Délmagyarország, 2008. október (98. évfolyam, 230-255. szám)

2008-10-13 / 240. szám

61 Megyei tükör Szerda, 2008. október 15. FRISS NOBEL-DÍJAS ÍRÓ MŰVEI CSAK A KÖNYVTÁRAKBAN De ki az a Le Clézio? MINDEN CSONGRÁDI HÁZRÓL, UTCASAROKRÓL ÉS HIEDELEMRŐL TUDNA MESÉLNI A VOLT IGAZGATÓ A szerző felvétele Gát László lett idén Csongrád díszpolgára Egyetlen kötetet találtunk a friss No­bel-díjas francia írótól, Jean-Marie Gustave Le Cléziótól Szeged könyves­boltjaiban. A magyarok többsége nem is hallott még róla. R. TÓTH GÁBOR - Az én lakásom könyvekkel van tele, imádok olvasni, az újdonságok iránt is érdeklődök, de ennek a francia író­nak még a nevét sem hallottam sosem - vallotta be az egyik szegedi köny­vesboltból kilépve Varga Arpádné. Nincs egyedül: a magyar olvasók zö­me nem ismeri a múlt csütörtökön No­bel-díjjal kitüntetett Jean-Marie Gus­tave Le Clézio műveit. Megtalálni sem könnyű ezeket: a négy legnagyobb szegedi könyvesbolt­ban összesen egy kötetet láttunk tőle a hétvégén. Magyarul öt műve olvas­ható az Európa Kiadó gondozásában: 1968 ban adták ki első, Láz című no­velláskötetét, ezt követte 1970-ben a Háború, 1975-ben a Terra Amata - a most díjazott alkotás. Az 1990-es években jelent meg az Aranyhalacska, 2006-ban pedig a Körforgás című re­gény - utóbbiból találtunk egyet a Ká­rász utcai Alexandrában. - öt darab érkezett 2006 ban, idén januárban adtunk el egyet - árulta el a bolt eladója, Szabó István. Arra szá­mít, most meglódul az érdeklődés, hi­szen „Kertészt mint a cukrot, úgy vit­ték" 2002-ben, de Elfriede Jelinek Zon­goratanárnője vagy Orhan Pamuk Hó című munkája is jobban fogyott, mi­után a szerzők megkapták a svéd kirá­lyi akadémia elismerését. - Valóban van hatása a díjnak az ol­vasókra, felkelti a figyelmüket, de csak akkor, ha amúgy is ismerik a szerzőt. Sőt Kertész Imrét még az is elolvasta, aki amúgy nem érdeklődik a szépiro­dalom iránt. Le Cléziót is biztosan ke­resni fogják, nem csupán az a három francia szakos egyetemista, aki amúgy olvasná - számolt be tapasztalatairól Bálint Erzsébet, a Fókusz könyvesbolt d NÉVJEGY. Le Clézio Nizzában szüle­tett 19A0. április 13-án, egy Mauriti­us szigetére emigrált breton család leszármazottjaként. Első könyvét hétévesen írta a tengerről, amikor 'elkísérte édesanyját Nigériába, az ott dolgozó orvos apjához. Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban tanult, katonai szak­szolgálatát Thaiföldön, majd Mexi­kóban végezte. Mindössze 23 évesen jelent meg első regénye. eladója. Nála még nem keresték a díja­zott könyvet, mint ahogy az Árpád téri Libriben sem. A pláza könyvesboltjá­ban néhányan már érdeklődtek az el­múlt napokban, ám kötetet nem tudtak mutatni. Több szerencsével jártunk a könyvtárakban: a Somogyiban az ösz­szes, magyar nyelvű kötete megtalál­ható, s 11 kölcsönözhető példányból 6 még hozzáférhető; a TIK-ben pedig szá­mos francia nyelvű mü is akad - a ma­gyar nyelvűek mindegyikét kivették a napokban. Az írót az „új kiindulási pontok, költői kalandok, érzéki extázis" kereséséért, környezetvédő attitűdjéért és a „kultú­rák közötti párbeszéd és véleménycse­re" bemutatásáért díjazta a Nobel-bi­zottság, amely honlapján szavazást in­dított - kiderült, látogatói 90 százaléka semmit nem olvasott a szerzőtől. - Sajátossága írásmódjának esszé­isztikus voltában mutatkozik meg, ez is magyarázza, hogy a magyar olva­sók számára miért nem túl ismert, hi­szen Le Clézio nem ír egyszerűen el­mesélhető történeteket - mutatja be a friss Nobel-díjast Gyimesi Tímea, a Szegedi Tudományegyetem Francia Nyelvi és Irodalmi Tanszékének do­cense, hozzátéve: Le Cléziót kultúra­köziség is jellemzi, hiszen élete több kontinensen folyt, folyik, ez különös érzékenységgel ruházta fel a kisebbsé­gek problémái iránt. Gát László nyugalmazott iskolaigaz­gatónak, helytörténésznek adomá­nyozták idén a díszpolgári címet Csongrádon. A 73 éves tanárember a labdarúgásnak köszönheti, hogy históriás lett. Az idővel különös vi­szonyban áll: a múltat kutatva és a határidőt mindig betartva éli min­dennapjait, szülővárosa épített em­lékeit pedig félti az eljövendőtől. BÍRÓ DÁNIEL Minden csongrádi házról, utcasarokról és hiedelemről tudna mesélni Gát László - jól ismeri Csongrádot, és a csongrádiak is jól ismerik őt. A 73 éves tanárember - akinek a napokban ítélte oda a díszpolgári címet a város képvise­lő-testülete - nem csinál nagy ügyet a kitüntetésből, mégis, aki vele tart né­hány órára, érzékelheti, mennyi formá­ja van a gratulációnak. Ki hangosan, ér­demeit felemlegetve, ki csendes mo­sollyal köszönti az egykori péklegényt, labdarúgót, edzőt, magyar-történelem szakos pedagógust, nyugalmazott isko­laigazgatót, históriás nagyapát. A kenyérsütés tudományát apja pék­ségében leste el. Jól tanult, és jól is fut­ballozott, ezért Szegeden, ahol egyetemi éveit töltötte, bemutatkozhatott az NB I-ben is. A megyeszékhelyről hazatérve a csongrádi Kossuth-iskola katedráján és a helyi NB Iü-as labdarúgócsapatban találta magát. Ennek az együttesnek volt az orvosa dr. Tari László. A városi múzeum névadója - kezében Váry Gel­lért Emléklapok Csongrád múltjából cí­mű kötettel - egyszer szóvá tette az ifjú tanárnak, hogy abból is kellene tanítani a gyereket, majd hozzátette, hogy levél­tárba is érdemes lenne járni. Gát László megfogadta a doktor tanácsát, és nekilátott a Csongrád örökös megváltá­sa című tanulmány megírásának. Aztán a helyi sport történetének feldolgozása következett, s amint elindult a helytörté­neti írásokat megjelentető Mozaik soro­zat kiadása, már nem volt megállás, tervszerű műhelymunkában kutatták Dudás Lajossal, Sebestyén Istvánnal és még másokkal Csongrád történetét. - A megszerzett ismereteket beépí­tettem a tanrendbe, és ha az időjárás engedte, biciklivel jártuk a várost és a határt a diákokkal. Amit csak lehetett, megmutattam nekik, és minden érde­kelt, amit továbbadhattam a gyere­keknek - mondja kutatásairól. Gát László 1960 és 1996 között a Széchenyi úti iskolában dolgozott, ahol helytör­téneti gyűjteményt is létrehoztak. Ha nem edzést vagy órát tartott, a televí­ziót inkább elkerülve feledkezett bele a munkába, a régi irományokba, és olykor előfordult, hogy buzgalmában kétszer is kijegyzetelte ugyanazt a könyvet. Gondolatait mindig kézzel vetette papírra, s a mai napig idegen számára mindenféle billentyűzet. A politika sem érdekelte, nem akart ta­nácstag lenni, mégis arra kérték, vál­laljon pozíciót a helyi vezetésben. A családja és az idő volt az, amihez mindenáron ragaszkodott. Ha elment otthonról múltat kutatni, mindig tud­hatták szerettei, hol jár éppen, mikor tér haza, mert az időt rendre betartotta. De tart is az időtől, annak vasfogától, hiszen félti a festetlen fahidat, a felújí­tásra szoruló Szent Rókus-templomot és a Nagyboldogaszony-templomot. Sajnálja, hogy az egykori téglagyár karcsú kéményeire már csak egy mér­gezett bányató emlékeztet, de hiányér­zete is van, mert a Kéttemető úttól dél­re eső földek még rejtegetnek titkokat, megfejtésre váró történeti feladványo­kat számára. A NOBEL-DÍJASOK TÁRSASÁGÁBÓL A FRANCIA ÍRÓ HIÁNYZIK Fotó: Segesvári Csaba Hoktóber 23-án veheti át a díjat Egy neves csongrádi sportoló, Szőllősi József életútját kutatja mostanában Gát László, de emellett lankadatlanul érdeklődik a Mámai-rét története iránt. Ha mások múltjába belefárad, a sajátját idézi fel, ugyanis felkérték, hogy a Kossuth Lajos iskola fennállásának 150. évfordulójára készülő kötetben emlékezzen diákkoráról. Tíz oldalt tervez, de lehet, hogy végez október 23-áig - akkor adják át neki ünnepélyesen a díszpolgári címet. A COTTON CLUB SINGERS SZEGEDEN TARTJA ÚJ MŰSORÁNAK ŐSBEMUTATÓJÁT Latin negyed az IH Rendezvényközpontban S Hazám, hazám... László Boldizsár Bánk bán nevezetes Hazám, hazám... áriáját énekli a Szegedi Nemzeti Színház 125 éves jubileumára rendezett, kedd esti gálaesten. A teátrum új tenoristája Pál Tamás karmester irányításával kifejezetten erre az alkalomra tanulja meg az áriát. - Veszélyes vállalkozás, mert ez az operasláger mindenkinek benne van a fülében, nem lehet hibázni benne. Sokan Simándy József előadásához hasonlítják a fiatalokét is, tudom, hogy nagyszerű tenor volt, de én nem gyűjtöttem a lemezeit, nekem mindig Franco Corelli volt a példaképem. Ő azon kevesek közé tartozott, aki idősebb korában is jól énekelt ­mondja László Boldizsár, aki Pál Tamás és Michael Sturm irányításával már javában készül az Adriana Lecouvreur című Cilea-opera előadásaira. Örül, hogy a teátrumban megértik: a Cotton Club Singerstsem szeretné elhanyagolni, így párhuzamosan készülhet a zenekari és a színházi premierre. Az eddig szinte csak szvinget játszó Cotton Club Singers új dologra ké­szül: jövő szerdán Szegeden,az IH Rendezvényközpontban mutatja be Latin negyed című új műsorát. Az együttes frontembere, a szegedi operatársulathoz szerződött László Boldizsár előző este Bánk bán áriáját énekli. MUNKATÁRSUNKTÓL Salsa, csacsacsa, rumba, tangó, bossa nova - szinte az összes latin ritmus szerepel a Cotton Club Singers Latin negyed című új műsorában. A prog ram meglepő vállalkozása az eddig szinte csak szvinget játszó zenekar­nak, amely saját latin feldolgozásai mellett a Buena Vista Social Club által híressé tett melódiákat is megszólal­tatja a jövő szerdán 19 órakor az IH Rendezvényközpontban kezdődő, ős­bemutatónak nevezett szegedi kon­certjén. - Észrevettük, hogy a sok szvinges feldolgozás mellett csak kevés latin zenét játszottunk eddig. Most össze­gyűjtöttük ezeket a számokat, és hoz­zájuk csaptunk még jó néhányat. így nagyon színes, változatos, több mint kétórás műsor jött össze. A Cotton Club Singerst ezúttal egy nyolcfős, au­tentikus latin zenekar kíséri, amely­ben zongora, bőgő, dob, ütőhangsze­rek, trombita, szaxofon és pozan is he­lyet kapott. így velünk együtt össze­sen tizenkét ember lesz a színpadon, ami szinte már big band méretű felál­lás. Vendégnek korábbi tagunkat, Zsé­denyi Adriennt hívtuk meg, aki öröm­mel fogadta a felkérést. Azért rá gon­doltam, mert ö korábban is mindig a latin dalokat favorizálta - árulta el az együttes frontembere, László Boldi­zsár, aki példaértékűnek tartja az IH Rendezvényközpont felújítását. A koncertre jegyek a helyszínen, a Bel­városi moziban és a színház jegyiro­dájában kaphatók. A COTTON CLUB SINGERS - KÖZÉPEN, ELÖL A SZEGEDI SZÍNHÁZHOZ SZERZŐDÖTT LÁSZLÓ BOLDIZSÁR Fotó: DMfDV

Next

/
Oldalképek
Tartalom