Délmagyarország, 2008. december (98. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-24 / 300. szám

Szerda, 2008. december 31. Szilveszter 113 bálja rászívni magát. Gondolom az aranycsapatra is. Tudom, „gatyatépő" a kérdés: tudja-e játékosairól, ki melyik párttal szimpatizál? - Fogalmam sincs. Mi egyébként is jobban szeretjük, ha négyezren vannak a lelátón, s nem kétezren, egyik vagy a másik párt szimpatizánsai. Amikor pedig felállunk a dobogó legfelső fokára, felhúzzák a nemzetiszínű lobogót, felcsendülnek a Himnusz hangjai, egyszerre dobban a szívünk az egész országért és minden magyarért, bárhol is éljenek a világban. A szavazófülke meg olyan, mint a hálószoba, az egyiknek függönye van, a másiknak meg ajtaja, amit be lehet húzni - ami meg odabent történik, nem tartozik senkire. Persze bennünket is próbáltak belerángatni különféle politikai rendezvényekbe, csak mi nem megyünk. Annyit ígérünk mindenkinek, hogy a másik párt meghívását is hasonlóképpen, köszönettel nem fogadjuk el. Magasles - Bizony nagy a keletje van ma a hiteles embernek, talán ezért is örül anynyira a magyar vadásztársadalom, amikor ön beszél kedvenc hobbijáról. A „konzumállatvédők" körében ugyanis divat lett - stílszerűen fogalmazva - célba venni a vadászokat is. Mit csinál ilyenkor az aranyember, puskával a kezében? - Kaptam is olyan tanácsot, hogy ne beszéljek a vadászásról, mert nem veszik jó néven az emberek, és ártok a hitelességemnek. Szerintem meg éppen ezért kell beszélni róla. Aki nem ért hozzá, az általában csak annyit lát az egészből, hogy vérzik Bambi, az erdők mesebeli hercege. Úgy látszik, az én „coming out"-om a vadászatról szól. Meg kell értetni az emberekkel, hogy vad ott van, ahol vadászat is van. Ahol nincs, a vadak elpusztulnak, éhen halnak, járványok tizedelik, vagy éppen elgázolják őket. De fordítva is igaz, a túlszaporodás is veszélyt jelenthet. Ahol vadásznak, ott van vadgazdálkodás, etetik, gondozzák az állatokat, szabályozzák az állományt. A puska nem azért van, hogy a sok lőszert ellőjük - hússzor is kimegyek az erdőbe, míg egyszer „hangoskodni" kezdek. Talán nekem jobban elhiszik, mint másnak, hogy vadászat közben is lehet, sőt csak így szabad, roppant etikusan viselkedni az állatokkal. Amikor leesik a hó, gyakran a magaslesen köszönt rám a hajnal. A PÁLYAÍV. 1978-ban Budapesten állatorvos-doktori oklevelet, 1990-ben a Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézetében vízilabda edzői, 1998-ban vízilabda mesteredzői oklevelet szerzett. Sporttevékenysége mellett 1986-ig Magyarországon, 1996-ig Olaszországban gyakorlati és kutató állatorvosként is tevékenykedett. Visszavonulása után a Como játékosedzője, majd 1997-től a magyar férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya lett. Azóta a sportág történetének egyik legeredményesebb szövetségi kapitányává vált. 1999-ben, 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban az év szövetségi kapitányává választották. 2000-ben a Sydney olimpiát követően a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét vehette át (polgári tagozat). 2003. augusztus 20-án a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat), 2004-ben az athéni olimpia után a vízilabda-válogatott címvédéséért a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (polgári tagozat) kitüntetést kapta. 2006. december 9-én a Oemján Sándor által alapított Prima Primisszima Díjban részesült. 2008. augusztus 29-én a pekingi olimpiát követően az immáron háromszoros olimpiai bajnok szövetségi kapitány a Parlament kupolatermében Sólyom László köztársasági elnöktől, Gyurcsány Ferenc miniszterelnöktől és Szili Katalintól az Országgyűlés elnökétől a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét (polgári tagozat) vehette át. 2008. novembere óta Budapest Díszpolgára. természet megnyugtat, feltölt, kikapcsol, helyreállítja az ember belső egyensúlyát. Teljesen elfeledteti a munkát, vagy éppen új gondolatok születnek, melyek segítenek meghozni a jó döntéseket. Gyakran járom az erdőt - elég, ha a kilépek házunkból -, ahová elkísérnek kutyáim, Dömper és Zizi. Az előbbi egy vizsla, profi vadászkutya, a másik egy kis tacskó, amely nagyvadkeresésre lesz jó, most éppen továbbképzésen van egy erdész barátom idősebb tacsijánál. (Folytatás a 14. oldalon) Mesterhármas a világ legjobb csapatával - Vadászat Dömperrel - No politika - Fecsó fia - Ugratás a karácsonyfánál AZ ARANYEMBER: KEMÉNY DÉNES Kemény Dénes ma az ország egyik legnépszerűbb és leghitelesebb embere. Megcsinálta a mesterhármast, zsinórban háromszor nyert olimpiát a magyar vízilabda-válogatottal. Az 54 éves független, szabad gondolkodású polgár megóvta a politikától önmagát és csapatát is. Az aranyember „coming outja" a vadászatról szól, kísérői az erdőben két kutyája, Dömper és Zizi. Kemény Dénes az állatorvos azt mondja, „egy könnyű nehéz ellést" még mindig le tudna vezetni. A kapitány családjában a karácsony a nagy ugratások ideje is, amit az évközi ajándékozás szokásával együtt a legendás papától, Fecsó bácsitól tanult, aki hároméves korától hosszú éveken át egyedül nevelte Dénes fiát. Termékeny talajra hullott a mag, a tanítvány képes volt a fél pólócsapatot is bedobni a gimnáziumi igazgatónőnél azért, hogy Kristóf fia azt a két nyelvet tanulhassa, amelyekkel szerinte a legjobban lehet boldogulni a világban. (Amit beszélgetésünk idején még nem tudtunk, tegnaptól igen: Kemény Dénes újabb négy évre vállalta a kapitányi posztot - a szerk.) ÖRFI FERENC - „Kell egy csapat!" - 2008-ban nekem már nem a régi a Régi idők focija jut az eszembe elsőként Minárik Ede szállóigévé lett szövege hallatán, hanem Kemény Dénes, s az általa vezetett háromszoros olimpiai bajnok vízilabda-válogatott. Az ön csapatában vannak most a világ legjobb játékosai? - Nem. A világ legjobb csapata a miénk. Az összeálbtásnál eleve nem veszem be a csapatba azokat, akik magukban hordozzák a széthúzás lehetőségét. Soha nem hívtam a válogatottba olyat, akiknél fontosabb a saját egyéni teljesítménye, mint a csapatteljesítmény. Arra a játékosra nincs szükségem, aki jól tud aludni egy meccs után, mert ő speciel jól játszott, de a csapatnak nem ment a játék. Inkább behívok valaki mást, akár a második vonalból is, aki lehet, hogy szakmailag gyengébb, de a csapat tőle lesz erősebb. - Világversenyek előtt bőven kap hideget és meleget, hogy X-et és Y-t miért válogatta be a keretbe, Z-t vagy Zs-ét miért nem. Mit szokott kezdeni ezekkel a megjegyzésekkel? - Semmit. Egyébként magánbeszélgetésekben is kapom a javaslatokat, mondják például, hogy nem mindegy, ki a 12. vagy 13. csapattag? Nagyon nem mindegy! Bárkitől jöhet az a fél gól, ami eldöntheti akár az olimpiai döntő végeredményét is. Lásd Athénban. Egyébként pedig a magyar csapat egyik legnagyobb erényének, erejének tartom, hogy bárkit cserélhetek, a játék szintje nem esik vissza. Kísértés a jóra - A vízilabda braziljainak is szokták nevezni a csapatot. A szellemes, technikás és eredményes játékon túl csapatszellemben - amit a medencén kívül is észre lehet vermi - is ki szoktak tűnni a többiek közül. Tényleg ez is feltétele a sikernek? - Feltétlenül. Úgy érzem, Pekingben is mi tudtuk a legjobban kezelni az olimpiai hangulatot, a világfelhajtással járó feszültséget. Délszláv riválisaink az amúgy tét nélküli egy-egy vereségük után, finoman szólva, rosszul reagáltak a helyzetre az öltözőben - vissza is esett a csapatjátékuk, hullámzott a teljesítményük, el sem jutottak el a döntőig, sem a szerbek, sem a horvátok. Nekünk nem egy vereséget, hanem három év ezüstérmes korszakának lélektani határát kellett átlépnünk. - Az egész magyar olimpiai válogatottra is gondolva, mi a jelenti a legnagyobb veszélyt arra, hogy lazuljon a sportfegyelem? - Nagy a kísértés. Egy sportembernek más versenyeknél is, de az olimpián fokozottan kell vigyáznia arra, hogy ne kerüljön túlságosan a világ legnagyobb és leglátványosabb sportrendezvényének hatása alá: ha túl sokat foglalkozik azzal, hogy mi van körülötte, ha a faluban azért járkál föl-alá, hogy világsztárokkal találkozhasson, ha kijár különféle sporteseményekre, könnyen a saját versenye szorulhat háttérbe. Mindig van ilyen, de úgy érzem, mintha Pekingben a szokásosnál is jobban elragadta volna a magyar olimpiai csapatot az amúgy tényleg fokozottan ingergazdag környezet. Tudok olyan vívóról, aki saját edzése kellős közepén elrohant, hogy lássa úszni Phelps-et. Én nem láttam. És a játékosaim se. Amíg le nem fújták az utolsó meccset is, nem mentünk ki a városba. Hazautazás előtt néztünk kicsit körül és vásárolgattunk ezt azt. Sydney-ben egyáltalán nem voltam a városban. Az athéni döntő után az esti poharazgatás közben mondta nekem Skaliczki Laci, a férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya, hogy rajtatok az első naptól látszott, meg fogjátok nyerni a versenyt. tünk. Sydney-ben volt két csoportmeccses vereségünk, de szenzációs véghajrát produkáltunk. Három gyermekem van, mind a hármat egyformán szeretem, mindegyiket másért, így vagyok a csapattal is. Ki csomózza ki a sapkákat? - Beszélgetésünk idején még nem tudjuk, kivel vág neki a magyar vízilabda-válogatott a következő, Londonba vezető útnak. Veled uram, vagy nélküled? - Rólam most még ne beszéljünk. Inkább a csapatról. Azt szokták mondani, aranyérmes, győztes csapaton ne változtass. Én ezt persze nem szoktam figyelembe venni. Most azonban merőben más a helyzet, ugyanis 3-6 játékos - közel a csapat fele - várhatóan átadja a sapkáját valakinek. Ilyen még nem volt. A trónkövetelők ráadásul komolyabb erőfeszítés nélkül, ajándékba kaphatják a sapkát, hiszen előző gazdáik részt sem vesznek a küzdelemben. A jövő nagy kérdése tehát: Ki csomózza ki ezeket a sapkákat? Távol a politikától - A politika gyakran olyan, mint a pióca, mindenre és mindenkire próAthéni szín - Maradjunk is még egy picit a hellén fővárosban, hiszen a három olimpiai győzelem közül a legdrámaibb pillanatokat az athéni döntőben éltük át: 5-5 után a harmadili negyed végére a szerbek már 7-5-re vezettek. Milyen taktikai tanácsot tudott mondani a fiúknak a végső hajrá előtt? - Minden nagy versenyen van a csapatnak egy rossz, vagy kevésbé jól sikerült meccse. Gondoltam, ez most van. Sajnáltam a fiúkat, hiszen addig mindenkit megvertünk. 5-5-nél még mindig nem játszottunk jól, a szerbek el is húztak 7-5-re. Következett az utolsó negyed. Annyi ötletem maradt, hogy azt mondtam a fiúknak: Ne kapjatok több gólt! Ezt többé-kevésbé elérhető célnak találták valamennyien. És ha nem kapunk több gólt, közben lőhetünk is egyet-kettőt. Rombolni könynyebb mint építkezni. És hát elkezdtek a fiúk valóban úgy védekezni mint az istenek. Ha akkor azt mondom nekik, hogy lőjetek három gólt, kiröhögnek. A három gól viszont így is meg lett. Ez egy szerencsés kimenetelű döntő volt. - Ha már győztes góloknál tartunk, lehet tudni milyen sebességgel lövik a labdát a magyar játékosok? - 80 és 110 km/óra között. - Sydney, Athén, Peking. Melyik volt legjobb csapat? - A sydney-i, az athéni és a pekingi. Ha szigorúan csak az eredményeket nézzük, Athénban 100 százalékosan teljesítettünk, hiszen minden meccset megnyertünk. Pekingben volt egy döntetlenünk, de végig szépen, egyenletesen, remek formában teljesítetA győzelem biztos jele: Kemény Dénes ruhástul a vízben FOTÓ: MTI Kemény Dénes huncutul mosolyog - tálán Ő már tudta, a londoni olimpiára is Ő vezeti a csapatot FOTÓ: FRANK YVETTE