Délmagyarország, 2009. szeptember (99. évfolyam, 204-229. szám)

2009-09-24 / 224. szám

12 2009. SZEPTEMBER 24., CSÜTÖRTÖK RECEPT, HUMOR szerkeszt szabó csilla, sudár éva A gnocchi (kiejtve nyokki, nem pedig gnoccsi!): Egy kevésbé ismert, de viszonylag egyszerűen elkészíthető olasz tésztaétel. Leginkább a magyar nudlira hasonlít, de sós, hús nélküli mártással szokás tálalni előételként, ennek ellenére magában is laktató. Parajos gnocchi sajtszószban Hozzávalók 4-5 személyre: 1 kg burgonya 1/2 doboz (kb. 20-25 dkg) mirelit parajpép 30-40 dkg liszt 3 dl tej vagy tejszín 250 g mnscnrpone 15-20 dkg márványsajt só, bors, sáfrány Gnocchi: Az apróra vágott burgonyát sós vízben megfőzzük, lecsöpögtetjük, összetörjük, hagyjuk € kicsit kihűlni. Lecsöpögtetjük a spenótot, hozzákeverjük a tört burgonyához és kézzel egy tálban jól összedolgozzuk. Apránként adagoljuk hozzá a lisztet addig, hogy jól formázható tésztát kapjunk. Nyolc egyforma részre osztjuk és hengerekké formázzuk. Kis darabkákra vágjuk, tenyérrel gombóccá formázzuk. Forrásban lévő bő, sós vízben megfőzzük. Sajtszósz: A mascarponét elkeverjük a tejjel vagy tejszínnel, serpenyőben felmelegítjük. Sózzuk, borsozzuk és közben beledaraboljuk a márványsajtot. Lassú tűzön kavargatva addig főzzük, míg besűrűsödik. Sáfránnyal megszórjuk, ami szép sárga színt ad a szósznak. A szószt a gnocchival öszszekeverjük. Tálaláskor a tetejét megszórjuk reszelt parmezánnal. Beküldte: Fedor Andrea I Francia palacsinta Hozzávalók: 30 dkg kimagozott meggybefőtt 15 dkg liszt 5 tojás 1 mokkáskanálnyi só 3 evőkanál porcukor 1 citrom 1 dl tej szódavíz 3 evőkanál kristálycukor 1 mokkáskanálnyi őrölt fahéj 5 cl cseresznyepálinka fél dl zöld tea 1 csokor menta a díszítéshez 1 dl olaj a sütéshez Ml Tegyük egy keverőtálba a lisztet, a tojássárgákat, a sót, a cukrot és a reszelt citromhéjat. Öntsük hozzá a tejet és habverővel keverjük csomómentesre. Ha kell, öntsünk bele szódavizet és hígítsuk tejszínsűrűségűre. A tojásfehérjéket verjük kemény habbá és lazán keverjük a palacsintatésztába. Az így elkészült tésztából süssünk a megszokottnál vastagabb palacsintákat. A töltelékhez karamellizáljuk a cukrot, tegyük bele a meggybefőttet, szórjuk meg fahéjjal, majd öntsük hozzá a pálinkát és a zöld teát. Közepes tűzön addig főzzük, amíg a karamell elolvad. Tálaláskor kanalazzunk rá a palacsinták egyik felére egy sor tölteléket, majd hajtsuk négybe. Porcukorral megszórva, mentával díszítve, forrón kínáljuk. Beküldte: Béres Bertalanné Illatos avokádósaláta Hozzávalók: 2 kemény húsú paradicsom 2 avokádó 1 mozzarella sajt (lé nélkül 12,5 dkg) 1 kisebb vöröshagyma 3 dl tejföl 2 evőkanál levendulás borecet so késhegynyi durvára őrölt bors 1 kiskanál vagy feleannyi szárított kakukkfű A paradicsomok szárát kimetszszük, húsukat kockákra, a meghámozott avokádót 1 centi vastag szeletekre vágjuk. A mozzarellát 1,5 centis kockákra aprítjuk. Az így előkészített hozzávalókat tálba szórjuk. A hagymát megtisztítjuk, majd finomra vágjuk és a tejfölt hozzáadjuk. Az ecettel ízesít-' jük, megsózzuk, megborsozzuk. Ráöntjük a salátára és friss kakukkfüvet - esetleg feleannyi szárítottat - morzsolunk rá. Elkészítési idő: 30 perc. Egy adag: 1618 kJ/387 kcal. Beküldte: Hortobágyi T. Cirill perjel Evolúció BreKoPl a EGY ÁLLATI ROSSZ VICC - Jean, hallott arról, hogy már az állatok is lövöldöznek? - Nem, uram, de miért kérdezi? - Azt írja az újság, hogy agyonlőtte a menyét. VAN BENNE SZELLEM Egy amerikai lány Skóciába látogat, és egy turistacsoporttal elmegy egy régi kastélyba. A séta végén megkérdezi tőle az idegenvezető, hogy tetszett a kastély. - Nagyon szép - feleli a lány csak egész idő alatt attól tartottam, hogy előbukkan valahonnan egy szellem. - Á, ettől nem kell félni, én már elég régóta itt vagyok, de még nem láttam egyet sem - mondja az idegenvezető. - És mióta van itt? - Úgy háromszáz éve. NŐI MUNKA Egy férfi megkérdezi a munkaerő-felvételnél, hogy nem tudnának-e neki egy jó munkát ajánlani. Ezt a választ kapja: - Hát lenne egy kőművesmunka... - Az nem jó, az női munka. - Akkor mit szólna hozzá, ha bányában kellene dolgozni? - Á, az is női munka! - Akkor mit szólna házépítéshez? - Az is női munka! - Ugyan árulja már el, miért mondja az ilyen kemény fizikai munkákra, hogy női munka, női munka? - Azért, mert ezeket csinálja a maga jó édesanyja! INKÁBB NE KÉRDEZD Tanító néni az iskolában: - Marika, mit fogsz csinálni, ha olyan nagy leszel, mint én? - Fogyókúrázni! KI A FŐNÖK? Az irodavezető úgy gondolja, tudatosítja mindenkivel, kinek tartoznak engedelmességgel. Vásárol egy „Én vagyok a főnök!" feliratú táblát, és kiszögezi az ajtajára. Mikor később visszatér az ebédszünetről, csodálkozva látja, hogy valaki egy cetlit ragasztott az ajtajára: „Főnök, a felesége telefonált. Kéri viszsza a tábláját." ISDSi KÖZÖS ECSET A parancsnok szemlét tart a gyengélkedőben. - Betegsége? - Jelentem, aranyerem van. - Kezelés, amit kap? - Ecsetelés. - Kérése? - Nincs. Elhalad vagy tíz baka előtt, a sor végén áll egy nyeszlett baka. Ezt is megkérdezi. - Betegsége? - Jelentem, mandulagyulladás. y - Kezelés, amit kap? - Ecsetelés. - Kérése? - Ha lehet, akkor nálam kezdjék. Amikor apa süt Belami BKV-s kiflije - Árulja már el nekem, kedves Snájdig úr, ha azt látná, a felesége minden hónapban, éveken át többet költ, mint amennyi pénzük van, eladósítja az egész családot, akkor maga a szomszédék Lojzikájának írná elő, hogy ezentúl egy kiflivel kevesebbet vehet csak uzsonnára az iskolai büfében? - szögezte neki a kérdést, no meg bütykös ujját Snájdignak Belami. A Zsibbadt brigádvezetőről elkeresztelt kocsma cigifüstjében senki nem értette, mégis mire gondol Belami. Az agyában uralkodó sötétséget Bika Jenő érdeklődésformájúra esztergálta, azt makogván: és ezt miért kérdi? - Hogy miért? A BKV-ért! - hörgött, dörgött Belami, miközben a BKV szó hallatán a népes társaság minden tagja olyan üvöltözésbe kezdett, mint akik éppen egy kortárs zeneszerző posztmodern művét gyakorolják. - Igen, a BKV miatt robban fel az agyam, mint annyi más embernek ebben az országban. Mert mit látunk? Adva egy állami cég, amiről mindennap kiderül újabb sumákolás, pénzelnyelés, szakértői, végkielégítéses, csúcsfizetéses umbulda, miközben évek óta pontosan tudjuk, hogy ez a gigavállalat tízmilliárdos adósságok terhe alatt nyög. - És erről Lojzika kiflije tehet? - vonogatta a vállát Cink Enikő. - Megmagyarázom - fújtatott Belami. - Fejünkön ül egy magyar államnak nevezett képződmény, ami évek óta mást sem tud mondani, mint hogy megszorításokkal kell rendbe tenni eladósodott országunkat. Benéztek már minden szekrényfiókba, elvontak pénzt innen is, onnan is, igen, még Lojzika kiflipénzére se jut elég. De senkinek nem nyilallt az eszébe, hogy mielőtt a kisemberből kitapossák az utolsó fillérjét, talán a nagy pénznyelő cégeket kéne megvizsgálni? Senkinek nem volt gyanús, hogy a BKV-nál és ki tudja még, milyen vállalatoknál mégis hova tűntek a forintok? Senki nem csapott az asztalra: ejnye már, azért milliós jutalmakat, végkielégítéseket csak ne osztogassanak ott, ahol nincs miből! És ha nem csapott, vajon miért nem? - vállalta magára az asztalcsapkodást ekkor Belami. - Vajon miért? - visszhangzott a kérdés a Panel Pál lakótelepi kocsmában. Belami meg arra gondolt, ej, de szép idők jártak, amikor még húszmilliós sikkasztás miatt kellett a magyarnak felháborodnia. Bátyi Zoltán