Délmagyarország, 2008. december (98. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-24 / 300. szám

Csendes éj 111 Utasi Árpi az udvarukban egy rossz állapotban lévő lovas kocsira kapaszkodik fel FOTÓK: SCHMIDT ANDREA CSANTAVEREN IS RAGYOG A KISCSILLAG A csillogó díszlet helyett immár csak a csantavéri iskola egyik táblája előtt mesél a 15 éves Utasi Árpi, a Csillag születik tehetségkutató tavalyi győztese. A kisfiú házat vett a pénzből, a legfőbb kenyérkeresővé vált otthon. Még nem tudja, mihez kezd: nem biztos, hogy színész lesz, a meséskönyveknek azonban mindig lesz hely az egyszerű nappali polcain. R. TÓTH GÁBOR - Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pap, meg a Jóska. Azt mondta neki egy nap a pap: látod, Jóska, azt a szép kilátót? Be lehet on­nan látni az egész kerek erdőt - csap bele meséjébe huncut arccal Utasi Árpi. A 15 éves csantavéri fiú tavaly decemberben első lett az RTL Klub Csillag születik című tehetségkutató műsorában. Havi egymillió forintot és egy autót nyert, meghódítva pél­dául Fábry Sándor szívét is. A csillo­gó díszlet azóta megváltozott: most a szivacstól maszatos tábla előtt mesél a magyar órán, osztályának, kis szürke pulóverében. Csak a gesztu­sok ugyanazok. És a reakció a vé­gén: a taps. Ismét egyszerű gyerek lett belőle - Amikor ment a műsor, mindenki megszokta, hogy ő a sztár, de most már ő is egy egyszerű gyerek - mond­ják barátai, Barta Árpi és Patócs Tibor. Mindennap együtt mennek suliba. - Értékes emberke, ha igyekszik, sok minden lehet belőle, de ki tudja, sztár lesz-e, tudja-e kamatoztatni a te­hetségét - osztja meg velünk kételyeit a csantavéri Hunyadi lános Altalános Iskola igazgatója, Szedlár Erika. Árpi ugyanis nem tartozik a jó tanulók kö­zé, mikor az órán a táblához lép, né­hány társa összekacag: mi lesz ebből? A nyolcadikos fiúcska olvasási és írá­si nehézségekkel küzd, nem boldogul könnyen a tananyaggal. - Szinte le­doktoráltattuk nyáron, a tanév végén - érzékelteti az igazgatónő, hogy nem volt könnyű Árpinak a nyolcadikba lépnie. Kimerült is volt a mögötte álló félév miatt, Szedlár Erika ezért elvitte nyáron a horvát Soltára egy kis cso­porttal nyaralni, hiszen „nagyon rá­fért, annyi minden történt vele". Új házat vettek A legfontosabb: a nyereményből új házat vettek. Tavaly még egy dülede­ző, földpadlós házban látogattuk meg, a bedeszkázott, ablak nélküli gyerek­szobában tartotta a megnyert laptopo­kat, a nagyszobában csak egyetlen égő pislákolt a plafonon, s jóformán melegséget is az adott, a lyukas fás­kályha tehetetlenül küzdött a januári tél ellen. A központtól, az iskolától elég rég­óta jövünk már, mikor bekanyaro­dunk a sáros utcába. Csillagot köve­tünk, mint a háromkirályok tették Bet­lehemben: egyszerű háznál fékez bi­ciklijével Árpi. Édesanyja, Erzsike nyit kaput, s enged be az udvarra - fekete lábas, piros klumpa árválkodik a sár­ban, létra áll az udvar közepén. Egy betemetett kút, benne sárga bögrével, mellette, egy krumplival teli vödör te­tején szomorkodik egy vállfa. A fának A mesekönyveknek mindig lesz helye nála támasztva egy hátsó kerék nélküli bi­cikli. Hátul góré, lovas kocsi, ólak, etetők az állatoknak. Az előszobában már karácsonyi égők világítanak. Az ablakban luca­Árpi egyelőre még nem tudja, mihez kezd: az még nem biztos, hogy színész lesz búza. A szobában meleget és füstöt ont egy kályha. Eltelik néhány perc, mire torkunk kaparása csillapodik. Addig átadjuk ajándékunkat és az Ár­piról írt korábbi cikket. Földet vennének Árpinak - Az Árpiról készült írásokat sokáig elraktuk - meséli Erzsike de az utóbbi időben nagyon sok minden megjelent, ami nem valós, azokat nem is érdemes összegyűjteni. Saj­nos nem törődnek vele, hogy miket írnak egy kiskorú gyerekről! Volt új­ságíró, akit be sem engedtem a ház­ba. Azt írta: elfogyott a pénz, elúsz­tak a milliók. Pedig a jövője meg van alapozva: egész nyereménye benn van a bankban, le van kötve. A házat a kocsi árából vettük. Inni-enni van, ruhájuk van a gyerekeknek, ház, tűz­revaló van. Nagyobb valami meg nem kell. Földet akarunk venni a ma­radékon, ha Árpi nem tanulja ki az iskolát, annyit hozna neki, hogy megéljen belőle - mondja az anyuka, s hozzáfűzi: „mindenképpen megérte ez az egész, ha az ember a szívére te­szi a kezét". A csantavéri kisfiú ugyanis 15 éve­sen keresett annyit meséivel, mint édesapja 50 év alatt tenné - kétkezi munkával. Az apja, Attila ráadásul már nem él a családdal: a régi házban maradt. A család - a 3 éves Melánia, a 12 éves Annamari és a 17 éves Renáta - kenyérkeresője tehát a kisfiú lett. Bendegúzt játszott - Szerdán Magyarban voltunk, fellépé­sen. Havonta 2-3-szor hívják Árpit, vállalkozók, cégek, de fellépett Gödöl­lőn, a polgármesterek találkozóján is - meséli az édesanya-menedzser. Veszprémbe már nem járnak: Árpi ta­vasszal kapott szerepet a színházban, az Indul a bakterház Bendegúzát ját­szotta - az új évadra viszont nem ka­pott szerződést, a család szerint arra hivatkoztak, hogy drága volt az úti­költség és a szállás. Mese a meselemezről Az RTL Klubtól megjött az utolsó rész­let is a pénzből, a megjelent mesele­mezből azonban még egy fillért sem láttak, „mintha elfelejtettek volna minket, pedig tán aranylemez lett". Az utcán persze még mindig sokan megismerik a fiút. - Mostanában keve­sebbet vagyok a tévében, ezt szokták mondani. Szokták kérdezni, mi lesz ve­lem, merre megyek tovább - mondja a pályaválasztás előtt álló Árpi. - Mehet­nék Szentesre tanulni színészetet, de ha színész lennék, egész éltemben tanulni kéne. Pedig nagyon szép szakma más-más embert eljátszanom. Az infor­matikához értek, az is érdekel - elemez. Édesanyja szabadkozik: nem akarja ráerőszakolni az akaratát. - Én csak tanácsot adok: nézze meg a kereseti lehetőségeket, hogy neki legyen jobb. Veszprémben is megmondta: úgy pa­naszkodnak ezek a színészek, hogy kifáradnak! Mennének csak el nálunk a talicskát tologatni, majd megtud­nák! - meséli. Nem akarnak átköltözni Magyarországra, de édesanyja Árpit is nehéz szívvel engedné el, pedig elis­meri: könnyebben boldogulna a határ túloldalán. Matrac a számítógép mellett Ha otthon marad, lehet, hogy a mesé­lés szorul háttérbe. - Ez az ő élete, ne­ki kell eldöntenie, ha nem lesz ismert ember, hát nem lesz. Hiányzik-e az a nagy felhajtás? Szép volt, elmúlt, egy szép emlék - tűnődik az édesanya, mi­közben Árpi előveszi a szekrényből legnagyobb kincseit: a meséskönyve­ket. Pörögnek a lapok, a történetek. Benyitunk a gyerekszobába: itt jóval hidegebb van. - Nem itt alszunk, mert nem tudtuk bevezettetni a központi fűtést - indokol. Az asztalon a nyere­mény, a számítógép. Mellette matrac, szemben egy ágy, a másik falon szek­rény, focilabdával, energiaitalok dobo­zaival. Míg szétnézünk, Árpi kifejti: „a me­sélésről nem akarok lemondani, de le­het, hogy csak hobbi marad. Mit sze­retnék karácsonyra? Nem tudom. Min­denem megvan."

Next

/
Oldalképek
Tartalom