Délmagyarország, 2008. augusztus (98. évfolyam, 179-203. szám)

2008-08-23 / 197. szám

161 Sport Szombat, 2008. augusztus 23. 15. nap J<ing ff'űDca augusztus 8-24. Köszönöm, S1ITÉY ANDRÁS Attila, a két György és a két Tamás Persze írhatnék most Vajda Attiláról. Hiszen csoda, amit művelt. Ügy nyert, ahogy egy világklasszisnak győznie kell. Fölényesen, kirobbanó erővel, fantasztikus versenyben. Es hát, ugye, igazán büszkék lehetünk rá! Szegedi fiatalember nyerte az első, eddigi egyetlen magyar olimpiai aranyérmet Pekingben. Mégis azt gondolom, róla mostanában annyian és olyan szépeket írnak majd e hasábokon is, hogy rám nincs semmi szükség. Talán még annyit: végigüvöltöttem a versenyt, megkönnyeztem az eredményhirdetést. Köszönjük, Attila! Ami viszont kikívánkozik belőlem: az a két György és a két Tamás esete. Kozmann György és Kiss Tamás bravúros evezéssel, hatalmas meglepetésre lett harmadik kenu kettesben. Az előzményeket ismerjük. A másik György, Kolonics tragikus és felfoghatatlan halála után Kozmann Gyuri úgy döntött: elutazik az olimpiára, és klubtársával, Kiss Tamással, egy junior világbajnoki hatodik helyezett kenussal rajthoz áll. Mert tartozik ennyivel. Mindenkinek. Magának is. Mondták a laikusok: számára ettől kezdve csak a helytállás, a versenyzés a lényeg. Sportember azonban így nem gondolkozik! Borongós arccal, könynyes szemekkel a vert mezőnyben lapátolni semmi értelme! Kozmann György is így érezhette. A borzasztó eset után két napig elzárkózott a külvilágtól, aztán feltette a karjára, ingjére, zakójára a gyászszalagot, és készült arra a versenyre, melyre négy évet várt. Majd tegnap egy nagyszerű csata után csodálatos bronzérmet szerzett. A dobogóról pedig boldogan pillantott az egész világra, őszinte mosollyal ölelve át fantasztikus partnerét, a naggyá lett Kiss Tamást. Lehetne most e történetről olcsó közhelyeket írni, meg mindenféle giccses, szirupos félmondatokat szólni. így tett a Magyar Televízió, összeállításával, közvetítésével, mondataival, bejátszásaival. Számomra visszatetszőén. Őszintén megvallom: én kapcsoltam is: a Eurosportra. Ott a kajak-kenu versenyeket Vitray Tamás kommentálta. Ügy, ahogy ilyenkor illik. Beszélt remek versenyről, nagyszerű sportemberekről, sikerekről és kudarcokról, meg egyszer, csak egyetlenegyszer a tragikus körülményekről. Hiszen úgyis mindenki tudta, mire gondol, miről, kiről beszél. Attila aranyat nyert, György és Tamás a másik György emlékéhez méltóan cselekedett és versenyzett, a másik Tamástól pedig túl a hetvenen még mindig tanulhatunk. Szakmát, méltóságot, tisztességet. Megint azzal lett naggyá, amiért mindig csodáltuk. Tudott hallgatni. Botka László, Szeged város polgármestere a helyszínen szurkolt Vajda Attilának. - Pénteken reggel is beszéltem Attilával, és örömmel konstatáltam, teljesen feldolgozta a vele szembeni túlzott elvárásokat. Bennem egy érzelmileg és lelkileg jó állapotban lévő sportoló benyomását keltette. Mint bebizonyosodott, ez így is volt. Fantasztikus teljesítményt nyújtott, mint ahogyan nem okoztak csalódást Sik Mártonék sem. Sokan gratuláltak nekem is, miközben megköszönték Szegednek, hogy ennyit áldoz erre a sportágra. kisfiam! Az első magyar olimpiai aranyérem megszületését Vajda Attila szüleivel drukkoltuk végig szőregl otthonukban. Az édesanya, Hődör Rozália és az apuka, Vajda Sándor a meghatódottságig szertartásosan várta, élte végig fiuk győzelmét, majd fogadta a gratulációkat. SÜLI JÓZSEF Szőreg, péntek 10 óra 30 perc. A tízszer tízes ház első szobájában szinte egy tűt sem lehet leejteni, mert annyian vagyunk újságírók. Ez a háziakat, az édesanyát, Hődör Rozáliát és az apukát, Vajda Sándort szemlátomást egy csöppet sem zavarja. „Mi egyszerű rózsatermesztők vagyunk, de szívesen látunk mindenkit" - mondták szinte szabadkozva. Sőt azonnal üdítővel, aprósüteménnyel kínálnak mindenkit. Az anyuka elfoglalja helyét a fotelben, s elnézést kér, hogy ő ezután már nem akar senkivel sem foglalkozni. így is tett. Már jó előre kikészítette a dohányzóasztalra Attila, a Szűzanya és Jézus képét és az imakönyvet, s meggyújtott nyolc gyertyát. Azt már csak később árulta el, hogy miért éppen ennyit: „Mariann lányom és családja most éppen a Balatonon nyaral, ezért megkért, a nevében is gyújtsak egy gyertyát. Annak pedig semmi jelentősége nincs, hogy éppen mennyi ég." A házigazda szerepet az édesapa testvére, Vajda József és felesége vette át. - Attila hatására teljesen átpártoltam a kajak-kenuhoz, de annak már szinte a rabja lettem. Itthon minden versenyen ott vagyok, s • A VAJDA SZÜLŐK NAGYON BÍZTAK FIUK OLIMPIAI GYŐZELMÉBEN unokaöcsém sikerei bennem is táplálják a sikerélményeket - mondta a nagybácsi. Tíz perccel a kenu egyesek rajtja előtt imára kulcsolja a kezét és elmormol egy fohászt a mama. Majd ugyanezt teszi akkor is, amikor a tévériporter bejelenti, hogy rajthoz szólítják a versenyzőket. Közben az édesapa is felesége mellé ül a képernyő elé készített fotelba. Amikor úgy kommentálják, hogy Vajda Attila a szám egyik esélyese, megcsóválja a fejét. A bemutatáskor pedig a felesége jelenti be: „Itt van az én drágám!" Elindul a mezőny. Az édesanya már előre bejelentette, hogy nem tudja soha csendben végignézni fia versenyzését, elkezdi biztatni a fiát: - Ez az! Gyerünk Attila! - Ne törődj semmivel, húzd, egyetlen fiam! - Adok neked erőt, csak menj! Kellett is a biztatás, hiszen Attila kétszázötvennél még a nyolcadik volt. Éppen ezért szinte folyamatosan szólt az anyai tanács. Ötszáznál járt a mezőny, amikor némileg változott a képernyőre szánt tanács: - Ne maradj le! Te vagy a legjobb! Mutasd meg az ellenfeleknek is! - Meg tudod csinálni! Veled vagyunk! - Egy életem, egy halálom, csak nyerd meg! - Na most vesd be a taktikádat! Te vagy a legfelkészültebb! Vajda Attila szemmel láthatóan ritmust váltott, s ezt észre is vette a mama: Gyerekek, ez megvan! Arany!" Botka öröme MUNKATÁRSUNKTÓL / ** % I eDF g 1 DÉMÁSZ £ Szeged 2008 Felrobbant az EDF Démász Szeged olimpiai fesztivál helyszíne, a Klauzál tér. Vajda Attila olimpiai aranyérme hatalmas örömet okozott, közel ezren tomboltak. Süü RÓBERT Kollégánk, Bátyi Zoltán sírt! Örömében! Vajda Attila győzelmét könnyezte meg a Klauzál téren, az EDF Démász olimpiai fesztiválon. Sokan tették ezt, sírtak a „mi Atisunk" sikere után. Csodás volt a hangulat. „Gyerünk!" - ordították több mint ezren ötszáz méternél! Ekkor még a Démász versenyzője nem volt a dobogón. Hétszázötvennél pedig már a szegedi versenyző volt az első helyen, és a tér nagy része felugrott, azt hitte, hogy Vajda már a célban van. A lendület, a buzdítás nem lankadt, Janics Natasa kedvese, Csányi Szilárd és Natasa menedzsere Csonka Gábor is talpra ugrott: az utolsó 150 métert állva tombolták végig. Közben az egykori elnök, Vass György már könnyes szemmel nézte a hajrát. A két egykori válogatott kajakos, Petrovics Kálmán és Pá ger Zoltán bőszen lengetette a magyar zászlót. Ifjabb Gellért Ákos - Vajda egyik egyéni szponzorának, a Naturtex Kft.-nek a marketingfőnöke - vörösre tapsolta a kezét, Kalocsa László jégkorongedző pedig a széken ugrált. A szőregi fiú olyat tett, amire már sokan vágytak: olimpiai aranyérmet szerzett. A célba érkezés után mindenki ölelt mindenkit, csókolgatta a mellette ülőt, pacsizott, ugrált. Kicsik és felnőttek. Bár a felnőttek is inkább gyerekeknek tűntek, mert úgy ugráltak. Micsoda feszültség szabadult fel az emberekben! Az aranyhiány a múlté lett, megkezdődött az aranyünnep. „Gyerekek, ez megvan!" - üvöltött közel ezer ember. Majd a „Vajda Ati! Vajda Ati!" biztatásba kezdett a tömeg. Közel tíz percen keresztül zúgott Szeged belvárosa, éltették a sportbarátok a kenust. Néhány külföldi turista nem tudta, mi a „nyavalyának" örül ennyire mindenki, de ezzel különösebben nem foglalkozott senki. A szegediek ünnepeltek, a város második olimpiai bajnokát: Vajda Attilát! NAGY VOLT AZ ÖRÖM A DÉMÁSZ OLIMPIAI FESZTIVÁLON Fotó: Schmidt Andrea Wichmann: Űj csillag született MUNKATÁRSUNKTÓL Wichmann Tamás kétszeres olimpiai ezüstérmes, kilencszeres világbajnok kenust tegnap Vajda Attila parádés győzelme után telefonon értük utol, és kértük, hogy értékelje a Démász Sze- i ged sportolójának a teljesítményét. - Csodás! Előzetesen is ezt jósoltam, jó volt a megérzésem. Attila, amit 500 méteren a középfutamban bemutatott az fantasztikus volt, ekkor éreztem igazán, hogy olimpiai bajnok lesz! Végig higgadt maradt, volt hite, 500 méter megtétele után pedig nagyon okosan versenyzett. Bírta erővel, lendülettel, 750-nél pedig olyan magabiztosan haladt, hogy rommá verte a mezőnyt. Nagyon boldogok vagyunk, hogy a kenu szakág szállította ez első aranyérmet, újból van egy csillagunk. Az pedig különösen megható volt, hogy Attila a célba érkezés után felnézett égre, Kolonics Gyurit kereste, és üzent neki, hogy megvan az olimpiai bajnoki aranyérem. - Húzzad! Húzzad, drága húsom! Még keményítsél! Közben a szegedi kenus faképnél hagyta az ellenfeleket, s a levegőbe kiáltott szavak értelme is megváltozott: - Attila! Attila! Még keményíts! Mikor lesz már vége? Igen! Igen! És Attila elsőként a célba ért. Egymás nyakába borulva sírva fakadt a két „öreg"... - Köszönöm, kisfiam - mondták a képernyőn megjelenő fiuknak. Szinte varázsütésre megszólaltak a telefonok, kopogtattak az ajtón. Elsőnek idősebb Kolonics György gratulációja érkezett meg, majd a szomszéd, Ökrös Károly köszönte meg az élményt, és a telefonok csak jöttek... Fotó: Karnok Csaba