Délmagyarország, 2008. augusztus (98. évfolyam, 179-203. szám)

2008-08-16 / 192. szám

101 Szieszta Szombat, 2008. augusztus 16. A név sokféleképpen kötelez - vallják a Tisza Volán Zrt. vezetői AHOL MINDEN ISTI István a király! A fölkiáltás nem csak az első magyar király iránti tisztelet jele. Nem csak az idei szegedi augusztust „megkoronázó" Dóm téri produkciónak szól. A Tisza Volán Zrt. dolgozói között hagyományos névnapi ünnepségeken joggal elhangzó kijelentés, hiszen a cég vezetői közül öten is ezt az ősi nevet viselik. De mire kötelez a név? - kérdeztük a buszos cég irányítóit: Szeri Istvánt, Mező Istvánt és Gera Istvánt. - Csak Istvánként lehet bejutni hozzád, a cégvezetésbe? - idézi Szeri István, a Tisza Volán Zrt. vezérigazgatója a társcégek irányítóinak kérdését, mikor azon élcelődnek, hogy a Csongrád megyei Volán öt vezetőjének keresztneve: István. Céges adomák E véletlen adta érdekesség miatt a cégen belül is születnek adomák. Az István, a király című rockoperát például mindannyian látták már a szegedi szabadtéri korábbi produkciójában, és mikor megkérdezzük, a Tisza Volánnál melyik István a király, nevetve sorolják, hogy az egyik azért király, mert az első számú vezető, a másik, mert rangidős, a harHárom István: történelmi személyiségek (Tisza István, I. István király és Széchenyi Gera István (balról), Mező István és Szeri István István) portréja alatt ül a Tisza Volán Zrt. öt István keresztnevű vezetője közül három: FOTÓ: SCHMIDT ANDREA madik azért, mert a legfiatalabb, a negyedik, mert a legmagasabb, az ötödik pedig azért, mert a leghangosabb. A köVédőszent és szent Első királyunk (aki pogánynak született, és eredetileg Vajknak hívták) a keresztségben miért éppen az István nevet kapta? - kérdeztük Petrovics István történészt, a magyar középkor kutatóját. - A10. század közepén megindult bizánci térítést a 970-es években a nyugati Irányból kibontakozó latin rítusú misszió követte. Ebben fontos szerepet játszottak azok a - Brúnó Sankt Gallenl szerzetes mellett felbukkanó - papok, akiket a magyar végekkel határos passaul egyházmegye püspöke, Pillgrlm küldött eleink megtérítésére. Piligrlm sikereit és a passaul egyházmegyével való szoros kapcsolatot mutatja az a tény, hogy mind Géza fejedelem, mind pedig fia, Vajk a passaul püspökség védőszentjének, az első keresztény vértanúnak, Szent Istvánnak a nevét vette fel a keresztség során. István történelmi érdemeit jól szemlélteti az a tény, hogy 45 évvel a halála után már szentté avatták, és rajta kívül még négy Árpád-házi uralkodó viselte ezt a nevet. Sőt az Anjou-házból származó I. Károly király egyik fiát Is Istvánnak hívták, ami arra utal, hogy a nápolyi Anjouk nagy tiszteletben tartották az Árpádokat, s azok egyik legkiválóbb alakját, Szent Istvánt. De ne csak a régmúltról beszéljünk! Számomra meghatározó és igen felemelő élmény volt az az 1988. augusztus 20-i ünnepség, amikor hosszú évtizedek után végre ismét együtt emlékeztek meg az állami és az egyházi vezetők Kalocsán - és persze az ország más helyein Is - Szent Istvánról. Ettől kezdve nevezhettük I. Istvánt Ismét Szent Istvánnak. vetkeztetést már magunk vonjuk le: a Tisza Volánnál minden István király! Persze István és István között sok a különbség. Például abban is, hogy nem egyszerre tartják a névnapjukat. Az ünneplésre a naptár hat napot is fölkínál, de ezek közül a 8. és a 12. hónapra eső a jelentős. Az első vértanú Szent István nevét viselők, például a reformátusok karácsonykor (december 26-án), míg az első magyar szent, az első magyar király után Istvánnak keresztelt római katolikusok augusztus 20-án ünnepelnek. Névnapos bulik - Örököltem a névnapozás hagyományát, amikor 1973-ban volános lettem - mondja Mező István, az Istvánok doyenje. A cég Csongrád megyei közlekedés-közszolgáltató divízió igazgatója hosszan sorolja: a vállalati klubtól kezdve a Búbos vendéglön és Forrás szállón át a volános szabadidőközpontig hányféle helyen főzőcskéztek az Istvánok, és a lila hagymával díszített zsíros kenyértől kezdve a halászlén át a marhapörköltig mi mindennel vendégelték már meg munkatársaikat. - Egészen kiterjedt ez a szokás: az Ilonák, a Sándorok vagy a Ferencek ugyancsak számíthatnak a köszöntésre, mint ahogy a köszöntők egy kis vendéglátásra, beszélgetésre. Furcsa, de jó szokás ez a Volánnál - állapítja meg az Istvánok között a legifjabb, Gera István. A kereskedelmi és infrastrukturális divíziót irányító, 36 éves férfi elárulja: korábbi, muhinak számító munkahelyein nem tapasztalt ilyen összetartást, aminek csak egyik megnyilvánulása a névnapozás. - Az Istvánok külön birodalmának számít a személyforgalmisoké, ahol Mező István vezetőtársai - Draskóczy István és Csaba István - épp nyári szabadságukat töltik, ezért velük nem találkozhattunk, hogy megkérdezzük: a név kötelez? Három, augusztus közepén is dolgozó druszájuktól viszont megtudjuk: mindannyian nagyapjuk és édesapjuk nevét kapták születésükkor, de ezt az örökséget nem adták tovább a fiuknak. Abban is egyetértettek, hogy alkalmanként hátrányát látták annak, hogy a családon belül olyan sok az István. Koszorút viselő - Megszakítottam a sort, mert a divat is számít a névadásban - emlékszik Szeri úr, akinek Marcell fia most nősült, de nem tudja, ha fiú unokája születne, Istvánnak neveznék-e el. - A mai fiatalok nem foglalkoznak az ilyenféle hagyományokkal. De én se foglalkoztam korábban azzal, mit jelent a nevem - mondja, mikor meghallja tőlünk, hogy: „koszorút viselő, megkoronázott". - Amikor megismerkedtem a magyar történelemmel, István király cselekedeteivel, akkor a fiához, Imre hercegez írt intelmei ragadták meg legjobban a figyelmemet. Örök érvényű tanácsok, melyeket időnként érdemes újból és újból elolvasni, mert erőt adnak. SZÍV ERN0 Mit tegyen a férfi, amikor a felesége hazajön a fodrásztól? Van az emberi párkapcsolatoknak egy roppant kritikus pillanata, ami legalább olyan veszélyeket és fájdalmakat hordoz, mint az in flagranti. Dolgozatunk címe magáért beszél. Amikor a nő, a feleség, a barátnő, a szerető hazajön a fodrásztól, akkor természetesen nem ő jön haza. Egy másik nő lép, libben, biceg át a frissen festett küszöbön, egy másik nő áll meg a férfi előtt, és kérdi halkan, szorongva, olykor máris ellenségesen, hogy na, Dragan, John, Béla, milyen? Hogy tetszik?! A kutatások, a szociológiai felmérések, a számítógépes elemzések egyöntetűen azt igazolják, hogy tökéletesen mindegy, mit válaszol a férfi. Itt van ez a másik nő, aki kétségtelenül hasonlít a régire, de mivel mégsem az, egyelőre meg keli szokni. Amit meg kell szokni, ami új, az egzisztenciális, ha úgy tetszik, ontológiai kihívás, a férfi egy magzatvizes újszülött tanácstalanságával és kiszolgáltatottságával tekint a párja hajzuhatagára, retrotincseire, ferdén vágott halántékhajára, a balatoni viharokat idéző dauerkölteményeire, a homlokából punkosan meredező hajszarvacskákra. Hogy tetszik? Azért mindegy, mit mond ilyenkor a férfi, mert úgyis látszik rajta, mire gondol valójában. A férfi könnyedén hazudhat a megivott sörök, borok, pálinkák mennyiségét illetően, valótlanságot állíthat szeretők, megcsalások, félrelépések, kiköltekezések tekintetében, rezzenéstelen arccal állíthatja, hogy milliomos, hogy tíz fehér lova nyihog a garázsban, de a fodrásztól érkező nőnek képtelen hazudni. A párkapcsolatok lényege többek között abban is áll, hogy engedjük a másikat hazudni, füllenteni, hogy különösebb feltétel nélkül hajlamosaié vagyunk elhinni azt, amit a másik mond, állít, még a merő képtelenséget is, az eget megrepesztő állítást is, mert így jobb, kényelmesebb, megnyugtatóbb marad a közösen kapálgatott, gyomlálgatott élet. Tudjuk, lehet tisztességesen és becsületesen hazudni, és ha lehet, akkor kell is. Az is fontos szabály, hogy engedni kell a másikat hazudni. Egy új frizura történetében mégis borulni látszanak e fontos törvényszerűségek és életszabályok. Tippünk mindazonáltal akad arra nézvést, miért képtelen hazudni a férfi egy új frizura láttán. Egyrészt a fodrászat mennyországából hazatérő nők helyzeti előnyben vannak, ők már megszokták az új frizurát, legalábbis jóval előrébb tartanak a megszokás szomorú fázisában, mint a férfi. így van ez akkor is, ha nem tetszik nekik, jaj, ha nekik sem tetszik az új frizura. Ez viszont nem zárja ki, hogy a férfinak azért tetsszen, sőt. A férfi azért nem tud hazudni, mert a nő nem akarja, hogy hazudjon. Hogy miért nem akarja, rejtély, rejtély! Ruhaügyben, filozófiai szakdolgozat, faliszőttes vagy köztérre szánt csecsemőkorú Arpád-szobor esetében nyugodtan lehet hazudni, hogy szép, hogy tüneményes, egyedülálló, ésatöbbi. Frizura esetében nem lehet hazudni. Majd biztosan lesz, aki megfejti ezt a rémületes titkot, ezt az elképesztő emberi kiszolgáltatottságot. Hogy tetszik? A férfinak nem föltétlenül kell szavakat használnia, ha válaszolni akar. Éppenséggel bólogathat, ám az arca, a tekintete, a szemének fénye akkor is önmagáért beszél. Tegyük fel, eltakarja az arcát, és úgy bólogat. így is marad a válla, vagy a lába, az árulkodó ide-oda topogása. Vegyen fel napszemüveget, álarcot, várja úgy a nőt?! A keze, a rángatózó ujjai úgyis elárulják! Térjünk vissza ahhoz a tényálláshoz, amikor a nőnek sem tetszüc az új frizura. Amilyen bátor a nő hivatalban, foghúzás, gyónás vagy szexuális malackodás közben, olyan gyáva a fodrásznál. A fodrásznak még akkor se mer szólni, ha nullás géppel vörös csülagot nyír a fejére, pedig igazolványa van róla, hogy a fogantatása óta nercbundás antikommunista. Sajnos azt kell mondani, hogy amikor a nőnek nem tetszik az új frizura, amikor mélyen csalódott, amikor összetörtnek, kifosztottnak és becsapottnak érzi magát, akkor ezt a szörnyű életérzését is, ki máson, a férfin veri le. Az új frizuráié esetében a férfinak nem csak a szavakkal, de a mozdulatokkal is fölöttébb óvatosnak kell lennie. Ha megpillantja, hogy a nő hajában ott maradt a fodrász ezüstözött kisfésűje, semmi esetre se kapja ki boldog diadalüvöltés kíséretében. Mert könnyen lehet, hogy az a kisfésű a nő füléhez, fejbőréhez van varrva, és a frizura legszorosabb tartozéka. A nő homlokának közepén időző madárpókot sem lehet egyetlen tenyércsapással hatástalanítani, mert éppúgy lehet a frizura része, mint a fejtetőből kiemelkedő zsugorított japán mini fenyőfa, vagy a motoros hajszárító alakú formáció. Mármost ha a férfinak tetszik a frizura, márpedig ez is előfordulhat, akkor is a szív körül nyugtalankodik a kérdés, de tetszik-e eléggé? Például annyira tetszik, hogy a férfi eszelősen megkívánja a feleségét, a barátnőjét az új frizura láttán, azonban hiába kívánja meg. Nem lehet szeretkezni, mert új a frizura, óvni kell. A férfi még lesz olyan marha, és beletúr, összeborzolja a friss hullámokat, lenyalja az újrafestett tincsek vörösesbarnáját, kiharapja a dauert, orgazmus közben lenyeli a csodásan megfont lófarkat vagy a frufrut. Kevesen vannak azok a nők, akiknek a férfi egészen őszintén megmondhatja, mit gondol az új frizuráról. De vannak! És ez reménnyel töltheti el a világot, mert olyanok ezek a nők, mint a Grál-lovagok, a Jézus-tanítványok, a zsidók igaz emberei vagy a kihalóban lévő MTK-drukkerek. Fodrászhoz a nők átlagosan havonta járnak. Idővel az új frizura élménye belesimul az élet folyásába, a hétköznapok része lesz, nem ünnep és esemény, a férfi is megszokja, s most már szerelmeskedni is lehet. Ám a nő nem felejt. Nem felejtheti, hogy a férfinak nem egészen tetszett. Amikor tehát újra fodrászhoz megy, arra kéri a mestert, hogy a régit, az előző frizuráját alkossa újra. S lön! És aztán a nő hazaindul. A címben feltett kérdésre pedig van egy válasz, s bár nem minden esetben használható, és nem is mindig célravezető, de némelykor beválhat: például ne legyen otthon!