Délmagyarország, 2008. december (98. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-06 / 285. szám

KULTURÁLIS MELLÉKLET MINDEN SZOMBATON SZERKESZTI: ÜJSZÁSZI ILONA, WERNER KRISZTINA 2008. december 6. Kamion, lábasjószág ás szerves trágya a víz hátán - Mindszentről Baksra és vissza KÉT PART KÖZÖn INGÁZIK A KOMP Fhósz János (balról) nem bánja, hogy fizetnie kell a vízi útérta komp üzemeltetőjének, Juhász Lajosnak FOTÓK: TÉSIK ATTILA azért kelt át a mindszenti túlpartra, hogy lovakat vásároljon. Végül is 33 lábasjószág elfér a hajón. Közel az 5-ös autópálya kisteleki feljárója, gyakran kamionokat is szállítanak a fedélzeten. Olyan is akad, akit a navigáció térít az átkelőhöz. A szerkezet ugyanis mindig a legrövidebb utat veszi figyelembe. Gátőr, aki fél a víztől - Nem lesz itt már árvíz - nyugtatta meg a kompon dolgozókat Ménesi János mindszenti gátőr. Fél a víztől, mégis minden héten utazik a vízi járművön. - Baksi vagyok, csakhogy Mindszentre nősültem. A szüleimet és a testvéreimet látogatom meg a túlparton. János a feleségével, Zsuzsannával utazott. Röpke ötperces beszélgetésünk alatt vicces, de cseppet se kellemes emlékeket idézett fel. - Elszökött az MTZ típusú traktor a fedélzetről. „Elment" a légfék, egyszerűen belegurult a Tiszába. Úgy ahogy volt, 100 mázsa kukoricával megpakolva. Egy honvédségi tank sietett a segítségünkre. A traktor megjárta a Tisza fenekét, de talpon, a kukoricával a „fedélzetén", sértetlenül megúszta a kalandot - mesélte a gátőr. - A mai napig működőképes. „Lármatölcsér" kontárkodóknak - „Hol a villanymotor?" - kérdezik gyakran az utasok, miközben fülelnek. „Ja igen, most már látom: Baks irányába lejt a Tisza! Azért sodródunk át a túlpartra." Magunk is jókat szórakozunk az utasok találgatásain. Nem sűrűn találkoznak ugyanis olyan komppal, melyet nem motor hajt. Út közben kiszállnak, és figyelnek - mesélte Juhász Lajos, a Kukszi Bt. ügyvezetője, a mindszenti komp üzemeltetője. Munkatársaival kiszúrták, mi sem gyakran használjuk az e fajta vízi alkalmatosságot, majdnem a tréfájuk áldozatául estünk: kérték, beszéljünk bele a hangosbemondó-tölcsérbe, mely a komp egyik korlátjára volt felakasztva. A „lármatölcsér" megszólaltatása igen csalogató volt, de szerencsére időben kiderült, gépzsírral kenték be a tölcsér száját - így viccelik meg azokat a kontárkodó utasokat, akik mindenhez hozzányúlnak. Hajtóerő a folyó sodra Kispál Tibor szeret a fedélzeten dolgozni: itt még az is megnyugszik, aki néhány perce forrongott az idegességtől. MEGSZÉPÜLT MÁSFÉL MILLIÓBÓL. A mindszenti komp az önkormányzat tulajdona, de 2006 ősze óta a Kukszi Bt. üzemelteti. 2007-ben pályázatot nyert a tulajdonos, így 1,5 millió forintból felújították a kompot: kicserélték a fedélzeti deszkaburkolatot, a járópadot. A hajótesten található légkamrák lebúvónyílásait és a szellőzőcsöveket is kicserélték. Teljes festést és korrózióvédelmet hajtottak végre a fedélzeten. Ezzel egy időben a révház is megszépült. Varga István révész tudja: a rendszeres utazók örülnének egy itteni hídnak mény fizikai munkát igényel, és a mostani, 15 perces fordulók helyett akár fél óráig is eltartana a parttól partig tartó, 100-110 méteres útszakasz. Hatvan-hetven évvel ezelőtt azonban csakis kézi erővel működtették a járművet, sokszor az utazó férfiak is beálltak segíteni. Munkába utaznak A mindszenti kompot mindenféle népek használják. Korán reggel, fél hét körül és délután négykor szinte jártányi hely sincs a fedélzetén. Legalább ötvenen utaznak, főleg mezőgazdasági munkások, a baksi oldalra. Sokan a néhányfokos hidegben is biciklivel jönnek a Tisza-partig, és napközben a révház melletti biciklitárolóban parkoltatják a kétkerekűt. Biztonságban tudhatják ott a kerékpárokat, egy önkéntes kutya, Betyár ugatva, de játékosan vigyáz rájuk másfél hónapja. Munka miatt használják a legtöbben a kompot délelőtt is. Ottjártunkkor területi képviselővel, biztonsági örökkel és Öpusztaszerre tartó kirándulókkal is összefutottunk. Minden járaton legalább négy utast számoltunk. A Mindszent, Szegvár, Szentes, Csongrád, Felgyő, Csanytelek és Baks 63 kilométeres távot az átkelőnél „le lehet vágni". Akár 50 kilométert is meg lehet spórolni. Ráadásul tavaly elkészült a Baks-Csongrád közötti bicikliútszakasz is. „Leugrott" az MTZ traktor a fedélzetről. Belegurult a Tiszába. Ménesi János A türelmes utazó, mint például a szegedi Fóhsz János direkt örül neki, hogy néhány hónapja erre kell munkába mennie: szerinte kompon utazni romantikus. Csurál Mihály azonban másképpen gondolja. - Kéne ide egy jó híd! - állapította meg a baksi férfi, aki testvéreivel Kézzel húzzák a túlpartra a kompot az átkelőn Sokan azért használják a mindszenti kompot, mert így több kilométert is megspórolhatnak munkába menet. Persze olyan is akad, akit a GPS térít az átkelőhöz. Mindenesetre a legtöbben szeretnek a fedélzeten ringatózni: megnyugtató, romantikus és érdekes. Látványos, amikor nagy ritkán kézzel húzzák át a túlpartra - a kompot. - Hihetetlen! Megint elkésem! Pedig megfigyeltem: általában öt perc alatt érünk át a túlpartra. De a vízállás és a sodrás gyakran megváltoztatja a menetidőt - osztotta meg velünk dilemmáját a kisteleki Mucsi Norbert. A 24 éves hentessel egy decemberi hétköznapi délelőttön, a mindszenti kompon találkoztunk. Az átkelő mindössze néhány kilométerre található a Tisza talán legszebb természeti látványosságától, az Ányási-saroktól. Norbert pedig éppen a partról a honi oldalra tartott: friss húst vitt furgonján a hentesüzletébe. Egy év óta heti háromszor-négyszer jár a vízi járművel. Abban a néhány percben, amíg a „biokompon" ringatózott, nem sietett. Nagyokat szippantott a friss, hideg, téli levegőből, miközben a nyugodt folyóra meredt a tekintete. „Biokomp"? Ez csak a helyiek szójátéka: az esetek kilencven százalékában ugyanis sem kézi, sem motoros erő nem szükségeltetik a kötélpályás komp működtetéséhez: a folyó sodrása szolgál hajtóerőként. Csak ha túl alacsony a vízállás, vagy erős a sodrás, akkor kapcsolják be a motort. Ritkán még az is előfordul, hogy egy hosszú bot segítségével, kézzel húzzák át a túlpartra. Az utóbbi azonban ke-