Délmagyarország, 2008. december (98. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-31 / 304. szám

Szerda, 2008. december 24. Csendes éj 119 VARGA TAMÁSNAK ERŐT AD A SZEGEDIEK FELÉ IRÁNYULÓ SZERETETE Nem tehet szemrehányást magának A PICK SZEGED TRÉNERE SZÍVESEN LÁTNA SZERB-MAGYAR VB-DÖNTŐT Matics megbünteti Marjanacot A magyar férfi kézilabda-válogatott a januári világbajnokságot megelőző első tesztmérkőzésén Balatonfüreden 29-28-ra legyőzte Szerbiát. A mieink kispadján Hajdú János szövetségi kapitány segítőjeként ott ült a Pick Szeged trénere, Vladan Matics is, aki egykoron a jugoszláv nemzeti csapattal két vb-bronzérmet szerzett. MÉHES GÁBOR Vladan Matics az 1999-es egyiptomi, majd a 2001-es franciaországi világbajnokságon is dobogóra állhatott a plávikkal, mindkét tornán a jugoszláv válogatott meghatározó játékosának számított. Változnak az idők, „Matke" manapság már a magyar együttes sikereiért ügyködik, de egyáltalán nem lepné meg, ha a januári horvátországi vébé egyik meglepetéscsapata a szerb gárda lenne. - Semmi különös érzést nem jelentett, hogy a másik oldalon a szerb válogatott állt - kezdte a beszélgetést a Pick Szeged vezetőedzője. - Szeretem Szerbiát, ott születtem, és mivel a sportban bármi megtörténhet, még az sem kizárt, hogy egyszer a szerb csapat mellett dolgozom majd. Most azonban Magyarországon élek, ideköt a munkám, a családom, és csak az érdekel, hogy a magyar válogatott minél jobb eredményt érjen el a világbajnokságon. Éppen ezért, bár nyertünk, nem voltam elégedett a balatonfüredi játékkal, még úgy sem, hogy igazi irányító nélkül léptünk pályára. Persze tudom, a karácsonyi szünet után visszatérve nagyon nehéz jól kézilabdázni. Matics a szerb szakvezetők többségét régi jó ismerősként üdvözölhette, és a kávézással egybekötött beszélgetések során déli szomszédaink világbajnoki esélyei is szóba kerültek. - Az előttünk álló vébé egyik kellemes meglepetését jelenthetik majd, mert a kedvezőbb ágra kerültek, és nagyon sok jó játékosuk van. Marjanac például ragyogóan védett ellenünk, mondtam is neki, hogy a fizetése húsz százalékára megbüntetem - folytatta nevetve a szegedi tréner. - Bevallom, egy hónap múlva szívesen látnék egy szerb-magyar döntőt, mint 1986-ban a svájci világbajnokságon, de most azt szeretném, hogy az akkorival ellentétese*éffll%Veete8,OxA avIöiöJ lódéynéfnollÉ Varga Tamásnak, alias Csuvinak összességében remekül sikerült a 2008-as esztendő. Ugyan klubcsapatával, a Szeged Betonnal nem tudott felkapaszkodni a bajnoki dobogóra, ellenben gólkirály lett, visszakerült a válogatottba, amelynek tagjaként előbb Eb-bronzot, majd Pekingben olimpiai aranyérmet akasztottak a nyakába. Az őt ért sikerekről, élményekről, de a kudarcokról is beszélt a vele készült interjúban. SZÉIPÁI LÁSZLÓ - Egy éve ilyenkor mennyi esélyt adott arra, hogy most nem egyszeres, hanem kétszeres olimpiai bajnokként ad interjút? ' - Pontosan emlékszem arra, amikor a Szegedbe igazoltam, leültünk beszélgetni, és azt mondtam, azért jöttem haza Olaszországból, mert meg szerettem* volna duplázni az ötkarikás aranyérmeim számát. Rizikós vállalkozásnak tűnt, hiszen iszonyatosan nagy volt a konkurencia. Ügy voltam vele, van legalább ötvenszázaléknyi esélyem, hogy visszakerüljek a válogatottba. Azt mondtam magamnak: „Csuvi, játsszál úgy, hogy történjen bármi, ne tudj szemrehányást tenni magadnak". Elindult a bajnokság, szeptember, október, november, és azt éreztem, megy a játék, ezért bizakodtam, talán helyem lesz Kemény Dénes csapatában. Sikerült! - Négy hónapja már, hogy befejeződött az olimpia. Mi maradt meg önben Pekingből? - Rengeteg emlékkép, de mind közül az a legemlékezetesebb, amikor a döntő után bevonultunk az eredményhirdetéshez, és álltunk a dobogó előtt. Az uszoda bal oldalán lévő kisebb magyar szurkolói csoport folyamatosan a nevemet skandálta. Fantasztikus érzés volt. Ez is azon pillanatok közé tartozik, amely megerősített abban, nem csak én örültem annak, hogy visszakerültem a csapatba. Fogtam a kezemben a magyar zászlót, és tudja, mit látok? A lelátón az egyik örömittas szurkolósrác leveszi a fejéről az engem jelképező 2-es sapkát, és boldogan lengeti. Ahogy beszélek róla, most is libabőrös leszek... - Nem csodálom. Amikor meg fellépett a dobogóra, úgy vettem észre, gyanúsan csillogott a szeme. - Megkönnyeztem az aranyérmünket. Eszembe jutott, hogy négy éve Athénban egyszer már volt ebben a mámorító, semmi máshoz nem hasonlítható érzésben részem. Mindkét alkalomkor, amikor a világ tetejét jelképező dobogón álltam, arra gondoltam, azt az érzést jó mélyen el kell mentenem, memorizálnom, azért, hogy amikor nehéz helyzetben, mélyponton leszek, elő tudjam bányászni. Végtelenül boldognak és szerencsésnek tartom magam ami0 „Társaim nevében is kikérem magunknak!" A válogatott honlapján az egyik hozzászóló azt állítja, hogy a két Varga, Tamás és Péter, valamint Weszelovszky László belülről bomlasztják a Szegedet. Csuvi reakciója: - Nem nagyon szoktam olvasni az internetet, a többiek hívták fel rá a figyelmemet. Nehéz erre az abszolút megalapozatlan vádra, erre a szemenszedett hazugságra reagálni. Tisztázzunk valamit: a Szeged Beton VE nagyon jó közösséget alkot! Mint csapatkapitány mondhatom, mindenki jóban van egymással, senki sem furkálódik a másik háta mögött. Efnberileg ebben az évadban kezdtem még jobban beilleszkedni a csapatba, amelynek belső békéje, nyugodtsága nemcsak attól függ, hogy a vízben X vagy Y hogy játszik, hanem attól is, hogy fülön fogjuk egymást, és elmenjünk valamelyik pubba, és leüljünk beszélgetni hatan, heten, tízen. Az utóbbi időszakban ezt egyre többször megcsináltuk. Jómagam ennek az egyik lelkes szervezője vagyok, de ugyanígy említhetném Varga Pépét, Weszét, vagy éppen Lehmann Pistát. Ezért is állok megdöbbenten és tanácstalanul az ilyen rágalmak előtt. Társaim nevében is kikérem magunknak! Jó volna, ha az illetőben, aki ezeket terjeszti, lenne annyi bátorság, hogy lejöjjön az uszodába, és elmondaná nekünk, miért látja, gondolja így. CSUVI TUDJA, HOGY MILYEN KELLEMES TEHER A NÉPSZERŰSÉG Fotó: Karnok Csaba att, hogy azt az érzést immár kétszer élhettem át. - Megváltoztatta az életét a duplázás? Más lett? - Emberi oldalról inkább a csapattársaimat vagy a barátaimat kellene megkérdezni. Szerintem nem változtam. Ugyanazokkal a barátokkal ugyanabba a közösségbe járok, ugyanúgy viselkedem velük, mint korábban. Néha nem tudok elmenni velük, olyankor persze azonnal érkezik a szurkapiszka, hogy azért nem megyek, mert kétszeres olimpiai bajnok vagyok... Nyilván tudom, ez nem más, mint zrika. Mentségemre szóljon, rengeteg felkérést kapok, és ezeknek is eleget kell tennem. Számtalan ilyen-olyan élménybeszámolón voltam már, amit' még véletlenül sem gondolok tehernek, sokkal inkább kellemes tehernek érzem. - Térjünk rá klubcsapatára, a Szegedre. A LEN-kupában szárnyalnak, viszont az mk-ban kudarcot vallottak, és a bajnokságban sem úgy megy, ahogy kellene. Mitől kétarcú a Beton? - Úgy gondolom, strukturálisan ez a csapat még nem komplett. Akkor mondanám, hogy az, ha lenne egy második vérbeli centerünk, valamint még egy balkezesünk. Persze így is erősek vagyunk, ez az együttes is sok mindenre hivatott. A rengeteg sérülés viszont erősen hátráltató tényező. Az Eger ellen a legjobb összeállításban pólóztunk, és milyen érdekes, nyertünk is. Azóta viszont hol ez dől ki, hol az. Természetesen ez nem ment fel bennünket, mert viszonylag tartalékos gárdával is érhetnénk el hangos sikert. Ha mindig olyan elánnal, mentalitással, akarattal játszanánk, mint a LEN-kupa nyolcaddöntőjének visszavágóján az amúgy borzasztóan erős montenegrói Cattaro ellen, akkor ön sem kérdezne a csapat kétarcúságáról. Elismerem, ezen kizárólag mi, játékosok tudunk változtatni. - A klub elnöksége egy hónapon belül kétszer is pénzbüntetést szabott ki a csapatra. Egyetértett vele? - Ha nem is könnyű ezt kimondani, mégis megteszem: igen. Egy ilyen kaliberű gárda, mint a Szeged, nem kaphat ki a Pécstől, nem herdálhat el négygólos előnyt az Újpest ellen. Ez a két gyalázatos eredmény abszolút feljogosította Körtvélyessy Péter elnök urat, hogy ezt meglépje. Már csak amiatt is egyet kell értenem a döntésével, mert a mostaninál valamelyest gyengébb kerettel egy éve ilyenkor a bajnokság élén álltunk... - A decembert nyugodtan nevezhetné „dijeső hónapnak" is. Lapunktól kiérdemelte az év sportteljesítményéért járó dijat, a Rádió 88-tól Az év sportolója kitüntetést, a Sportcsillagok Gáláján a magyar sportújságírók az év csapatának választották a Pekingben győztes férfi pólóválogatottat, és Pest megyében is kitüntették. Mennyire fontosak ezek az elismerések? - Nagyon is azok. Főleg az első kettő, mert ezeket a helyi médiától kaptam. Számomra ennek az az olvasata, hogy az itt élők magukénak éreznek, büszkék rám. Ezzel kapcsolatosan az olimpia utáni Klauzál téri fogadást hoznám fel példának, amely egy életre szóló élmény. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyenben lesz többedmagammal részem. Bár már nyilatkoztam, nem győzőm ismételni: hatalmas örömet okoztak ezzel nekem. Tisztában vagyok vele, ezt a szeretetet sok szép eredménnyel, győzelemmel, gólokkal tudom csak meghálálni, viszonozni. Ahogy eddig, úgy a jövőben is ezen leszek minden erőmmel, tudásommal. A játékvezető halála Géczi Lajos (Döge) 1919. december 25-én Szentesen született, 2008. december 29-én türelemmel viselt betegség után hunyt el. A szó nemes értelmében volt sportember, imádta a sportot, mindenekelőtt a labdarúgást. Edzősködött is a kisvárosban, legtöbbre a játékvezetésben vitte. Minden lépcsőfokot bejárva eljutott az NB l-ig. Agya fölött bírói sípja társaságában ott függött a számára oly kedves bekeretezett fénykép: Albert Flóriánnal fogott kezet egy szombathelyi mérkőzés után. Tisztesség, becsületesség, szakmai tudás és a labdarúgásért érzett alázat jellemezte egész életében. Temetéséről később intézkednek. SZTÁROK PARÁDÉJA - Ötödik alkalommal (korábban Szeged, Debrecen és kétszer Budapest volt a helyszín) Veszprémben rendezték meg a Budapest Bank kézilabdagálát. A telt házat vonzó eseményen a magyar férfi közönségválogatott - melyben a pickesek közül sérülés miatt a kispadon foglalt helyet Puljezevics és Zubai, Nagy Laci viszont játszott (képünkön jobbról) - öt góllal legyőzte Szerbia nemzeti gárdáját. A hajrában a Pick edzője, Matics is pályára lépett szülőhazájának gárdája ellen, aki amellett, hogy nagyszerűen irányított, egyszer be is vette klubbeli játékosa, Marjanac kapuját. A szegedi és a veszprémi drukkerek is összecsaptak, a végig sportszerű meccsen a Pick-szimpatizánsok a vége előtt tíz másodperccel szerzett Kálmán-góllal nyertek. A gála befejezőtalálkozóján a médiaválogatott ellen az a magyar női közönségválogatott lépett pályára, amelybe a vásárhelyi Lovász Zsuzsát is beszavazták a szurkolók. MTi-fotó MATICS MESTER (A KÉP JOBB SZÉLÉN), AZ ÁLLÁSHALMOZÓ Fotó: Karnok Csaba