Délmagyarország, 2008. szeptember (98. évfolyam, 204-229. szám)

2008-09-26 / 226. szám

121 Kapcsolatok Csütörtök, 2008. szeptember 25. POSTABONTAS Má' mé' jönnének vissza? Hetek óta terveztük, hogy megnézzük a Ko­gart-kiállítást a Reök-palotában. Munka mel­lett/után nehéz erre időt szakítani - bár sokszor eszünkbe jut: a világban sok helyen este 8-ig, 10-ig, bizonyos napokon akár éjfélig vannak nyitva a képtárak - de ez a szokás hozzánk még nem „gyűrűzött" be. Szóval munka után, 5 órakor tudtuk megláto­gatni a Reököt. Vittük magunkkal a nyári, sza­badtérire szóló jegyünket - merthogy a nézőtéren azt mondták be, azzal a jeggyel ingyen látogatha­tó a kiállítás. Nem tették hozzá, hogy csak au­gusztus 31-éig. A pénztárban azt mondták, rajta van a jegyen is (nem volt rajta - csak annyi: „A REÖK egyszeri belépésre jogosít", ami ugyan nyelvtanilag helytelen, de időbeni korlátozást nem tartalmaz). Most azon gondolkoztunk el, ha már - nagyon helyesen - megadják ezt a lehetősé­get, hogy be lehet menni a szabadtérire szóló jeggyel, miért nem a kiállítás szeptember 19-i zá­rásáig? Sebaj, bejutottunk. Még az első szint felénél sem tartottunk, amikor feltűnt egy öltönyös úr. Háromszor is elment mellettünk, s láttuk, ez nem véletlen. Ahogy az sem, hogy mindannyi­szor teátrálisan megnézte az óráját. Alig múlt fél hat. Felmentünk a második szintre. Egy fiatal­ember mindjárt megkérdezte: voltunk már az előző szinten? Voltunk, mondtuk. Jó, mert itt mindjárt zárnak, öt óra negyven. Még van húsz percünk, nem? Nem, válaszolta, öt ötvenkor zár­ják az ajtókat. Szobáról szobára mentünk, s mö­göttünk rögtön látványosan, dübörögve becsuk­ta az ajtókat. Szorosan nyomunkban haladt, fizi­kai kényszer nélkül is tuszkolt ki bennünket, és az ajtó azonnal dübörgött. Hogy nem sikerült el­mélyülten gyönyörködni a kitűnő festmények­ben - az nagyon enyhe megfogalmazás. Kolléga­nője megszánt bennünket, és azt mondta, ha a pénztárban ráíratjuk a jegyünkre, másnap visz­szajöhetünk. Rendben. Lementünk a pénztár­hoz, s kértük az ott lévőket, írják rá a jegyünkre, amit szükséges, hogy később visszajöhessünk. - Má' mé' jönnének vissza? - kérdezte a legil­letékesebb, a biztonsági őr. - Hát nem sikerült végignézni, és... - rebegtük. - Má' mé' jönnének vissza? - hangzott ismét a kérdés, nem először, s nem is utoljára. - Szóval, hogy a kollégájuk azt mondta (mel­lesleg ez logikusnak is tűnt)... - mondtuk, de mi­után a „Má mé'" kezdetű kérdés ismét elhang­zott, inkább sürgősen távoztunk (öt óra ötven­öt), és miután partnerem elsírta magát, s köny­nyei közt csak annyit értettem ez is Magyar­ország..." , kezdtem igazat adni a szinte bará­tommá lett biztonsági őrnek: tényleg, mi a fené­ért is mennénk ide vissza? Magyari Előd, Szeged Válasz Magyari Előd panaszára Tisztelt Magyari Előd úr! Mindenekelőtt engedje meg, hogy őszinte sajnálatomat fe­jezzem ki az önt ért kellemet; lenségek miatt. Panaszával kapcsolatban tájékoztatom, hogy Magyarországon a szoká­sos múzeumi nyitvatartási rend (igy Szegeden is) 10.00-17.00 óráig tart. Ezzel szemben a REÖK (Regionális összmüvészeti Központ) nyit­vatartási ideje 10.00-18.00 órá­ig, szabadtéri elöadásnapokon pedig este 20.00 óráig tart. A szokásostól eltérő, meghosz­szabbitott nyitvatartási idő be­vezetésével célunk a levelében is jelzett nézői igények minél magasabb szintű kiszolgálása volt. Az ön által is megtekintett Kogart - Válogatás a magyar festészet remekeiből című ki­állítást több mint 12 ezren te­kintették meg a fent jelzett látogatási időben.' A kiállítás során egyetlen panaszos le­vél sem érkezett hozzánk, il­letve a vendégkönyvben ta­lálható több száz bejegyzés­ből egyetlen elmarasztaló írás sincs. Számitógépes regisztrációnk és informatikai rendszerünk segítségével kontrolláltam, hogy ön és partnere 2008. szeptember 17-én, 17 óra 23 perckor érkezett a REÖK pénz tárához. Munkatársaim két dologról tájékoztatták önöket: egyfelől, hogy szűk 30 perc alatt nem lesz lehetőségük be­hatóan tanulmányozni a mint­egy 150 festményt, másfelől, hogy a Szegedi Szabadtéri Já­tékok belépőjegyeivel augusz­tus 31-éig volt ingyenesen lá­togatható a kiállítóház. A fesz­tivál előadásaira szóló belé­pőjegyeken csakugyan nincs feltüntetve a kiállítóház napi nyitvatartási ideje, tekintettel arra, hogy azokon korlátozott terjedelemben áll lehetősé­günk közönséginformációs szövegek elhelyezésére, de az általános szerződéses feltéte­lekre való utalás és az inter­netes tájékozódás lehetőségét minden esetben megjelenít­jük. Sajnálatos módon az ön jegyén egy nyomtatási hiba miatt az augusztus végi idő­korlát nem volt látható. Úgy ítélem, munkatársaim mindkét esetben korrekt tájé­koztatást adtak. Fent leírtakkal együtt is sajnálom, hogy kelle­metlenségek érték, és a kiállí­tást megtekintő több mint 12 ezer emberrel szemben ön kel­lemetlen élményekkel távozott a REÖK-ből. A szolgálatot teljesítő biz­tonsági őr verbális készségé­vel kapcsolatos megjegyzései­re a korrektség okán nem kí­vánok reagálni, hiszen az ön által leírtak az ön narratívájá­ból fogalmazódtak meg. Mun­katársaimtól sem fogadom el azt, hogy az ön - vagy bár­mely más látogató - magatar­tásával kapcsolatban nyilvá­nítsanak véleményt. Ugyanak­kor panasza kapcsán és a jö­vőre nézve a ház valamennyi dolgozójától fokozott türelmet, udvariasságot és odaadást kértem. Sajnálom, hogy szükségét érezte annak, hogy panaszos levelét rajtunk kívül a Délma­gyarországnak is megküldje, mert úgy gondolom, hogy vélt és valós sérelmeinek tisztázá­sához a polgári együttélés kon­vencionális szabályai szerint nem volna szükség a nagy nyilvánosságra. Tekintettel arra, hogy fentiek miatt lépéskényszerbe hozott, elveimmel ellentétes módon le­velem másolatát a korrekt tájé­koztatás érdekében a Délma­gyarországnak megküldöm. To­vábbiakban felmerülő esetle­ges kérdéseire személyesen ál­lok rendelkezésére. Herczeg Tamás REÖK-igazgató PROGRAMPONT • NAPI SZOLGÁLTATÓ ÉS KULTURÁLIS PROGRAMAJÁNLÓ SlfWtál SZEGED NEMZETI SZÍNHÁZ 19 óra: A kávéház - vígjáték. Nemzeti Premier Bérlet. MOH SZEGED BELVÁROSI MOZI ZSIGMOND VILMOS TEREM 15.30,20 óra: Egyedül nem megy. Színes, feliratos francia romantikus film, 17.95 óra: Börtönvonat Yumába. Színes, feliratos amerikai western. BALÁZS BÉLA TEREM MOZIÜNNEP 10 óra: Este, 12 óra: Kung Fu Panda, 13.95 óra: Vérző olaj, 16.30 óra. Mamma mia!, 18.30 óra: Tabló - Egy roma zsaru története, 20.30 óra: XXY, 22 óra: Guca. CSÖKE JÓZSEF TEREM MOZIÜNNEP 10 óra: Kung Fu Panda, 12 óra: Jules és Jim, 19 óra: Katyn, 16,20.30 óra: Zöld hentesek, 18.15 óra: Delta, 22.95 óra: Mamma mia! GRAND CAFÉ 18 óra: A nagy csend. Színes, német-svájci-francia film, ' 21 óra: Árnyékok. Színes, feliratos macedón film. PLAZA CINEMA CITY Kegyenc fegyenc (feliratos): 18.15, 20.15,22.15 óra. A meztelen dobos (feliratos): 20,22 óra. A spanom csaja (feliratos): 10.30, 12.30,19,30,16.30,18.30,20.30, 22.30 óra. Star Wars: A klónok háborúja (m. b.): 10,12,19,16,18 óra. Utazás a Föld középpontja felé (feliratos): 11.30,15.30,17.30 óra. Trópusi vihar (m. b.): 11.15,13.30, 15.95,18,20.15,22.30 óra. Zsenikém - Az ügynök haláli (feliratos): 11.95,16 óra. Hellboy II. - Az aranyhadsereg (m. b.): 13.15,19.95 óra. Az üresfejű (m.b.): 11,13,17.15, 19.30,21.30 óra. A sötét lovag (feliratos): 16.95, 19.30,22.15 óra. A múmia - A sárkánycsászár sírja (m.b.): 13.95,18.15,20.30 óra. Walí-E (m. b.): 10.15,12.15,19.15, 16.15,18.15 óra. Ne szórakozz Zohannal! (m. b.): 15, 22 óra. * Mamma mia! (m. b.): 11, 13.15,15.30,17.95,20,22.15 óra. Kung Fu Panda (m. b.): 10.95, 12.95,19.95 óra. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY MOZIÜNNEP 17.95 óra: KungFu Panda, 20 óra: Piaf. SZENTES 17.30 óra: Kung Fu Panda. Színes, m. b. amerikai animációs film, 20 óra: A sötét lovag - Batman. Színes, feliratos amerikai akciófilm. Megbukott a parkolási rendszer • wmmm EGY KÜLFÖLDI NEHEZEN BOLDOGUL A SZEGEDI PARKOLÁSI RENDSZERBEN AZ „ÖNLYUKASZTÁSOS" PARKOLÓJEGYEKKEL (Olvasónk Dózsa Gábor, az SZKT igazgatója na­pokban megjelent írására reagált.) Tisztelt Dózsa úr! Érdeklődéssel olvastam a Délmagyarország szeptember 19-i számában „Indulatok nélkül a szegedi parkolásról" című írását. Az ön vélemé­nyére, mint aki a közlekedési szakmában már sokat bizonyított, oda kell figyelni. Engem a legkisebb kellemetlenség sem ért a parkolási rendszer miatt, mivel minden év ele­jén megveszem a bérletet, amit elég sokat hasz­nálok. Parkolóőrökkel - még kevésbé „mikulás­csomaggal" - nem is szoktam találkozni. Ugyanakkor, mint lokálpatrióta szegedi, gyakran érzem kellemetlenül magam, amikor látom, hogy vidékiek és külföldiek nehezen boldogulnak az „önlyukasztásos" parkolóje­gyekkel. Meggyőződésem, hogy egy olyan rend­szer, amelyet tanulni kell, és nem tudja egy elő­ször itt járó személy azonnal helyesen alkal­mazni, az jó nem lehet. Mindig volt és lesz a vá­rosunkban először járó (akár magyarul nem be­szélő) idegen, akik közül sokan csak a jogtalan­nak érzett büntetés, sőt autóelszállítás emlékét viszik haza Szegedről. Az autósnak a jegyárusító hely megtalálásán kívül tévesztésmentesen kell tudni és használni a dátumot (az ünnepáthelyezéseket), az időpon­tot, a szektorokat, hogy „teljesen ki kell tépni a Fotó: Frank Yvette lyukat", hogy a nem használt régi jegyére mi­kortól kell ráfizetnie stb. Egy parkolóautomata „mindent tud". A bedo­bott pénzzel vezérelhető, be se veszi, ha akkor éppen nem kell fizetni, és még az utca nevét is ki­írja. A bliccelők aránya és a budapesti anomáliák tökéletesen függetlenek attól, hogy parkolóauto­mata vagy „önlyukasztásos rendszer" van. Ez szervezési és etikai kérdés. El is ismerhetem, hogy a szegediek (mind a rendszer üzemeltetői, mind az autósok) jobbak, mint például a pestiek. A telefonos jegyváltásnál nem értem, jogilag hogyan lehet preferálni egyes szolgáltatókat. Az viszont, hogy prospektusokban tanítják az autó­sokat a rendszám helyes megadására (szóköz, kötőjel stb. használatára, mert különben meg­büntetik őket), az programírási és szoftverhasz­nálati katasztrófa. Egy kezdő programozó köny­nyen írhatna olyan programot, amely csak a be­tűket és a számokat veszi figyelembe. Még ha a szegediek többsége meg is szolcná ezt a rendszert, az sem javítana ezen a túlhala­dott parkolási módon. Megértem, hogy az üze­meltetőknek több szempontból előnyös, meg hogy nehéz átállni más módszerre. De megbu­kott már ennél sokkal nagyobb rendszer is a vi­lágon és az országban. Ezt erről a parkolási rendszerről már csak ki kell mondani. Kelemen Gábor, Szeged Búcsú dr. Tróján Imrétől 2008. szeptember 3-án súlyos betegségben eltávozott dr. Tró­ján Imre, a Szegedi lüdomány­egyetem Sebészeti Klinikájának egykori főorvosa. Szegeden született 1942. április 18-án, is­mert szegedi családban. Orvos­doktori diplomáját 1966-ban szerezte meg a Szegedi Orvos­tudományi Egyetemen. Az egyetem elvégzésétől 2005-ben történt nyugalomba vonulásáig a szegedi sebészeti klinikán do­gozott. Szűkebb szakterülete a mellkassebészet volt. 1978-ban QT; E-MAIL CÍMÜNK: kapcsolatok@delmagyar.hu BALÁSTYA 19 óra: Hancock. Színes, m. b. amerikai akcióvígjáték. DESZK 19 óra: Wall-E. Színes, m. b. amerikai animációs film. kjUifirÁs SZEGED A REÖK-PALOTÁBAN 17 órakor nyílik Szüts Miklós és Vojnich Erzsébet festőművész kiállítása, melyet Darvasi László nyit meg. A tárlat november 30-áig, hétfő kivételével naponta 10-18 óráig tart nyitva, megnyílt Kovács Gábor Válogatás a magyar festészet remekeiből című tárlata. A PETŐFITELEPI MŰVELŐDÉSI HÁZBAN 17 órakor nyílik Nagy Erzsébet bemutatkozó kiállítása, melyet Kisimre Ferenc nyit meg. A tárlat október 3-áig, munkanapokon 10-17 óráig, szombaton 19-17 óráig várja látogatóit. egy évet dolgozott az Alexan­der von Humboldt Alapítvány ösztöndíjasaként Németország­ban, a Hannoveri Orvosi Főis­kola Szív-, Mellkas- és Érsebé­szeti Klinikájának mellkassebé­szeti részlegén. Kulka profesz­szor 1979-ben történt távozása után a klinika mellkassebészeti osztályát vezette. Vezetőségi tagja volt a Magyar Sebész Tár­saságnak, valamint a Magyar és a Német Mellkas Sebészéti Társaságnak. Munkássága so­rán mellkas- és tüdőbetegség­E-MAIL ben szenvedő betegek ezreit gyógyította meg, s számos mellkassebész szakorvost kép­zett ki a kor színvonalán. Több tanítványa ma már osztályve­zető Magyarország különböző mellkassebészeti osztályain. Munkásságával a magyar mell­kassebészet egyik meghatározó egyéniségévé vált. Eredményeit országosan és nemzetközileg számon tartották és becsülték. Emlékét kegyelettel megőriz­zük. A sebészeti klinika dolgozói Tíz éve zárták be a kábelgyárat 1998 augusztusában minden dolgozónak kötelező volt ki­vennie a szabadságát, és nem gondolták, hogy az lesz az utol­só munkanapjuk. Mindenki értesítést kapott, hogy felmondtak neki, és már nem kell többé bemen­nie dolgozni. Nyugdíjasként szeptember végén belátogat­tam a gyárba, és végigmen­tem a hatalmas csarnokon, ami ezelőtt majdnem négy évtizedig tele volt élettel, a kábelgyártás gépeinek zajá­val. Síri csend fogadott. Bor­zasztó, szívfacsaró látvány volt, sírni szerettem volna! Most, 2008. január végén egy lelkes, volt gyárát és a kábelgyártást szerető fiatal, Révész Gábor internetes hon­lapot készített a volt Szegedi Kábelgyárnak. Klubot alapí­tott, és honlapot szerkesztett. A címe: www.szegedika­bel.extra.hu. Szeretnék néhány monda­tot idézni: „A Szegedi Kábel­gyár 1959-ben született, és 1998-ban zárta be kapuit. Ki­múlása méltatlan volt hírne­véhez, teljesítményéhez és dolgozói tudásához, lojalitá­sához. Fénykorában ezernél is többen dolgoztak falai között. Sokan egész aktív életüket ott töltötték, és szakmai tapasz­talatuk, tudásuk példaértékű volt. Nem csak egy gyár volt. Életre szóló barátságok és szerelmek születtek, melyek csak erősítették a kollektíva összetartását. Igazi második otthon volt. Ezzel a honlappal emléket szeretnék állítani a Szegedi Kábelgyárnak és a megismételhetetlen kollektí­vának." Ehhez hozzátenni nem kell semmit, csak talán annyit, hogy szeptember 27-én rendez­zük meg a tízéves találkozót. Molnár István, a Szegedi Kábelgyár nyugalma­zott munkatársa

Next

/
Oldalképek
Tartalom