Délmagyarország, 2009. január (99. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-28 / 23. szám

Szerda, 2009. január 28. Aktuális 13 NŐHET A VESZTESÉG - EZÉRT MUSZÁJ FEJLESZTENI ÓPUSZTASZEREN A park legnehezebb éve BAKOS ANDRÁS Üres kamra Mindig számokkal igazolta, mit végzett, és amennyire ezt meg lehet ítélni, mindvégig nyíltan és őszintén beszélt. Mifelénk szokatlan, elegáns gesztussal kezdődött az új választási kam­pány. Miután kiderült Becsey Zsoltról, hogy a Fidesz nem számít rá többé az Európai Parlamentben, egy sor vajdasági civilszervezet kö­szönte meg közös nyílt levélben a fiatal politikus munkáját. írták: sze­retnék, ha „olyan képzett, e munkára alkalmas képviselők kerülnének az Európai Unió parlamentjébe, akik hozzá hasonlóan képviselnék az ország és a nemzet érdekeit". Miután már lehetett tudni, kiket jelölt a Fidesz uniós képviselőnek, ez a levél a pártnak is szólt. Ahonnan - persze nem hivatalo­san - úgy hallottuk: semmi baj Be­• • Mindig csey Zsolttal, okos fiú, csak most van # # számokkal néhány olyan politikus, aki közös megegyezéssel inkább az uniós par­lamentben dolgozik tovább, ezért nem jutott hely neki a listán. Becsey tényleg ritkán szólalt meg a megye közéletében, nem „színes egyéni­ség", viszont mindig számokkal iga­zolta, mit végzett, és amennyire ezt meg lehet ítélni, mindvégig nyíltan és őszintén beszélt. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy csak a Fidesznek szólhat a vajda­ságiak levele, érdemes felidézni Balázs Péter és az MSZP történetét. A korábbi uniós biztosról 2004 novemberében az angol The Times és a német Frankfurter Allgemeine Zeitung is megírta: ért a munkájához, és posztján elégedettek vele, a magyarok mégis mást jelöltek a helyére. Kovács Lászlót, aki azután lett a tisztség várományosa, hogy Magyaror­szágon a magánéletéről kezdett írogatni a sajtó. Lehet, két esetből még nem szabadna általánosítani, mégis úgy tű­nik: az Unió parlamentjét a mi nagy politikai műhelyeink olyan mun­kahelynek gondolják, ahol tovább lehet dolgoztatni az „elfáradt karak­tereket". Ez pedig azért nem szúr szemet, mert valahogy a köztudat­ban is az alakult ki, hogy az Unió parlamentje nem fontos, arra úgyis csak az üres kamra kulcsát bízták. Miközben többek között arról a pénzről döntenek ott, amiből itt út, fürdő, csatorna épül - és inkább mintha nálunk ürülne gyorsabban a kamra. A pártok folyamatosan fiatalítanak, és ettől azt szokás remélni, hogy frissül a közélet, a régi beidegződések az idősebb emberekkel együtt tűnnek el. A helyzet közben az, hogy a fiatalok azt tanulják meg először, a fölkészültség, az emberi rátermettség ugyan sokat számít, de van más tényező is, aminek legalább ilyen nagy a szerepe az előreju­tásban - erre a körülményre pedig nem lehet fölkészülni, se „gyúrni". Ennek most azért van jelentősége, mert egy válságban lévő elit tagjai­nak kell valahogyan úrrá lenniük a gazdasági válságon, és mi nem a páholyból fogjuk nézni, hogy sikerül-e nekik. HOLOKAUSZT-EMLÉKNAP A VÁSÁRHELYI ZSINAGÓGÁBAN Emlékezni és emlékeztetni S20B0RI BÚCSÚ ÓPUS2TAS2EREN. A PARK ÚJ VEZETÉSE RÉGI HAGYOMÁNYT ELEVENÍTETT FEL, ÉS TÖRTÉNELMI TÁRGYÚ RENDEZVÉNYEKET IS SZERVEZETT Fotó: Schmidt Andrea Veszteséggel zárta 2008-at, és 52 milliós tagi kölcsön felvételével kez­di a 2009-es évet az ópusztaszeri emlékpark. Az idei talán az eddigi legfontosabb esztendő' lesz az orszá­gos hírű kiállítóhely életében, hi­szen - hogy fönnmaradjon - végre kell hajtania a tervbe vett félmilliár­dos fejlesztést. Beázásbiztos körkép mellett olyan új kiállításra van szük­ség, amelynek révén ismét nő a láto­gatók száma. MUNKATÁRSAINKTÓI „Aki a bajban rikoltoz és lármáz, az rosszul védi magát" - mondta nem egészen két éve a megyei közgyűlés alelnöke, Zakar Péter Nagy László­ról. Az Ópusztaszeri Nemzeti Törté­neti Emlékpark akkori igazgatója ugyanis a kiállítóhely gondjairól nyi­latkozott az újságnak, egészen pon­tosan arról a kényszerről, hogy fej­leszteni kellene, de ehhez a parknak nincs saját ereje, szükség van a me­gye segítségére. Ráadásul mivel köz­hasznú társaságként működnek, nem kapnak normatív támogatást a mindennapi élethez, így hátrányban vannak az intézményként működő múzeumokkal folytatott versenyben. Nagyot 2007 februárjában leváltot­ták, és utódja, Horváth Gábor való­ban más arculatot adott a parknak, a néprajzi mellett történelmi témájú rendezvényeket is szervezett. Am ami az alapvető gondokat illeti, ha­sonló következtetésekre jutott: a Feszty-körképnek helyet adó épüle­tet a tető beázása miatt sürgősen föl kell újítani, és ehhez segítségre van szükség - de támogatás nélkül mű­ködni sem tud a kht. Akik rossz szemmel nézték Nagy leváltását, most azt mondják, nem kellett volna olyan, közadakozásra ösztönző tévéreklámot közzé tenni, amelyben lefolyik a festék a Feszty-körképről, mert ez rossz üze­net a turisták felé, ezért is csökkent a látogatók számra. Ha ez a bírálat jo­gos, akkor az lapunkra is érvényes, hiszen többször írtunk a helyzetről abban a reményben, hogy a döntés­hozók figyelmét fölhívjuk egy fontos, megoldandó közügyre. Nem lehet föl­mérni, hogy ez mennyire növelte az adakozókedvet, a megyei önkor­mányzat azonban segített: pályázatot adott be a DAOP-hoz, és az alap nagy nehezen, több mint fél évi vacillálás után megítélte a 463 milliós támoga­tást. Ebből nemcsak a körképépület tetejének megjavítására jut pénz, de egy olyan modern kiállításra is, amelynek köszönhetően ismét nőhet a látogatók száma. Ezt a munkát idén el kell kezdeni, így ez az esztendő lesz a park fönnállásának eddigi leg­fontosabb éve - és nyilván a legnehe­zebb is. Már a 2007-es esztendő is 63 milli­ós mínusszal zárult, a 2008-as év vé­gére is 60 milliós deficitet várt Hor­váth Gábor igazgató - akinek nem­csak a veszteség miatt lehet rossz kedve, hanem azért is, mert a decem­ber 16-i taggyűlésen a többségi tulaj­donos megyei önkormányzatot kép­viselő Magyar Anna elnök le akarta váltani őt. Ezt megtehette volna, ha nem sürgősséggel szerette volna na­pirendre vetetni a javaslatát, ezt ugyanis csak úgy lehet megtenni, ha minden tulajdonos hozzájárul. A tag­gyűlésre azonban nem jött el min­denki. A megyei közgyűléstől két nap múlva azt a feladatot kapta, hogy dolgozza ki az idei évre vonat­kozó terveit. Ezen túl az önkormány­zat előbb 30, majd 52 milliós tagi köl­csönt szavazott meg a kht.-nak. Ebben a hónapban volt olyan tag­gyűlés, amely egy percig tartott: Sze­ged képviselőjétől, Solymos László al­polgármestertől tudjuk, hogy rajta kí­vül nem jött el más, szavazattal bíró tag, így nem tudtak dönteni. A követ­kező alkalommal Szeged és Öpuszta­szer önkormányzatának képviselője szavazta meg, hogy a park fölhasznál­hassa a tagi kölcsönt. B Az igazgató a kölcsönről Horváth Gábor igazgatót az idei évre vonatkozó terveiről és a személyét érintő történésekről kérdeztük. Azt írta, egyik taggyűlés „napirendjében sem szerepelt soha személyemet érintően az ügyvezető visszahívása, ilyen napirend tárgyalására soha nem került sor." A tagi kölcsön "„alkalmas a közhasznú társaság téli időszaki működésének a biztosítására. A tagi hitel nem támogatás, annak visszafizetésére a szerződésben a közhasznú társaság kötelezettséget vállalt. A tagi hitelszerződés alapján folyósítandó kölcsön nem alkalmas a közhasznú társaság valamennyi 2009. évben felmerülő ráfordításainak fedezetére, azok forrásait a közhasznú bevételekből és támogatásokból, kisebb mértékben pedig a vállalkozói tevékenység bevételeiből is finanszírozzuk." Bevették a lányok a maláriagyógyszert EMLÉKEZZ, EMLÉKEZTESS, ÉS MESÉLD EL FIADNAK!" Emlékezz, emlékeztess, és meséld el fiadnak! - ezt az ősi parancsot idézte Erdélyi Miklós tegnap a vásárhelyi zsinagógában tartott Holoka­uszt-megemlékezésen. Diákok olvas­ták fel a koncentrációs táborokat túl­élő' gyermekek visszaemlékezéseit. MUNKATÁRSUNKTÓL Az ENSZ január 27-ét a Holokauszt emléknapjának nyilvánította, ugyanis 64 esztendővel ezelőtt ezen a napon szabadította fel az orosz hadsereg a hírhedt lengyelországi koncentrációs tábort, Auschwitz-Birkenaut. Erről emlékeztek meg tegnap késő délután a vásárhelyi zsinagógában. - Csak a holtak bocsátanak meg egyedül, nekünk emlékeznünk kell! S azon kell munkálkodnunk, hogy so­ha, egyetlenegy embert se pusztítsa­nak el vallási hovatartozása miatt, mint ahogy tették azt a nácik a máso­dik világháborúban - mondta megnyi­tójában Erdélyi Miklós. A vásárhelyi zsidó hitközség ügyvezető elnöke ki­emelte: a felszabadítók el sem tudtak Fotó: Tésik Attila képzelni szörnyűbb látványt, mint ami fogadta őket a haláltáborban: em­beri maradványok, élő csontvázak, pusztulás mindenütt. A Németh László Gimnázium és Alta­lános Iskola diákjai a lágereket gyer­mekként túlélőktől olvastak fel idézete­ket, visszaemlékezéseket. A18 éves Hu­gó egykoron a következőket írta: a bir­kenaui tábor focipályáján felsorakoztat­tak minket, gyermekeket. Megjelent dr. Mengele, s egy lécet kalapáltatott fel az egyik kapura. Aki átfért alatta, az me­hetett a gázkamrába, mert túl kicsi volt. Hugó köveket és az összegyűrt sapkáját tömködte cipőjébe, hogy magasabb le­gyen. Sikerült neki! Egy hétéves kislány naplójában pedig a következő állt: any­nyi tetű élősködött rajta, hogy teljesen legyöngült. Látott egy négy év körüli fi­úcskát is, akit úgy mentettek meg a sze­lektálások elöl, hogy betömték a száját, és az egyik barakk felfeszített padlólap­jai alá fektették. A közel félórás megemlékezés után a résztvevők gyertyát gyújtottak a Ho­lokauszt áldozatainak emlékére. Megérkezett Mauritániába a két sze­gedi egyetemista, Kapitány Dorottya és Pánczél Gyöngyi (képünkön). To­vább száguld a nyolcezer kilométe­res Budapest-Bamako-rali mező­nye. R. TÓTH GÁBOR Bevette az első maláriagyógyszerét Ka­pitány Dorottya és Pánczél Gyöngyi - a két szegedi egyetemista már Mauritáni­ában autózik. Arra vállalkoztak, hogy egyetlen magyar női párosként teljesítik a nyolcezer küométeres Budapest-Ba­mako-ralit. 11 napja vannak úton. - Dórika, ha a helyi kaja zavart okoz a bélmüködésedben, kiraklak! - utasí­totta rendre Gyöngyi útitársát, mikor Gyönyörű vörös sziklák között au­tóznak. Kocsijuk, a kis fehér Opel Combo csak óvatosan mászik a hegy­re, de a lányok így is szeretik. - Az út szélén öszvérek, szamarak, hátukon Jedi-lovaghoz hasonló helyiek. Fény­kardjuk nincs, de rendesen szúrnak minket a színes külföldi autókkal - meséli Dóra a csapat internetes blog­jában, a bamakombo.hu-n. Mióta elhagyták Marokkót, katonák vigyáznak rájuk és a többi bamakós­ra. Mauritániában ugyanis sok helyütt aknaveszély van - a kijelölt vonala­kon azonban nem történhet baj. Leg­utóbbi blogbejegyzésük szerint éppen az óceánpartra készülődtek fürdeni egyet. az marokkói ínyencségekre áhítozott. Inkább az itthoniban bíznak: leggyak­rabban halas szendvicset esznek, ká­vét, teát főznek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom