Délmagyarország, 2008. szeptember (98. évfolyam, 204-229. szám)

2008-09-04 / 207. szám

121 Kapcsolatok Csütörtök, 2008. szeptemberit. Az Ügyvéd válaszol Dr. Juhász György Mennyit ér a szóbeli megállapodás? Tisztelt ügyvéd úr! Van egy kis nyaralónk Szarvas mellett. Sajnos nem nagyon van időnk, ezért évente csak néhány hétvégét töltünk ott. Az évek során nagyon lerobbant, különösen a kert dzsungelesedett el. Mikor ta­vasszal ott jártam, megbíztam egy helyi „ezermestert", hogy rakja rendbe a házikót és a kertet. Részletesen megbeszéltük, hogy mit kell megjavítani, lefesteni, melyik fát kell kivágni vagy megmetsze­ni. Nagyon szimpatikusnak találtam, még kulcsot is adtam neki. Nem sokkal később az ottani szomszédok telefonáltak, és kérdezték, hogy eladtuk-e a házat, mert napok óta gyanús kinézetű emberek járnak oda, és szinte felszántják a kertet. Én azonnal odamentem. Két - valóban kifogásolható kinézetű és józanságú -fiatalembert ta­láltam ott, akik nem is ismerték az általam felkért embert. Fölhívták a főnöküket, akitől megtudtam, hogy ö az én emberemtől vette át a munkát, de nyugodjak meg, el lesz végezve. Hát, amit a helyszínen láttam, azt nem nevezném munkának, de megnyugtató semmikép­pen sem volt. Ezért a munkásokat elküldtem, és felhívtam a koráb­ban megbízott mestert, akinek mondtam, hogy a továbbiakban nem tartok igényt a szolgálataira. Végül a családdal összefogva, sa­ját magunk végeztük el a felújítást. Nemrégiben ott jártunk, ekkor megjelent a „mester", és mondta, hogy nem érti, miért gondoltam meg magam, de mindenestre az elvégzett munkát ki kell fizetnem. Igaz, ami igaz, jól összevesztünk. Kérdésem: köteles vagyok-e fizetni neki. Elvégre én őt bíztam meg, ezzel szemben vadidegeneket kül­dött oda, akik több kárt okoztak, mint hasznot. Szerintem még in­kább ő kellene, hogy kártérítést fizessen nekem. Tisztelt olvasó! A leírtakból számomra az tűnik ki, hogy önök között egy klasszikus vállalkozási szerző­dés jött létre. Gyanítom, hogy csak szóban állapodtak meg. A Ptk. 391. § (2) bekezdésben rögzí­tett fő szabály szerint a vállalko­zó jogosult alvállalkozót igénybe venni. Ez persze csak akkor van igy, ha ettől eltérő megállapodá­suk nem volt, ami írásbeli szer­ződés hiányában igen nehezen bizonyítható. Ennek alapján ön nem igazán kifogásolhatja ön­magában azt, hogy mással vé­geztette a munkát. Természete­sen a vállalkozó az alvállalkozó­ért úgy felel, mintha a munkát maga végezte volna. Így, ha nem azt vagy nem úgy csinálták, amiben megállapodtak, akkor jogos a kifogása, hiszen a vállal­kozó a megrendelő utasítása és a vállalkozási szerződés szerint köteles eljárni. Függetlenül at­tól, hogy a vállalkozó megszeg­te-e a szerződésüket, ön jogosult volt a szerződéstől elállni, köte­les azonban a vállalkozó felme­rült kárát megtéríteni. Ez a kár­térítési kötelezettség kiterjed az addig elvégzett munka ellenér­tékére, a felhasznált anyagokra és egyéb költségekre, söt az el­maradt haszonra is. Ezzel szem­be lehet állítani az ön igényét, ami a munkások által okozott tényleges kárból, illetve abból is E-MAll állhat, hogy a munka, amire számított, nem lett időre elvé­gezve, igy ahelyett, hogy pihe­nésre használhatták volna a nyaralót, a saját szabadságukat feláldozva kellett azt rendbe hozni. Azt nem tudhatom, hogy végül tényleg be fogják-e perel­ni önt, azt pedig végképp nem, hogy egy ilyen eljárásnak mi lenne a vége. Különösen azért, mert nincs írásos megállapo­dás. Utólag nagyon nehéz lesz bizonyítani, hogy pontosan mi is volt a szerződés tartalma, és ehhez képest ténylegesen mi történt. Ha a munkások nem­csak romboltak, hanem összes­ségében valami hasznosat is csináltak, akkor lehet, hogy ér­demes lenne egy kisebb össze­get fizetni érte és egy pár soros megállapodással véglegesen le­zárni az ügyet. Tudom, utólag könnyű okosnak lenni. Mégis a tanul­ság könnyen levonható. A leg­tisztábbnak, legegyszerűbbnek tünő esetekben is érdemes rö­viden írásban rögzíteni, hogy ki, mennyiért, milyen feltéte­lekkel, mikorra, mit vállal és nem utolsósorban, hogy neki magának kell-e e elvégezni a munkát, vagy harmadik sze­mélyt, alvállalkozót is igénybe vehet-e. És még valami: mindig mindent fényképezzünk le. Támadnak a négymancsú osztrákok? A négy mancs alapítvány (a név nem véletlenül kisbetű, vö. nemecsek, bár nem hi­szem, hogy ez mond nekik va­lamit is?!) idióták gyülekezete, kivételt képeznek azok a tagok, akik ellenezték a „libatö­més-ellenes akciót". A flegma, nagyképű vezetőiket (müller ­nem is tudom mit mondjak, mert urat biztosan nem - és gergely zsófia) majdnem a há­borús bűnösök kategóriájában emlegetném, kártételük nagy­sága miatt. Érzésem - és ebben sem va­gyok egyedül! - szerint az ak­ció nem annyira a tömés és a Hungerit, sokkal inkább Ma­gyarország ellen irányul, és be­lesimul abba a sorba, amivel egyes ausztriai körök folyama­tosan bombázzák országunkat. (Mol-felvásárlás, Rába-habzás, szemétégető-építés közel a ha­tárunkhoz stb.) A „sógorok" teljesen elfelejtkeztek arról, hogy évszázadokig mi etettük őket? Jótett helyébe jót ne várj? Azt hiszem, ha a négy mancs hirdethetett blokádot, én is megtehetem: a mai naptól nem tankolok osztrák érdekeltségű kútnál (OMW), nem veszek semmilyen élelmiszert, ruha neműt, műszaki cikket, ami Ausztriában készült, vagy oszt­rák anyagból van! Dr. Czinder Péter, egy állatszerető állatorvos, Magyarcsanád UTANAJARTUNK 0LVAS0INK PANASZAINAK A sárga csekken való fizetésről Augusztus 15-én kapott tájé­koztatót az Inviteltől olvasónk, aki a 62/463-081-es telefon­számról hívta rovatunkat. Eb­ben az állt: a csekk mintegy 80 forintos költségét augusztus l-jétől felszámolják az ügyfelek­nek. Olvasónk szerint nincs, hogy „mintegy", írjanak pontos összeget! A szolgáltató és a szol­gáltatást igénybe vevők között szerződés áll fenn, tehát a felté­teleket közösen kellene módosí­tani. Azt sem tartja tisztességes­nek, hogy 15-én, utólag közlik a módosítást. Egy másik olva­sónk, Kónya Ferenc szerint az ilyen jellegű költségek átruhá­zása a szerződő felek közös megegyezése alapján történhet. A csekkek költségei mindez ide­ig az önköltséget terhelte. A díj­szabásként meghatározott „mintegy 80 forintot" ő sem ér­ti. Az Invitel felajánl két lehető­séget a sárga csekkes befizetés és költségeinek lekerülésére. Az egyik a csoportos beszedési megbízás adása a bank számá­ra, a másik pedig minden egyes számlánál egyedi átutalási megbízás kiállítása. (Mindkét esetben az átutalás költségei a megbízást adót terheli.) A cso­portos beszedési megbízást vá­lasztóknak egyszeri bruttó 1000 forintos számlajóváírást nyújt a szolgáltató. Kérdezi: ha szemé­lyesen szeretné intézni befizeté­seit, akkor a Telepontokban le­hetőséget biztosítanak erre? És hogyan? Mi szerepel a szám­lán? Sárga csekk esetén csök­kentik a számla összegét „mint­egy" 80 forinttal? • Az Invitel munkatársai az alábbi választ juttatták el olvasóink kér­déseire: „A szerződési feltételek POSTABONTÁS módosításának módja szabályo­zott, az történhet az Általános Szer­ződési Feltételek (ÁSZF), vagy az egyedi előfizetői szerződések mó­dosításával. Amennyiben a szolgál­tató az ÁSZF-et módosítja, úgy azt közzé kell tennie nyilvánosan, hogy az ügyfelek azt tudomásul vehessék és reagálni tudjanak rá. Az Invitel többször jelentetett meg közle­ményt a napilapokban a változá­sokról. A számlán feltüntetett hoz­závetőleg 80 Ft+ áfa az a díj, amit a Magyar Posta a sárga csekkes befi­zetések után a szolgáltatókra ter­hel. Ez egy átlagos, és előfizetőn­ként eltérő érték, amely minden esetben egy fix díjból és az adott számla nagyságának meghatáro­zott százalékából tevődik össze. A díj bevezetése előtt levelet küldött minden ügyfelének, és több befi­zetési lehetőséget is kínált az emlí­tett díj megfizetésének elkerülésé­hez: a Telepontokban gyorsan, egyszerűen és díjmentesen egyen­líthetik ki számlájukat. A cég számít a megnövekedő ügyfélforgalomra, így nem kell fennakadásokra szá­mítani az ügyfélszolgálati pontok­ban. A banki átutalás és a csoportos beszedési megbízás valóban több­letköltséggel járhat, ezért is indí­totta a társaság akcióját, mely a csoportos beszedési megbízást vá­lasztóknak egyszeri bruttó 1000 Ft számlajóváírást kínál, hogy ezzel is mérsékelje a fogyasztókra neheze­dő kiadásokat. A társaság nem saját szolgáltatásáért kér díjat, hanem csak és kizárólag azt az összeget terheli az előfizetőkre, amit a Ma­gyar Posta Zrt.-nek a csekken tör­ténő befizetés díjaként maga is megfizet, illetve az Invitel Zrt. nem építette be szolgáltatásainak díjele­mei közé ezt a számlánként válto­zó, a számla összegétől függő hoz­závetőleg 80 Ft+ÁFA összeget, azaz kizárólag a csekken történő befize­tések díjátterheli rá kizárólag azokra az előfizetőkre, akik ezt a fi­A CSEKKES BEFIZETÉSNEK SOKAN NEM ÖRÜLNEK Fotó: Frank Yvette zetési módot választják. Nem bün­teti azokat az ügyfeleit, akik a csek­kes befizetés gyakorlatával nem kí­vánnak élni, hanem csoportos be­szedési megbízással, vagy elektro­nikus átutalással egyenlítik ki számláikat, esetleg közvetlenül az ügyfélszolgálati helyeken fizetnek. A sárgacsekkes befizetés a Magyar Posta szolgáltatási díja, az 1000 Ft-ot az Invitel írja jóvá ügyfelei számláján, és ezt a társaság maga finanszírozza. Sárga csekkes befize­tések esetében ez a díj a következő hónap számlaösszegéhez adódik hozzá és a számlán kerül részlete­zésre. Ha tehát az előző hónapban sárga csekken történt a befizetés, akkor a következő hónapban az adott összeggel (átlagosan: 80 Ft+áfával) megnövelt összeget kell kifizetni - akár a Telepontokban is - hiszen ez az előző hónap csekkes befizetésére vonatkozik. Azaz csak akkor kell a sárga csekk díját is kifi­zetni, ha az előző számlát ilyen módon rendezte ügyfelünk." Párologtatós hőmennyiségmérő Két éve nem kapcsolja be ra­diátorát a fűtési szezonon kívül, mégis párolog a folyadék a mé­rő ampullájából, és fizetnie is kell, panaszkodott Szekeres At­tila Szegedről, a Szamos utca 6. szám alól. Szezontól szezonig is párolog tehát az eszköz, és nem érti, miért kell fizetnie valami­ért, amit nem használ. Július elején voltak kint nála a Szetáv­tól ampullát cserélni, és azt mondták: ötösig ment le a folya­dék. Több háziasszony ismerő­se is panaszkodott: amikor süt­nek-főznek, jobban párolog az ampullából a folyadék, amit ők is megéreznek a számlán. Nem egyedi tehát a probléma. Az ampullák túl vannak töltve, a 0 fölött két centiméterrel, tudtuk meg a Szetáv energiaosztályától: fi­gyelembe veszik az évi természetes párolgást is. Az ügyfelek havi áta­lánydíjat fizetnek, amelyet az utób­bi három év átlagfogyasztása alap­ján számolnak ki, ezért lehetséges, hogy az olvasó akkor is fizet, amikor nem fűt. A sü(£j-főzés pedig elvileg nem fokozhatja a párolgást, ugyan­is a párologtatós költségmegosztó a radiátorra van felszerelve, és két műanyag lap szigeteli az elülső ol­dalát. Az ügyfelek közvetlenül is kereshetik a Szetáv ügyfélszolgálatát panaszaikkal a 62/475-475-ös tele­fonszámon, vagy személyesen hét­főtől csütörtökig fél 8-tól 16 óráig, pénteken fél 8-tól 13.30-ig. Kommunistákkal barátkozik a Fidesz? Kedden Szegeden tartott sajtó­tájékoztatót Thürmer Gyula, a Magyar Kommunista Munkás­párt elnöke, miután egyeztetést folytatott Magyar Annával, a Csongrád Megyei Közgyűlés fi­deszes elnökével. Ezt rendkívül furcsának tartja a szegedi Job­bik, mivel egy önmagát jobb­középre soroló párt, ritkán szo­kott egyeztetni szélsőbaloldali párttal. Véleményünk szerint, itt a Fi­desz további elhibázott politi­kájáról és a magyar emberek megvezetéséről lehet csak szó. Továbbá nem értjük a kommu­nista párt elnökét sem, mivel az általa képviselt ideológia és tőkeellenesség a konzervatív eszmeiséggel totálisan szem­ben áll. Meglátásunk szerint a Fidesz és a munkáspárt, csak hiteltelenségükben azonos. A tőkeellenes munkáspárt nem nyújthat „békejobbot" az ide­gen tökének helyet adó Fidesz­szel és az antikommunista reto­rikát folytató Fidesz sem adhat teret kommunista pártnak. A szegedi jobbik felelőség tel­jesen kéri Wittner Máriától, 56-os forradalmártól, hogy ne várja meg az újabb választáso­kat, és lépjen ki mielőbb a kom­munistákkal barátkozó Fidesz­böl, és legyen független képvise­lő Jobbik-támogatottsággal! Tóth Péter, a Jobbik szegedi és Csongrád megyei elnöke A pekingi olimpiáról reálisan Sok a fanyalgás mostanában olimpikonja­ink pekingi szereplését illetően. Kevésnek tartjuk a szerzett érmeket, különös tekin­tettel az aranyakra. Van-e okunk a negatív értékelésre, nézzük a tényeket! Kajak-kenusaink iszonyúan nehéz lelki teherrel a vállukon kétszer álltak a dobogó tetejére, szereztek ezüst- és bronzérmet, pontszerző helyeket. Férfi vízilabdásaink triplázva védték meg elsőségüket, ami igen ritka olimpiákon (vízilabdában eddig csak nekik sikerült). Cseh Laci úszónkat háromszor minden idők legeredménye­sebb olimpikonja tudta csak legyőzni. A nemzetek rangsorában, több mint kétszáz résztvevő ország között a 21. helyet szerez­tük meg. Aztán említhetném még, hogy több esetben minimális szerencsével to­vábbi érmeknek, aranyaknak is örülhet­tünk volna. Olyan versenyeken, ahol szá­zad-, esetenként ezredmásodpercek, centi­méterek határozzák meg a sorrendet, min­den elért helyezésnek komoly értéke van. Megtanult a világ vívni, birkózni, öttusáz­ni, és így tovább, biztos esélyes alig van már egy-egy világversenyen. Az elemzések bizonyára hoznak a fel­színre hibákat, mindig lesz, amin lehet és kell is javítani, de ezt a tisztes helytállást, ragyogó eredményeket alábecsülni méltat­lan. Fogadjuk el végre, hogy az a sportoló, aki részvételi jogot szerez egy olimpiára, iszonyúan sok munkával jut el oda, a csúcsra éréshez pedig emberfelettit kell produkálnia, nem árt jóban lenni Fortuná­val, és még sok apróságnak össze kell jön­nie a győzelemhez. Nekünk ez most kicsit rosszabbul sikerült, mint a korábbi olim­piákon. Mégis azt mondom: soha rosszab­bat! Amiért gondolataimat megosztom az ol­vasókkal, arra Kalmár Ferenc önkormány­zati képviselő szeptember 1-jei olvasói le­vele késztet. Kalmár úr nemcsak lebecsül­te sportolóink eredményeit, de a korábbi­akhoz képest szerényebb eredményeket felhasználva övön aluli ütéseket mért a kormányra, felelőssé téve Pekingért is. Én azt mondom, bárcsak minden területen legalább a 21. helyen állhatnánk. Ez a ki­nyilatkoztatása legalább annyira gusztus­talan, mint amennyire tisztességtelen len­ne, ha én most és itt bármilyen párhuza­mot próbálnék vonni, okozati összefüggé­seket keresve az általa lebecsült eredmé­nyek és a MOB elnökének belpolitikai sze­repvállalása között. Ahogy igaztalan az egyik állítás, úgy nem állná meg a helyét a másik sem. A politikában legalább a sporttal kapcsolatban legyünk sportszerű­ek. Sok érvem van arra, hogy miért tartom álságosnak Kalmár úr állításait, itt most le­gyen elegendő egyetlen. Úgy és amennyi­ben a mindenkori politikai vezetés tevé­kenysége és az olimpiai szereplés eredmé­nye között szoros összefüggés van, azok, akik így gondolják, máris kezdhetik visz­szasiratni a Rákosi érát (Helsinki, 1952,16 arany). A jövőről pedig a következőket. A csilla­gok mai állása szerint négy év múlva nagy valószínűséggel jobboldali kormány lesz hatalmon nálunk. Nehezebben jósolható meg a londoni olimpia magyar vonatkozá­sú eredménylistája. Ha jobb lesz, mint a mostani (úgy legyen), akkor lehet a melle­ket döngetni (mármint a politikai vezetés­nek). És ha nem? Mit mondanak majd a közvéleménynek? Hibásak a sportolók, edzők, sportvezetők, vagy netán az akkori ellenzék. Vagy előveszik a jól bevált recep­tet, visszamutogatni az előző kormányra. Nem biztos, hogy ez a nóta négy év múlva még sláger lesz. Azt hiszem az a tisztessé­ges, ha most az eredményeket valós érté­kén kezeljük, elfogadjuk, hogy a rangsor­ban elért 21. hely számunkra előkelő a vi­lágban, nem emlegetünk világvégét, de fő­leg nem kovácsolunk álságosán politikai tőkét nem létező problémákból. A nemzeti öntudatot sem árt helyreten­ni. Akkorának mutassuk magunkat, amek­korák vagyunk. Se kisebbnek, se na­gyobbnak. Valóban értékes nép a miénk, de ne feledjük, nem felsőbbrendű. Széli István, Sándorfalva

Next

/
Oldalképek
Tartalom