Délmagyarország, 2009. február (99. évfolyam, 27-50. szám)

2009-02-02 / 27. szám

a pénz beszel © SIKER, ÉRTÉK ÉS GAZDASÁG MINDEN HÉTFŐN SZERKESZTI: KOVÁCS ANDRÁS 2009. FEBRUÁR 2. Magánvasúti mozdony ráncigálja a tehervagonokat - A vicinális a sztráda miatt maradhatott meg SÓDERVONATOK AZ Mtó-ASÉRT egálig? í 'mm*'" ... ^H^T'/^^Tt1' - 'íM^-WSz' r- - * . * ' . A, Naponta több mint négyezer tonna sóder „mozdul" a szegedi rendező' pályaudvar és a földeáki vasútállomás között Komoly hegyek épülnek szeptember óta Földeák mellett, de csak átmenetileg magasodnak ott. A kistelepülés határában halmozzák fel ugyanis az M43-as építéséhez szükséges sódert. Szeptember óta mindennap két hatalmas szerelvény indul a délegyházi bányából, amelyek Szegeden keresztül viszik szállítmányukat Földeákig. A minap felkapaszkodtunk a tehervonatokat továbbító dízelmozdonyra, majd ott voltunk az éjszakai kirakodáson is. GARAI SZAKÁCS LÁSZLÓ Odakint látszik a lehelet, idebent viszont a pulóvert is le lehet venni. Pedig már régóta csak álldogál a kék színűre átfestett egykori MÁV-os erőgép a hódmezővásárhelyi vasútállomás hatodik vágányán, mégis a gyomrában rejlő hatalmas motorból csak úgy árad a meleg. A vasutaskörökben Szergejnek becézett dízelmozdony tavaly szeptember óta ingázik Csongrád megyében. Ekkor kezdődtek meg a sóderszállítások az M43-as autópályához. Azóta a Szergej mindennap két, több mint 2000 tonnás tehervonatot rángat el Szeged-rendezőről Vásárhelyig, majd éjjel tovább, Földeák határáig. A vagonokat ott szabadítják meg terhüktől. Természetesen a visszaút is a mozdony hatáskörébe tartozik, hiszen a teherkocsik „betétdíjasak". Vásárhely-Szeged napi kétszer - Ez még semmi, ezt meg sem érzi a mozdony - mondta Prohászka Csaba, az Eurocom Zrt. mozdonyvezetője, műszaki ügyintézője. Hiszünk neki, bár a 27 üres kocsival egy kicsit nehezen indult meg Vásárhelyről a Szergej; talán még álmos volt, gazdája hajnal hatkor ébresztette. Am az állomás után felébredt a mozdony, és minden gond nélkül, egy rövid kopáncsi pihenőt közbeiktatva, hamar berohant az üres vagonokkal a szegedi rendező-pályaudvarra. A fékellenőrzés után jöhetett a nap első igazi erőpróbája: egy 27 kocsis, 2103 tonnás szerelvényt kellett eljuttatni Vásárhelyre. - Na ez már valami! Sípol a turbó, rázkódik az egész mozdony, imádom! - kiabálta vigyorogva Prohászka, akinek van összehasonk'tási alapja bőven: a legmodernebb magyar mozdonyt, az Eurocom birtokában lévő Traxxot éppúgy tudja vezetni, mint az összes többi hazai vaspályán futó dízel- vagy villamos gépet. Csabának igaza van: egy idő után azt veszem észre magamon, hogy fotóriporter-kollégámmal együtt én is vigyorogva figyelem, ahogy 25 kilométer/órás sebességgel „repesztünk". Minden mutató a maximumhoz közelít, a rakomány miatt mégsem tudunk gyorsulni. Ha Rókuson nem álbtanak meg minket, akkor addigra fel tudjuk venni a 40 kilométer/órás utazósebességet. Szerencsénk volt, ám Algyőn kitérőbe kellett járni. Végül egy jó óra alatt visszaértünk a kiindulóállomásra. Itatás fent és lent A gyors ebéd után egy újabb üres kocsis szerelvényt kellett visszavinni Szeged-Rendezőre, ahol az öreg mozdony is inni kért. Nem volt mit tenni, a fűtőház felé vettük az irányt, ahol a Szergej 2831 bter gázolajat kért, kísérőnek pedig elfogyasztott még 60 kilogramm motorolajat is. Utóbbit a motortérben maga a mozdonyvezető szolgálta fel a szomjas gépnek, miközben lent a gázolajtartályába a Forma-l-es versenyekről jól ismert porszívócsövön keresztül ömlött be az üzemanyag. A majd félórás szervizelés után gyorsan a második vonat élére álltunk. Ez még hosszabb volt, mint a reggeli: 30 kocsi, 2343 tonna, 446 méter várt elszálk'tásra. • • Szeptember 20-a óta # # folyamatosan dolgozunk, csak ünnepnapokon nem volt rakodás. Bencze Sándor - Ez nem hiányzott - nyugtázta szomorúan Prohászka Csaba, ahogy a Szergej szélvédőjén megjelentek az esőcseppek. S nem elsősorban azért búsult el, mert az előtte lévő ablaktörlő gyakorlatilag csak díszítőelem volt a mozdonyon, hanem azért, mert egy-egy gyorsításnál bizony kipörögtek a nedves sínen a dízelgép kerekei. Szóratta is Csaba a homokot becsülettel, de Népkertnél, ahol meg kellett várni, míg kitér a szentesi személy, bizony komoly erőfeszítésbe került az újbóli nekilódulás. Ennek ellenére aznap egy jó órával hamarabb Vásárhelyre ért a második sódervonat is, így a gép rápihenhetett az esti műszakra. Este minden az utolsó, a 19 óra 32 perckor Vásárhelyről Makóra induló személyvonaton múhk. Menetrend szerint nyolc óra előtt nem sokkal kellene mindennap elpöfögnie Földeáknál, ám az is előfordult, hogy húsz percet is késett. Csakhogy amíg el nem megy, addig nem lehet rakodni a vonalon. Nem hivatalos források szerint a vasútvonal az autópálya-építésnek köszönheti megmaradását, egyébként valószínűleg bezárták volna. Éjszakai kirakodás a senki földjén - Szeptember 20-a óta folyamatosan dolgozunk, csak ünnepnapokon nem volt rakodás, meg január elején. Akkor ugyanis a hidegek megtréfáltak FOTÓK: SEGESVÁRI CSABA három óráig tart. Egy ügyesebb gépkezelő akár háromnegyed óra alatt is kirámolhat két vagont. Majd miután a mozdony kétszer is arrébb húzta a szerelvényt, jön egy kis pihenő, hiszen a kiürített vasúti kocsikat vissza kell vinni Vásárhelyre. Amíg beáll a második szálk'tmány, addig pihennek a munkások, illetve ha szükséges, akkor a markolók forgó-mozgó alkatrészeit zsírozzák újra. De nemcsak a markolókra, hanem a vasúti kocsikra is vigyázni kell. Egy rossz mozdulat elég lenne ahhoz, hogy a gépkezelők a markoló kanalával letépjék a sínekről a vagonokat. Ráadásul ottjártamkor éppen magas oldalfalú kocsikban jött a szállítmány - a munkások egyáltalán nem látták, hol és hogyan helyezkednek el a vagonokban a sóderhalmok. - A fiúk szerencsére már vannak olyan rutinosak, hogy tudják, körülbelül A szállítmány útja Délegyházától Földeákiga sódervonat három „részletben" jut el. A26,5 kilométeres Délegyháza-Dunaharaszti-Budapest Ferencváros utat 50 perc alatt teszi meg. Majd Ferencvárosból Kőbánya-Kispest, Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét, Kistelek érintésével robog le a szegedi rendező-pályaudvarra. Ezt a 182,9 kilométeres utat 4 óra 8 perc alatt teszi meg a szerelvény. A sóderrel megrakott kocsik a rendező-pályaudvarról Szeged-Rókus-Algyő-Kopáncs-Hódmezővásárhely-Szikáncs-Földeák útvonalon jutnak el a nyíltvonali rakodóhelyre. Az utolsó, 55,6 kilométeres szakaszt hivatalosan 2 óra 50 perc alatt teszi meg a vonat. Azonban ezt az utolsó etapot Vásárhelynél kettévágják, nappal odáig viszik fel Szegedről a sódert, hogy aztán éjszaka eljuttassák a végállomásig. A vonatok nemcsak az iszonyatos teher miatt közlekednek viszonylag lassan, hanem azért is, mert minden más vonatot el kell engedniük maguk előtt, így sokszor előfordul, hogy egy-egy állomáson várakozniuk kell. I ^TG Prohászka Csaba, a mozdonyok szakértője bennünket, a sóder egész egyszerűen belefagyott a vagonokba - mondta Bencze Sándor, a rakodást irányító műszakvezető Földeákon. Esni most is esik, igaz, csak az eső, de ez nem zavarja a munkát, öt markológéppel dolgoznak a kivilágított vaspálya mellett. Éjszaka csak kirakják a sódert a szerelvényekből, majd nappal a rakodótérről teherautókkal hordják át a szállítmányt a depóba. Ez az út másik oldalán van. Kissé bonyolultnak és feleslegesnek tűnik a kétszeri rakodás, de állítólag máshogy nem tudták megoldani a sóder tárolását. - Nekünk az a dolgunk, hogy minél gyorsabban kirakodjuk a szerelvényt. Hogy miért kell átrakodni az út másik oldalára, nem tudom, ahogy azt sem, miért nem lehetett itt kialakítani a depót jegyezte meg Bencze. Egy-egy rakodás hol van felpúpozva a sóder, így emlékezetből, álcár csukott szemmel is kirakodnák - húzta ki magát Bencze, miközben büszkén beszélt emberebői, akik közül az egyik legjobb Szabó Mihály. A gépkezelő Csárdaszállásról jár át dolgozni. Nem lesz gond, behozom őket! - Nem egy szokványos műszak, de örülök, hogy dolgozhatok. A társaság is jó, hamar összebarátkoztunk - fest már-már idilli képet a munkájáról Szabó. Aki aztán felenged maga mellé, illetve inkább elé a gépe kabinjába. A parányi helyen ketten szorongunk, a csárdaszállási férfi most tényleg emlékezetből rakodik semmit nem lát tőlem. Mindketten élvezzük a melót, mégis inkább leszállok, hiszen sokkal lassabban tudott miattam haladni. - Nem lesz gond, behozom őket! - nyugtat meg búcsúzóul.