Délmagyarország, 2009. november (99. évfolyam, 256-280. szám)

2009-11-10 / 263. szám

14 Tihanyi napkelte UTÁNAJÁRTUNK OLVASÓNK PANASZÁNAK Szegedi olvasónk nemrégiben Tihanyban járt, ahol megörökítette a napkeltét. Mint elektronikus levelében írta: a felvételt filmre fotózta, közel 30 másodperces expozíciós idővel. FOTÓ: HEGYESI TIBOR POSTABONTAS Ok és okozat - a vásárhelyi tanárverés kapcsán Nézem a helyi városi televízió önkor­mányzat közgyűléséről szóló közvetí­tését, első téma a Varga Tamás-isko­lában történt sajnálatos tanárverés. A jegyző beszámol az általa lefolytatott vizsgálatról, a bíróság ítéletéről, amit a bíróság most kivételes gyorsasággal hozott meg. Miközben a képviselők pártszerű elkötelezettségtől függetlenül sor­ra ítélik el az erőszakot - legyen az verbális vagy fizikai - háttér­zajként hallom a televízió két ke­reskedelmi csatornáján naponta közvetített nyomdafestéket nem tűrő veszekedését. A trágár, indu­latos veszekedést felerészben ugyan „kifütyülte" a szerkesztő, de a stílus, az indulatok féktelen megnyilatkozása most (kivétele­sen) csak verbális erőszak formá­jában a „füttyök" ellenére is jelen volt. Eszembe jut egy alaptörvény, mi­szerint mindennek oka van és az okoknak következménye, amit okozatnak nevezünk. Verekszik a gyerek, tanárt pofoz a szülő, vagy éppen egymást verik a szülők: okozat. A híradó épp egy lövöldö­zésről számol be - egy ember meghalt: okozat. De a tegnapi hí­rek is agyonszurkált áldozatokról számoltak be: okozat. Folytathat­nám a sort, ezt látjuk, halljuk nap mint nap. Felmerül a kérdés: ezeknek a tra­gikus eseményeknek mi az oka? És felmerül még néhány kérdés: hol élünk? Hogyan jutottunk ide? Hogyan juthattunk ide? Mi az oka annak, hogy ide jutottunk? Akárhogy is töröm a fejem, egyet­len elfogadható választ találtam. Mi vagyunk az okai! Mert eltűrjük, hogy már a rajzfil­mek is csak az erőszakról szólja­nak. Eltűrjük, hogy a törvények szinte csak a jogokat sorolják, de arról egy szó sem esik, hogy joga csak annak van, aki a kötelessége­it is teljesíti. Gyermekjogokról beszélünk, mi­közben a hébe-hóba iskolába „be­tévedő" középiskolás a tanárát rúgja, veri, vagy éppen leköpi. A pedagógus meg még önérzetében sem sértheti meg a verekedő, vagy akár köpködő diákját. Napo­kig tudnám sorolni a bajainkat, nem folytatom. Felmerül a kérdés, hogy milyen lesz a társadalmunk 10 év múlva? Addigra felnő a Varga Tamás-isko­la nyolcadikosa, és már ő veri a gyereke tanárát? Remélem, nem! De mi a teendő? Szüntessük meg az okokat, mert az okok akár tetszik, akár nem, okozatokat szülnek! És Váci Mihály szavaival: Nem elég a jóra vágyni, / a jót akarni kell! / És nem elég akarni, / De tenni, tenni kell!..." Hát tegyünk! Sillye Béla, Hódmezővásárhely Mindszenti szennyvízügy: én másként látom! Néhány gondolatot és kérdést szeretnék megfogalmazni a mind­szenti szennyvízelvezetéssel kap­csolatban. Természetesen többek nevében emelek szót. Legelőször szeretném leszögezni, hogy jó do­lognak tartom a képződő szenny­víz valamilyen kezelését. De! Meggyőződésem, hogy a je­lenlegi gazdasági helyzet nem al­kalmas ennek végrehajtására. Túl hosszú a segélyezettek sora a pol­gármesteri hivatalban. Ők minden­képp fizetésképtelenek. Nagyon sok a munkanélküli és a kisnyug­díjas. őket szintén felelőtlenség ilyen pluszkiadással terhelni. So­kan vannak olyanok, akik bár alá­írtak, később meggondolták ma­gukat, vagy változott az anyagi helyzetük. Vagy rájöttek bizonyos dolgokra. Ugyanis ez a 2 ezer fo­rintos lakáskassza-törlesztés csak egy csali! Később ez több ezerre duzzad (vízdíj + csatorna + belső . szerelés), szinte elviselhetetlen terhet róva egyes családokra. A lakosságért csak kis mértékben is felelősséget érző képviselők (vezetők) ilyet nem erőltethetnek. Törekvésük - bár dicséretes - a jelen helyzetben nem megvalósít­ható. Később talán lesznek jobb feltételek. Önök ugyanis testközel­ből tapasztalják, milyen a pénzte­lenség. Én úgy tudom, az önkor­mányzati ingatlanok után sincs befizetve az önrész. Miből lenne? Sok család van. akiktől esély sincs behajtani a kezdő részleteket sem. Helyettük ki fizet? Ezért vonom kétségbe azt a kije­lentést, hogy „a befizetések rend­ben zajlanak". A módszer, amelyet alkalmaznak a kényszertagokra, erősen diktatórikus. Egy korábbi MSZMP első titkári módszereire hasonlítanak. Lehet, hogy ezek törvényesek, de hogy nem etikusak, az biztos! Itt kérdőjelezem meg az abszolút többséget is; lehet, hogy néhány pillanatig megvolt, most - szerin­tem, szerintünk - biztosan nincs. Voltak, akik vissza akarták monda­ni, de egyszerűen nem fogadták el. Néhány éve már készült felmé­rés ez ügyben, és - ha jól emlék­szem - a támogatók aránya nem érte el az 50 százalékot. Vélemé­nyünk szerint most is ez az arány. Ezért kérjük önöket, kövessék an­nak a bölcs polgármesternek a példáját, akit a tévében láttam. Azt mondta: „belátom, a jelen helyzetben a lakosság ezzel nem terhelhető". Megjegyzem, nyertes pályázatuk volt! Bízunk az önök bölcs, felelősség­teljes döntésében! Tóth István, Mindszent OLVASÓINKNAK Szerkesztőségünk továbbra is fenntartja a jogot arra, hogy a beérkezett észrevételeket, olvasói leveleket esetenként rövidítve, szerkesztett formában, teljes név­vel aláírva közölje. Az írások olvasóink nézeteit tük­rözik, amelyek nem feltétlenül egyeznek meg a szerkesztőség vé­leményével. Postabontás rovatunkban maxi­mum 2200 karakter hosszú olva­sói leveleket teszünk közzé. G­münk: kapcsolatok@delma­gyar.hu, vagy 6729 Szeged, Sza­badkai út 20. KÉSIK A HATÁROZAT Szegedi olvasónk, Fürtön István álló autójába belerohant egy másik autó július 18-án Sándor­falva és Ópusztaszer között. Ja­nuár óta sajnos csak rendőrségi határozat ellenében fizet a biz­tosító - rendőrségi helyszínelés is volt -, így hiába vette fel a kapcsolatot azonnal a vétkes biztosítójával, azóta sem látott egy fillért sem. Az autóját nem tudja használni, mert képtelen kifizetni a 800 ezer forintos ja­vítást. Már három és fél hónap­ja húzódik az ügy, és még két hónapot jósolt az ügyintéző, amikor olvasónk érdeklődött a rendőrségen. Szeretné tudni, hivatalosan mennyi idő után E-MAIL kell kiadni egy ilyen határoza­tot. Kissé soknak tűnik az átfu­tási idő. Tuczakov Szilvána, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője a következő tájé­koztatást adta rovatunknak: „Az elsőfokú szabálysértési hatóság a közlekedési baleset miatt in­dult szabálysértési eljárást köve­tően akkor küldi meg a határoza­tot a részes félnek, amennyiben az jogerőssé vált. Az elsőfokú határozat meghozatalát követően - még a jogerőre emelkedés előtt - azonban annak, akivel szemben az eljárás megindult, jogorvoslati lehetősége van. Azaz amennyiben az említett fél a ve­le szemben hozott határozat va­lamely rendelkezését nem fogad­ja el, kifogást nyújthat be, amely további eljárást - annak elbírálá­sát - vonja maga után, ezáltal a határozat csak később fog jog­erőre emelkedni. A szabálysérté­si eljárást és a jogorvoslati lehe­tőségeket, valamint a további el­járási cselekményeket jogszabály írja elő, amelyhez hatóságunk kötve van. Amennyiben az olva­só a konkrét ügyben az eljárás jelenlegi állására kíváncsi, keres­heti az ügy előadóját személye­sen a Szegedi Rendőrkapitánysá­gon, vagy telefonon a 62/562-400-as számon, ahol munkatársunk készséggel ad fel­világosítást. Kérjük az olvasó megértő türelmét." Edes anyanyelvünk: díjazott szentesi diákok A 250 éve született Kazinczy azt írta: Jót, s jól! / Ebben áll a nagy titok". A 150 éves HMG diákjai pe­dig jól értik ezt a „titkos" üzene­tet. Az Édes anyanyelvünk ver­seny megyei győzteseiként ugyan­is két szentesi gimnazista képvi­selhette a megye vidéki gimnáziu­mait az országos döntőn. A szentesi középiskolák szellemi­ségét és színvonalát jelzi, hogy a megye vidéki szakképző iskoláiból is két szentesi diák, a Boros Sá­muel Közgazdasági Szakközépis­kola, Szakiskola tanulói jutottak be az országos fordulóra. A Horváth Mihály gimnázium két diákja: Hajdú Fanni (11. D), felké­szítő tanára Szurmik Zoltán, és Dankó István (12. B), felkészítő ta­nára Ráfi Dénes. Mindketten nagyon szépen szere­peltek. Dankó István az ország legjobb 10 gimnazistája között megkapta az Édes Anyanyelvünk érmet, összesítésben pedig a 60 legjobb gimnazista között a máso­dik legmagasabb pontszámot mondhatja magáénak. Ez a verseny a magyar nyelv há­rom legfontosabb versenyének egyike a Kazinczy szépkiejtési verseny és a nyelvtan OKTV mel­lett. Összetettségére jellemző, hogy az írásbeli fordulón első sorban a tárgyi tudást mérik, a szóbelin pedig az élő nyelv alkal­mazásának minden fontos ténye­zőjét: a szókincset, szép kiejtést, nyelvhelyességet, előadókészsé­get, logikát... A háromnapos verseny Sátoralja­újhelyen zajlott, Széphalomtól 10 kilométerre, amely köztudottan a reformkori szellemi élet Kazinczy által kialakított központja volt. (Az ott egy éve nyílt modern, interak­tív múzeumot, amely az élő ma­gyar nyelvvel foglalkozik, minden­kinek figyelmébe ajánlom!) Ez a hely most, 2009-ben pár napra megint szellemi szigetté vált. Nemcsak azért, mert a zsűri a mai nyelvészek legnagyobbjaiból (a 70 körüli „nagyöregektől" a 40 körüli új generációig) állt, de a részt ve­vő gyerekek miatt is. Tiszta arcok, tiszta szellem, egye­nes tekintetek, derű és szellem. Tiszta beszéd! Ráfi Dénes magyartanár, Horváth Mihály gimnázium, Szentes A kegyeleti formák bővülése Minden különösebb hírverés mel­lőzésével október 29-én számos érdeklődő jelenléte mellett Szen­tesen átadták és felavatták az úgynevezett Kálvária sírkertben a küllemében szolid, rendeltetésé­nek megfelelő, pazar kivitelezésű, a XXI. századunkat reprezentáló szóróparcellát. Ismereteim szerint városunk lako­sai várakozással tekintettek e lé­tesítmény elkészítésére. Annál is inkább, mivel a jelenlegi kegyeleti szokásokat modernebb formában elégíti ki. Mindezek mellett megszüntetheti azt az eddigi gyakorlatot, amikor többen a szeretteik hamvait sem földbe temetni, sem urnafalba el­helyezni nem akarták, így kényte­lenek voltak azokat a kegyeleti formától eltérő módon tárolni. Végleges megoldást jelent ez az új forma azoknak is, akiknek nincse­nek hozzátartozóik, vagy ha van­nak is, azokat a sír gondozásával terhelni nem akarják. És azoknak az elhunytaknak is, akik nevüket semmilyen formában nem akarják az utókor részére megörökíteni. Mindezek mellett kezdetben elő­fordulhat, hogy egyesek kellő is­meret hiányában nem szimpatizál­nak a temetkezés ilyenkénti for­májával, de ha visszaemlékszünk, így volt ez a kezdeti időkben a hamvasztásos kegyeleti formával is. Ma már ez megszokottá, min­dennapos gyakorlattá vált. Mindezeken túl a temetkezésnek ez a formája végleges megoldást jelent, területmegtakarítással és talán még bizonyos költségmegta­karítással is jár. Végezetül úgy gondolom, elisme­rés illeti városunk önkormányzatá­nak vezetőit, akik időben felismer­ték a város állampolgárainak ilyen irányú igényét, és azt a kor szelle­mének megfelelő módon igyekez­tek kiszolgálni. Soós János, Szentes Mocsári ciprusok A szegedi füvészkertben található mocsári ciprus légzőgyökerei közé hulló őszi falevelek különleges lát­ványt nyújtanak a látogatóknak. FOTÓ: BÖDE LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom