Délmagyarország, 2008. szeptember (98. évfolyam, 204-229. szám)

2008-09-18 / 219. szám

121 Kapcsolatok Csütörtök, 2008. szeptember 18. Az Ügyvéd válaszol Dr. Juhász György Kinek a tulajdona? Tisztelt ügyvéd úr! Több mint 24 éve vagyunk házasok. 20 éve vásároltunk egy kertet, amire később nyaralót építettünk. A kert a férjem nevén van, a ház használatbavételi engedélye is az ö nevére szól. Azt szeretném tudni, hogy a ház és a kert a férjem kizárólagos tulajdona, vagy közös tulajdonnak számit? Tisztelt olvasó! A házassági vagyonjogra vonatkozó alapvető rendelkezéseket a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.) tartalmazza. E jogszabály 27. § (1) szerint a házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. Közös vagyon a különvagyonnak az a haszna is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit. Közös vagyon továbbá a feltalálót, újítót, a szerzőt és más szellemi alkotást létrehozó személyt a házassági életközösség fennállása alatt megillető esedékes díj. Főszabályként tehát minden közös, mégpedig a szerzés arányától függetlenül, fele-fele arányban. A kivételeket a 28. § határozza meg. Ennek alapján a házastárs különvagyonához tartozik: - a házasságkötéskor megvolt vagyontárgy, - a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szerzett vagy ajándékba kapott vagyontárgy, - a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, illetőleg mennyiségű vagyontárgy, - a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy. Kivétel a kivétel alól, hogy az a különvagyonhoz tartozó tárgy, amely a mindennapi közös életvitelt szolgáló, valamint a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép, tizenöt évi házassági együttélés után közös vagyonná válik. Alapvetően tehát az ingatlan telkestül, felépítményestül közös tulajdonukat képezi. Nem bír különösebb jelentőséggel, hogy a földhivatalban melyikük nevén szerepel. Abban az esetben lehetne részben vagy egészében a férje különvagyona, ha azt például egy, a házasságkötés előtt megvolt lakása eladásából származó bevételből vagy az együttélésük idején örökölt pénzből vették, építették. Az egyenlő arányú tulajdonjogtól elvileg egy házastársi vagyonjogi szerződéssel is eltérhettek, de gyanítom, hogy ilyet nem kötöttek. Gondolom, hogy az ezüstlakodalomhoz közeledve nemcsak elvi okokból tette fel kérdését. Gyakorlati problémát jelenthet, hogy - bár ön 1 arányban ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonos - a férje jelenleg gyakorlatilag az egész ingatlannal rendelkezhet, azt megterhelheti vagy elidegenítheti. Ha netán ilyenektől tart, akkor javaslom, hogy beszéljék meg a kérdést, és egy házastársi vagyonközösséget rendező szerződéssel az ön tulajdoni hányadát is jegyeztessék be a földhivatalban. Ha ebbe nem akar beleegyezni, akkor elvileg a bíróságtól is kérheti tulajdonjoga megállapítását. E per megindításának tényét a tulajdoni lapra feljegyeztetheti, így már a saját részét biztonságban tudhatja. Nem akarok pesszimistának tűnni, de attól tartok, hogy egy ilyen perindítás valószínűleg egyéb következményekkel is járna. És majdnem továbbszőttem a gondolatsort, de rájöttem, hogy az egy másik rovat hasábjaira kívánkozna. w • • INTERNETCIMUNK: www.kapcsolatok.delmagyar.hu HÉTFŐN INDUL A MILLIÓS NYEREMÉNYJÁTÉK • Tegnap zárták le azt az üvegszekrényt a Déli Apró szegedi, Szilágyi utcai szerkesztőségében, amely a lap karácsonyi nyereményjátékának fődíját rejti. Hogy menynyi pénz van benne, azt egyedül a közjegyző tudja, ő végezte a hitelesítést is. A közjegyző a főnyeremény összegét felírta egy papírra, azt borítékba zárta, és elhelyezte letétben az irodájában. A játékos kedvű olvasóknak nem kell mást tenni, mint megtippelni: mekkora összeg van az üvegszekrényben. Aki pontosan eltalálja, és helyesen válaszol egy kérdésre, megnyeri a pénzt, amit bankkártyán nyújtunk át a szerencsés nyertesnek. A karácsonyi nyereményjáték részleteit a Déli Apróban találják meg. * Fotó: Karnok Csaba POSTABONTÁS Hogyan végzi munkáját a Szepark? MINEK MINŐSÜL A ZASZLO UTCAI BELSŐ UDVAR? PARKOLASI HELYNEK? VARAKOZASI ÖVEZETNEK? Fotó: DM/DV Elsősorban az érdekel, hogy a város egyik szolgáltató cége a tevékenységét, a tevékenységével kapcsolatos ügyeinek intézését a város közgyűlésének rendeletében meghatározottak szerint végzi-e, feltételezésem szerint a szolgáltatást igénylők, illetve a lakosság megelégedésére. A Zászló u. 2-4. számú tömbbelsőben lakóként kifejezetten érdekel, hogy Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlése (1) valóban kijelölte-e a Zászló utcai tömbbelsőt (egyébként közterületként elhanyagolt, gondozatlan területet) korlátozott várakozási övezetnek, s (2) a korlátozott várakozási övezeten belül parkolási helyet jelöltek-e ki közvetlenül a társasház szőnyegporoló állványa mellett, attól 0,5 méterre. Utánanéztem. A Szepark internetes oldalán is megtekinthető a fizetőparkolási rendszer bevezetéséről szóló 56/2007 (XII. 20.) kgy. sz. rendelet, amelynek 1. sz. mellékletében Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlése meghatározta és felsorolta a korlátozott várakozási övezetbe tartozó parkolókat övezetek szerint, így a II. övezetben (sárga zóna) a Zászló u. (Vitéz u.-Földvári u.), a III. övezetben (kék zóna) a Zászló u. (Vitéz u.-Batthány u.). Mivel a közgyűlési rendelet a mellékletében arról nem rendelkezik, a Zászló u. tömbbelső - álláspontom szerint - nem tartozik a korlátozott várakozási övezethez, mint ahogy a korlátozott várakozási övezethez tartozik a Palánk vagy a Dugonics u., Sóhordó u. - Tisza Lajos krt. tömbbelső - igaz ez utóbbiakat a közgyűlési rendelet is felsorolja. A közgyűlési rendelet direkt megfogalmazásban a Zászló utca 2-4. számú tömbbelsőt nem sorolja a korlátozott várakozási övezetbe, talán nem véletlenül, hiszen 1977-ben a tömbbelsőben pusztán egy „szervizút" épült a társasházi garázsok megközelítéséhez, valamint a szeméttároló konténerek elszállítását végző gépkocsik „közlekedéséhez". A gépkocsik (gondozott) várakozó helyének kijelölése is elmaradt, talán ezért helyeznek büntető cédulákat a társasház szönyegporoló állványtól 0,5 méterre, vagy a méteres gyom között álló gépkocsikra, [fényképek] A bevezetőben megfogalmazott kérdésemre a Szeparktól érdemi választ nem kaptam, így problémámmal május első napjaiban a lakókörzet képviselőjéhez fordultam, aki néhány hónap elteltével, augusztus 30-án továbbította az illetékes A. Z. úgyintéző levelét. Okosabb így sem lettem. Az úgyintéző levele szerint „a tömbbelső abban az esetben kerül külön megnevezésre (a rendeletben), ha a kérdéses közterület több oldalról is megközelíthető", valamint „azok a tömbbelsők, amelyek közterületről közvetlenül megközelíthetők és nem IKV vagy magán kezelésúek (KRESZ forgalmi jelzőtábla, kapu, sorompó stb. jelzi), abban az esetben nem szükséges rendeletileg kiemelni, mert az utca közúthálózatának része, független a terület közúti besorolásától". Ehhez csak annyit: A Zászló utcai tömbbelső ugyanúgy nem „több oldalról megközelíthető" stb., mint a Dugonics utcai a tömbbelső, így arra gondolhatok, hogy a közgyűlési rendeletben nem véletlenül maradt el a Zászló utcai tömbbelső kijelölése korlátozott várakozási övezetként. Szalai József, Szeged A tudomány álláspontja szerint nem állatkínzás a libatömés A Négy Mancs Alapítvány, amelynek van irodája Ausztriában, Bulgáriában, Hollandiában, Magyarországon, Nagy-Britanniában, Németországban, Romániában, Svájcban, valamint egy Európai Lobbyirodája is Brüsszelben, 2006-ban kezdett kampányt a kacsa- és libatömés ellen öt országban: Magyarországon, Németországban, Ausztriában, Svájcban és Hollandiában. Mint közlik, 14 európai országban betiltották már a kacsa- és libatömést. Nincs azonban köztük a hízottmáj-termelés túlnyomó részét adó Franciaország (80%) és Magyarország (10%). Felemás módon a betiltó országokban is tovább folyik a hízottmáj-kereskedelem. Az alapítvány úgynevezett feketelistát adott közre honlapján, amelyen magyar és francia cégek vannak felsorolva. Köztük találjuk a szentesi Hungerit baromfifeldolgozó céget is, amely ugyan szeptember l-jétől abbahagyta a hízottliba- és -kacsa-feldolgozást, ám az alapítvány honlapján ez csak tervként van említve, s a Hungerit továbbra is szerepel a feketelistán, amelynek tagjait illetően a Négy Mancs felszólította a nagy európai kereskedelmi cégeket, hogy semmiféle termékükből ne vegyenek. A Hungerit kényszerlépése mintegy 500 család megélhetését veszélyezteti (libatömők és feldolgozók): Jóllehet hivatalos állami vagy politikai reagálás nem történt, a közvéleményben részvétet keltett a keményen dolgozó emberek kilátástalanságba taszítása, és visszatetszést szült az alapítvány kíméletlensége és erőszakos fellépése. A Négy Mancs kampányának indoklása szerint a kacsa- és libatömés folyamata állatkínzás, amelynek eredményeként élettani okokból is szenvedő, beteg állatok jönnek létre. Amennyiben így áll a dolog, a betiltás indokoltsága vitathatatlan. De így áll-e? Az alapítvány kijelentéseket tesz a „legkegyetlenebb kényszertömésről", amely „megbetegíti az állatokat", és elrettentőnek szánt képeket közöl, azt sugallva, hogy az általános helyzetet mutatja be. Szerintük az is feljogosít a kacsa- és libatömés betiltásának követelésére, hogy több országban betiltották már(?D... Észérveik nincsenek tehát, csak antropomorfizmusra épülő és építő szentenciák, valamint kiragadott, egyedi esetekkel való riogatás. Sajnos a magyar oldal sem áll a helyzet magaslatán. Teljességgel helytelen a magyar sajtóban gyakran hangoztatott érvelés, miszerint a hízott liba hungarikum, s ezért nem szabad betiltani a tömést. A gazdasági és egzisztenciális érdekek emlegetése sem igazolhatja az alapítvány által felhánytorgatott kegyetlenkedést és megbetegítést. Sajnálatos, hogy a pró és kontra érvek egyaránt nélkülözik a tudományosságot. Nem kellett volna pedig messzire menni. A sajtóban ugyancsak sokszor emlegetett állásfoglalás, amelyet az EU Állategészségügyi és Állatjóléti Tudományos Bizottsága készített 1999-ben, hosszú és alapos tanulmányban dolgozta fel a kérdés 1997 előtti tudományos szakirodalmát. Fő megállapításaik: A májmegnagyobbodás egy élettani folyamat, a tartalék tápanyagképzés fokozása, amely magától megszűnik, ha a tömést abbahagyják. Nincs tehát szó megbetegítésről. Az élettani vizsgálatok szerint nem alakul ki stresszhez köthető hormonválasz a tömés során. Viselkedéskutatások szerint nincs averzió a madarakban a tömés iránt. Tekintettel arra, hogy több mint tíz év telt el a bizottság szemléjének készítése óta, szükségesnek láttuk az azóta készült - legújabb - tudományos szakirodalom vizsgálatát is. Mivel a kérdés érzelmeket is kavar, és gazdasági érdekeket is érint, nem csoda, hogy sok idevágó közlemény található a vezető tudományos folyóiratokban, amelyek révén a tömési folyamatnak és következményeinek új meg új oldalait ismerhetjük meg. Egyetlen olyan eredmény sem született azonban, amely cáfolná a bizottság fent említett fő megállapításait, pontosabban csakis olyanok szúlettek, amelyek megerősítik azokat. Sem a kínzás, sem a megbetegítés nem igazolható tudományosan, következésképpen az ezekre hivatkozó tiltás indokolatlan. Szem előtt kell azonban tartani, és érvényt kell szerezni a bizottság általános állatjóléti ajánlásainak: A tartási körülmények (férőhely, bánásmód, fiziológiai terhelés, mozgáslehetőség, szellőzés, megvilágítás, padozat stb.) feleljenek meg az állatjóléti követelményeknek. Tudatosan törekedjenek az állattartók az esetleges fájdalom és a kényelmetlenségek elkerülésére, különös tekintettel az iparszerű tartás és gondozás viszonyaira és berendezéseire! Igyekezzenek a madarak természetes viselkedési módjait minél kevésbé korlátozni! Nem betiltás kell tehát, hanem hathatós ellenőrzés, amitől megnyugodhatnak az állatvédő aktivisták és fellélegezhetnek a libatartók, a libahús- és libamájkedvelők sokkal nagyobb táboráról nem is beszélve. Dr. Marton János, Szeged