Délmagyarország, 2008. október (98. évfolyam, 230-255. szám)

2008-10-22 / 248. szám

23. Forradalom és szabadságira • • * MAGYARORSZAGI ES AUSZTRALIAI TÖRTENETEK A MAGYAR-SZOVJET OSSZECSAPASOKROL VÉRÁLDOZAT PESTEN - VÉR Miután 1956 novemberében Budapesten megjelentek a szovjet tankok, és vérbe fojtották a magyar forradalmat, messze, Ausztráliában újabb magyar-szovjet csata készülődött. A melbourne-i olimpián két vízilabdacsapat szállt medencébe, hogy megharcoljon a döntős helyért. De nem egyszerű elődöntőt játszottak 1956. december 6-án. A tét ennél nagyobb volt. Magyarország újra szembeszállhatott a Szovjetunióval ezúttal egyenlő esélyekkel. A mérkőzés hevében egy magyar játékost megütöttek a szovjetek. Zádor Ervinnek felrepedt a szemöldöke, a mérkőzés félbeszakadt, a nyugati sajtó pedig percek alatt hőst csinált a magyarokból. A történetet még ma is mesélik. Sokan már két filmen is látták. Hogyan emlékeznek az '56-os melbourne-i döntőre azok, akik ott voltak, és mit tudnak, akik nem lehettek jelen? BÁLINT CSABA Az AP-hírügynökség világot bejárt fotója: Zádor Ervin vérző szemöldökével voltak tele az 1956-os címlapok - ez nem csak fikció tek csak repülőgépre, mert a Ferihegyi repteret megszállta a szovjet hadsereg. Útközben érte őket a hír: a forradalom elbukott. A172 fős olimpiai csapat tagjai már induláskor tudták, hogy leverték a felkelést Budapesten. A melbourne-i olimpiát ezzel a tudattal, tele aggodalommal és félelemmel mégis 9 aranyéremmel, 10 ezüsttel és 6 bronzzal fejezték be a magyar sportolók. Eredményeiket, aranyaik számát ma is megirigyelhetnénk. Nem lehet különbséget tenni, vagy 1956-ban politikamentes olimpiát akartak rendezni Ausztráliában. Egy sportünnepet, amelyen semmiféle szembenállás nem mérgezi a légkört. A szuezi válság, és a magyar forradalom eltiprása miatt azonban pattanásig feszült helyzettel nézhettek szembe a szervezők az olimpia idején. Kevesebb ország indult, mint Helsinkiben. A magyar csapat november 6-án indult el Ausztráliába. Prágában ülhetZÁDOR. A huszonháromszoros magyar válogatott olimpiai aranyérmes Zádor Ervin az Egyesült Államokban telepedett le. Egy ideig San Franciscóban pólózott, jelenleg Kaliforniában, Lindenben él, 74 évesen is úszást oktat. Mark Spitz, a múlt század úszólegendája is nála kezdte pályafutását. Egy interjúban tavaly azt nyilatkozta: 2008-ban hazalátogat, de kamerák kísérete nélkül - olvastuk egy interjúban. A fiának és a lányának szeretné megmutatni Magyarországot. Arcát erről a fényképről ismeri a világ. s.*i Tw\t tmsm '• fi Végül minden a helyére került: az ötvenkét évvel ezelőtti olimpia - sport- és filmtörténet üfü többre értékelni egy-egy olimpiai sikert a másiknál, de az egyik érem jobban csillogott a többinél. Az, amelyiket a vízilabdacsapat szerzett. Az a csapat, amelyben Zádor Ervin is játszott. A fiatal vízilabdázó első olimpiai aranyérmére készült Melböurne-ben, de még nem sejtette, hogy neve nem e célkitűzés miatt forr össze örökre az '56-os olimpiai játékokkal. A szabadság jelképei Zádor nem akart az újságok címlapjaira kerülni. Az, hogy a magyar vízilabdázó a szovjet-magyar elődöntő, és az 1956-os melbourne-i olimpia után emblematikus figurává, szinte a szabadság jelképévé vált például az Amerikai Egyesült Államokban, csupán a véletlen műve. Ha a mérkőzés vége előtt egy perccel nem veszi át Bolvári Antaltól Valentin Prokopov, a termetes szovjet játékos őrzését, ma nem az ő nevéhez kapcsolódik a legendás vízilabdameccs, sőt lehet, hogy legenda sem születik. Áz elődöntő vége előtt négy góllal vezetett a magyar válogatott. A szovjetek egyet sem lőttek. A csapatával megalázó vereségre álló Prokopov a találkozó végére már nagyon unta Bolvárit, aki az egész meccsen lógott rajta. Kezdett kettőjük között elmérgesedni a helyzet, ezért Bolvári arra kérte Zádor Ervint, cseréljenek „embert": fogja ő Prokopovot. Valentin Prokopov pedig a következő párharcnál gondolkodás nélkül ütött, és az ütést végül a frissen érkezett Zádor kapta. Éppen a szemöldökére. A csarnok szinte felrobbant, a magyar játékos vérző fejjel mászott ki a medencéből, az oroszok rendőri kísérettel távoztak, és megszületett a fénykép, amely bejárta a világot - véres lett a víz. Magyarország-Szovjetunió: 4-0 az elődöntőben, de ez már nem érdekelt senkit. A magyar csapat a nyugati lapok címlapjára került, igazi hősök lettek, több ezer kilométerre Magyarországtól győzelmet arattak a forradalmat vérbe fojtó szovjetek felett. Az akkori bajnok csapat tagjai szétszóródtak a világban. A válogatott fele nem tért haza. Kárpáti György egyi ke azoknak, akik a legendás gárdából visszajöttek Magyarországra. Ma Budapesten él. - Otthonról nem sok hír jutott el hozzánk, talán a fele mindannak, ami Magyarországon történt. Néha féligazságok. Nagyjából tudtuk, mi a helyzet Budapesten. Mi elsősorban olimpiát akartunk nyerni 1956-ban, élt bennünk a természetes sportolói ösztön. Ám úgy 25 százalékkal több volt a magyar-szovjet elődöntőmeccs, mint pusztán vízilabda - kezdi történetét Kárpáti György. - Aznap nagyon akartuk a győzelmet, és persze téma volt az is, hogy a szovjet csapatot mindenképpen le kell győzni - revánsot kell venni. Mindenképpen enyhíteni kell az otthoni fájdalmakat. Ilyen érzésekkel szálltunk medencébe, ahol végül igazi test-test elleni küzdelem kezdődött, valóban egymásnak feszültek a csapatok, és négy nullnál Zádort az egyik orosz megütötte. Ez tette legendává a magyarok melbourne-i elődöntőjét. A sajtó fölkapta a sztorit - Soha nem dagadt volna ekkorára a történet, ha nincs az az ütés. A nyugati sajtó hamar felkapta a sztorit. Zádor vérző szemöldökével voltak tele az újságok, és mi hőssé váltunk Amerikában. A főhős persze maga Zádor Ervin lett. Mindez nagyon rossz fényt vetett az egyébként sem túl népszerű Szovjetunióra, ha jól emlékszem, azt a játékost, aki ütött, azonnal haza is küldték az elődöntő után. Az olimpia végén a csapat fele az Egyesült Államokba disszidált, velük én is. Állásajánlatokat, ösztöndíjakat kínáltak nekünk. Nagyon népszerűek voltunk. Sokan maradtak az USA-ban, én azonban visszajöttem, hogy vízilabdázhassak. Az Államokban ennek a sportnak nem voltak nagy hagyományai, én meg 21 évesen kétszeres olimpiai bajnok voltam, folytatni akartam - emlékezik vissza Kárpáti György. A filmek, FOTÓK: OM/DV amelyek azóta készültek a meccsről, jól visszaadják az akkori történéseket, a hangulatot. Láttam, mindkettőt - teszi hozzá az olimpiai bajnok. Pólósok a mozivásznon Nem csak a korabeli sajtót ragadta magával a sztori. A modern amerikai filmgyártás is jó lehetőséget látott a történetben. Andy Vajna kétszer is vászonra segítette producerként a magyar csapat legendáját. Előbb dokumentumfilm (A szabadság vihara, 2005), később játékfilm készült a közreműködésével (Szabadság, szerelem, 2006). -» Folytatás a 9. oldalon Harc fegyverrel ás anélkül A Szabadság, szerelem egy megtörtént események ihlette játékfilm. Fikció, kitalált történet, de valós keretekben eljátszva, amelyre már az első napon több mint 30 ezer ember volt kíváncsi. A filmben a fiatal műegyetemista Viki (Dobó Kata), és Karcsi (Fenyő Iván), az ifjú vízilabdázó szeret egymásba 1956-ban Budapesten. Végig együtt harcolnak a pesti utcákon, majd amikor már azt hiszik, győzött a forradalom, a lány rábeszéli szerelmét, hogy eredeti terveitől eltérve utazzon el az olimpiára a magyar csapattal. Karcsi a filmbeli vízilabdás pedig csak útközben ébred rá, hogy a forradalom kudarcra van ítélve, de már nem fordulhat vissza. Nem fegyverrel harcol tehát, egy olimpián szerez dicsőséget a hazájának. A magyar-szovjet összecsapáson. A forradalom forgatagában a Szabadság, szerelem című film női főszereplője, Dobó Kata XVITH OLYMPIAD 1956 •,, r. M íj LJBQl, RJ\ E* r f.