Délmagyarország, 2008. december (98. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-31 / 304. szám

Szerda, 2008. december 31. Megyei tükör 17 NAGY SZILVESZTERI HINTŐPOR Egy nős férfi Szilveszter este leszalad a sarki boltba cigarettáért. A bolt már zárva van, ezért bemegy a legközeleb­bi bárba. Ha már ott van, gondolja, nemcsak cigarettát vesz, hanem meg­iszik egy sört is. Leül a pult mellé, iszogatja a sörét, ekkor megszólítja egy csinos fiatal nö. Tetszik a férfinak a lány, beszélgetni kezdenek, majd ha­marosan együtt hagyják el a bárt. Fel mennek a lány lakására és ágyba búj­nak. Amikor felkel a férfi az ágyból, az órájára néz, és rémülten mondja: ­Úristen, hogy eltelt az idő! Sietnem kell haza! Van egy kis hintőporod? ­kérdezi. - Persze, hogy van - feleli cso­dálkozva a nö, és már hoz is egy fla­kont a fürdő szobából. A férfi a tenye­rébe szór egy kis hintőport, összedör­zsöli, majd sietve távozik. Otthon az asszony már türelmetlenül várja: ­Hol voltál ilyen sokáig? A férfi elkezdi magyarázni, hogy beült egy sörre a bárban, aztán jött egy csinos lány... Mire a felesége rákiált: - Hazudsz! Mu­tasd csak a tenyered! Ugye... Tudtam, hogy megint bowlingozni voltál. EZEKET MÉG IDŐBEN ELCSÍPTÜK Kollégáink nem lehetnek mindig a topon, ha fáradtabbak, könnyen becsúszik egy-egy hiba. A szerkesztő ezt vagy kiszúrja, vagy nem. íme né­hány elcsípett szösszenet. MUNKATÁRSAINKTÓL „Az új tornacsarnokban, a legutóbbi információnk szerint 2,5 négyzet­méteren sportolhatnak majd a diá­kok és a város lakói' - írtuk volna az új vásárhelyi sportcsarnok beruházá­sa kapcsán. „A város és a környező régió me­zőgazdasági termelői számára is nagy agy jelentőségű az ausztrál cég letelepedését a városban - je­lentette ki Lázár János" - fogalmaz­tunk kissé darabosan a 32 milliárd forintos biodízelgyártó-üzem építése kapcsán. „A hetvenes évek közepén az élő ze­nekarokat kezdték kiszorítani az egy­személyes szintetizátorral játszó muzsikusok" - írtuk majdnem a Hová tűntek az éttermekben játszó zenekar­ok Vásárhelyről? című cikkünkben. „Ha megépülne a fedett uszoda, megduplázódhatna a vendégforga­lom Szentesen, hiszen csak a mi klu­bunk Vlagyivosztoktól az Egyesült Államokig tudna edzőpartnereket csábítani a Kurca partjára, és ősztől tavaszig megtelnének a város ven­déglátóhelyei és szállásadói ­mondta a szerző szerint lapunknak a sportköri elnök." „- Még nincs végleges koncepció, talán jelzi a helyzetet, hogy még konkrét előterjesztés sem született ebben az ügyben, ami napirenden van" - mondta érdeklődésünkre a Csongrád Megyei Közgyűlés szóvivője arról, hogy Szegedre kerül-e a patoló­gia. „Több módon is megemlékezik a vásárhelyi Wass Albert-kör az író születésének századik, halálának kilencvenedik évfordulójáról. Vers­és prózamondó versenyt hirdet az óvodásoknak..." „A busztársaság, amely 6 Ikarust és 3 Volvót üzemeltet helyi járatként, tel­jesítette a városnak vállalt kötelezett­ségét, buszai harmada alacsonypla­tós jármű" - írtuk majdnem annak kapcsán, hogy a Tisza Volán árat akar emelni Vásárhelyen. MÁTYÁS KIRÁLY ÉS A FURFANGOS EMBER Idén ünnepeltük Mátyás király meg­koronázásának 550. évfordulóját ­lásd: reneszánsz év. Ebből az alka­lomból közöljük a róla szóló népme­sék egyik irtózatosan eredeti - a ke­gyetlen szerkesztő által valamelyest rövidített - változatát. BÁTYI ZOLTÁN Történt egyszer, hogy Mátyás, az igaz­ságos irgalmatlanul meg akart jutal­mazni egy furfangos embert, mert aszongya a király: - Te, fiam, innova­tív gondolkodású egyén vagy, majd szétfeszíti a dolmányodat a benned buzduló kreativitás, oszt válság idején erre van szüksége a hazának. * A furfangos ember el is ballagott Budára, s ahogy a vár kapujához ért, mordult rá a strázsa: - Megvolt é be­szélve a találkozó Mátyás királlyal? Mert ha igen, hát hiába tette, mert az Irgalmatlanul Nagy Jutalmakat Elbírá­ló, Kiosztó és Átadó Bizottság, amely­nek kilenc al- és tizenegy operatív bi­zottsága is működik, ma épp nem tart fogadóórát. Sikerdíj nevű kitalálmány Nézett ám a furfangos ember, mint ama nevezetes jobbágy tyúkszeme a windóz 98-ra, s érdemekre hivatko­zott. Hogy kitalálta a törököt fogó kézi készüléket, az aranyat hullajtó, tánco­ló bárányt meg a lábgomba elleni li­poszómás ránckrémet, de az ajtónálló csak vihogott. - Osztán, bátyám, mi lösz az én hasznom ebbűl a fene sok tudomány­búi? Mer' maga még csak iszákjába tömi a sok-sok pízt, de az enyim üres marad, mint államkincstár IMF-hitel előtt. - Hát mögfelezzük a jutalmat! - vág­ta rá a furfangos ember, aki maga sem tudta, hogy újabb találmányával, amit nevezhetünk akár sikerdíjnak is, örök időkre szóló fene nagy jót tett a ma­gyarsággal. Lett is mindjárt beengedés, majd újabb alabárdos állta az útját. - Innen tovább sehova! - suhogtak a szavak. Furfangoskám ekkor már a fékezett habzású mosóport is szóba hozta, de biz' ezt az ajtónállót is csak a leg­újabb, ama sikerdíj nevü kitalálmány érdekelte. A haszon felét ezért itt is ígérgetni kellett. Ide köll gyönnie? Ugye, most már jöhetett volna a ki­rályhoz történő bebocsáttatás. Igen ám, de a királyi titkárság vezetője duzzogósan tárta szét a kezét: - Sajnos Mátyás, az igazságos váron kívül van. Meg egyébként is: ki mondta magá­nak, hogy ide köll gyönnie? - Hát ki más, mint maga a király! - Ja... - biggyesztette ajkát a titkár. ­Az biz' nem sok. A kamara politikai államtitkárát ismeri-é, bátyám? Vagy a számon tartó cég operatív alosztá­lyának helyettes vezetőjét? Netán ro­konságban áll-é valakivel a várbéliek közül? - Talán a kolozsvári bíró... - hebegte a furfangos ember -, talán az ő nevével előhozakodnék, mer' hogy véle vagyok atyafiságban azonáltal, hogy a köröszt­lányom ángyának az unokaöccse éppen sógora a nagybátyja húgának. - Szóval kend is olyanféle embör, aki az átkos vármegyei összefonódá­sokra hivatkozik. Ismerjük ám mi az ilyenöket! És nagyon elítéljük! Hát azé' mondom, hogy jobban tönné, ha azt magyarázná, mennyi aranyat tud­na szánni a választási kampányomra. Merthogy hamarosan arrú' dönt a nép, itten Budán, ki légyen a király perszonál trénere. Másolt CD-t se ér Ekkor jött rá a furfangos, de rohadt szegény parasztember, hogy az ő nagy furfangja egy félzacskónyi másolt CD-t se ér. Kifelé jövet még két-három irgal­matlan nagy pofonnal - Oszt píz mög séhun? - a strázsák is helyrebillentet­ték gondolkodásmódját. így aztán a furfangos ember felszállott a délutáni gyorsökrös interszitire, s addig zötyö­gött, míg ki nem szavazták a valóság­showból. Asó, kapa, esemes. ee^ 5 5; >ui < o 1 OO o r-vi Felkeléskor mindig megnézem a világ leggazdagabb embereinek listáját. Ha nem vagyok rajta, elmegyek dolgozni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom