Délmagyarország, 2008. október (98. évfolyam, 230-255. szám)

2008-10-24 / 249. szám

Péntek, 2008. október 24. Délmadár 111 ÜGYFÉLSZOLGÁLATI GYÖNGYSZEMEK Ha megcsókolod, nem vagy úriember. Ha nem csókolod meg, nem vagy férfi. Ha mindennel egyetértesz, amit mond, papucs vagy. Ha nem értesz egyet vele, akkor nem figyeltél. Ha elegáns vagy, szépfiú vagy. Ha nem vagy elegáns, akkor igény­telen vagy. Ha figyelmes vagy, azt gondolja, va­lami rosszat csináltál. Ha nem vagy figyelmes, nem sze­reted. Ha sok szexre vágysz, akkor csak a teste kell neked. Ha nem vágysz sok szexre, akkor nem szereted. Te a haverokkal zülleni mész el. Ha a barátnőivel megy el, akkor igé­nyes szórakozás történik. A DÉLMADÁR A MAGYAR­ROMÁN CSÚCSTALÁLKOZÓN MIÉRT NEM NYERHETNEK A FÉRFIAK? FOTÓK: KARNOK CSABA - Töröltem a hívásátirányítást a kóddal, de nem jó! - Milyen kóddal? - Rácsos linzer, rácsos linzer, 002, rácsos linzer és a küldés gomb. A bátyámnak elromlott a telefonja. Én egyébként az öccse vagyok. Ne haragudjon a zavarásért, nem nézi a Vészhelyzetet? Mert akkor visszahívom később. Szeretném az Árpit kitörölni a tele­fonomból! Hogy kell? - T-Mobile-ügyfélszolgálat, jó na­pot kívánok, miben segíthetek? - Maga nem az automata? - Mit gondol? ... - Igen! - Jó napot, én egy „Vidamaxot akarnák főtöteni", de valami keresz­tet is kér, ami nincs rajta a kártyán, csak a sok szám... - A kettős kereszt billentyűt kell megnyomni, ami a telefonján van... - Jaaaa..., de melyik? Ez a hópehely vagy a létra? - Halló! - Parancsoljon! - Haallóóó! - Én hallom! - HAAAALLÓÓÓÓÓ! - Hall engem? - Na végre! Kiírja ez a telefon, hogy borítékom van. Mit csináljak? - Olvassa el, hogy miről szól! - Nem szól ez semmit, csak ott fi­gyel... - Jó estét, valami gond van a telefo­nommal, nem tudok SMS-t küldeni, pedig fontos lenne... - Jelenleg karbantartás van a köz­pontban, ezért nem működik ez a szolgáltatás. - Áha... akkor nem tudna a nevem­- ...jó, jó tudom, ezt már próbáltam, értek annyira ehhez a telefonhoz! - Értem, akkor legyen szíves a piros NO gombot megnyomni... - Most így beszélgetés közben? - Igen. - Jó, akkor most megnyom... - Van önöknél szexvonal, drága? - Sajnos ilyen szolgáltatást MI JE­LENLEG nem nyújtunk. - Jó napot kívánok! Megpróbálom beütni a PINK kódom, de csak csilla­gokat látok! - Ez természetes, mert a szám titkos, tehát ön csak csillagokat fog látni. - Akkor honnan tudjam, hogy mit ütöttem be? - Problémám van a készülékkel stb. - Milyen típusú készüléke van? - Hát Pannon, vagy mit tudom én, hogy hívják! - Értem, de a készülék típusára ér­tettem: Motorola, Ericsson, Nokia..? - Mondtam, hogy Pannon! Külön­ben nem magukat hívtam volna. Felháborító ez a multinacionális nagyvállalat! Telefonszám után tudakozódnék! Sajnos csak vezetéknevet tudok: Kis, egy s-sel... - Jó napot kívánok, a Vita­MAX-reklámból a rendőrségen ülő fiú telefonszámát szeretném el­kérni. - Igen, azt én is szeretném tudni! - Jó napot kívánok! Mennyibe kerül egy fül-orr-gége szett a Nokiámhoz? - Kérem, akkor vegyen elő egy papírt és ceruzát, és akkor lediktá­lom önnek... - Kisfiam, hozd ide... Nem, ne a tollat, a bácsi ceruzát mondott! Az egyiknek sikerült, a másiknak nem (1.) Az egyiknek sikerült, a másiknak nem (2.) Az egyiket sikerült, a másikat nem ben elküldeni egy sürgős SMS-t? Én itt vagyok a Belvárosi tud szegedi hídfő­jénél, a barátnőm meg a túloldalon, a SZUE-nál, és üzenni kéne neki, hogy jöjjön át, mert itt várom! - Sajnos én sem tudok üzenni, de miért nem próbálja meg felhívni...? - Ööööööö..., ja jó..., tényleg! Köszö­nöm a segítséget! - Jó napot, a számlainformáció­mat szeretném lekérdezni... - Az ön számlaegyenlegére gon­dol? Azt itt, az ügyfélszolgálaton tudjuk önnek megmondani... - És annak mi a száma? -1270. Bizonyára most is ezt hívta... - Igen, de azért leírom... szóval: tizzenketttöőőhetttven. Jó, köszö­nöm, akkor máris hívom, viszhall! - Pár órája az a gondom, hogy nem csörög a telefonom, amikor hívnak. Ericssonom van... - Valószínűleg bekapcsolta a néma üzemmódot. Lát a kijelzőn egy áthú­zott hangjegyet? - Igen, de nekem nem ez a gondom, hanem amint már mondtam... - ...de ez lesz a gond. Próbálja meg hosszan nyomni a CLR gombot, így ki­kapcsolja a néma üzemmódot... BÁTYI ZOLTÁN Belami csúcsra járatva spórol Na, most aztán meg lehetnek elégedve, összeült a nemzeti csúcs, elmondtak annyi okosságot nagyjaink, amennyi csak belefért az idejükbe ­támaszkodott összes kezével a Zsibbadt brigád­vezető pultjára Józsi csapos. Majd közérzetjavító intézkedésként bejelentette: nem emeli ezen a napon az égetett szeszes italok árát. Már csak azért sem, hogy a hátrányosabb helyzetű zsibi­lakók is kedvükre koccinthassanak a nemzeti egység megteremtésének első lépését látván. - Én olyan nagy egységet ugyan nem lát­tam, de hát a kis egységnek is örülni kell ott, ahol semmilyen se volt - bólogatott Smúz apu. - És az a rengeteg szép, okos és jó javaslat, ami elhangzott? Az mennyire rezegtette meg magukban a bizakodás húrjait? - fogalmazott oly szépen Snájdig Pepi. Mert nem csupán a csúcs, hanem a Zsibbadt brigádvezetőbe történt belépése óta elfogyasztott alkohol mennyisége is előhozta lelke mélyéből a költői hevületet. - Nekem még az inam is beleremegett, hogy momentán az idegeimről ne is beszéljek - csa­pott az asztalra Minek Dönci. Arcán sok minden tükröződött, csak éppen elégedettség nagyon kevés. - Talán kevesli a válság kezelésére tett, elő­remutató javaslatokat? - kérdezte vigyorogva Belami. - Momentán nem, éppen hogy túl soknak tartom. Legalábbis azt a részét, ami ránk, efféle paneltelepi magyar állampolgárokra vonatko­zik. Hogy mást ne mondjak: a takarékossági in­tézkedésekkel mélyen egyetértek. A bajom csu­pán az, hogy ezt a takarékoskodást azon a szé­pen megrendezett nemzeti csúcson megint csak nekünk címezték. Nekünk, bérből és fizetésből élőknek üzenték: tanúsítsunk önmérsékletet, mondjunk le a fizetésemelésről, mondjunk le a családi pótlék emeléséről, anyáink, apáink mondjanak le a nyugdíjemelésről, no persze csak időlegesen, és relatíve. Már azt se tudtam, hogy a reálbér, netán a nominálbér elől kapkod jam a fejem a sok ötletelést hallván. - Jaj, ne legyen már ilyen demagóg! A nem­zeti csúcson igenis elhangzott, hogy az állam is legyen sokkal takarékosabb, mint eddig volt, s ha jól hallottam, ebben minden résztvevő telje­sen egyetértett - dörrent Belami szava. Lett is olyan röhögés a Zsibiben, mintha egyszerre három C kategóriás amerikai vígjáté­kot vetítene Józsi csapos a koszos függönyökre. - És maga ezt el is hitte? - esett ki a szok­nyájából a nagy vihogás közepette Plüss Eta. ­Ugyan, számolja már össze, hányszor hangzott el csak az elmúlt tíz évben a fogalom: takaréko­sabb állam. A baj csak az, hogy ebből semmi nem valósult meg. Annyi a miniszteriális hiva­tal, hogy egymásba ér a sarkukon álló rendőrök bakancsa. Minden hivatalhoz csak és kizárólag a legdrágább autók dukálnak, mint ahogy arról sem hallottam, hogy a minisztériumok telve len­nének minimálbéres alkalmazottakkal. - És a takarékos parlament? Hány cikluson át sziporkáznak már honanyáink meg honatyá­ink a képviselők számának csökkentéséről, de eddig csak abban sikerült megegyezni, hogy a nem csökkentett parlament képviselőinek fizeté­se négyévente nöjön, a költségtérítésükről meg még egy akkora papírfecnit se kelljen kiállítani­uk, amin Béla légy békésen elszunyókálhatna. - Majd most! - Ugyan, Belamikám, majmost nem ját­szunk, nem hallotta még? - legyintett Zsugabu­bus. - Mondhat nekem bármit: a megszorító in­tézkedések, ha van válság, ha nincs, egyetlen rendelettel kimondhatók. És lássunk csodát, ezek a rendeletek mindig meg is születnek. Biz­tos lehet benne: most sem lesz ez másként. De ha az állam megszorításra való nadrágszíja ke­rül szóba, valahogy mindig azt hallom: ez össze­tett probléma, alaposan körbe kell járni, nem olyan egyszerű konszenzusra jutni. Mondjam még? - csapkodta két tenyérrel az asztalt Zsuga­bubus. - De hát akkor mit lehet tenni? - állt tanács­talanul Firnájsz Egon a budi ajtajában. - Mondjuk, hívjunk össze mi, közemberek is egy nemzeti csúcsot. Ahol majd mi üljük kör­be az asztalt, és mi mondunk okos dolgokat. Tudja, lehet, hogy semmi eredménye nem len­ne, de mégis olyan szívesen szólítanám meg én, Snájdig Pepi, a Panel Pál-lakótelepről országunk vezetőit: na, kérem szépen, akkor most húzogas­sák csak a saját nadrágszíjukat, mert mintha az kikíméltebb lenne, mint a miénk. - Szép álom, nagyon szép. De amíg ezt a csúcsot összehívjuk, gyanítom, a saját nadrág­szíjunkkal kell foglalkoznunk - motyogta Bela­mi, s azon gondolkodott, nincs-e otthon egy fö­lösleges fél disznó a spájzban, amit elküldhetne valamelyik hányatott sorsú amerikai bankár­nak. A pénzügyi válságról: ha javulni látod a dolgokat, valami fölött elsiklottál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom