Délmagyarország, 2008. augusztus (98. évfolyam, 179-203. szám)

2008-08-15 / 191. szám

81 Megyei tükör Szombat, 2008. augusztus 16. BEJÖTT A PAPÍRFORMA: A SZEGEDI KISFIÚNAK MINDENE FÁJ Ádi tegnap a műtét utáni rosszulléttel küzdött Az őssejtbeültetésen átesett szegedi sérült kisfiút, Varga Ádámot - akit a Délmagyarország és a Délvilág is elkísért a kölni gyógykezelésre - tegnap ab­ban a kertvárosi apartmanban látogattuk meg, amelyet a család bérelt egy hétre. Tudtuk, hogy csütörtökön feküdnie kell, de arra nem számítottunk, hogy teljesen legyengült, elesett állapotban találjuk. FEKETE KLÁRA (KÖLN) Szerdán este még úgy váltunk el Var­gáéktól, hogy Ádámmal minden rend­ben volt. Amikor az altatásból teljesen magához tért, nevetett, és kérte, hogy fektessék mellé, a kórházi ágyra két kistestvérét, a nyolcéves Ákost és a pi­ci babát, Árpit. Az orvosok figyelmez­tették Tímeát, az édasanyát, hogy a gyerek valószínűleg hányni fog, és még napokig rosszullétekkel küszköd­het. Másnapra, csütörtökre pedig szi­gorú fekvést írtak elő számára. Ennek az az oka, hogy időre van szükség, amíg a gerincvelőben - ide kapta Ádi az őssejteket - lévő nyomás kiegyenlí­tődik. Ezért fotóriporter kollégámmal úgy döntöttünk, hogy Ádámot kölni otthonában látogatjuk meg, az egy­milliós nagyváros egyik kertváro­sában, Dellbrückben. Márkus Tímea és az édesapa, Varga István fárad­tan fogadott bennünket: szinte egész éjszaka fenn voltak, Ádám egyfolytában hányt, reggel pedig B Józsi, az arany ember Nem írtunk még a 43 éves Kordás Józsefről (képünkön), Varga István munkatársáról, csak a nevét említettük. Ő is villanyszerelő a MÁV-nál, 22 éve dolgozik együtt a most 39 éves Varga apukával, nélküle nem jutott volna ki az öttagú család a Szegedtől 1300 kilométerre lévő Kölnbe. Egy hétre szabadságot vett ki, és saját családját, feleségét és két lányát hátrahagyva Igyekszik mindenben segíteni a barátait. Gyerekeket, csomagokat emelget, órákat vár a kórház folyosóján, és azonnal kocsiba ül, amikor kell. Józsit fotóriporter kollégámmal elneveztük arany embernek. már azt panaszolta, hogy mindene fáj, főleg a lába, a fejét pedig nem is tudta felemelni. Szívszorító lát­ványt nyújtott a mindig vidám kis­fiú ebben az elesett állapotban. Az édesanya úgy döntött, ha péntekre nem javul a fia állapota, visszavi­szik a klinikára, de azért reméli, er­re nem kerül sor, és szombaton in­dulhatnak haza. Még a szerda este is jól telt: a német vendéglátó, Ursula Normann már má­sodjára fogadta vacsorával Vargáékat. Ádám is evett egy keveset. Még az egyik szomszéd, Csilla, egy magyar származású asszony is átjött, látni akarta a kisfiút. Ö azzal segíti a szege­di családot az egy hét alatt, hogy tol­mácsol nekik. Ursula 46 éves, két egyetemista fiú édesanyja; mindent elkövet, hogy a szegediek jól érezzék magukat. Kávé­val kínálja őket, vacsorát főz, holott ez nincs benne a kétszobás, fürdőszo­bával, konyhával ellátott lakrész árá­ban, a napi 95 euróban. Ákosnak elő­kereste fiai régi játékait, a kertben két fa közé függőágyat feszített ki, és még mosott is a családra. Meghatotta az a történet, amit mi meséltünk neki, hogy Ádámért egy egész megye össze­fogott, a lapjaink segítségével össze­gyűlt 6,2 millió forintból sikerült kifi­zetni az első gyógykezelés mintegy 2 milliós költségét. Egy hibája azért van a szállásnak: a földszintes, hosszanti irányban elterü­lő, csupa panorámaablakos magán­ház alagsorában található a kiadó lak­rész, ahová csak ölben lehet levinni 4£> ­1 AGGÓDIK A CSALAD. SZIVSZ0RIT0 VOLT A MINDIG VIDÁM ADAMOT ENNYIRE ELESETTNEK LÁTNI Fotók: Miskolczi Róbert Ádámot. Ursula szabadkozott: nem tudta, hogy a kisgyerek kerekes szé­kes, nem derült ki abból a telefonbe­szélgetésből, amit Vargáéit barátja in­tézett, amikor lefoglalták az apart­mant. VARGÁÉK MEGLEPŐDTEK AZ ÁRAKON. A család sok üdítőt, konzervet, tasakos levest bepakolt a MÁV kisbuszába, amellyel nekivágtak az útnak, hogy minél kevesebbet költsenek odakint. Amikor Kölnben először bevásároltak, meglepődtek, mennyivel olcsóbb az élelmiszer, mint Magyarországon. A kenyeret leszámítva szinte mindent fél áron megvehettek volna. Háziasszonyuk azt is felajánlotta, telefonáljanak az ő vonalas készülékén, amikor megtudta, hogy percenként 144 forintért hívják csa­ládtagjaikat, Ismerőseiket. Egyre azt bizonygatta, csak fillérekbe, centekbe kerül a telefonálás. m % m f- - ; ¿Pl 111 >5©' la Ék % M. k v \ m 1« 4 ¡rí 'V vk csongrád M t2m* SZENT „ a n t m ' < fi0"" icsf^uRÁO • , : .inS feXrSoLÁSZtó o^mMV, - ­¿EHT ISTVÁN Itogfcr. KkRA,]Ó|5IIF gg&k O^SSÍNHAZ baran » a» l v a r MENAZEII megy r NAP iiá&fiSf RÉSZLETES PROGRAM: CSONGRAD-MEGYE.HU OPUSZTASZER.HU

Next

/
Oldalképek
Tartalom