Délmagyarország, 2009. április (99. évfolyam, 77-101. szám)

2009-04-29 / 100. szám

61 Megyei tükör Szerda, 2009. április 29. ZSIGA SÁNDOR AZ ELSŐ VIDÉKI HÁLÓZAT SZÜLŐATYJA - SUHANÓ TEHÉN ÉS ZÖLDBORSÓ - NAPI 230 EZER UTAS 30 éve gördül a troli Szeged utcáin 30 éve született a troliközlekedés Szegeden - vidéken elsőként. Titokban tervezte a főmérnök, kilincselt érte az igazgató. Sikerükbe majdnem bele­buktak. A napi 230 ezer utas és a közlekedési nagyberuházás őket igazolja. Az SZKT kétnapos nemzetközi konferenciával, nyílt nappal, retro trolival ün­nepel. DOMBAI TÜNDE - Senkinek nem jutott eszébe, hogy a budapesti troli 1933-as elindítása után valahol vidéken folytassák. Autóbusz volt a divat, idehaza ontotta a gyár, volt hozzá gázolaj, és szó nem esett még környezetvédelemről - idézi fel a most 82 éves Zsiga Sándor, aki 1959-ben került főmérnökként a Sze­gedi Közlekedési Vállalathoz (SZKV). Megszűnt a dorozsmai, a Felső Ti­I AZ ELSŐ AZ 5-ÖS VOLT. 1979. április 29-én indult el az első járat: a volt 5-ös villamos nyomvonalán, ezért 5-ös számmal, és 2,3 kilométeren, 9 új szovjet ZIU kocsival. A Somo­gyi-könyvtár május 9-éig látható kiállításán kiderül: 1979. október­ben indult az 5/A, 1982-ben a 7-es, a 6-os és a 8-as, 1983-ban a 9-es. Jelenleg 3A troli járja Szegedet: A nagyprojektben 2 év múlva 10 új jármű érkezik. Jelenleg 30 kilomé­ter a felsővezetékek hossza, ez rövi­desen 6 kilométerrel bővül. A szü­letésnapra egy 17 éves Ikarus nosz­talgiatrolit újított fel az SZKT, ami vasárnaponként ingázik a 9-es vo­nalán. A forgalomban lévők közül a legidősebb a 22 éves Skoda - 707 és 708-es pályaszámmal. A legöre­gebbek 500-900 ezer kilométert futottak. Egy évben a szegedi trolik összesen 1,5 millió kilométert tesz­nek meg, a trolipótíók A00 ezret. Szegeden jár az ország egyetlen alacsonypadlós csuklós trolija. Egy iskolai napon 230 ezer utas száll fel a trolikra, legtöbben a 9-esre. sza-parti és az újszegedi villamos. Két­ségbe estek, hogy nem lesz munká­juk. Erre Zsiga Sándor nem szólt sen­kinek, hanem kiszámolta, mit jelent egy olyan jármű, ami hasonlít a busz­ra, külön útra nincs szüksége, és elektromos, vagyis elmegy ugyan­azon a hálózaton. Nyugaton akkori­ban kezdték megint felkapni a trolit. Elgondolását erősítette a hetvenes évek eleji olajválság, és hogy egyre jobban előtérbe került a környezetvé­delmi szempont. A szegedi troli „szü­• • Figyelmeztettek: ha # # bedől a terv, nem tudnak megvédeni, mennem kell. Zsiga Sándor • ABS010N RÓBERT TR0LIVEZETŐ 22 ÉVESEN, 30 ÉWEL EZELŐTT KEZDTE A SZAKMÁT. KÉPÜNKÖN A NOSZTALGIAJÁRATON Fotó: Segesvári Csaba lőatyja" egymaga tervezte meg a mos­tani vonalakat - otthon, szabadidejé­ben. Amikor úgy érezte, készen áll, szólt az igazgatónak. - Óriási szerepe volt Várhalmi Károlynak, hogy hagyott dolgozni. Az én vezérkarom a tanítványaimból állt: Magda Péter trolifenntartási üzemve­zető, Török Miklós, az elektromos cso­port vezetője, Balogh Antal villany­szerelő, Tóth János felsővezetékes mű­vezető és Pándi Lajos a forgalomirá­nyítástól. öle váltották valóra az én ál­momat. Az igazgató utazó nagyköve­temként kilincselt - idézte a múltat Zsiga Sándor. - Emlékszem figyelmez­tettek: ha bedől a terv, nem tudnak megvédeni, mennem kell. 1979 febru­árjában elindítottuk a szegedi próba­járatot. A Pulz utcai villamostelepen, a kon­zervgyár régi helyén kaptak javítóbá­zist. Még állt az aljában a zöldborsó, amikor átvették. A felsővezeték nem ért még el a telepig. A gyufagyárig vontatta ki egy kővel megrakott Cse­pel teherautó, amit Suhanó tehénnek becéztek. Hajdani főmérnöke zsenialitását és a BKV érdemeit dicsérte a szintén sze­gedi születésű, most 76 éves Várhalmi Károly, akit 1971-ben neveztek ki veze­tőnek, s a közlekedési társaság legjobb igazgatójának tart a cégtörténet. De a mai SZKT-ügyvezető igazgató, Dózsa Gábor is őt tekinti példaképének. A trolinak az akkori vezetők nem örül­hettek sokáig, az irigység ellehetetlení­tette őket. Zsiga Sándor harcok árán kitartott. Várhalmi Károly távozott, nagykanizsai ügyvédként ment nyug­díjba. Am utólag is őket igazolja a tro­hhálózat fejlődése és a most zajló tö­megközlekedési nagyprojekt. | Feleségét is a troli hozta - Az SZKV a Délmagyarországban hirdetett trolivezetői állást. Friss úrvezetői jogosítvánnyal jelentkeztem 22 évesen. Az első garnitúrában 27-en kezdtük, én vagyok az egyetlen, aki ma is pilóta. Feleséget is a troli hozott: egy kedves és szép utas személyében - hallottuk Absolon Róbert trolivezetőtől. - Szívemhez nőtt az első ZIU, nem hiába vezettem 25 évig. 29 éve oktatok is. Havonta 3000 kilométert vezetek. Úgy tervezem, nyugdíjig le sem szállok. Az életem a troli. ffliwllmmímiilm^ iiiuiffimi)iinia»aa«BMaw Ma Deszken a Délmagyarország MUNKATÁRSUNKTÓL Folytatjuk a Délmagyarország me­gyejáró sorozatát, amikor is szerkesz­tőségi-kiadói csapatunk időről időre betoppan valamelyik községbe. Egy­részt azért, hogy találkozzunk az ott élő emberekkel, másrészt hogy be­mutassuk településeink értékeit má­soknak is. Ma Deszkre megyünk: ta­lálkozzunk L7 órakor a faluházban! Kötetlen, csevegős, jó hangulatú ta­lálkozóra készülünk, mindenkit vá­runk, azokat is, akik olvassák az új­ságot, és azokat is, akik nem. Beszél­gessünk, kérdezzenek, javasoljanak, vitatkozzanak! Viszünk sok ajándé­kot, lesz sorsolás és kvízjáték nyere­ményekkel. ÜNNEPELTÉK CURÁT ÉS A TOSCÁT. A zsúfolásig megtelt Szegedi Nemzeti Színházban tegnap este hatalmas sikert aratott a sztárpa­rádés Tosca-előadás. Cavaradossiként a világhírű argentin tenorista, Jósé Cura, a címszerepben pedig az Operaház vezető szop­ránja, Sümegi Eszter mutatkozott be (képünkön). Scarpiát a szegedi baritonista, Kelemen Zoltán énekelte. A népszerű Pucci­ni-operát Gyüdi Sándor, a teátrum főigazgatója vezényelte. Az elégedett publikum az előadás végén lelkesen ünnepelte a köz­reműködőket. A fesztiválhangulatú est zárásaként a főszereplők részvételével állófogadást rendeztek az első emeleti foyer-ban. Jósé Cura vendégszereplésével a második Tosca-előadást csütörtökön este tartják. Fotó: Miskoiczi Róbert Jeruzsálembe tart a hátizsákos zarándok Gyalog zarándokol a belgiumi Pe­pinsterből a Szentföldre, Jeruzsálem­be a 68 esztendős Jean Marié Gaspar, aki tegnap egy Makón töltött éjszaka után folytatta 6000 kilométeres út­ját. A zarándoklatot lelki békéjének megtalálásáért és felesége emlékére vállalta, akit 2 éve veszített el. SZABÓ IMRE Nem látszott fáradtnak, amikor hétfőn este megérkezett a makói Karaván panzióba, pedig egyenesen Belgium­ból, Pepinster faluból jött a 68 éves Je­an Marié Gaspar a Maros-parti város­ba - méghozzá gyalog. A mélyen hívő katolikus férfi számára az út zarándok­lat: Jeruzsálembe tart, hogy megtalálja lelki békéjét, egyúttal 2 esztendeje el­veszített feleségére emlékezzen. Márci­us 8-án indult el, és úgy tervezi, hogy augusztus 31-ére ér a Szentföldre. Nem számolta össze, de becslése szerint kö­zel 6000 kilométeres lesz az út. Jean Marié Gaspar, aki egykoron ál­lomásfönökként dolgozott, de pappá a határt, ahonnan Bukarest felé veszi az irányt. Minden holmija elfér egy hátizsákban. Elmondta, hogy a meleg ruháit útközben, Ausztriából haza­küldte. lean- Marié Gaspar nem szervezte meg előre az útját. Ügy volt vele, hogy valamilyen szállást biztosan talál majd mindig útközben. Legtöbbször panziókban hajtotta álomra a fejét, de előfordult már az is, hogy egy temp­lom bezárt kapuja előtt aludt el. Nem sok időt tölt egy-egy városban: ahová estére odaér, megalszik, aztán reggel indul is tovább. Így nincs sok ideje gyönyörködni a bejárt táj szépségei­ben, ismerkedni az emberekkel, bár azt mondja, mindenütt szívesen fo­gadták, és csak jó emberekkel találko­zott. Magyarországon egyedül azzal volt gondja, hogy kevesen beszélnek idegen nyelvet. Üti élményeiről naplót is vezet. Egyik legkedvesebb emléke éppen Makóhoz kötődik. Szegednél komppal kelt át a Tiszán, így Maroslele felől ér­B Visszafelé már nem gyalogol A zarándok Jeruzsálemből már nem gyalog jön vissza, hanem hajóval. Az olasz partoknál fog kikötni, és úgy tervezi, elmegy Rómába, majd Szent Ferenc városába, Assisibe is. Húsz évvel ezelőtt már tett egy zarándokutat gyalog, akkor a spanyolországi El Camino-útvonalat járta be. is felszentelték, lapunknak elmondta: fiatalabb korában Chilét is bebaran­golta, akkoriban napi 45 kilométert is megtett, manapság jó, ha 35 kilomé­tert le tud gyalogolni egy nap. Tegnap, miután megreggelizett, már indult is tovább: Kiszombornál tervezte átlépni kezett Makóra. A Maros-parti város­ban az Ószegedi utcába ért be először. Ott betért az első kisboltba, és amint a boltos megtudta, mi járatban van er­refelé, megpakolt neki egy szatyrot mindenféle étellel-itallal - és egy fo­rintot sem fogadott el érte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom