Délmagyarország, 2009. október (99. évfolyam, 230-255. szám)

2009-10-30 / 254. szám

6 2009. OKTÓBER 30., PÉNTEK cimu 2009. Koszor&j Önkornlf emiékeze! 16.00 Emlékező szentmise.a doni Celebrálja: dr. Kiss Rigó László, Egyházmegye püspöke a Rókusi katoli 16.40 Térzene a Rákóczi tére: Közreműködik: a Magyar Hon Hódmezővásárhelyi Helyőrséj 17.00 Szoboravatás Himnusz Közreműködik: Cseh Aptal operaénekes és a katonazenekar Köszöntő: Magyar Anna, a Csongrád Megyei Közgyűl Vihar Béla: Egy k&tona megy a hóban. A elmondja: Sinko Emlékező beszéd: dr. Szabó János, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem rektora Katonadal Cseh Antal és a katonazenekar • • dX j szombaton. leleplezi: na és Schmitt Pál Megye itt Pál, az Európai Parlament alelnöke „megáldja: zló, a Szeged-Csanádi Egyházmegye tese: emlékérmeket ad adalmi szervezetek helyezik el az szobor talapzatánál Szózat zertyák, virágok elhelyezése ányzata 1989. október: búcsú az MSZMP-től Hogy mennyire rövid az emlé­kezetünk, azzal mostanság szinte naponta szembesülünk. Ezért 2009-ben, a rendszervál­tás 20. évében hónapról hó­napra azt próbáljuk felidézni, mi történt Szegeden 1989-ben. SZEGED FEKETE KLÁRA Az utca népe az OTP Klauzál téri devizafiókjában tolong 1989 októberében. Legalizálni lehet ugyanis az addig otthon dugdosott márkát, dollárt, senki se firtatja az eredetét. De legalizálni is kell az erede­tét, máskülönben nem lehet vele dolláros üzletben vásá­rolni, nem lehet nyugati autót beszerezni. Az emberek ide-oda hurcolják a pénzüket. Délelőtt berakják a számlájuk­ra, délután kiveszik, mert rossz híreket hallottak, azt például, hogy befagyasztják a devizaszámlákat. Majd más­nap újra sorban állnak a pénzzel. Vagy elköltik a nagy­áruház passzázs sorának dol­láros üzletében legóra, video­kazettára, sétálómagnóra. Az utca népe kezd saját hétköznapi problémáival fog­lalkozni, de a szemét azért raj­ta tartja az országos esemé­nyeken. A helyi pártpolitika 1989 októberében kissé bá­gyatag: az országgyűlésben ütik-verik egymást a képvise­lők. Ne feledjük, október 23-án kiáltják ki a köztársasá­got, 31-én felfüggesztik a bős-nagymarosi vízlépcső-be­tagja a reformkörös Géczi Jó­zsef Alajos és a volt MSZMP megyei első titkár, Vastagh Pál is. A kongresszus legsike­resebb felszólalója a szentesi Keserű Imre, aki többek között azt mondta: „Itt ül a teremben az az Annus József, akinek a folyóiratát betiltották, és az is, aki betiltotta... Itt ülnek azok, akik a vagyonátmentő kft.-ket megalapították, és azok is, akik egy hatalmas ba­latoni hajóról talán láthattak valaha pártüdülőt. A társada­lom szemében nem lesz többé hiteles a párt, ha nem történik meg az elhatárolódás." Szava­it vastapssal honorálta a kö­zönség. A szegedi MSZP október 21-én fesztivált rendezett a sportcsarnokban, az első új párttagot, Vincze Jánosnét Nyers Rezső elnök virággal kö­szöntötte. Koha Róbert 1989-ben kertész, az MDF alapító tagja, ma nyugdíjas ruházást, november 7-ére pe­dig kitűzik a köztársaságiel­nök-választást. Óriási viták előzik meg az összes szava­zást! Szegedi hír, hogy Király Zoltánt is jelölték köztársasá­gi elnöknek, ám a képviselő végül visszalépett. Október 6-ától 9-éig, 4 na­pig tartó kongresszusán meg­szűnik az MSZMP, és megszü­letik az új, de jogutód párt, az MSZP: az elnökség szegedi „Három - akkor még úgy hittem, sorsfordító - esemény képe jelenik meg előttem 1989-re visszaemlé­kezve. A szegedi március 15-i ünnepség, amely végül tömegdemonstrációvá vált. Ennek a megmozdulás­nak az előkészületeiben, szervezésében vettem részt többekkel együtt. Nagy Imre újratemetésének nap­ján - a rendezőgárda tagjaként - éreztem ugyanazt, amit 14 évesen, 1956. október 23-án az Ady téren, a Széchenyi téren a városháza előtti tüntetésen. Sajnos nem tudtam végig ott lenni, mert szívroham miatt a kórházban töltöttem a hátralévő időt a lányaimmal együtt. Augusztus 5-én pedig az időközi választáson Raffay Ernőt választották meg országgyűlési képviselőnek - a kampány levezénylésében aktív szerepem volt. Ekkor már tudtuk, hogy a hegyomlás megállíthatatlan. Azt hittem, vértelen forradalmat csinálunk, ma viszont már tudom, nem az volt, hanem az akkori politikai elit hatalomátmentése a saját és fiatalabb ge­nerációja számára. Emiatt csalódott, kiábrándult vagyok. Ma már forradalmi romantikának gondolom az akkori életérzésünket. Sajnálom. Valamit nagyon elrontottunk!" Nagy Sándor 1989-ben egyetemi hallgató, ma Szeged alpolgármestere „1988-ban az Egyesült Államokban jártam, és máig emlékszem, hogy Chicago környékén vendéglátónk arra a megjegyzésemre, milyen sokat lehet ott autózni határátlépés nélkül, csak annyit mondott: Ez ré­sze a szabadságunknak! Egy szűk év múlva, 1989 tavaszán, a március 15-i szabad ünnepség után érett meg bennem a döntés, hogy csatlakozom az SZDSZ-hez. Megható volt június 16-án ott lenni a tömeg­ben a Hősök terén Nagy Imre újratemetésén, és persze megtapsoltam Orbán Viktort, amikor a szovjet csapatok kivonását követelte. Az év az átlagos párttagok számára a négyigenes népszavazás idején hozta a legtöbb izgalmat: szórólapoztunk, plakátot ragasztottunk, és a végén minden kérdésben nyer­tünk. A szobafestőtől az egyetemi tanárig mindannyian tudtuk, hogy volt valami kis részünk a kommu­nista rendszer lebontásában. Két hete, immár nem az SZDSZ politikusaként, de az egyesült Európa polgáraként konferencián jártam Lengyelországban. Autóval két államhatárt léptem át, anélkül, hogy megállítottak volna. Ez része a szabadságunknak."

Next

/
Oldalképek
Tartalom