Délmagyarország, 2008. december (98. évfolyam, 280-304. szám)
2008-12-24 / 300. szám
Csendes éj 111 Utasi Árpi az udvarukban egy rossz állapotban lévő lovas kocsira kapaszkodik fel FOTÓK: SCHMIDT ANDREA CSANTAVEREN IS RAGYOG A KISCSILLAG A csillogó díszlet helyett immár csak a csantavéri iskola egyik táblája előtt mesél a 15 éves Utasi Árpi, a Csillag születik tehetségkutató tavalyi győztese. A kisfiú házat vett a pénzből, a legfőbb kenyérkeresővé vált otthon. Még nem tudja, mihez kezd: nem biztos, hogy színész lesz, a meséskönyveknek azonban mindig lesz hely az egyszerű nappali polcain. R. TÓTH GÁBOR - Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pap, meg a Jóska. Azt mondta neki egy nap a pap: látod, Jóska, azt a szép kilátót? Be lehet onnan látni az egész kerek erdőt - csap bele meséjébe huncut arccal Utasi Árpi. A 15 éves csantavéri fiú tavaly decemberben első lett az RTL Klub Csillag születik című tehetségkutató műsorában. Havi egymillió forintot és egy autót nyert, meghódítva például Fábry Sándor szívét is. A csillogó díszlet azóta megváltozott: most a szivacstól maszatos tábla előtt mesél a magyar órán, osztályának, kis szürke pulóverében. Csak a gesztusok ugyanazok. És a reakció a végén: a taps. Ismét egyszerű gyerek lett belőle - Amikor ment a műsor, mindenki megszokta, hogy ő a sztár, de most már ő is egy egyszerű gyerek - mondják barátai, Barta Árpi és Patócs Tibor. Mindennap együtt mennek suliba. - Értékes emberke, ha igyekszik, sok minden lehet belőle, de ki tudja, sztár lesz-e, tudja-e kamatoztatni a tehetségét - osztja meg velünk kételyeit a csantavéri Hunyadi lános Altalános Iskola igazgatója, Szedlár Erika. Árpi ugyanis nem tartozik a jó tanulók közé, mikor az órán a táblához lép, néhány társa összekacag: mi lesz ebből? A nyolcadikos fiúcska olvasási és írási nehézségekkel küzd, nem boldogul könnyen a tananyaggal. - Szinte ledoktoráltattuk nyáron, a tanév végén - érzékelteti az igazgatónő, hogy nem volt könnyű Árpinak a nyolcadikba lépnie. Kimerült is volt a mögötte álló félév miatt, Szedlár Erika ezért elvitte nyáron a horvát Soltára egy kis csoporttal nyaralni, hiszen „nagyon ráfért, annyi minden történt vele". Új házat vettek A legfontosabb: a nyereményből új házat vettek. Tavaly még egy düledező, földpadlós házban látogattuk meg, a bedeszkázott, ablak nélküli gyerekszobában tartotta a megnyert laptopokat, a nagyszobában csak egyetlen égő pislákolt a plafonon, s jóformán melegséget is az adott, a lyukas fáskályha tehetetlenül küzdött a januári tél ellen. A központtól, az iskolától elég régóta jövünk már, mikor bekanyarodunk a sáros utcába. Csillagot követünk, mint a háromkirályok tették Betlehemben: egyszerű háznál fékez biciklijével Árpi. Édesanyja, Erzsike nyit kaput, s enged be az udvarra - fekete lábas, piros klumpa árválkodik a sárban, létra áll az udvar közepén. Egy betemetett kút, benne sárga bögrével, mellette, egy krumplival teli vödör tetején szomorkodik egy vállfa. A fának A mesekönyveknek mindig lesz helye nála támasztva egy hátsó kerék nélküli bicikli. Hátul góré, lovas kocsi, ólak, etetők az állatoknak. Az előszobában már karácsonyi égők világítanak. Az ablakban lucaÁrpi egyelőre még nem tudja, mihez kezd: az még nem biztos, hogy színész lesz búza. A szobában meleget és füstöt ont egy kályha. Eltelik néhány perc, mire torkunk kaparása csillapodik. Addig átadjuk ajándékunkat és az Árpiról írt korábbi cikket. Földet vennének Árpinak - Az Árpiról készült írásokat sokáig elraktuk - meséli Erzsike de az utóbbi időben nagyon sok minden megjelent, ami nem valós, azokat nem is érdemes összegyűjteni. Sajnos nem törődnek vele, hogy miket írnak egy kiskorú gyerekről! Volt újságíró, akit be sem engedtem a házba. Azt írta: elfogyott a pénz, elúsztak a milliók. Pedig a jövője meg van alapozva: egész nyereménye benn van a bankban, le van kötve. A házat a kocsi árából vettük. Inni-enni van, ruhájuk van a gyerekeknek, ház, tűzrevaló van. Nagyobb valami meg nem kell. Földet akarunk venni a maradékon, ha Árpi nem tanulja ki az iskolát, annyit hozna neki, hogy megéljen belőle - mondja az anyuka, s hozzáfűzi: „mindenképpen megérte ez az egész, ha az ember a szívére teszi a kezét". A csantavéri kisfiú ugyanis 15 évesen keresett annyit meséivel, mint édesapja 50 év alatt tenné - kétkezi munkával. Az apja, Attila ráadásul már nem él a családdal: a régi házban maradt. A család - a 3 éves Melánia, a 12 éves Annamari és a 17 éves Renáta - kenyérkeresője tehát a kisfiú lett. Bendegúzt játszott - Szerdán Magyarban voltunk, fellépésen. Havonta 2-3-szor hívják Árpit, vállalkozók, cégek, de fellépett Gödöllőn, a polgármesterek találkozóján is - meséli az édesanya-menedzser. Veszprémbe már nem járnak: Árpi tavasszal kapott szerepet a színházban, az Indul a bakterház Bendegúzát játszotta - az új évadra viszont nem kapott szerződést, a család szerint arra hivatkoztak, hogy drága volt az útiköltség és a szállás. Mese a meselemezről Az RTL Klubtól megjött az utolsó részlet is a pénzből, a megjelent meselemezből azonban még egy fillért sem láttak, „mintha elfelejtettek volna minket, pedig tán aranylemez lett". Az utcán persze még mindig sokan megismerik a fiút. - Mostanában kevesebbet vagyok a tévében, ezt szokták mondani. Szokták kérdezni, mi lesz velem, merre megyek tovább - mondja a pályaválasztás előtt álló Árpi. - Mehetnék Szentesre tanulni színészetet, de ha színész lennék, egész éltemben tanulni kéne. Pedig nagyon szép szakma más-más embert eljátszanom. Az informatikához értek, az is érdekel - elemez. Édesanyja szabadkozik: nem akarja ráerőszakolni az akaratát. - Én csak tanácsot adok: nézze meg a kereseti lehetőségeket, hogy neki legyen jobb. Veszprémben is megmondta: úgy panaszkodnak ezek a színészek, hogy kifáradnak! Mennének csak el nálunk a talicskát tologatni, majd megtudnák! - meséli. Nem akarnak átköltözni Magyarországra, de édesanyja Árpit is nehéz szívvel engedné el, pedig elismeri: könnyebben boldogulna a határ túloldalán. Matrac a számítógép mellett Ha otthon marad, lehet, hogy a mesélés szorul háttérbe. - Ez az ő élete, neki kell eldöntenie, ha nem lesz ismert ember, hát nem lesz. Hiányzik-e az a nagy felhajtás? Szép volt, elmúlt, egy szép emlék - tűnődik az édesanya, miközben Árpi előveszi a szekrényből legnagyobb kincseit: a meséskönyveket. Pörögnek a lapok, a történetek. Benyitunk a gyerekszobába: itt jóval hidegebb van. - Nem itt alszunk, mert nem tudtuk bevezettetni a központi fűtést - indokol. Az asztalon a nyeremény, a számítógép. Mellette matrac, szemben egy ágy, a másik falon szekrény, focilabdával, energiaitalok dobozaival. Míg szétnézünk, Árpi kifejti: „a mesélésről nem akarok lemondani, de lehet, hogy csak hobbi marad. Mit szeretnék karácsonyra? Nem tudom. Mindenem megvan."