Délmagyarország, 2009. augusztus (99. évfolyam, 179-203. szám)

2009-08-06 / 183. szám

19 A SZERB VALOGATOTT KAPUS IMMÁR A PICK SZEGED ELSŐ SZAMU HALOORE Marjanac érzi a felelősséget Dragan Marjanac (24) a következő szezonban a Pick Szeged első szá­mú hálóőre lett. A szerb válogatott játékossal beszélgettünk. SZEGED SÜLI RÓBERT - Milyen a házasélet? - Szuper! Eddig minden rendben, feleségem is itt él ve­lem Szegeden. Szereti a várost, a friss házasok életét éljük. - Puljezevics Nenad, a Pick ikonja Szerbiába igazolt, ezál­tal ön lett az első számú ka­pus. Érzi már magán a felelő­séget? - Nem tagadom, foglalkoz­tat a gondolat, de mindig sze­rettem a kihívásokat. Szeret­nék megfelelni az elvárások­nak, éppen ezért sokat is dol­gozunk, Porobic Haris kapus­edző rendesen meghajt ben­nünket. Minden erőmmel azon leszek, hogy jól védjek, minél eredményesebb legyen a Pick Szeged. Tudom, hogy nagy lesz rajtam a felelősség, de ez nem nyomaszt, hanem éppen motivál. - Nem furcsa, hogy az a Marjanac a bajnoki döntőben már belekóstolt a kapusok kemény életébe. FOTÓK: SCHMIDT ANDREA Liszkai Szilveszter most a csa­pattársa, aki néhány hónapja még ellenfele volt, egymással szemben álltak? - Ez a profi sport, ilyen ma már az élet. Nagyon jó együtt dolgozni vele, csak reménykedni tudok, hogy mindketten a play-offban mutatott formánkat tudjuk majd hozni. Akkor nem le­het gond. . - A Veszprém alaposan A TISZA-PARTI ERŐSEMBER AZ USA-BAN REMEKELT Malatinszky a elöntőben LAS VEGAS. Nagy Péter, Mala­tinszky Tamás barátja remek hírről tájékoztatta lapunkat. A válogatott súlyemelő barátja az USA-ban van, Las Vegasban az erősemberek versenyén. A sze­gedi sportoló számára remekül sikerült a selejtező, 30 induló közül a 8. helyen végzett, és to­vábbjutott a tízes döntőbe. Malatinszky a napokban hazatér, a finálét szeptember rendezik meg. A Tisza-parti versenyző néhány napos pi­henés után megkezdi a felké­szülést a viadalra. Újra válogatott Rácz MAKÓ. Mindössze 5 éve bow­lingozik, mégis újra biztosí­totta helyét az egész évi ver­senysikereivel a válogatott hattagú csapatában, és a dá­niai Európa-bajnokságra ké­szül a makói Rácz Csaba. Egy hónapja Ljubljanában az Eu­rópa-bajknokságon 12. lett ­ilyen jól még Eb-n magyar ver­senyző nem szerepelt -, nem­régiben pedig annak örülhe­tett, hogy csapatával, a buda­pesti Pin Devilsszel országos bajnok lett. Büszke arra is, hogy az országos szövetségtől kapott egy arany emlékgyű­rűt. Ezt azzal érdemelte ki, hogy az országos bajnoksá­gon ugyan egyéniben 2. lett, de mind a 12 fordulóban úgy gurított, hogy eldőlt az összes bábuja. Ilyen, 300 pontos eredményt Magyarországon eddig mindössze öten produ­káltak. A dániai Eb-re bizakodva készül, minden héten két­szer-háromszor edz, és szeret­ne emlékezetes produkcióval előrukkolni a válogatott csa­pattársakkal. Kótai Erdeit Düföli BUDAPEST. A profi ökölví­vó-pályafutását három és fél évi szünet után újrakezdő ex­világbajnok, Kótai Mihály a WBO, a Boksz Világszervezet jelenleg is hivatalban levő, félnehézsúlyú magyar világ­bajnokával, Erdei Zsolttal kesztyűzve készül az augusz­tus 19-én, Debrecenben ese­dékes Shield Security K-l Ma­gyar Nagydíjra. A WBF és IBO szervezetek egykori nagyváltósúlyú cím­védője a Főnix Csarnokban azzal a román Mihai Maco­vei-jel ütközik meg, aki eddigi 12 meccséből 7-et nyert meg, és kitűnő fizikai állapotban levő, nagy ütőerejű öklöző. Strandröpi a Partfürdőn SItGED. Augusztus 8-án (szom­baton) délelőtt 10 órai kezdettel amatőr strandröplabda-bajnok­ságot rendeznek az újszegedi Partfürdőn. A Rádió Plusz szer­vezésében zajló eseményre már lehet nevezni, a 30/303-0035-ös telefonszámon várják a csapa­tok jelentkezését. A torna győztese egy hordó sört nyer a díszes serleg mel­lett. bevásárolt a nyáron, rende­sen megerősödött a magyar bajnok, legyőzhető Mocsai csapata? - Jó játékosok érkeztek az MKB Veszprémhez. Azonban úgy gondolom, hogy nagy hi­ba lenne megijedni tőlük. Mi egy fiatal, harcos csapat le­szünk. Minden meccsnek úgy megyünk majd neki, hogy nyerni szeretnénk, a Veszp­rémtől sem ijedünk meg. Tisz­telet lesz bennünk, de félelem nem! - Tartja a kapcsolatot Pul­jezeviccsel? - Szoktunk beszélni telefo­non, de a szakmai kérdéseket kerüljük, így leginkább a napi élet gondjairól, a családról diskurálunk. - A Bajnokok Ligájában ne­héz csoportba került a Pick. Si­kerül a továbbjutás? - Hazai környezetben nem Porobic: remek kapusok Porobic Haris immár évek óta a Pick Szeged férfi kézilabda­csapatának kapusedzője. A bosnyák származású szakem­ber három hete izzasztja a kétszeres magyar bajnok ka­pusait. - Komolyan élmény velük együtt dolgozni - kezdte a mondandóját Porobic nemegyszer arra kérnek, hogy még csináljunk gyakorlatot. Úgy Játom, és úgy gondolom, hogy Marjanac és Liszkai re­mekül kiegészíti majd egy­mást. Két különböző stílusú kapusa van a Picknek, ami a. csapat játékában fontos takti­kai variációt tölthet majd be. Sokszor beállok én is közéjük futni, velük csinálom a felada­tokat, mert engem is feldob az a hangulat, ami az edzésekre jellemző. Minden edző álma, hogy ilyen szorgalmas játéko­sokkal foglalkozhasson. lehet gond egyik csapat ellen sem, saját közönségünk ellen képesek vagyunk bárkit le­győzni. Úgy gondolom, hogy a továbbjutás meg lesz, első lé­pésként pedig most ez a leg­fontosabb. Ősztől újból az OB l-ben szerepel a Tisza Volán, FOTÓ: KARNOK CSABA KALOCSA LÁSZLÓ A JÉGPÁLYÁN IZZASZTJA A FIATALOKAT Nyári hokis szárazedzések A Tisza Volán összes korosztá­lyos jégkorongcsapata az ala­pozómunkát végzi. A szegedi hokisok a jégpályán izzadnak a tréningeken. SZEGED MUNKATÁRSUNKTÓL Miközben az ország élcsapata, az Alba Volán 19 nagy dér­rel-durral kezdte meg a felké­szülést az osztrák jégkorong­bajnokságra, addig a Tisza Volán Szeged hokisai szép csendben készülnek. Igaz, egyelőre a két klub között nemcsak játékban, hanem anyagiakban is hatalmas a különbség. Lelkesedésben, já­tékszeretetben viszont döntet­len az állás. - Edzünk - kezdte a be­szélgetést Kalocsa László ve­zetőedző -, egyelőre jég nél­kül, de heti három alkalom­mal a műjégpályán tréninge­zünk. Kell a jó kondigflgy'fcL ként most a fizikai,.fslkés2ftés' játssza a főszerepet. Ha min­den jól alakul, akkor szeptem­ber végén már lesz jegünk. Igaz, ekkor már több korosz­tályban megkezdődik az or­szágos bajnokság, így nem el­képzelhetetlen, hogy halasz­tanunk kell. Az elmúlt idényben az OB l-es felnőtt csapat közel állt egy bravúros eredmény eléré­séhez, sokáig elérhető közel­ségben volt a bronzérem meg­szerzése. - Főként fiatal, szegedi srácok alkotják a csapatot. A rutintalanság meglátszott a bajnoki hajrában. Idén is el­indulunk az OB I-ben, és az már biztos, hogy jóval több meccs vár ránk. Nagy való­színűséggel nemzetközi lesz a mezőny, szeretne nálunk indulni a Szpartak Szabadka együttese is, és még van kül­földi jelentkező. Ez minden­képpen jó lenne, még színvo­nalasabbá tenné a jelenlétük a bajnokságot. hokisainak ma este ülnek u"lé'-egy é^yeztető megbeszélés­re. Tervezik a jövőt, a csapato­kat - felnőtt, serdülő, kölyök, mini, előkészítő. - A felnőtt együttes kerete még képlékeny. Mindenkép­pen kell egy kapus, Flecken­stein visszatér Írországból, Kormost azonban leigazolta tőlünk a Dunaferr. Az már el­dőlt, hogy Egyed Matyi vállal­ja a játékot, Redler viszont edzői elfoglaltsága miatt nem tud szerepet vállalni. Vannak szerencsére olyan jégkorongo­sok, akik szeretnék nálunk folytatni a pályafutásukat, most éppen azon dolgozunk, hogy miként tudjuk őket le­igazolni. Dunaferr-verés Minden klub történetében akadnak emlékezetes meccsek. A Tisza Volán Szeged hokicsa­pata is szerepelt a legmagasabb ligában (2002), az akkori OB l-ben. A szegedi együttes az évek óta veretlen Dunaferr együttesét fogadta hazai kör­nyezetben. Végül nem minden­napi meccsen Kalocsa Lászlóék 4-3-ra győzték le a bajnok Acélbikákat. Csúcsgatyák Pfúj, azok a csúnya sport­szergyártók! Micsoda ürru­hákba öltöztették az úszó­kat! Ezzel majdnem megöl­ték az úszást, már nem is a tudás számít, hanem az, ki­nek varrnak különlegesebb dresszeket. Efféle bírála­tokkal tele volt a padlás (no meg a sajtó) a római vizes világbajnokság előtt, köz­ben. De leginkább utána, amikor kiderült: nyolc nap alatt 43 világcsúcsot dön­tettek meg az úszók - kö­szönhetően a különleges dresszparádénak. Könnyű, no meg hálás lenne bekapcsolódni ebbe a szitkozódó kórusba, ja, és örvendeni, hogy január el­sejétől már tilos efféle cso­dagúnyákba öltözni. Tap­sölni, mert visszatérnek a fürdőnadrágok, textiles mezekbe bújnak a szépsé­ges sellőlányok is. Mi tagadás, jómagam is megdöbbentem, mennyire átírta a világcsúcsok sta­tisztikáit a legkorszerűbb ruhatechnológia. Ám, ha megengedik, mégsem húz­nám rá azonnal a vizes le­pedőt azokra, akik az úszás újfajta öltözékeinek kifej­lesztésébe ölték a milliókat. Mert nézzünk csak végig a sportágak fejlődésén! Kezdjük a rúdugrással! Jó­magam is láthattam még a 60-as években Szegeden olyan versenyzőt, aki merev és nehéz alumíniumrúddal a kezében loholt, és csak ámuldozott, amikor megje­lentek azok a hajlékony, ki tudja, milyen szálakból font rudak, amelyekparity- • tya módjára lövik át azóta is a rúdugrókat a léc fölött. Vajon összevethető-e a mai rudasok eredménye a ré­gebben versenyzőkével? De említhetem a futókat, akik egykor kemény (vagy éppen túl laza...) salakon nyelték a port, majd egyszeresük rugalmas rekortánon talál­ták magukat. Természete­sen a futócipők közötti kü­lönbségekről is lehetne hosszabb tanulmányt írni. Mint ahogy a dobók, az ug­rók, a labdarúgók cipőinek átszabásáról is. És akkor még szót sem vesztegettem a sífelszerelésekre, ame­lyek ma már szinte nem is hasonlítanak elődeikre, akárcsak az átszabott kaja­kok és kenuk. És a táplálékkiegészítők? A harmincas évek olimpikon­ja még azt hitte, nokedlis marhapörkölt, sózott szalon­na adja csak az igazi erőt. Most pedig? Sokmilliárdos haszonnak örvendő iparággá fejlődött az ezernyi nyom­elemmel, vitaminnal, s ki tudja, még milyen (de nem tiltott!) vegyülettel testet és lelket felturbózó tabletták gyártása. Kérdem én, a felso­roltak ártottak a sportnak, netán ezek miatt a rúdugrás, a futás, a síelés veszített-e a varázsából? A választ adja meg mindenki maga! Közben persze vitatkozgassunk még egy darabig a csodadressze­ken, az átírt világcsúcslistán, és várjunk az újabb meglepe­tésekre. Mert azt egy percig se higgye senki, hogy a sport­szergyártás háborút veszí­tett. Ez csak egy csata volt. És biztos vagyok benne, hogy a tervezők máris újratöltik a fegyvereiket. BÁTYI ZOLTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom