Délmagyarország, 2009. április (99. évfolyam, 77-101. szám)

2009-04-31 / 101. szám

Csütörtök, 2009. április 30. Aktuális 13 ES 62 MILLIÁRD 5 ÉV ALATT. Számítá­sunk szerint az elmúlt 5 évben mintegy 62 milliárd forintot nyert Szeged és az SZTE az Uniótól, amely­ből 93 milliárd forint értékű fejlesz­téseket végeztek, végeznek el. Töb­bek közt csatornázásra, hulladékle­rakóra, a Szent István tér felújításá­ra, a Tarján városrész, a belváros és a Mars tér rehabilitációjára, az elektromos tömegközlekedés fej­lesztésére, a ll-es kórház energeti­kai korszerűsítésére, a Napfényfür­dőre, az új klinikai tömb felépítésé­re és több egyetemi épület renová­lására kaptunk uniós támogatást. CIVIL MÉRLEGEN HAZANK UNIÓS TAGSAGA SZÁVAY ISTVÁN WINNER MÁRKOT MÁR 1A ÉVES KORÁBAN IS CSAK A SEFTELÉS ÉRDEKELTE Friderikusznál szerepelt az ablakon kiugrott férfi Álmainkban Európa Nekem máig is élmény megállás és útlevél nélkül átlépni országhatá­rokon. Tán mert jól emlékszem a hetvenes évekre, milyen torokszorító érzés volt kilépni egy jobbról-balról szögesdróttal kerített határállomá­son, drukkolva, hogy megtalálják-e a zseb mélyére rejtett százmárkást. És emlékszem, milyen szívszorító érzés volt hazatérni, belépni újra a zárt kapun, abban a tudatban, hogy legkevesebb három évig vagy még tovább nem léphetünk ki rajta újra. Mintha a börtönbe térne vissza a szabadságolt rab. Ha másért nem, hát ezért is kü­lön élmény az ötéves uniós tagság: • • Az Unió messze Schengen óta Szegedről elindulván, m m több mindössze egy jogosítvánnyal a zsebben, akár Münchenig meg se áll­junk az autópályán. Apropó: sztráda. Abban is szép uniós milliárdok fek­szenek, akárcsak a felújított An­na-kúti kereszteződésben vagy a majdani szegedi élményfürdőben. Nemzedékek álma teljesült azzal, hogy öt éve tagja lehettünk az Uniónak. Mert ekkor vált véglegessé számunkra a szabadság érzete az­zal, hogy újra része lehettünk Európának. Annak a normarendszernek, amely elől évtizedeken át szögesdrótok zártak el bennünket, s amely talán garanciákat is tartalmaz arra nézve, hogy a dolgaink ne fordulja­nak visszájukra. És azoknak, akik felnőttként is éltek a hatva­nas-nyolcvanas években, meghatározó szempont ez is. Sok mindent vártunk annak idején az Uniótól. És szinte minden bejött. Még néhány Európa-szkeptikus képviselőnek is, akik most mil­liós fizetésekért tehetnek keresztbe Brüsszelben a közösségnek. Magam csak egy dologban csalódtam. A csatlakozás előtt naiv módon még azt vártam, hogy uniós tagként olyan normáknak kell megfelelnünk, amelyek - hülyeségbiztosként - lehetetlenné teszik poli­tikusaink balfácánságait. Nos, ez nem következett be, hiszen az Unió messze több szabadságot biztosít tagjainak, mint tízegynéhány eszten­deje gondoltam. Az azonban legalább vigasztalhat, hogy a szolidaritás nevében utánunk nyúlnak a gödörbe, és még a béka feneke alól is könnyebben mászhatunk ki, mint ha kívül lennénk a klubbon. Az Unió messze több szabadságot biztosít tagjainak, mint tízegynéhány esztendeje gondoltam. Új kiállítóhellyel és raktárral bővül az Emlékpont Múzeum MUNKATÁRSUNKTÓL Új időszaki kiállítóhellyel és kétszin­tes raktárral bővül a vásárhelyi Em­lékpont Múzeum. Az új épületeket az intézmény mellett - ahol jelenleg egy melléképületet bontanak - húznák fel az Emlékpontot is megálmodó F. Ko­vács Attila tervei alapján. A beruhá­zás 200 millió forintba kerül. Gulyás Csaba, a Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ gazdasági igazgatója tegnapi helyszíni sajtótájé­koztatón elmondta: az Üj Magyaror­szág regionális operatív program kere­tében nyert az Emlékpont Múzeum 154 millió forintot erre a célra, amihez a város 35 millió forint önerőt tett hoz­zá. Az új raktár és a 120 négyzetméte­res kiállítóhelyiség a tervek szerint jö­vő márciusára készül el. A Vásárhely 1989-es esztendejét feldolgozó kiállí­tás már az új helyen nyílik meg, a mú­zeumra jellemző audiovizuális eszkö­zökkel. Olyan audiorendszert is vásá­rolnak, amely lehetővé teszi az auto­mata angol és német nyelvű tárlatve­zetést a jelenlegi és az új kiállítóhelyi­ségekben is. 290 forint alatt az euró MUNKATÁRSUNKTÓL Kedvező külföldi hatásokra erősödtek tegnap a régiós devizák, velük a forint is. A bankközi kereskedelemben dél­után négy órakor 289,55 forinton je­gyezték az eurót, szemben a kedd dél­utáni 294,40 forinttal és a reggeli 291,85 forinttal. Az euró bankközi jegy­zése utoljára idén február 10-én járt 290 forint alatti értéken. A forint és a térségbeli devizák árfolyam-emelkedé­sét a javuló nemzetközi piaci hangulat­tal magyarázzák a kereskedők. A dollárt 218,55 forinton jegyezték tegnap délután négy órakor, szemben a kedd délutáni 224,07 forinttal. A svájci frankot 192,03 forinton jegyez­ték 194,48 forint után. Folytatás az 1. oldalról Beszéltünk a fiatalember egykori bio­lógia- és fizikatanárával is. Azt mond­ták, hogy István nem lett volna rossz koponya, de lusta volt, jegyei pedig a sorozatos üzletelés miatt nyolcadik osztályra nagyon leromlottak, iroda­lomból meg is bukott. Az én mozim 1991. októberi adásá­ból kiderül, hogy Veréb István üzleti karrierjét 10 éves korában két nyúllal kezdte el. A nyulakat megfialtatta, majd kétezer forintért eladta darabju­kat. A pénzből újabb nyulakat vett, amelyek még több nyeres'éget hoztak. Utána malacokat tenyésztett, majd az akkori Jugoszláviába kezdett átjárni. 5 év az EU-ban: Szegeden a szépre sem emlékeznek „Tizenhárom vagy tizennégy éves ko­romban kezdtem el a jugózást, pontos időpontot nem tudok mondani. Itthon vettem kolbászt vagy vajkrémet, vagy amit bírtam, amit kint esznek. Eleinte úgy volt, hogy kivittük az ennivalót, vettünk márkát, szépen hazajöttünk, kész. Aztán már inkább hoztunk be mindig konyakot. Mert az még egyszer ugyanolyan haszon. Az ennivalón is volt haszon, meg még a konyakon is volt haszon" - mondta a műsorban. István a jövőjét firtató kérdésre így vá­laszolt: „Továbbtanulni nem akarok, szerintem fölösleges. Én sem tudom, mi lesz belőlem." Friderikusz Sándor a műsort követ­« uniós csatlakozásunk napjára, 2004. május elsejére feldíszítették a szegedi belvárosi hidat Fotó: Karnok Csaba Maguktól szinte alig jut eszükbe a szegedieknek olyan változás, amit az Uniónak köszönhetnek - tapasztaltuk tegnap, hazánk ötéves EU-tagságának május 1-jei évfordulója előtt. Kis segítséggel már jobban emlékeztek: példá­ul a városrehabilitációra. Annak most is örülnek. Hiányolják viszont a 2004-ben beígért új munkahelyeket és az életszínvonal emelkedését. kező gondolataival zárta: „Vessenek meg érte, de én valahogy egészen máshogy gondolkodom Pistiről, mint • • Továbbtanulni nem 7 7 akarok, szerintem fölösleges. Én sem tudom, mi lesz belőlem. Winner Márk (Veréb István) Úgy véli, a csatlakozással beáramló multik ellehetetlenítették á magyar termelőket. Tényleg teremtettek pár új munkahelyet - reagált közbevetésünk­re -, de az itt megtermelt profitot kivi­szik az országból, nem fektetik új munkahelyekbe. Ennek ellenére nem csalódott, öt éve is nagyjából erre szá­mított - jelentette ki. - Személyivel utaztam mostanában pár országba, meg jó néhányszor fel­léptem az uniós ünnepségeken egy fú­vószenekarral. Kábé ennyi - mondta a Sörkertben Sárkány Krisztina arról, milyen hatással van életére az uniós tagság. Barátnője, a zsombói Olasz Bi­anka arról beszélt: náluk egy új be­tonúira kiírták, hogy uniós pénzből épült. A többi út elég silány, de ez jó minőségű. Csak éppen a település központjától távol esik. Aztán eszük­be jutott, hogy felújították Tarjánt, és a belvárost is folyamatosan renovál­ják. - Szépül ugyan Szeged, de ez csak a kirakat - tették hozzá. - Hogy job­ban élnénk, vagy magasabb lenne az életszínvonal, azt sajnos nem érezzük. a megszólaltatott tanárnője. Én bizony tennék erre a fiúra. Nem is keveset." Winner Márk (Veréb István) ellen jelenleg országos, európai és nemzet­közi elfogatóparancs van érvényben. • veréb istván (ma winner márk) itt, a sándorfalvi általános iskolában tan u lt Fotó: Segesvári Csaba TOMBÁCZ RÓBERT - Gondolkodom, de nem jut eszembe semmi. Szerintem semmiben sem vál­tozott az életem - felelte tegnap a nagyáruház előtt megszólított szegedi Furák Jánosné. Arról kérdeztük, mit érzékel az uniós csatlakozás hatásai­ból, milyen változásokat tulajdonít az EU-nak. Holnap lesz ugyanis öt éve, hogy Magyarország tagja a nagy euró­pai közösségnek. Néhány beruházást - sándorfalvi úti hulladéklerakó, tömegközlekedési nagyprojekt, belvárosi és tarjáni reha­bilitáció^ felsorotva segítettünk Furák­nénak emlékezni. - Ja, tényleg! Ezek na­gyon hasznosak, és a belváros valóban egyre szebb lesz. Ha lassan is, de azért látszik valami fejlődés - magyarázta. Aztán eszébe jutott: sok országba már nem kell vízum, útlevél - ezzel szokott is élni, amikor utazik. Igaz, munkát nem hozott ide az Unió - mondta -, de a keresztlánya legalább egyszerűen kiju­tott, és kapott munkát Londonban egy éve. Azóta már ott sincs munka. • • Igaz, munkát nem 7 7 hozott ide az Unió, de a keresztlányom legalább egyszerűen kijutott, és kapott munkát Londonban egy éve. Furák Jánosné - Sok előnye lehetne a csatlakozás­nak, de szerintem ez nálunk nem lát­szik. A szomszédjaink sokkal jobban éltek a lehetőségekkel, mint mi - adott helyzetelemzést a barátnőjével sétáló Kobalák Csaba, aki szerint a saját éle­tében nem hozott változást az Unió. fl Régiók ás egyetem - Továbbra sem sikerült a nyugat-európaiakhoz hasonló, valódi régiókat létrehozni, pedig ezt már a többi, velünk csatlakozó, volt szocialista ország is megtette. Itt súlytalanok, mondvacsináltak a régiók. A megyék és a kistérségek inkább a hatalmi harc terepei, és ezzel sok energiát vonnak el a fejlesztésektől - értékelte a csatlakozás óta történteket Mészáros Rezső. A szegedi egyetem geográfusprofesszora, volt rektor 2009. április 30-i, Európa című mellékletünkben megjelent nyilatkozata szerint is ettől tartott leginkább. Félelmei beigazolódtak. A szegedi egyetem viszont - amelyet a kemény nemzetközi versenytől féltett - jól állja a harcot. Szerinte sikerült a minőségi oktatásra, kutatásra helyezni a hangsúlyt. Ezt tanúsítják a jelentkezési számok, és hogy az európai mezőnyben is a felső negyedben jegyzik az SZTE-t.

Next

/
Oldalképek
Tartalom