Délmagyarország, 2009. november (99. évfolyam, 256-280. szám)

2009-11-24 / 275. szám

2009. NOVEMBER 24., KEDD KAPCSOLATOK E-MAIL POSTABONTÁS A hallásszabadság pártján Az MDF a hallásszabadság pártján áll, ezért nem hagyja szó nélkül a kétpárti rádiópaktumot, amellyel a Fidesz és az MSZP elvette az emberektől a zenét. Bár a két párt a színfalak előtt vérre menő harcot vív, teljes az összhang, ha az önérdekeikről van szó. A rádiós frekvenciapályázatoknál is érvényesült ez az elv: a Fidesz és az MSZP a köztársasági elnök, a miniszterelnök és az ORTT elnökének figyelmeztetéseit félresöpörve döntötték el a Sláger és a Danubius rádió sorsát. A két népszerű csatorna megszűnik, és helyükön Fidesz-MSZP pártrádiók alakulhatnak. A Magyar Demokrata Fórum elítéli a sajtószabadság, a törvényesség és a tiszta verseny normáira fittyet hányó döntést, és megtette a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a Nemzeti Hírközlési Hivatal a bíróság jogerős döntéséig függessze fel a botrányos eljárást. A két bűnrészesnek nem sikerült eltussolnia az ügyet, a civil felháborodás mellett jelentős volt a nemzetközi sajtóban megjelenő negatív visszhang is. Mértékadó nemzetközi lapok arról számolnak be, hogy Magyarországon a politika gátolja a tisztességes versenyt. Ezek a híradások rendkívül rossz hatással vannak hazánk nemzetközi megítélésére. A világ egyik vezető hetilapja, a The Economist felidézi, hogy az ORTT elvette két külföldi tulajdonú rádióállomástól az országos műsorszolgáltatási engedélyt, és helyi cégeknek ítélte oda. E cégek egyike pedig „a Fideszszel, a jobboldali ellenzéki párttal áll kapcsolatban". A Financial Times szerint a két külföldi tulajdonos arról számolt be, hogy a pályázati eljárás kezdete előtt „olyanok keresték meg őket, akik a két párt képviselőinek mondták magukat", és felajánlották, hogy meghosszabbítják engedélyeiket, ha a pártok megkapják a cégek tőkéjének 50 százalékát. A Sláger rádiót tulajdonló Emmis Communications érdekeltségének alelnöke, Barbara Brill a lapnak úgy fogalmazott: „egyértelműnek tűnő módon alkut ajánlottak annak fejében, hogy a párt támogasson (bennünket) a pályázaton". Az újság a következőt is közölte, az ügy aggályokat vet fel azzal kapcsolatban, hogy Magyarországon erősödhet a politikai beavatkozás az üzleti szférában, ahogy „a pártok igyekeznek pénzhez jutni a jövő évi általános választások előtt". A külföld számára egyértelmű, hogy a pártok hatalmukkal visszaélve, banánköztársaságokban bevett eszközökkel próbálják feltölteni saját pártkasszájukat. Az MDF évek óta küzd a politika és a gazdaság közti szürkezóna felszámolása érdekében. Csak találgathatunk, hogy a külföldi befektetők mikor unják meg ezt a folyamatot, amelynek következményeibe belegondolni is rossz. Az MDF nyitott, befogadó és megbízható Magyarországot szeretne, ahonnan nem üldözik el a külföldi befektetőket, ahol nem számít magyarellenesnek az, aki a nemzet érdekében felszólal a piacellenes hangok, a törvénytelen döntések ellen. A „pártokrácia" gazdagodása a magyar emberek pénzén történik, nekünk kell megfizetni a korrupciót, a verseny hiányát és a tisztességtelen háttéralkukat. Szabó Sámuel elnök, MDF, Makó In memóriám Szente Antal Csak „birkázni" nem szabad? Az új csak jobb lehet Kovács Kincső „Tekerjen máshová" című olvasói levelével teljes mértékben egyetértek! Az öö-ző makogás engem is idegesít. Az ilyen egyéneknek logopédushoz kellene fordulniuk. Régebben ilyen műsorvezető nem volt! Akármi lesz a Sláger helyett, az csak jobb lehet. Én is sürgősen eltekertem onnan! Most már valójában ideje távozniuk, mert vesztettek. Szűcs Vidor, Szeged Kovács Kincső november 14-i olvasói levelére már néhányan reagáltak a lap ezen oldalán. A reagáló levelekhez fűznék néhány gondolatot. A vitát elindító levélben szó sincs zeneellenességről. Egyedül a Bumeráng című műsor színvonala kapott minősítést. Nem is a legjobbat. A „birka" jelző meg micsoda csekélység és viszonylag kedves kifejezés a „kurva ország" (a hazánk), „kóbor kutyák" (a rendzavaróknak minősített tüntetők) vagy bizonyos tévés show-műsorban folyamatosan jelenlévő lóf..., sza... ba... meg-hez képest. Igaz, hogy ezek a volt miniszterelnöktől, illetve sztárolt színészektől és másoktól erednek. A helytelen beszéd pedig ha akarjuk, ha nem - van kitől -, ránk ragad. A gyermekeinkre meg pláne. A Bumeráng hallgatásáért magamat is lebirkáztam volna (magamat csak lehet). A rádió zenéjét viszont igenis hallgattam, szerettem, de a Bumerángot nem. Ugyanazért nem szerettem, mint a levélíró. Továbbá nem szeretem a vacsoracsatákat, a könnyed, léha életet bemutató, a szórakozz és nyerj műsorokat. Szavazni sem szeretek tévés műsorokban, nem is szoktam 200-500 forintos perc- vagy SMS-díjért. Szerencse, hogy csatornát lehet váltani. A pályáztatás természete meg azt eredményezi, hogy mindenki nem nyerhet. (A húsosfazék meg nem szól örökre.) A pályáztatás visszásságait ugyanakkor megfelelő - valós - információk nélkül felturbózzuk, akár a H1N1 elleni magyar vakcina körüli tájékozatlanságot. Ennek ellenére „birkák" nem vagyunk, csak néha kicsit butuskák. Ez sem mindig rajtunk múlik. Badényi István, Szeged Egyszer volt, hol nem volt, a Kórógy-parti vendégmarasztaló sártenger közepén egy iskola. Annak évtizedekig volt lelkes, következetes tanítója Szente Antal. Sajátjaként oktatta, nevelgette, tanítgatta kedves feleségével, Katóka nénivel a kis vadóc, tanyai nebulókat mintegy két évtizeden ke-resztül. A Kórógy-parti iskola 100 évig állta az idők próbáját. 1975-ben elnéptelenedett, megszűnt. A tanyai emberek faluba, városba költöztek. Tette ezt a tanító bácsi is kedves családjával, feleségével, Katóka nénivel és egyetlen lányával, Edittel. De csak azután, miután a tanítói munka legnehezebb részét, az iskola megszűnését is megélte, végigvitte. Beköltözött a városba. Megérdemelt nyugdíjas éveit is ott kezdte tölteni. Felesége még néhány évig Szegváron tanított. Tanító bácsi, hogy ne teljenek nézete szerint haszontalanul nyugdíjas évei, kertészkedett, virágokat nevelt. Később, évek múlva súlyos betegséggel kellett megküzdenie. Egy darabig sikerült, de végül ezt a csatát elvesztette. És mi, volt tanyai diákok megdöbbenten fogadtuk a hírt, hogy a tanító bácsi november elején végleg elment. Valahogy örök ifjúként élt bennünk. Kötelességtudatra, munkaszeretetre nevelt. Ez egy egytantermű tanyai iskolában, a sártenger közepén nem volt egyszerű még évtizedekkel ezelőtt sem. Fiatal éveinek, napjainak egészét kívánta ez a munka. Olyan bölcsességgel tette a dolgát, hogy a mai napig hálásak vagyunk érte. Gyermekeinknek, sőt unokáinknak példaként emlegetjük és adjuk tovább, amit a régi iskolában, tőle útravalóként kaptunk. Tanító bácsi! - ha későn is, legyen ez a legnagyobb elismerés az évtizedeken át tartó munkáért! Emelt fővel, ahogy tanított minket, de szomorú szíwel, az emlékét megőrizve kísérjük utolsó útjára. Békés pihenést kívánva búcsúzunk: „Bár zord a harc, megéri a világ. / Ha az ember az marad, ami volt: / Nemes, küzdő, szabadlelkű diák." (Ady Endre) A Kórógy-parti iskola volt diákjai nevében: Katona Kiss Piroska (Gila Antalné) Honnan tudja, ha nem hallgatja? Tisztelt Kovács Kincső! Olvastam elhíresült levelét, amelyet a Danubius és a Sláger rádióról írt! Azon csodálkozom, hogyan lehet valaki ennyire jártas olyan rádiók műsorával kapcsolatban, amiket nem is hallgat? Én azt gondolom, ha valamit nem szeretek, azt nem hallgatom. Ha viszont ennyire tájékozott, akkor feltételezem, hallgatta! Ez körülbelül olyan, mint hogy az egész ország pfujolta egy show-man műsorát, ami egy kereskedelmi tévécsatornán ment, de mindenki teljesen naprakész volt a műsorban és a családban történtekkel. Ez pedig egyet jelent: hogy aki pfujolta a műsort, az nézte is, ezért volt tisztában az eseményekkel. Esetleg ön is hallgatta az említett rádiók műsorát? Ha pedig a válasz igen, akkor a birkázása máris önkritikává alakult. Fekete Szabolcs, Szeged Válasz Seres Sándornak Az olvasói levelemre (november 14-én jelent meg) reagáló Seres Sándor üzemmérnöknek javaslom: olvassa el újra a hozzászólásomat. Önmagát „egy birka Bumeráng-hallgatónak" vallja. Akinek nem inge, ne vegye magára! Idézek a hozzászólásomból: „A sok birka rajongó, aki pedig segít nekik bégetni (tüntetés, aláírásgyűjtés, népszavazás?!), az más, fontosabb ügy érdekében tevékenykedjen!" Aki tud olvasni, és érti is azt, amit olvas, annak nem kell megmagyarázni. Ha az egészből csak részleteket akar kiragadni, és a hozzászólásom egésze elkerülte a figyelmét... Nem kell a politikát, politikusokat belekeverni. Minden politikusnak addig fontos a választó (4 évente), amíg leadja a szavazatát... De: mivel a Sláger rádió és vele együtt a Bumeráng is örökre eltűnt, mindenki kereshet magának másik állomást. Ahogy eddig is történt! Kovács Kincső A zene az kell!" Tisztelt Sláger-rajongók! Ha figyelmesen olvasták volna Kovács Kincső és az én olvasói levelemet, rájöhettek volna, hogy nem a zenei program ellen nyilvánítottak véleményt. Magam sokszor hallgattam a zenei blokkokat. Sajnos azok közé is bevágtak a délelőtti adásból ízlésromboló és obszcén részleteket. Ezek öt-hat percen keresztül ismételték a két öntelt, helyenként trágár, humortalan reggel elhangzottakat. Az ország erkölcsi állapotához az ilyen típusú műsorok is hozzájárultak. Más, hasonló színvonalú médiumokkal együtt. Az a baj ezekkel, hogy az ifjú „rajongók" ezt tartják követendőnek. Ezért nem tisztelik szüleiket, tanáraikat és az időseket. Nem ismerik kötelességeiket, csak a felszínes „szórakozást" biztosító, állítólagos „jogaikat". „A zene az kell!" - írta Kovács Kincső. Ezt a mondatát senki nem olvasta el, vagy nem értette? A két vesztes adó nem teljesítette az alapszerződésükben vállalt befizetéseket. Évről évre mégis megkapták a folytatáshoz a frekvenciákat. Az nem volt politikai döntés? A közszolgálati médiumok kevesebb pénzből gazdálkodhattak emiatt. A fennmaradó 6,5 millió hallgató nem számít, ugye? Csak az a 3,5 millió, aki most ökörködés, szellemi környezetszennyezés nélkül marad. „A zene az kell!" - mondom én is. A két tendernyertes adó is színvonalas könnyűzenét fog szolgáltatni. Trágárék pedig találnak maguknak helyet az éterben. Lonkay Gábor, Újszentiván