Délmagyarország, 2008. szeptember (98. évfolyam, 204-229. szám)

2008-09-22 / 222. szám

Csütörtök, 2008. szeptember 17. Megyei tükör 17 Törökök, szerbek rohamoztak a hatart Több mint 2 millió 600 ezer utas, 683 ezer autó, 17 ezer 200 autóbusz ás 58 ezer kamion fordult meg a röszkei határon ezen a nyáron. Ezt a hatalmas rohamot sikerült ugyan levezényelni, de ha azt szeretnénk, hogy a jövőben ne alakuljanak ki kaotikus állapotok Röszkén, egy határ közeli pihenőhely kiépítésére lenne szükség - véli Binszki József röszkei vámparancsnok. rnnmm Binszki József őrnagy munkahelyének, a röszkei vámhivatalnak nyári viszontagságait már korábban megismerhették olvasóink. Emlékezzenek a riportokra: ezt a határkaput olyan ostrom alá vették, hogy nemegyszer hosszú kilométereken át torlódott a határátlépésre váró kocsik sora. Márpedig egy ilyen rohamot bírni kell erővel, idegekkel is. - Csapatmunka eredményeként sikerült úrrá lenni a „kaotikus" állapotokon - dicsérte munkatársait Binszki József -, amik azért alakultak ki, mert • f§ Nehezen fogadják el, W # hogy csak ennyit bír el az átkelő. Binszki József a mindennapok határ menti forgalma összeadódott a görögországi nyaralók és a szabadságra utazó török és szerb vendégmunkások milliós tömegével. A végrehajtó szolgálat mindenkori létszámát megemeltem, a kiadható szabadságot korlátoztam, a határátkelőhely áteresztő képességét - a határrendészettel közösen - maximalizáltuk. A be- és a kilépő személyforgalom számára összesen 5-5 forgalmi sáv áll rendelkezésre. Ezt a belépő oldalon a forgalmi rend megváltoztatásával esetenként akár 10 sávra is megnöveltük. Binszki őrnagy úgy ítéli meg, a 17 hektáron elterülő átkelő áteresztőképessége ehhez a forgalomhoz nem elegendő. - Nálunk a közvélemény nehezen fogadja el, hogy csak ennyit bír el az átkelő. Még a rendkívül korszerű, viszonylag közeli Tompára sem mennek át az utasok, ahol pedig a legtöbbször alig alakult ki hosszú várakozás. Köszönhető mindez a modern technológia egyik vívmányának, a GPS-nek. A messziről nagy távolságokra utazók beütik GPS készülékükbe az úti célt, és ez a szerkezet az autópályára tereli őket, ha kell, ha nem. Arra büszke vagyok, hogy a részünkre előírt kötelező minimális vámellenőrzés mellett (ami elnevezésével ellentétben meglehetősen alapos vizsgálatot takar) az utasok sohasem a vámellenőrzés miatt kényszerültek várakozásra. A tiszaszigeti átkelőről annyit: csak a magyar és szerb állampolgároknak jelent egérutat, ennek segítségével elkerülhetik a többórás várakozást. Röszke alapvető gondjainak megoldásában azonban nem játszik szerepet. - Röszkén a várakozás során fellépő SS HORVÁTH DEZSŐ Az adalék: vízkőoldó A tök kopasz ember összes hajaszála visszatérne a fejére, és az égnek állna, ha meghallaná, hogy vizkőoldóval itatják. Nem arról akarunk most szólni, amely a boltok háztartási vegyszereket kínáló polcairól emelhető le, mert az sósavat tartalmaz, és aki eleve savtúltengésben szenved, úgyse inná meg. Van enyhébb változata is. Hogy miben enyhébb, és miben ártalmasabb, majd kiderül. Emlékszünk még rá? Egykor, nem is olyan régen, a gépkocsik hűtővizébe keverhető fagyálló folyadékkal dúsították a csapnivaló borokat. Valamivel később a szélvédők tisztítására szánt löttyből keverték a szeszt. És a műtrágyán hizlalt, pancsolt borokra nem emlékszünk? Szesztestvérek ki nem mondott törvénye: mindegy, hogy mi, csak ártson! Lehet egy ártalommal több? Akár egészséges népmozgalomnak is fölfoghatnánk azt a divatot, hogy manapság szinte ki se lép az utcára a fiatal nemzedék úgy, hogy valami italos flakon ne lenne a kezében. Legtöbbször színes - és cukros - lötty van benne, és csak nagyon ritkán ásványvíz. Kutyasétáltatás vagy édes randevú az úti cél, mindegy. Két csók között egy korty mindig jól jön. A sima kóla, netán a szesszel bélelt is szóba jön természetesen. Az utóbbi leginkább a bandázó társaságok kedvelt kísérője. Sokan elmondták már, hogy a cukrozott ital a dundivá válás legavatottabb szorgalmazója, és a túlsúlyosság mellett korai cukorbaj előidézője is lehet. Két egyetemi nagy emberünkkel (Bodosi Mihállyal és Galbács Zoltánnal) beszélgetve forogta ki a szó az egyébként szintén százszor hallott, és nagyon veszélyes közitalt, a kólát. Ügyészségi vádiratba is beillene. Egyikük azt mondja, operált már olyan fiatalt, akinek a koponyája úgy elpuhult, be lehetett nyomni, mint a labdát. Agyi katasztrófák tartoznak orvoslási föladatai közé, azért látta, ahol csontkeménynek kellene lennie valaminek, az puha. hf?rt kioldotta belőle az anyagot a kólaital. Nem mertük továbbgondolni. A korunk szinte népbetegségévé előlépett csontritkulásban nem játszik szerepet ugyanez az élvezeti cikk? Ö mondta azt is, ha a vizköves vécékagylót este valaki belocsolja kólával, reggeli lehúzással eltűnik a vízkő. Háziasszonyoknak ajánlott, természetesen külsőleg. A másik tudós koponya vegyészetben érdekelt, és munkaköri föladatként is vizsgálja élelmiszereinket. Szemléletes példát hoz elő ő is. Ha az iskolai tanulmányaitkezdő gyermek kihulló tejfogát egy pohár kólába teszi bele, igen hamar eltűnik a tejfog, csak a hártyája marad. Bizonyító kísérletükben azért támaszkodnak a tejfogakra, mert az egyébként is kihullik, de a maradó fogsor is károsodik. Legyen elég igazoló ereje a kólázást követő fogkefés fogmosásnak. Egykettőre elfogy a zománca. Mosolyogni veszélyes! Ö is említi a direkt vízköoldást, példáját a kőművesszakmából kölcsönzi. Ha a mindenféle malterral és rászáradt meszezéssel összemaszatolt kőpadlót kólával öntik nyakon, könnyen fóltörülhető az egész. Mosolygósan szép lesz tőle a padlat. Ami tehát árt a fognak, használ az előszobának. Tessék megkapaszkodni: rozsdamaróként is jó a kóla. Tudom jól, az erős dohányost se ingatja meg a cigarettásdobozra írt intelem, mégis megfordult a fejemben, nem kellene-e minden, ártalmunkra dolgozó, veszedelmes üdítő flakonjára rányomtatni: Káros az egészségre!? Furcsán adná ki magát, az biztos, de ha naponta csak egy ember fogadná meg a sok millióból, az is haszon lenne. Tartok azonban attól is, Abel törvénye is hat. Tamási Áron írja híres könyvecskéjében, ha álmában eltalál puskájával egy hargitai kanördögöt, azonnal kettő lesz belőle. Nem fogynak, szaporodnak inkább. Abel testvérei vagyunk, a rengetegen kívül is. A szegény labdafejű gyerekeket, fogatlan testvéreiket, görbülő lábú fölnöttjeinket legalább sajnáljuk egy kicsikét! Akár nagyon is szabad. SZUK KERESZTMETSZET. F0SZEZ0NBAN GYAKORI VOLT A 4-5 0RAS VARAK0ZAS R0SZKEN áldatlan állapotokra megoldást az átkelőtől alig néhány száz méterre tervezett, infrastrukturálisan megkezdett, de sajnos a mai napig ki nem épített pihenőhely jelentene, amely kulturált és nagy befogadóképességű parkolót, benzinkutat, éttermet, WC-t, szálláshelyet és egyéb létesítményeket foglalna magában - vélekedik Binszki József. Aki elmondta: belépő oldalon augusztus 23-án 5 óra várakozás volt a csúcs, mig kilépő oldalon többször is - így július 5-én, „GYÚRNI" JÁR. A 45 éves Binszki József tizenhat éve pénzügyőr, 1999 óta dolgozik vámhivatal parancsnoki beosztásban. 2004. január l-jén vette át a röszkei vámhivatal parancsnoki tisztét. Előtte a kelebiai, azt megelőzően a battonyai vámhivatalt vezette. A nős, gyermekeit nagy szeretettel nevelő édesapa rendszeresen sportol. „Gyúrni" jár, de - mint mondja - csak úgy öregesen. Hobbija a gyümölcskertészkedés, de ha tehetné, szabadidejét legszívesebben raftinggal és síeléssel töltené el családja és barátai társaságában. Fotó: Miskolczi Róbert 12-én, augusztus 2-án - előfordult, hogy 4-5 órát kellett az utazóknak várniuk. - Ha mindent összevetünk, ezen a nyárom 2 millió 623 ezer 176 utas, 683 ezer 675 autó, 17 ezer 199 autóbusz és 58 ezer 186 kamion fordult meg a röszkei határon, míg a tiszaszigeti átkelés lehetőségét „csak" 57 ezer 653 utas és 29 ezer 278 autó vette igénybe. A vámhivatal létszáma 130, amelyből a hivatásos állomány 112 főt tesz ki. Kaptunk segítséget a regionális parancsnokságtól, de alapvetően a magunk erejéből oldottuk meg a felmerülő problémákat - értékelt Binszki őrnagy. - Munkatársaim tényleg nagyon odatették magukat. PALOTÁS 1ÓZSEF VISSZAJÖTT A DON-KANYARBÓL, HOGY ELVEGYE RÓZSIKAT Hatvan éve együttl szeretetben A szegedi Palotás József és felesége 1948. szeptember 18-án házasodott össze. Minden évben megünnepelték a házassági évfordulójukat. Az ötvenedik után azzal álltak fel az asztaltól, hogy talán ez volt az utolsó. Tegnap ünnepelték a hatvanadikat. outotokftli - Mi a titka annak, hogy már hatvan éve együtt vagyunk? - kérdez vissza némi töprengés után Palotás józsefné Rózsi néni. - Hát, nem is tudom... Amellett, hogy több mint hat évtizede szeretjük és megbecsüljük egymást, az utóbbi néhány évben már elfogadja, amit én mondok. Szóval összecsiszolódtunk - mondja az asszony nevetve, miközben megpaskolja férje vállát. - Dupla számúak vagyunk: 88 és 77 - veti közbe mosolyogva a férfi. Kérdő tekintetemre elárulja, hogy a dupla számok az életkoruk. Palotás József 88 éves, a felesége 77. - Sok. Pedig az is csoda, hogy élve megúsztam a világháborút és visszatértem Szegedre - veti közbe mosolyogva a férfi. Palotás József 22 évesen megjárta a poklot, azaz a Don-kanyart. 22 éves volt, tüzérként szolgált a magyar seregben. Társai közül nagyon kevesen élték túl. Neki szerencséje volt, bár súlyosan megsérült, lábai megfagytak, az utolsó utáni pillanatban megkönyörültek rajta, és felhúzták az egyik, hátország felé tartó teherautóra. Tizenhét hónapot töltött a kijevi kórházban, ahol mindkét lefagyott lábfejét amputálták. 1944-ben ért haza... A térképen ezerszer megjárta az oda- és a visszavezető utat. - Rózsikát 1947. május l-jén ismertem meg. 1948. szeptember 18-án házasodtunk össze, született egy gyönyörű lányunk, van két unokánk és három dédunokánk. Az unokák szintén lányok, viszont a háromból két dédunoka fiú - mondja a családi egyenleget a férfi. PALOTÁS JÓZSEF ÉS FELESÉGE, RÓZSIKA CSALÁDJÁVAL. ÖSSZECSISZOLÓDTAK AZ ÉVTIZEDEK ALATT Fotó: Miskolczi Róbert Amikor Palotás József a háborús „élményeiről" beszélt, kicsordultak a könnyei. - Minél idősebb, annál több részletre emlékszik. Ha a háborúról beszél, mindig sírva fakad - jegyzi meg előbb a férje vállát, majd a kezét simogatva Palotásné. A házaspár a város kertészetében dolgozott, az asszony virágkötő volt. Családtagjai szerint Rózsi néninek hihetetlen kézügyessége van, nála szebb csokrot még ma sem tud senki kötni. - Nagyon szerettünk táncolni. Hiába vágták le mindkét lábfejét, nagyon tudott táncolni. Még versenyeket is nyertünk - mondja az asszony férje bólogatásától kísérve. i Rendhagyó ünnep A hatvanadik évforduló ünneplése eltért a korábbi évfordulókétól, ugyanis négy napig tartott. Szeptember 18-án, csütörtökön otthon kezdődött, és tegnap a Kiskőrössy Halászcsárdában ért véget.