Délmagyarország, 2009. július (99. évfolyam, 152-178. szám)

2009-07-13 / 162. szám

2009. JÚLIUS 13., HÉTFŐ MEGYEI TÜKÖR Fesztiválörvény Zamárdiban A Nouvelle Vague, a Kyoto Jazz Massive és a Colorstar voltak a kedvenceim a Balaton Soundon. Badacsony al­ternatív program eső­ben, különben nem ér­demes otthagyni a fesz­tivált. BALATON GONDA ZSUZSANNA A fesztiválörvény kaphatott el, vagy csak egyszerűen nem volt kedvem elindulni Zamárdiból Szegedre, de a tervezett két nap helyett hármat töltöttem a teg­nap zárult Balaton Soundon. Nem a programok tartottak ott szombaton is, mégis akkor volt részem a fesztivál legjobb - na jó, az egyik legjobb - koncertjé­ben. Az egyébként is remek Kyoto Jazz Massive jókor volt jó helyen, a sok elektronika után végre igazi zenészek játszottak valódi hangszereken. Zöld szi­get a felhőkarcolók között - ne­kem felüdülés volt. Ahogy a popklasszikusokat feldolgozó francia Nouvelle Vague is. A két énekesnő - a femme fatale és a szomszédlány - tombolt a szín­padon, a beharangozott klub­hangulat helyett igazi nagy­színpados koncertet nyomtak, amelynek csúcspontjaként fej­ben szexeltek a közönséggel, így: „és most mindenki kiabál­ja, hogy fuck". Az Underworld, a Kraft­werk és az Orbital megtette, amit kellett, de az én figyel­Fogyasztása szertartás. Ittatok már ilyet? Jó, akkor a hölgy kezdi - így szólt a pultos, az­tán szifonból spriccelte a bu­borékos finlandiát a málna­szörpre. Addig kell lehúzni amíg habzik. 990 forint. A So­undon egy korsó sör 450, két lekváros bukta 500 forint, a gyros 650-800. A lángos 600 körül van, de lehet, hogy azért, mert „fasza lángos" ­legalábbis a kiírás szerint. Nem mertem rákérdezni. Volt hastánc, vízipipa, thai masszázs. Rendkívül fontos dolgok. Valószínűleg nem úgy, mint a meleg víz, arról ugyanis nem gondoskodtak a szerve­zők. A kempinggel ettől elte­kintve elégedett voltam, a mos­dókat gyakran takarították, a sátrak közé pedig csak az me­hetett, aki kempingjegyet vett - ez nagyban növelte a biz­tonságérzetet. Nem én fo­gom először leírni, de ak­kor is meg­említem, hogy mennyi­re fantasztikus a helyszín. A Balaton-parton napozni, a tó­ban úszni, a naplementét néz­ni olyan luxustöbblet ad a fesztiválnak, ami miatt megéri maradni még egy napot, és előre tudni, hogy jövőre is visszajövünk. 99 Volt hastánc, vízipipa, thai masszázs. Rendkívül fontos dolgok. Valószínűleg nem úgy, mint a meleg víz, arról ugyanis nem gondoskodtak a szervezők. memet nem tudta egy teljes koncert erejére lekötni egyik sem. Túl tömör, túl egyenes. Akkor mit kerestem a Soun­don? Táncoltam például a Ko­rai Öröm és a Colorstar zenéjé­re. A hajnali mulatságról DJ-k gondoskodtak, sajnos sok helyszínen az a zenei világ kö­szönt vissza, amit hajnali ket­tőkor kapunk a JATE-klub kis­termében. Óriásdiszkót csi­nált a megahíres francia Dá­vid Guetta is, aki, mint a prog­ramfüzetből megtudtam, arról is nevezetes, hogy az ibizai Fuck me lm famous partik ala­pítója. Nem biztos, hogy világ­sztár, de hálás vagyok annak a DJ-nek, aki csütörtökön a holtponton átsegített a Wal­king on sunshine-nal. Köny­nyen lehetett volna egész na­pos holtpont a péntek úgy, Négy nap alatt mintegy 150 fellépő szórakoztatta a közönséget, köztük a német Kraftwerk zenekar. Csipendél szakkör A Balaton Soundon óriási di­vat volt tányérsapkában meg­jelenni. Először azt hittem, hogy egy csipendél szakkör érkezett a rendezvényre, de viszontláttam a színpadon a Neo koncertjén, szóval egy­szerűen csak trendi. Mint ahogy a keresztben átkötött pulóver is. Nyakban és deré­kon már nem menő, erre jövő­re is mindenki vigyázzon. ahogy van, a reggeli eső nem volt jó előjel. Jobb a sár, mint a por - nézték a jó oldalát tár­saságom tagjai, aztán mégis úgy döntöttünk, hogy a bor még jobb, és áthajóztunk Ba­dacsonyba. A Soundon is volt borudvar, végre a fröccs is fesztiválitallá kezd válni. Az Őket is elkapta az örvény. FOTÓK: MTI/NÉMETH ALIZ lett a korábban más néven is előforduló, de fényként karri­ert csinált szénsavas vodka is. SZEGEDI HALÁSZLÉT IS FŐZTEK A BAJAI FESZTIVÁLON Kibékíthetők a gasztronómiai ellentétek Tizennégy éve rendezik meg a bajai halászléfőző népünne­pélyt - a hétvégén a Duna-par­ti fesztiválon jártunk. A Fehértói Halászcsárda óriásbográcsát is felállították Baján. FOTÓK: DM/DV BAJA HORVÁTH ATTILA-JUSTYÁK PÉTER A bajai főtér felett feketedik az ég a füsttől szombat este - ha­lászlé illata lengi be a környe­ző utcákat is. Mindenhol ro­tyog a piros lé, pontyderekak, törpeharcsák kandikálnak ki a bográcsokból. A Szenthárom­ság teret járjuk körbe, hátha kapunk kóstolót. Híresek a ba­jaiak a vendégszeretetükről, bárhol szívesen adnak egy tá­nyérnyi finomságot. Egy társa­ság szegedi halászlét főz: könnyen felismerhető, hogy Tisza-parti készül, a szakács ugyanis az alaplével van elfog­lalva. Az örökös ellenségeske­dés itt megszűnni látszik. Sze­gedi szakács megfér a bajai mellett, nincs vita, hogy melyi­küké a jobb. Szomszédos asz­taltársaságok adnak egymás­nak tanácsot, előkerül vörös­bor, a szóda, együtt fröccsözik a dunai a tiszaival. Letelep­szünk a szegediek mellé. - Óriási itt a hangulat, évek óta járunk Bajára is főz­ni. Természetesen mindig sze­gedit készítünk, de emiatt so­ha egy rossz szó sem ért ben­nünket - meséli Czirok József. - Az otthoni fesztiválon is mindig ott vagyunk, ahol ba­jaiakkal találkozunk rendsze­resen - mondja mosolyogva. - Egyáltalán nem zavar, ha szegedi halászlét látunk rotyog­ni. Arra ugyan volt már példa, hogy nem sikerült befejezniük a hosszú műveletet, nekik kö­rülbelül négy-öt óra kell. A ba­jai elkészül egy órán belül, mi tésztát is eszünk hozzá, a szege­di egész más - elemezgeti a kü­lönbséget a már erősen pityó­kás helybeli, Zalai Krisztián. Ilyen hangulatban mindenki képes felfedezni a másik speci­alitásában valami újat. A régóta tartó vita, ami a kétféle halász­lét kedvelők között dúl, ilyen­kor nem számít. Közben elké­szül a bajaiak halászléje. Az el­ső tányért áthozzák a szegedi­eknek, jól megtömve gyufatész­tával az ibriket. A szegedi séf ígéri, hogy ő is visz majd át egy tányérral, amint elkészülnek vele. A tér oldalán egy hatalmas, több ezer literes bogrács áll - a sze­gedi szemnek ismerős lehet: a Fehértói Halászcsárdáé. - Fi­lézett vegyes halászlét fő­zünk, szándékosan nem sze­gediként árusítjuk, nem akar­juk ezzel irritálni a helyieket ­mondja Frank Sándor, a csár­da séfje és tulajdonosa. - Ko­rábban voltak problémák emi­att, és tanultunk az esetből. Hiába a szegedi székhely, bajai halászlét is ugyanannyit főznek. Az éjféli tűzijáték előtt visszatérünk a szegedi társa­sághoz. Épp akkor szedik ki a pirosan tündöklő levet - már nyomják is a kezünkbe a baja­inál jóval sűrűbb szegedit. Más, mint a bajai, de nagyon ízletes. Hivatalosan vasárnap haj­nali háromkor ér véget a ren­dezvény, akkorra már min­Háromezer bogrács. Nem­csak Baja főterén, hanem a környező utcákon és a Duna holtágában, a Petőfi-szigeten is rengeteg a fesztiválozó. 1996-ban, az első alkalommal a város 300 éves fennállásá­nak állítottak emléket a szer­vezők, 300 főzőhelyet alakí­tottak ki - ez a szám azóta megtízszereződött, hiszen má­ra körülbelül háromezer bog­rácsban rotyog a halié. denki önkívületi állapotban van. Folytatás: szeptember­ben Szegeden. Frank Sándor szegedi mesterszakács sem irritálta főztjével a bajaiakat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom