Délmagyarország, 2009. január (99. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-23 / 19. szám

Nagyot csípett a gall kakas Vereséggel zárta a csoportmeccseket a magyar férfi kézilabda válogatott a horvátországi világbajnokságon. A mieink az olimpiai bajnok francia csapattól kaptak ki 27-22-re. Ez azt jelenti, hogy a szombaton kezdődő középdöntőben egy pontunk lesz. A vb-szereplést a horvát válogatott ellen folytatjuk. SÜll RÓBERT ESZÉKI BESZÁMOLÓJA Már az első perc végén talpra ugrott minden magyar szurkoló, Nagy László góljával gyorsan vezetést szereztünk a franciák ellen. Kőkeményen védekeztünk, az első tíz percben remekül működött a hatosfalunk, Puljezevics Nenad pedig ahogy ígérte, úgy védett, mintha világbajnoki döntőt játszottunk volna a gallok ellen. Védett lábbal, testtel, kézzel. Parádézott mindenki Pukija, még Bajusz Sanyi, az egykori csapattárs is tapsolt a lelátón. Karabaticsék ekkor kérdően néztek a kispad felé: mi tévők legyenek, nem bírnak Pukival. A Pick kapusának teljesítménye csattanós válasz volt Vlaéo Solának, a horvátok olimpiai bajnok kapusának, aki állítólag a horvát RTL-en azt mondta, hogy jobbulást kíván Puljezevicsnek, mert beteg, és ezért hízott el ennyire. A 12. percig tartott a magyar lendület; nem is a védekezéssel adódtak problémáink, hanem a támadásvezetéssel. Kapura sem tudtunk lőni, Gált remekül kikapcsolta Dinárt, így fokozatosan nőtt a különbség a két csapat között. Hajdú János időkérése sem használt túl sokat, ebben az időszakban már annak is örültünk, ha gólt szereztünk. A hajrá ismét a miénk volt, így öt gólra sikerült felkapaszkodni. Mindent elmondott a félidei statisztika, mi 12-t, míg a gallok 23-at lőttek kapura. Mégis reménykedtünk, főként Ilyés bombái után. Feljöttünk három gólra, azonban az egyik szerb játékvezető, aki nagyon hasonlított Mr. Beanre, többször is ellenünk ítélt. Nem adott meg egy hetest, és egyszer el is vette tőlünk a labdát, hogy miért, azt csak ő tudta. Egyre jobban szétestünk, a gallok úgy robogtak egy-egy leinditás után a Puljezevicset váltó Fazekas kapuja felé, mintha muszáj lett volna. Jöttek a cserék, de ez sem sokat lendített rajtunk, többen bizony gyengécsELfl ANDJELKOVICS MEGSÉRÜLT. Danijel Andjelkovics számára befejeződött a vb. Aszerb válogatott játékosa, aki a világbajnokságon szélsőt (!) játszott, a norvégok elleni meccsen szenvedett sérülést. A Pick irányítójának egy centiméter mélyen beszakadt az izom a vádlijában. A Professzor hétfőn már Szegeden lesz, és megkezdi a rehabilitációt, amely előreláthatólag négy hétig tart. ke produkcióval rukkoltak elő. Csend is lett a lelátón, pedig mekkora volt a hangzavar a kezdéskor... A közel kétezer magyar hazai pályát varázsolt az eszéki arénába. Az 50. percben ránk számoltak, padlóztunk, tíz lett a különbség, 26-16. „Meghalunk-e" szépen, ez a volt már csak a hajrá kérdése. Tudunk-e közelebb kerülni? Tudtunk, zsinórban négyszer találtunk Omeyer kapujába. Lehet, hogy hamarabb kellett volna megnyitni a hajrát? Inkább maradjunk annyiban, nem kellett volna elengedni a franciákat. A két játékvezető irántunk érzett szimpátiájáról mindent elmond, hogy egyszer sem játszottunk emberelőnyben, másrészt egyetlen hetest sem kaptunk. Ó Mr. Beán! Az utolsó négy percre - a franciák időt kértek - sem változott a játék képe, a helyzetek elrontásában magyarok jártak az élen. Pedig, minden esélyünk megvolt a szorosabb eredmény .eléréséhez, mert ha csak néggyel kapunk ki, akkor a szlovákok mögöttünk lettek volna a középdöntőben, így viszont jobb gólkülönbséggel megelőztek bennünket. Mi volt még a rossz a 27-22-es vereségben? Az, hogy szombaton a horvátok ellen kezdjük a legjobb tizenkettő között. Ennél lehangolóbb hírrel nem is zárhatnánk a tudósítást. A csoport további eredményei: Szlovákia-Románia 28-23, ArgentínaAusztrália 36-16. AZ A CSOPORT VÉGEREDMÉNYE 1. Franciaország 2. Szlovákia 3. MAGYARORSZÁG A. Románia 5. Argentína 6. Ausztrália - 168-106 10 1 152-119 7 1148-115 7 3 14H35 A A 133-137 2 5 76-205 0 Péntek, 2009. január 23. Kapcsolatok 119 Az utolsó mosoly MÉHES GÁBOR HELYSZÍNI JELENTÉSE A 3500 férőhelyes eszéki csarnok kívülről a Mézga-sorozat futurisztikus világát idézi, kár, hogy a tervezők első nekifutásra beérték egy 120 gépkocsi fogadására alkalmas parkolóval. Akár elég is lehet, csak harmincszemélyes autók kellenek hozzá... A közeli hipermarket „tárolója" tele, marad a sártenger, ilyenkor bezzeg nincs nálunk gumicsizma. Percek múltán kiderül, a valóban impozáns arénában - és annak környékén - mindent kicsire szabtak. A száraz torkú magyarok által megszállt sörsátor, továbbá a sajtóközpont és a médiatribün mérete alapján a szervezők mintha nem számítottak volna ekkora érdeklődésre. Egy világbajnokságon ritka is az. Az újságíróknak kikészített kávéstermosz viszonylagos zárhatóságáról a tudósító apróbb égési sérülései árulkodnak, Katzirz Dávid maréknyi jéggel nyújt elsősegélyt, majd gyorsan megegyezünk: a leforrázottság érzéséből mára többet nem kérünk. A magyar válogatott sorsát is befolyásoló román-szlovák ki-ki ütközet kezdetére a mieink is kiballagnak az öltözőből, az arcokon optimizmus, Nagy Laci fején fülhallgató, a hangolódást, a meccs előtti feszültséget a kedvenc taktusok teszik elviselhetőbbé. Ennyi piros-fehér-zöld román drukkert még nem látott a világ, a hajrához érkezve azonban vüágosan látszik, most a sutba dobott ősi ellentét is kevés. Keleti szomszédaink temérdek, kisiskolás sportolók ábrázatára is pírt csaló hibával, halvány kapusteljesítménnyel múlatják az időt, miközben odaát Richárd Stochl 19 védésével az őrületbe kergeti Petreáékat. A 28-23-as szlovák siker Romániát az alsó ágra száműzi, bennünket pedig a középdöntő előtt biztosan megfoszt egy ponttól. Az első parti tehát nem a mi szánk íze szerint alakult, és a következő sem feltétlenül a magyar együttes megdicsőülését ígéri. A továbbjutás persze már megvan, a kérdés, hogy egy, netán több pontot viszünk magunkkal Zágrábba. A franciákat a tavalyi norvégiai Európa-bajnokságon emberemlékezet óta először győztük le, a történeti hűség kedvéért jegyezzük meg: annak a meccsnek már csak a mi csapatunk szempontjából volt tétje, Claude Onesta szövetségi kapitány ennek megfelelően Omeyert, Karabaticot és Bertrand Gille-t is pihentette. Utóbbi ezúttal nem tagja a gallok vb-keretének, az aktuális olimpiai bajnok persze így is pokoli erős. Ráadásul a „kékek" háza táján úgy vélik, a torna érdemi szakasza a magyarok elleni csatával kezdődik, és bár Narcisse gyomorrontással bajlódik, nincs ellenfél a földtekén, akitől nekik tartaniuk kellene. Hajdú János ezúttal a lábát fájlaló Iváncsik Gergőt és Putics Barnát nem nevezte, azaz mind a négy Pick-játékos, Puljezevics, Herbert, Katzirz és Zubai is bevetésre várt. Mielőtt a felek felsorakoztak volna a Himnuszhoz, a válogatott másodedzőjeként dolgozó Vladan Matics a tagadhatatlanul nem túl eredeti „mi lesz?" kérdésre sármos mosollyal válaszolt. A folytatásban jobbára már csak komoly volt az arcunk. Q'VAJDA A LELÁTÓN. Vajda Attila a Démász-Szeged Vízisport Egyesület olimpiai bajnok kenusa nagy sportbarát. Imádja a kézilabdát, így nem volt kérdéses, hogy a Délmagyar újságírói csapatához csatlakozzon, és kiutazzon a horvátországi világbajnokságra. Sinka László főtitkár pedig intézkedett, Szeged büszkeségét aki Pick-mezben foglalt helyet a lelátón - már várta a belépő. Miközben a szlovák-román csata zajlott Vajda Katzirzcal pacsizott, beszélgetett, Herbertet átölelte. A magyar szurkolók is büszkén mesélték a mellettük helyet foglaló horvát nézőknek, hogy a magyar csapatot egy olimpiai bajnok biztatja a lelátón. Ilyet kevés vb-n részt vevő válogatott mondhat el magáról. Köszönjük, Attila! NAGY LÁSZLÓ (BALRÓL) HATALMAS CSATÁT VÍVOTT FERNANDEZZEL Fotók: MTI O A mérkőzés jegyzőkönyve Franciaország-Magyarország 27-22 (13-8) Férfi kézilabda-világbajnoki mérkőzés, A csoport, 5. forduló, Eszék, 3500 néző. Vezette: Sztanojevics, Visekruna (szerbek). Franciaország: Omeyer - Abalo A, Fernandez 5, Karabatic 5, Sorhaindo 2, Narcisse 5, Guigou 3 (2). Csere: Dinárt 1, Gille 2, Kempe. Szövetségi kapitány: Claude Onesta. Magyarország: Puljezevics - Iváncsik T. 2, Gál 5, Herbert, Nagy L. 4, Ilyés 4, Tórő 3. Csere: Eklemovics 2, Zubai, Császár 2, Mocsai, Katzirz, Fazekas (kapus). Szövetségi kapitány: Hajdú János. Kiállítások: 2, ill. 0 perc. Hétméteresek: 2/2, ill. -. Narcisse-nak kutya baja A kapus és a másodedző mondta a meccsről A helyi rendezők a mérkőzés legjobbjának Dániel Narcisse-t választották. A franciák bombázója készséggel állt lapunk rendelkezésére. MUNKATÁRSUNKTÓL • - Meglepte a magyarok jó kezdése? - Egyáltalán nem. Tudtuk, hogy amíg ellenfelünk védekezésben bírja erővel, lehetnek nehézségeink. A magyarok remekül reagáltak az egy-egy, kettő-kettő elleni játékainkra, ezért váltanunk kellett. A keresztmozgásokkal, a területek kihasználásával azután sikerült kimozgatnunk a védőket, és bár Puljezevics szenzációsan védett, felőröltük őket. - A betegség finoman szólva sem látszott a játékán. Jobban van? - Ma először éreztem magamban az erőt. A legfontosabb, hogy a második hétre mindenki százszázalékos állapotban legyen. A java ugyanis még csak ezután következik. - Borítékolná a horvát-francia döntőt? - Felelőtlenség lenne. Korea a spanyolok kiütésével bizonyította, hogy bármire képes, vagyis egyetlen meccs sem lesz előre lefutott. Szeretnénk, ha a középdöntőben a horvátok elleni utolsó találkozó már csak a csoportelsőségről döntene, aztán ha a fináléban újra összefutnánk, az olimpiai elődöntő viszszavágóján megpróbálnánk újra legyőzni Balicékat. NARCISSE-SZAL NEM BOLDOGULTAK A MIEINK Puljezevics Nenad: - Ha a meccs elején sücerült volna három-négygólos előnyt szerezni, többre vihettük volna. A franciák ellen nem szabad egy-egy elleni párharcokra leszűkíteni a játékot, mert azt azonnal büntetik. És amikor hátrányba kerültünk, már sejteni lehetett, hogy ez a mínusz öt-hat gól nem ugyanaz, mint a románok elleni. Mindhárom középdöntőbeü riválisunk nagyon erős, természetesen megpróbáljuk valamennyi mérkőzésünket megnyerni, de az igazat megv)ÓjVd?őísap$ségében már nem sok jóra sz'iírnltftatvmlc'. "r;'"*v , Vladan Matics: - A francia válogatott ismét megmutatta erejét, Dinart-ék fizikálisan szinte felülmúlhatatlanok. Volt egy időszak, amikor helyzetig sem jutottunk el, se betörésből, se átlövésből nem tudtunk veszélyeztetni. Ez a realitás. Bevallom, engem sokkal inkább bánt a szlovákok elleni döntetlen. Ha akkor úgy játszottunk volna, mint ma, nemcsak egy pontot vinnénk a középdöntőbe. Menni kell tovább, Dél-Koreát és Svédországot le kell győznünk, és öt ponttal teljesíthetjük a hivatalos célkitűzést, a legjobb nyolc közé jutást.