegedi Vasutas SE 2009 évfordulói között érdemes megemlékeznünk egy szép szegedi sportjubileumról. 1919-ben alakult meg a Szegedi Vasutasok (ma már többes szám nélkül használjuk) Sportegyesülete, amely immáron generációk óta elhivatott sportvezetők szervezésében biztosított hátteret megannyi sikeres sportoló és edző működéséhez. Az évtizedek során a folyamatosan működő labdarúgó, az 1923-ban alapított atlétikai és az 1928 óta létező birkózó szakosztályai mellett kerékpár, torna, úszó, vízilabda, kézilabda, sakk, kosárlabda, teke, tenisz, ökölvívó, lövész, leventesport, motorkerékpár, súlyemelő, vívó, cselgáncs, valamint 1970-től tájékozódási futó szakosztályaiban tízezernyi sportoló fordult meg. Lehetetlen itt helyszűke miatt pusztán csak felsorolni is a legsikeresebb sportolókat, ezért csak egy szubjektív válogatásra vátlalkozhatom. A labdarúgók 1923-ban és 1968-ban a Fradit is kiverve magyarkupa-elődöntősök, mindkétszer a döntőt megnyerő MTK-tól kaptak ki. 1974-ben sikerült a visszavágás, a Magyar Népköztársasági Kupában az elődöntőbe jutásért az MTK-t verték ki, a döntőbe jutást akkor a Ferencváros akadályozta meg. Az 1940-es években az élvonalat többször is megjáró, a Puskással felálló Kispesttel döntetlent játszó, előbb játékosként, majd edzőként Kalocsai Gézával felálló csapat 1944-től Tisza, ezt követően Lokomotív, majd az ötvenes években Törekvés néven aratta sikereit. A 60-es évek elején az akkor NB ll-es csapatban tűnt fel Kocsis Lajos, későbbi 33-szoros válogatott, mexikói olimpiai aranyérmes labdarúgónk. Az atlétáknál a gyalogló Dudás Gyulát sérülése fosztotta meg a barcelonai olimpián való részvételtől. A jegyzett utánpótlás-nevelő műhelyként számtalan országos bajnokot adó szakosztály legutóbbi nemzetközi sikerei az egykoron gyaloglóként kezdő, de hosszútávfutásban kiteljesedő, világcsúcsokat is beállító Sípos István nevéhez kötődik. A birkózóknál a szakosztály-alapító Futó Géza útiköltség hiányában nem utazhatott ki az 1932-es Los Angeles-i olimpiára, míg a világbajnoki ezüstérmes, mindenképpen éremesélyes Péter Istvánt politikai döntés fosztotta meg az 1984-ben ugyanott megrendezett olimpián való részvételtől. A nehézsúlyú Höhn József, Csikós Ferenc sikerei mellett szomorú emlék a rendkívüli tehetség, Szabó Sándor 17 évesen, 1988-ban bekövetkezett értelmetlen halála. Napjainkban is sikerágazat a tájékozódási futás. Oláh Katalin 1995-ös felnőtt világbajnoki aranya óta is folyamatos az eredményes utánpótlás-nevelő munka, amit ifjúsági Európa-bajnoki arany-, ezüst- és bronzérmek is jeleznek. Múltjukat és működésüket idén önálló kötetben foglalták össze (Sindely Pál-Szokol Lajos-Gera Tibor: Tájékozódási futás a 90 éves Szegedi Vasutas SE színeiben). A rókusi indóház melletti, szűknek bizonyult pályát épp a nagy gazdasági világválságot követően váltotta fel a mai helyén az akkoriban 200 ezer pengőből kiépített sportkomplexum. A fedett lőcsarnok és a teniszpályák azóta eltűntek, hogy részben a helyükre tornacsarnok, étterem és szálloda épüljön. A sokszor változó körülmények közepette a háromnemzedéknyi idő alatt stílszerűen vagonnyi érmet, oklevelet, kupát nyertek, elvive és öregbítve Szeged jó hírnevét ország- és világszerte. Kohári Nándor, az Ifjúsági és Sportbizottság elnöke, Szeged Köszönni nem szégyen Egy fél éve figyelem, a buszon, a villamoson fel- és leszálláskor rendszeresen köszön egy úr a vezetőnek, jó reggelt, jó napot, jó estét, viszontlátásra, mondja jó hangosan, hogy a környéken ülők és állók is hallják. Engem ez annyira elgondolkodtatott, hogy rádöbbentem, mi, utazók mintha elfelejtettünk volna köszönni egymásnak. Rádöbbentem, hogy a házban nem nagyon köszönnek egymásnak az emberek. Tovább gondolkodtam, néha muszáj, javaslom másnak is, anélkül, hogy valakit ezzel megsértenék. Odáig jutottam, hogy milyen igaza van az én ismeretlen ismerősömnek. A busz- és villamosvezetőt nem leköpni, megverni kell, legalább köszönjünk neki, hogy vigyáz ránk, sértetlenül elvisz a munkahelyre és vissza. Gondoljanak bele, néha 40-50 fő vagy még több ember utazik, és sértetlenül megérkezik. De még akkor is megérdemli, hogy köszönjünk neki, ha ez az ő munkaköre. Talán még azt is megérdemli, hogy ezt mondjuk neki leszálláskor: köszönöm, viszontlátásra. Természetesen az egy másik dolog, hogy ha középen vagy a szerelvény végén szállok fel, akkor mi van. Nagy baj lenne, ha netán az utastársaimnak is köszönnék: jó reggelt, jó napot, jó estét vagy kezét csókolom, ha hölgyek vannak az ajtó környékén? Az újságban megjelent „egy utas meglepetése". Azt írta vagy telefonálta, hogy neki előre köszönt a kocsivezető, na ez nem baj, csak az illető azt nem tudta, hogy az etikett szerint az érkezőnek illik köszönni. Én 81 éves vagyok, még emlékszem, hogy édesanyám, édesapám mindig arra intett: fiam, légy illedelmes, köszönjél a felnőtteknek, néniknek, bácsiknak. Végezetül, hogy mindenkit megnyugtassak, azóta én is tisztelettel köszönök a villamos-, troliés buszvezetőknek. Természetes, mindenki maga dönti el, hogy köszön-e vagy sem. Amennyiben gondolkodik, rájön, hogy mit tegyen, vagy mit ne tegyen. Lehetőleg egyet ne tegyen, hogy furcsállja, vagy talán elmosolyodik a magyar a másik magyaron. És közben nem jön rá, hogy köszönni nem szégyen. Ez egy szép magyar szokás már akinek. Sikula Szabolcs szegedi nyugdíjas ELVESZETT, MEGTALÁLTÁK SMS-SZÁMUNK: 30/303-0921 E-MAIL MEGJÖTTÜNK Gyűjtés, avagy ha egy iskola összefog Néha úgy érezzük, hogy az emberi értékek - mint például a tisztelet, a szeretet, a megbecsülés és az empátia - kezdenek elfogyni a hétköznapokból. Aztán közeledik a karácsony, és ezek a megkopni látszó értékek ismét felszínre kerülnek, így történt ez a mi iskolánkban, a Rókusi általános iskolában is. Minden évben gyűjtést rendezünk a rászorulók számára. Több helyre vittünk már ajándékokat, néhány helyen már várnak bennünket. Ebben az évben úgy határoztunk, hogy nemcsak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is kérünk adományokat. Felvettük a kapcsolatot a Máltai Szeretetszolgálat munkatársaival, akik nagyon örültek a kezdeményezésnek. Vállalták, hogy segítenek abban, valóban megfelelő helyre kerüljenek a csomagok. Három héten át vártuk az adományokat. A gyűjtést kiterjesztettük az iskola falain kívülre is: felhívásunk elhangzott a rádióban, és megjelent a Délmagyarországban is. Az eredmény felülmúlta várakozásainkat: nemcsak tanítványaink és szüleik, nemcsak az iskola dolgozói ajánlottak fel adományokat, hanem azok az emberek is felkerestek bennünket, akik a médián keresztül értesültek kezdeményezésünkről. És érkezett mindenféle földi jó: tartós élelmiszer, édesség, gyümölcs, ruhaneműk, játékok, könyvek kicsiknek és nagyoknak. Nem tudjuk mindazt felsorolni, ami napról napra halmozódott a gyűjtőhelyiségben. Nyugdíjasok, felnőttek és gyerekek hozták el ajándékaikat. Gyakran olyanok igyekeztek segíteni másokon, akik maguk is segítségre szorulnának. Karácsony előtt két nappal fejeztük be az adományok gyűjtését, hogy még időben eljuttathassuk az érintettekhez. Ámulva néztük az ajándékhegyet! Még egy feladatunk volt: a rengeteg ajándékot elszállítani a Máltai-házba, a Csanádi utcába. Újabb kihívás, amit meg kell oldani! Most nekünk volt szükségünk segítségre. Telefonon hívtuk a Taxi Plusz számát. Nagyon készséges hang jelentkezett a vonal másik végén. Kibúvók keresése és elutasítás helyett máris mondta, hogy mikor és ki érkezik az iskolába a tehertaxival. Húsz percen belül a taxi vezetője, Terhes úr és mi, a gyerekekkel együtt már pakoltuk is az ajándékokat a kocsira. Lelkesen, vidáman, mert tudtuk: időben célba ér a segítség. Ennyi a mi történetünk. Talán nem is igazán a kézzel megfogható és átadható ajándékokról szól. Hanem az összefogásról, a szeretetről, a segítségről, a jóságról. Köszönet mindazoknak, akik a karácsonyi készülődésben arra is vállalkoztak, hogy egy pillanatra megálljanak és gondoljanak azokra is, akik segítségre várnak. Dávidné Sz. Éva, Degovics Gáborné, Kószó Gabriella, Tariné M. Ildikó pedagógusok, Rókusi általános iskola, Szeged Karácsonyi képeslapok Felháborodva tapasztaltam, hogy a december 21-én a ságváritelepi postán feladott karácsonyi képeslapok 4, azaz négy munkanap alatt nem tudtak megérkezni Szegedre, Szentmihályra és Röszkére. Bár a hölgy megkérdezte a postán, hogy akarom-e elsőbbségivel, miután a 6 lap feladása a 600 forintot is meghaladta, úgy döntöttem, nem kérem az „extra" szolgáltatást még további 600-ért. Amikor megkérdeztem, hogy a lapok odaérnek-e karácsonyig, azt a választ kaptam: „Nem biztos." Érdekes, Írországból 5 nap elég, hogy megérkezzen egy levél! Ha ilyen a szolgáltatás, és nem csak a sztrájk ideje alatt, akkor nem értem az egészet. Ha én így végezném a munkámat, lehet, hogy nem sokáig lenne munkahelyem. De úgy látom, vannak emberek és cégek, akiknek mindent lehet. Rém kellemetlen, hogy én akartam meglepetést a rokonoknak, ismerősöknek, és én lepődök meg és kerülök kellemetlen helyzetbe, hogy a jókívánságaim karácsony után érkeznek meg. Szabó Gabriella, Szeged SZEGED NÉMET ZOÉ December 28., 15 óra 35 perc, 3440 g. Sz.: Dobó Krisztina és Német Tibor (Üllés). MOLNÁR AMBRUS December 28.. 15 óra 15 perc, 3420 g. Sz.: Bucsi Judit és Molnár András (Szeged). SZENTES RADICS PÉTER SÁNDOR December 27., 13 óra 5 perc, 2920 g. Sz.: Papp Edit és Radics Tivadar (Tiszasas). GONDA KÁROLY December 27., 20 óra, 2440 g. Sz.: Orgován Magdolna és Gonda Károly (Tiszaföldvár). GYURÁSZ AMINA REBEKA December 26., 11 óra 10 perc, 2430 g. Sz.: Román Amalia-Adriana és Gyurász Márk (Csanytelek). SZABÓ MILÁN DOMINIK December 23., 16 óra 24 perc, 3260 g. Sz.: Bazsó Krisztina Zsuzsanna és Szabó Ákos (Szentes). FELFÖLDI BENCE December 25., 7 óra 1 perc, 2820 g. Sz.: Kácsor Ilona és Felföldi Mihály (Csongrád). GRATULALUNKI PINCSISZERŰ KUTYUS Hagemann Judit jelezte Baktóról: december 24-én 17 óra körül a baktói átjárónál találtak egy zsemleszínű, pincsiszerű kutyust barna nyakörvvel. A füle vége fekete, a farkán is van feketés szín, akkora, mint egy nagyobbacska macska. Szobakutya lehetett, a gazdi jelentkezését a 70/259-1512-es telefonszámon várják. ELKÓBOROLT SKÓT JUHÁSZ December 17-én talált egy skót juhász kan kutyát olvasónk: a kutyát előtte a Boldogasszony sugárúton, majd Újszegeden látták kóborolni. Olvasónk ismerősei ideiglenesen befogadták, de szeretnék visszaadni a gazdájának, mert nem jön ki a két saját kutyájukkal. Kedves, szelíd, jól ápolt állat, a gazdi jelentkezését a 30/315-7289-es számon várják. Téli Holt-Maros A szegedi Holt-Marosnál, a víztorony közelében készítette olvasónk a téli fotót karácsony előtt: a csodás havas táj élményét szeretné megosztani lapunk olvasóival is. FOTÓ DR. PIKÓ BETTINA Havas Kurca-part Szentesen, a Kurca-parton is megmutatta néhány napra magát a tél karácsony előtt. A városlakók által olyan nagyon kedvelt Kurca a hólepel alatt is gyönyörű. FOTÓ: MACZELKA LÁSZLÓNÉ