Délmagyarország, 2008. augusztus (98. évfolyam, 179-203. szám)

2008-08-22 / 196. szám

121 Kapcsolatok Péntek, 2008. augusztus 22. MONDATOK, AMIT EGY MEZTELEN FÉRFI SOHA NEM AKAR NŐTŐL HALLANI... • Óh, de kis aranyos! • Mi lenne, ha csak ölelkeznénk? • Tudod, már meg tudják műteni. • Festhetek rá mosolygós arcocskát? • Húha, milyen nagy a lábad! • Jaj ne! Hirtelen nagyon megfájdult a fejem! • Őszinte lehetek hozzád? • Ez megmagyarázza azt a szép nagy kocsidat. • Miért büntet az Isten engem? • Ilyet még soha nem láttam ezelőtt. • Talán természetes fényben jobban néz ki. • Mi lenne, ha rögtön a cigarettával kezdenénk? • Fázol? • Csak, ha leitatsz! • Ez optikai csalódás? • Az micsoda? • Azért sok más értékes tulajdonsá­god van. • Szóval ezért bírálod más emberek személyiségét. ' mnn i GYÖNGYSZEMEK RENDŐRSÉGI JEGYZŐKÖNYVEKBŐL Gyanúsított vallomása: „Négyen tá­madtak rám, három fiatalkorú és két kutya." „A nő elmondása szerint férje nem tudta otthon teljesíteni férfiúi kötele­zettségeit, ezért késsel támadt rá levá­gásilag, hogy máshol se tudja azt használni. A mozdulat közben a kés kicsit felcsúszott, így hasba szúrta a férfit." „A sértett szerint támadója legud­variasabb cselekedete az volt, hogy csak egyszer verte meg." „Verekedéshez küldtek ki, ahol a számbeli fölényben lévő gyanúsítot­tak elküldtek melegebb éghajlatra. Én elmentem, majd az erősítéssel vissza­tértem a helyszínre." „Tetten értem, amint az intézeti szökevény a padon fekve csavar­gott." „A bejelentő szerint hátulról meg­nyomták a feleségét a körúton." „A helyszínt biztosítottam, ahol a bizottság egy emberi bélsárral szennyezett nadrágot, valójában szaros gatyát talált." „A feljelentő szerint a meztelenül napozó nudistákat körbevették, és jól megruházták." „A szomszédok szerint a hulla még reggel összeveszett a feleségé­vel, majd az egész napot kocsmá­zással töltötte." „A baleset idején a szabálysértő so­főr mellett a gépkocsiban egy idegen nő is tartózkodott. A helyszínen meg­jelent a balesetet okozó férfi felesége, aki tudomásul vette, hogy a férfit könnyű sérülésekkel szállították kór­házba, majd azt mondta, ha hazajön, otthon súlyos sérülései is lesznek." „Gyanúsított a husáng felemelése által elkövetett hivatalos személy elleni erőszak kísérletének vétségét követte el, tekintetbe véve, hogy a szolgálati sapka kétséget kizáróan a hivatalos személy fején helyezke­dett el, ami a felemelés következté­ben a földre esett. Ezek után a hely­zet gumibot alkalmazásával meg­nyugtatóan rendezésre került." „Az elkövető vékony, csenevész, nagy fejű, a sértettek elmondása sze­rint leginkább E. T.-re emlékeztető, fiatal férfi." IAP-ÁT01ŐK • A hét elején síkvízi edzőtáborba vonult a Délmagyarország Kiadó rettenthetetlen sárkányhajócsapata, készülnek a holnapi megmérettetésre. A végleges névsort csak többszöri válogatózás, reményfutam és szétlövés után sikerült kialakítani. Balmaz Ági, Gere Zsolt, Ócsai Szilvi, Hargitai Zsolt, Hír Bea, Kiss Tamás, Kocsor Ivett, Kónya Anita, Kóti Zoli, Kószó Laci - elöl, fehér pólóban, láthatóan kevés vízi jártassággal - Losjak Laci, Papp Zoli, Surányi Teca, Szabó Évi, Sztupovszki Géza, Takács Peti, Tóth Ákos és Tóth Évi mellett az nyomott a latba, hogy jól húznak. Fotó: Frank Yvette Magyar foci Kovács kérdi a haverját: - Figyelj, te miért sántítasz? - Semmiség, egy szimpla focibal­eset. - Nem is tudtam, hogy szoktál focizni. - Nem is. Csak tegnap kikapott a csapatom, és mérgemben belerúgtam a tévébe. Meglepetészongora - A szomszédom beverte az ablako­mat, amikor zongoráztam. Mit szólsz hozzá? - Micsoda ostoba ember! Hiszen ak­kor még jobban hallja! Favágás Egy férfi feljelentést tesz a rendőrsé­gen: - A szomszédom udvarán tíz köb­méter fa van. - De uram, ez nem bűn. - De ő Németországból hozta. - Ez még mindig nem bűn. - De~a fában aranyat csempésznek. Erre a rendőr azonnal szervezni kez­VICCÖZÖN di az akciót, a férfi pedig kimegy tele­fonálni a szomszédjának: - Szia Józsi! Megrendeltem neked a favágást. Azt hiszem, ugyanaz a társa­ság lesz, amelyik tavasszal felásta a kerted­Fogpótlás - Mi a szüleid foglalkozása, Petike? - kérdi az iskolában a tanító úr. - Anyám könyvelő, apukám mérnök. - És a te szüleid, Móricka? - Édesanyám tanárnő, édesapám mezőgazdasági fogtechnikus. - Micsoda? Ilyet még nem is hallot­tam. Mit csinál? - Kitört gereblyefogakat pótol. Felfedezések terén A tanár úr magyaráz az ötödikesek­nek: - Nagy embereknek azokat ne­vezzük, akik valamilyen téren kiváló­ak voltak. Például ilyen kiváló volt Kolumbusz a felfedezések terén, vagy Edison a találmányok terén. Móricka, meg tudnál te is nevezni egy ilyen ki­váló embert? - Igen - feleli Móricka -, a nagypa­pám koldus volt a Hősök terén. A kamrában vannak A tanító néni azt meséli a gyerekek­nek, hogy szellemek mindenütt van­nak. - Az iskolában is? - kérdi az egyik gyerek. - Igen, itt is. - A cukorkaüzletben is? - Ott is. - A mi kamránkban is? - kérdi Mó­ricka. - Ott is. - Egy nagy túrót! Nekünk nincs is kamránk! Béla - Józsi, te sosem voltál a sötétben ilyen szenvedélyes, mint most! Hogy lehet ez? - Ügy, hogy nem Józsi vagyok, ha­nem Béla. z g Eddig nagyon buta voltam, de most vettem egy 360 fokos fordulatot. BÁTYI ZOLTÁN Belami vizessportcsodában reménykedik Tudják-e, uraim, mi az, ami még soha nem volt? - fordult a Zsib­badt brigádvezető nagyérdemű közönsége felé a hét elején Minek Dönci, és olyan szomorú arcot vágott, hogy az életkedv egy szem­pillantás alatt lopva kiköltözött minden, korsót szorongató ven­dégből. - Hogyne tudnám. Olyan például még véletlenül se fordult elő, hogy maguk fizetésnapon az utolsó fillérig kifizessék minden adósságukat - kínálta a választ rögvest Józsi csapos. Majd arcára mosolyt erőltetett, éppen oda, ahova megérkezett Minek úr irtóza­tosan nagy pofonja. - Udvariasan megkérem, hogy ne viccelődjön, ugyanis most itten végveszély van, és aki ezt nem veszi észre, azt addig verem, amíg csak szuszog. Mert jobban fel vagyok dúlva, mint Mohács mezeje a magyar-török meccs után - lihegett a felindultságtól Mi­nek úr. - Csak nem arra gondol, milyen sok nap eltelt már az olim­piából, és még mindig nem nyertünk aranyat? - igyekezett a jó választ megtalálni Smúz apu, aki, látva Dönci pofonjának hatá­sát a rángatózó Józsi csaposon, kicsinykét megszeppenve bújt el a felmosóvödörben. - De bizony éppen arra. Világ csúfjára nem vagyunk ott az el­ső negyven ország között az éremtáblázaton, egyik bukás a mási­kat éri, a tévés teletexten mást sem olvasok, amikor elkezdem a napom, mint azt: kiesett, korán búcsúzott, kikapott, nem jutott a döntőbe, csalódást okozott. - Hát akkor ne olvasson teletextet reggel, hanem aludjon! De leginkább ne riogassa itten nemzethalállal a Zsibi többre hi­vatott közönségét, mert gyorsan megtudhatja, én mekkora po­font tudok adni, csak úgy, idegi alapon - szólt közbe Belami. És hogy senki meg ne vádolhassa üres fenyegetőzéssel, egy kara­tefilmekből ellesett, köríves rúgással kiütötte Minek Dönci alól a széket. - De hát igazat beszél, jaj, miért bántja? Már vagy fél éve más se számoltunk, mint azt, hány aranyat, ezüstöt, bronzot hozunk majd haza, merthogy mi sportnagyhatalom vagyunk, meg szity­tyák vére kering az ereinkben. Oszt mi lett? Égünk, mint a gyufá­val puszilgatott szénaboglya - sikított Cink Enikő. - Nem égünk, hanem elpártolt tőlünk a szerencse. Így kell ezt mondani - közölte nagyon higgadtan Belami. - Ugyanis sem­mi értelme a népek hergelésének. Van bennünk éppen elég pesz­szimizmus így is ahhoz, hogy úgy megrázza a sírós panaszkodás ezt az országot, mint szerencsétlenebb vidékeket a földrengés. Vagyis: amíg nem fejeződik be az olimpia, kéretik nem túlságo­san mélyen elemezni, összeomlani, vitatkozni és másokra muto­gatni. A jövő hét közepére úgyis egymásnak ugrik itt még a kan­csal üregi nyúl is a kiskunsági fehér elefánttal, nem is beszélve a politikáról. Pedig... És ekkor Belami a magasba emelte a kezeit, mint tehették emelt szinten érettségizett sámánok a népvándorlás idején. - Pedig? - néztek rá vagy küencen a sörük mögül. - Pedig még hatalmas csodák is történhetnek - ült vissza a helyére Belami. - Nézzék, hölgyeim és uraim - folytatta. - Való igaz, Peking­ben az olimpia első felében semmi nem jött össze, ha nincs egy Cseh vitézünk, hát jómagam is símék-rínék. De akkor is azt mon­dom maguknak: minden meccs addig tart, amíg a bíró le nem fúj­ja. No persze olimpiaügyben ezt csak képletesen kell érteni ­csapta homlokon Belami a vigyorra készül Ló Eleket -, de az tény: legjobbjaink, a kajakosok még csak most kezdik el a termelést az éremgyárban. Ha valakik, hát ők aztán tényleg a világ legjobbjai, és igenis, én hiszek abban, hogy a végén csattan az ostor, és az nevet, aki a végén nevet - sorolt vigasztaló érveket Belami. Ez al­kalomból volt olyan delejes a tekintete, hogy még Józsi csapos is kiejtette a kezéből a fizetés nélkül távozni igyekvő Bika Jenő tor­kát. A többiek pedig eltátották a szájukat, arcukra a reménykedés csalt szép mosolyt. - Tényleg. A kajakosok, meg a kenusok. Az is lehet, hogy az utolsó két napon minden babért learatunk - lelkendezett Plüss Eta, és az összekoccanó korsók zenéjére minden törzsvendég tán­colva búcsúzott a Zsibitől, Józsi csapos ámulatára, ezúttal kifize­tett számlákat hagyva magük után.

Next

/
Oldalképek
Tartalom