Délmagyarország, 2008. október (98. évfolyam, 230-255. szám)

2008-10-25 / 250. szám

Szombat, 2008. október 25. Szieszta 19 Október 23-án szabadult meg Szeged a töröktó'l VA ÉVI IDEGEN URALOI A FÖLDI BÁZISON Hargitai Henrik a Husar nevű magyar gyakorló űrszondával FOTÓ: MARS SOCIEIY Hatfős magyar legénység szolgál az amerikai sivatagi Mars-bázison. Ez év tavaszán azt tesztelték, miképpen tudnak majd az első emberes expedíció tagjai a vörös bolygón dolgozni. A csoport tagjával, Keresztúri Ákos geológussal beszélgettünk. - A marsi sivatagi kutatóállomás (Mars Desert Research Station) Utah államban található. A bázis a Róbert Zubrin által tervezett Mars-utazás-tervnek megfelelően épült fel - magyarázta Keresztúri Ákos geológus, a Collegium Budapest Mars Asztrobiológiai Kutatócsoportja és a Magyar Csillagászati Egyesület tagja. - Egy ilyen egységben utaznának a Marsra a NASA által 2035 körűbe tervezett emberes expedíció űrhajósai, és egy ugyanilyenben élnének a Marson mintegy ötszáz szolon (marsi napon) keresztül. (Míg egy földi nap 24 óra hosszú, addig egy marsi nap, azaz szol ennél 37 perccel hosszabb.) Az űrhajósok a bázisról a tervek szerint zárt és nyitott autókkal mennének felderíteni a környezetüket, hogy élet nyomait kutassák. Állomásukon üvegház és csillagászati obszervatórium is megtalálható lenne. MIÉRT A VÖRÖS BOLYGÓ? A legfontosabb ok, amiért a Marsra kell mennünk, hogy az emberiség ismét bebizonyítsa: békés célból is képes hatalmas teljesítményt elérni, és új világot meghódítani. A vörös bolygón tett lépések az emberi faj túlélési lehetőségeit is javítanák. A Utahban felépített bázis célja, hogy előzetes teszteket végezhessenek a lakóegységben, valamint a szkafanderes terepmunkával kapcsolatosan is tapasztalatokra tegyenek szert. A részleges szimuláció kiválasztott sivatagi helyszíne ugyanis marsi körülményeket idéz. A száraz, növény nélküli terepen a marsi felszínformáláshoz hasonló folyamatok zajlanak; a Marson persze hidegebb van, az átlaghőmérséklet mínusz ötven fok, de a földi sivatagban is jellemző a gyors felmelegedés és a hirtelen hőmérséklet-csökkenés. A Marson ugyanakkor több százszoros a földfelszíni ultraibolya-sugárzás, a nehézségi erő pedig harmada bolygónkénak. Ez annyit jelent, hogy mindenki harmadannyi súlyú, mint idehaza. A Marson a légkör ritka, szén-dioxidból áll, belélegezni nem szabad. A földi sivatagi állomás 2002 óta üzemel, azóta kéthetes turnusokban zajlik a munkakörülmények és a teljesítmények tesztelése, modellezése. Hargitai Henrik geográfus parancsnoksága alatt Tepliczky István fedélzeti mérnök, Boros-Oláh Mónika munkaszervező, csillagász, valamint Keresztúri Ákos mellett - mivel tudományos ismeretterjesztő film is készült a kéthetes munkáról - Hirsch Tibor újságíró és Pires Muhi András operatőr dolgozott az állomáson. - Odabent szkafander nélkül láttuk el laboratóriumi és egyéb kutatási feladatainkat. Egy külön kabinban kialakított üvegházban vizet tisztítottunk, és azt újrahasznosítottuk. Ugyanitt kísérleti jelleggel - többek között - paradicsomot, retket, burgonyát termesztettünk. Az emberes Mars-expedícióban az egyik kulcsszó a helyieröforrás-használat. A másik sajátossága a tervnek, hogy új pályaelemeket használ. A harmadik kulcsszó a többlépcsős utazás. Ez az idealizált kép azonban kicsit távolabb áll attól, amit a NASA tervez, utóbbi expedíció költsége 55 milliárd USA-dollár lenne. Szeged 1Mt éven át tartó gazdasági és szellemi leépülésének vetett véget 1686. október 23. napja, mikor a város visszakerült Lipót király birtokába, a magyar korona hatalma és oltalma alá. így hát október 23. Szegeden kettős ünnep: az oszmán birodalmi iga lerázására, illetve a szovjet hatalom alóli szabadulási kísérletre emlékezhetünk. Az 1498-ban szabad királyi városi rangot elnyert Szegeden a törökök első átvonultakor (1525-ben) nagyjából hétezren éltek. Az oszmán birodalmi seregek 1526-ban is átzúdultak és kifosztották a várost, majd 1542-43 telén elfoglalták. Korábbi tekintélyét sosem szerzi viszsza Szeged a török uralomból szabadulva, ugyanis kiesett a szerves hazai városfejlődésből - olvassuk Blazovich László tanulmányában. A történész arra is fölhívja a figyelmet, hogy mivel a 17. század nagy részében a szembenálló két fél - a Török- és a Habsburg Birodalom - erőegyensúlyba került, jóllehet Szeged és vidéke a török államhoz tartozott, annak erői kénytelen-kelletlen elnézték a másik fél jelenlétét. A IV. Béla idején építeni kezdett szegedi vár súlyosan megsérült, mikor a törökök 1542-ben elfoglalták. Am stratégiai szerepe miatt helyreállítását azonnal megkezdték. Magasították és erősítették falait, az árkokat kitisztították, mélyítették, szélesítették, a vár déb olA szegedi vár egy 17. századi metszeten dalán lévő várost hatalmas földbástyákkal és árkokkal vették körül. A várban tartózkodó őrség létszáma 1545-ben 323, •1552-ben pedig 348 fő volt. Szeged szandzsákszékhely lett, az élére kinevezett bég kormányzásával. Az első ilyen bég Musztafa, aki n. Szolimán szultán parancsára, a török kincstár költségén a vár helyreállítását végrehajtotta. Szeged visszavétele nemzetközi öszszefogás, a török ellen indított visszafoglaló háborúk eredménye. A vár visszavétele 1686. október 5-én indított ostrommal kezdődött meg. Az ostromlók parancsnoka - az ekkor Bécsben tartózkodó hírhedt Caraffa tábornok helyett De la Vergne altábornagy lett, aki azonban az ostrom során szerzett súlyos sérüléseibe belehalt. Utóda a skót származású báró Wallis György tábornok lett, a sereg vezérei pedig többek között Barkóczy, Petneházy, az ifj. Bercsényi és báró Károlyi István volt. Mivel a védők számára segítség nem érkezett, a várat október 23-án feladták, amely így I. Lipót király birtokába került. A vidék egy része is felszabadult: 1686. október 23-án napkeltekor a szegedi várból kétszáz szekéren hatszáz török vonult lei Temesvár felé, s ezzel Csanád megyében, illetve Csanád megye Marostól északra eső területén megszűnt a hódoltság. Ám a vidék továbbra is a frontvonalban maradt, majd a Rákóczi-szabadságharc miatt még egy emberöltővel kitolódott a békés fejlődés megindulásának lehetősége. FOTÓ: DM/DV Majorka Jimi Hendrixről ír, avagy a New York-i tepertő Szív végre odaért, a boltocska a második utca nyolcvanegyedik kereszteződésén volt. És akkor onnan fölhívta Majorkát. De nem ő vette fel a mobilt, hanem a bírónő, Majorka felesége, akinek nagyon jó kenőcse volt derékfájásra is. - Te vagy az, Jana bátyó? - Én csak a Szív vagyok - mondta Szív -, és azt szeretném kérdezni, vegyek-e hentesnél tepertőt? - Milyen hentesnél? - kérdezte a bírónő, aki a válásokban férfipárti volt, ha lehet ezt mondani. Különben nyilván nem lehet. - A New York-i magyar hentesnél - mondta Szív. - Momentán itt állok a nemzetiszínű bolt előtt. Nemzetiszínű kifestés, illetve tepertő, kolbász, májas hurkák, van választék. - Jaj, Szív, de szívesen átadnám Majorkát - sóhajtott a bírónő, aki Kistelek környékén a legjobb tyúkhúslevest főzte -, de tiltva van, hogy zavarják, éppen azt a történetet írja, amikor az apukája Jimi Hendrixszel találkozott Kisteleken. Szív eltűnődött ezen, jól van, semmi vész, a dolgok őrülete mögött mindig van józanság is. Például annál szebben senki, de senki nem játszotta az amerikai himnuszt, mint ahogy Jimi Hendrix Woodstokban. Ha a magyar Himnuszt valaki elgitározza, vagy csak fésűn játssza, mindjárt előugrik az agyi lövészárokból vagy egy budai derítőből egy tag, és, ssss, feljelentést tesz. Szív aztán nem talált disznósajtot, de vásárolt kolbászt, tepertőt és pogácsát. A kolbász nem volt igazán ízletes, hanem a tepertő isteni volt. Majorka gyakran hozott Szívnek tepertőt különféle környékbeli vágásokból, de azok a tepertők közel sem voltak olyan finomak, mint ez, a New York-i. Szív ekkor újra feltárcsázta Majorkát. - írja a Jimi Hendrix cikket - mondta a bírónő, mire Szív megértően bólintott, hogy jó, akkor majd később keresi újra. Szív ballagott a Central Parkban, 2008 volt, és ősz. Ha leül az ember, és nézelődik kicsit, véres folt marad utána a padon. A New York-i ősz csodás volt, és azt bizony majd ki kellene számítani, vagy tudományos alapon meg kellene nézni, hogy a vacak nyarak, a nyalóka telek és a pillanathuszár tavaszok között mennyi ragyogó, nagyszerű, csodálatra méltó ősz tündökölt csak az utolsó tíz évben, 1998-tól 2008-ig, és teljesen mindegy volt, hogy az ember Szegeden, Budapesten, Berlinben, New Yorkban üdvözült. A fiatalok hamarosan megtanulják, hogy ősszel hoszszabban lehet szerelmeskedni, mint tavasszal. Sokkal nyugodtabb, megfontoltabb orgazmusok. Az ember nem töri el a másik csuklóját közben, és nem rúgja le a hatágú csillárt, hanem csak a lélegzetével ringatja, előre és hátra, előre és hátra, és most hátra és előre, hú, de finom, de finom. Szív ekkor azt gondolta, jól van, akkor most átmegy a Harlembe. Az már nem a régi, zavaros műszak, nem olyan vidék. Különben pedig ősz van ott is, hát nem?! - Még mindig írja - mondta fáradtan a bírónő, és Szív arra gondolt, hogy már aludt. A bírónő épp elaludt, holnap tárgyalnia kell, Majorka meg dolgozik. Phű! És akkor azt mondta Jimi Hendrix az édesapámnak, hogy... phű, apám. . Addigra már felért északra, és Szív minden egyéb látványosság, szegénység és egyszerű, de nyílt öröm mellett ott, a harlemi utcán, a százhuszonötödik utca magasságában a szokásos lemezek, a füstölők és az alkalmi kacatboltok között talált egy utcakiállítást, aminek az volt a témája, hogy az amerikai fehérek, hogyan gyilkoltak fekete embereket a szörnyű időkben. A szó, hogy fekete, nem korrekt, mert egy ideje már afroamerikait kellene írni és mondani, viszont, gondolta Szív, a stíluson így mégsem szabad erőszakot tenni, ezért ha ő feketét ír, azt mindenki értse csak afroamerikainak. Lehet azt írni, hogy az afroamerikai fiú belekortyolt a sörébe, és elővette a... a revolvert?! A képek megrázóak voltak, szörnyű égetések, akasztások, fasiszta, rasszista táblák fehér gyerekek kezében, oké. Mondjuk, kint lehettek harminc éve. A fekete fiú, aki felelt ezért a kiállításért, nyomban beszélni kezdett Szívhez. - Te fehér ember vagy, és ezt ti tettétek! Mondd, össze van törve a szíved?! - Igen - bólintott őszintén Szív -, össze van törve a szívem! A fekete fiú megérezte, hogy Szív nem ide, ebbe az országba való. - Mondd, honnan jöttél, ember? - Magyarországról jöttem, ember - mondta Szív. - És az hol van, ember? - Európában van, ember. - Csak azt akarom mondani, ember - hadarta a fekete fiú -, hogy te már soha nem változol meg, mert fehér vagy. Itt például akasztást látsz, és én azt gondolom, és a nagy fekete szívemmel hiszem is, hogy te is megtennéd újra. Itt, látod, égetnek, ezek a te tüzeid, ember. Adjál pénzt! - Pardon, nem értem - hajolt előre Szív. - Azt mondom, ember, nem fogsz megváltozni. Adjál pénzt! Ha nem adsz, gyűlölöd a feketéteket! - Várj, ember! - vakarta meg a fejét Szív. - Hadd mondjak neked valami fontosat! Tökéletesen érzed, hogy nagyon nehéz megváltozni. Mindig az adott helyzet dönti el, hogy változni kell, vagy éppen megmaradni, legyen a sajtból mártás, vagy induljon el az egérlyuk felé. Én, mint mondtam, Magyarországról jöttem, és ez egy olyan ország, ami különösebben nem akar változni, viszont olyan lenni sem akar, mint amilyen eddig volt. Nem akar változni, de azt akarja, hogy másnak lássák. Ha másnak látják, megsértődik, hogy nem a réginek látják. Nem akarja, hogy másnak lássák, de közben változik. Várj, ember, hadd mondjam végig! Nálunk ma van a forradalom napja. Továbbá jöhetnék neked mindenféle húsokkal, csülök, tarja, oldalas vagy a májas hurkák, mondhatnám a fasírtokat, a steakek, flekkenek sokaságát, és látod, hova jutottunk, hová?! A tepertőhöz, a New York-i tepertőhöz! Várj, fel kell hívnom valakit! - és Szív már tárcsázott is. - Most húzta ki az elejét, de a vége már jó - mondta félálpmban a bírónő, és aztán egy koppanás hallatszott, valószínűleg kiesett a kezéből a mobil. A fekete fiú, nagyobb és erősebb volt Szívnél, csak pislogott. Szív csinált egy katonát, odaadta neki. - Nézd, én ennyit tudok az ügyben tenni. Illetve sok mást is, de veled csak ennyit. Én azt hiszem, te egy kereskedő vagy mondta Szív, és otthagyta. Dolgoztak a közelben, s az egyik munkás, a vízcsap szerelésével hagyott fel éppen, olyan nyalókára tűzött almát falatozott, ami kókuszreszelékkel és dióbéllel volt beszórva. ö is a képeket nézte, ö is fekete volt. Szív hazaindult, és arra gondolt, hogy bemegy Manuelhez filmet kölcsönözni. Manuelnek elég jó filmjei voltak, talán dominikai volt, talán jamaikai. A magasvasúton elcsattogott a metró. Szív gondolkodott, felhívja-e még Majorkát. Otthon reggel hét van. Már biztosan kész a cikk. Az élet bonyolult. Sokan vagyunk. Sokat akarunk. De azért az mégsem megy, hogy mindenkinek igaza van, mondta magában Szív, és tárcsázott. - Figyelj, Szív - sóhajtotta a bírónő -, otthon van, a tanyán, már majdnem kész a cikk, csak a végét újraírja. De most le kell tennem, mert csoda történt. Van egy pár..., te jó isten, ezek nem válnak! Ezek kibékültek, érted, Szív?! Kibékültek!