Délmagyarország, 2008. augusztus (98. évfolyam, 179-203. szám)

2008-08-08 / 185. szám

péntek, 2008. augusztus 8. Aktuális I 5 KECSKEMÉTTŐL MAJDNEM VISSZA KELLETT FORDULNIUK Megérkeztek Párizsba a vásárhelyi utasok Szerencsésen megérkeztek Stras­bourgból Párizsba a vásárhelyi tár­sasutazás résztvevői, akik hétfő'éjfél helyett csak kedden délután indul­hattak el a francia fővárosba. A Hód Panzió által szervezett utazás még az utolsó utáni pillanatban is veszélybe került. A buszt ugyanis Kecskemétről majdnem visszarendelte orosházi tulajdonosa, miután nem érkezett meg idő're telephelyére a Hód Panzió fedezete: egy személygépkocsi. KOBOM AHDRÁS Információink szerint már jó hangu­latban indultak tovább Strasbourgból Párizsba tegnap reggel 8-lcor annak a vásárhelyi társasutazásnak a résztve­vői, akik számára nagyon rosszul kez­dődött a Hód Panzió Utazási Iroda ál­tal szervezett nyaralás. A csoportnak hétfőn éjfélkor kellett volna útnak in­dulnia a Szajna-parti nagyvárosba, ám végül csak tizenhat órás várako­zás, bizonytalanság és idegeskedés után került sor erre. A késlekedést az okozta, hogy a Hód Panzió sokáig nem tudott autóbuszt biztosítani. Az éjféli indulás csúszásáról még értesíte­ni tudták az utasokat, ám a másnap délelőttre tervezett időpontok is csúsztak. A délután negyed 2-kor ér­kező Mercedes luxusbusz csak dél­után 4-lcor indult útnak, csak azután, hogy a Bethlen-gimnázium alapítvá­nya - az iskola diákjai is a turisták közt vannak - garantálta, hogy az orosházi tulajdonosnak útiköltség-elő­leg gyanánt kifizetnek 484 ezer 800 forintot. A busz először egy szegedi hiper­market parkolójában állt meg, ahol 3500 euróval várta őket Vecsey Gyula, a Hód Panzió cégvezetője, a pénz fe­dezte az utazók szállásköltségét, az autópálya- és parkolási díjakat. Ve­KORÁBBAN NEM VOLT FENNAKA­DÁS. Információink szerint nem volt fennakadás a Hód Panzió által szervezett korábbi utaknál. A Prá­gába és Montenegróba indultjára­tok rendben elindultak, semmi ha­sonló nem történt velük. csey Gyula aznap azt mondta lapunk­nak, a csúszást az okozta, hogy az orosházi busztulajdonos fedezetet kért a jármű használatáért. A légkondicionált Mercedes tulajdo­nosa, az orosházi Kárai Mátyás is megkereste lapunkat a történtekkel kapcsolatban. - Olyat tettem, amit eddig nem: fe­dezetet kértem a Hód Panzió vezetőjé­től, s Vecsey Gyula azt ígérte, hogy délután 6-ig elhozza hozzám Renault­-ját. A busz Párizsig tartó összköltsége, beleértve az üzemanyag árát, a busz­sofőr napidíját, az autópálya- és par­kolási díjakat, 1 millió 150 ezer forintot tesz ki - mondta Kárai Mátyás. - 4Z alapítványtól kapott összeg 360 ezer forintra csökkent, miután két utas visszalépett. Biztosítékot pedig csak azért kértem, mert érdeklődtem a Hód Panzió után buszos ismerőseim között. Miután a Renault nem érkezett meg, csak másfél órával a megbeszélt idő­pont után, Kárai Mátyás komolyan fontolgatta, hogy visszafordítja az ak­kor már Kecskemét környékén járó buszt. Vecsey Gyulát tegnap többször is kerestük, de nem sikerült elérnünk, ahogy a párizsi járat utasait sem. Igaz, utóbbiak azt mondták nekünk indulás előtt, a drága roamingdíjak miatt a magyar-osztrák határ átlépése után legfeljebb csak családtagjaik hívását fogadják. Buszosból lett utaztató Vecsey Gyula, a Hód Panzió tulajdonosa ismert vállalkozó Vásárhelyen és a megyében, az ő és felesége nevéhez fűződik az egy évtizeden keresztül Szeged és Vásárhely között járt Hód-Mező buszjárat működtetése. Az azóta elvált házaspár 2006-ban külön, saját cégeivel pályázta meg a koncessziós útvonalat, de egyikük sem járt sikerrel, a járatot azóta a Tisza Volán működteti. Vecsey Gyula cége, a Hód Panzió - honlapja szerint - jellemzően külföldi utazások szervezésével, lebonyolításával foglalkozik. A DÓZSA UTCA 5. SZÁM KÖRCSARNOKA IS RITKÁN LÁTOGATOTT HELY Fotó: Segesvári Csaba „Kupolatúrán" a paloták városában Kívülről pompázatos építészeti mű­remek, belülről azonban madarak lakhelye a belvárosi paloták kupo­láinak, tornyainak többsége. Az ott lakókon kívül és az IKV Zrt. munka­társait leszámítva eddig alig néhá­nyan jutottak fel e különleges he­lyekre. Előttünk azonban kinyíltak a „kupolák kapui". BOBKÓANNA A napfény, a vizek és a szobrok városa mellett Szegedet a paloták városaként is emlegetik. S mint minden palotát ál­talában, a szegedieket is csodálatos kupolák és tornyok díszítik. Az építé­szeti csodákat a ráérő turistákon kívül - akik előszeretettel örökítik meg az ég felé türemkedő ormokat - más, az utca embere például nemigen veszi észre. Előttünk azonban - Blidár Lászlónak, az IKV Zrt. műszaki vezetőjének segít­ségével - kinyíltak a „kupolák kapui". Kalandos felderítési akciónkat a Dó­zsa utca 5. szám alatti régi építésű pol­gári házban kezdtük. A padló felett néhány centire felállított összefüggő pallójárdán araszolgattunk végig a ge­rendák alatt, mire elértük a kupolát. Addigi lelkesedésünk alábbhagyott, mert mindent madárürülék borított. Fejünk felett galambok cikáztak, fel­verve az évtizedes port. Lábunk előtt több tucat madárcsontváz. nem üres belülről: gerendatengeren ke­resztül vezetett utunk a kupoláig, ahol a sárga üvegnek köszönhetően varázs­latosan aranyló fény töltötte be a teret. Kívülről két emeletnek látszik, belül­ről viszont egybenyílik a két szint a Roosevelt tér és a Híd utca sarkán szür­S Óratorony, könyvtárszoba Már kevesen emlékeznek rá, de a jogi kar Tisza Lajos körúti épületének tetején is volt kupola. Ezt azonban lebontották - tudtuk meg Fehér Évától, Szeged főépítészétől, aki elmondta, kupolát és tornyot általában a sarki házak tetejére építettek, hogy így hangsúlyozzák az épületeket. Legtöbbször lépcsőházak fölé kerültek, a polgári házaknál könyvtárszoba, műterem, esetleg óratorony funkcióját töltötték be, de ez Inkább a fővárosi épületekre jellemző. A szegedi paloták legtöbbje eklektikus stílusban épült, de van közöttük szecessziós is, mint például az Unger-Mayer-ház, melynek kupolája ólomhölgyeiről ismert. A Dugonics téri Unger-Mayer-ház te­teje nem volt ilyen borzasztó. Bár itt a világítás nem működött, ezért vaksö­tétben egyensúlyoztunk a pallókon. Ezen a padláson nem laknak madarak, így nincs ami elszakítaná a gerendák­ról lifegő vastag pókhálót. A tágas tető kéllő Tóth Péter-palotában. A sötét pad­lásra csigalépcsőn át vezet az út, innen lehet átjutni a bástyaszerű toronyba, melynek gyönyörű faszerkezete ha­ranglábra emlékeztet. Mint ahogyan a Dózsa utcában, itt is madarak „bérlik" a tornyot. 10 NAP MÚLVA: HUNGERIT-NÉGY MANCS TALÁLKOZÓ PESTEN - AZ ÁLLATVÉDŐKET FENYEGETÉSSEL, ZSAROLÁSSAL VÁDOLJA A BAROMFICÉG Perre mennek, ha a szó nem használ Pert indít a Hungerit a Négy Mancs nevű állatvédő szervezet ellen - ha nem sikerül megegyezésre jutniuk a cég és az állatvédők képviselőinek egy augusztus 18-ára tervezett pesti megbeszélésen. MUNKATÁRSUNKTÓI - A fenyegetés és zsarolás büntetendő, ezzel fogjuk vádolni a Négy Mancsot, ha nem sikerül kompromisszumra jut­ni - tájékoztatott tegnap Magyar Jó­zsef, a szentesi Hungerit Zrt. vezér­igazgatója. Azért hívtuk telefonon, mert egy internetes portálon azt ol­vastuk, hogy a baromfifeldolgozó cég perli a Négy Mancs nevű alapítványt. Mint többször beszámoltunk róla, a bécsi központú állatvédő szervezet fe­ketelistáján a Hungerit is szerepel mint olyan cég, amely a termékeit állatkín­zás árán - mesterséges hizlalással, tö­méssel - állítja elő. Elrettentő videóju­kon fémcsövet dugnak le a szárnyas torkán, kínozzák, miközben tömik. Bár tévesen állítja a Négy Mancs a Hungeritről, hogy saját telepén hizlal baromfit, egyes külföldi áruházlán­coknál hatásosnak bizonyult a kam­pány: nemhogy libamájat, de semmi­lyen baromfiterméket nem vesznek át a feketelistás cégtől. A Hungeritnél be­jelentették, kénytelenek a hízottállat­LEGJ0VEDELMEZ0BB AGAZATAT, 200 MUNKAHELYET ÉS JÓ HÍRÉT VÉDI A HUNGERIT vágást leállítani, azaz a legjövedelme­zőbb ágazattól és mintegy 200 dolgo­zótól megválni. - Tárgyalunk, és bár nagy reménye­ket nem fűzök ehhez a megbeszélés­hez, abban bízom, hogy az „élni és él­ni hagyni" elv alapján valamilyen kompromisszumos megoldást talá­lunk az állatvédőkkel - foglalta össze Magyar József annak a budapesti ta­lálkozónak a célját, amely augusztus 18-án 11 órakor lesz a Négy Mancs pes­ti irodájában. A Hungerit képviselői itt nemcsak a szervezet magyar aktivis­Eotó: Segesvári Csaba táival, hanem a nemzetközi iroda ve­zetőjével is beszélnek. Pert csak akkor indítanak, ha ez a tárgyalás semmifé­le eredményt nem hoz. Magyar József azt szeretné, ha a Négy Mancs nem avatkozna bele a gazdaságba. Azt az álláspontot képvi­NÉPSZERŰTLENEK. Mióta az első hírek megjelentek a Négy Mancs kampányáról és az ennek áldozatul esett Hungeritről, özönlenek szer­kesztőségünkbe az állatvédőket el­ítélő vélemények magánszemé­lyektől és szervezetektől egyaránt, még egy másik állatvédő alapít­vány is elítélte az akciót. A barom­fi-terméktanács elnöke élesen fo­galmazott: tolakodó, erőszakos szervezet önkényes kampányáról beszélt, amely nem számol a gaz­dasági következményekkel. seli, hogy az állatvédők nem lehetnek „részrehajlók". - Ha majd a francia cé­gek is lemondanak a libamáj forgal­mazásáról, akkor mi is lemondunk ró­la. Mi több, mi már most lemondtunk, de az már valóban elviselhetetlen, hogy más termékeinket se vegyék át, amelyeknek semmi közük a hizlalás­hoz. Amikor a Négy Mancs azzal fe­nyeget, hogy elintézi az áruházláncok­nál, hogy nemcsak a hízott, hanem a pecsenyebaromfit se vegyék át tő­lünk, akkor fenyeget, zsarol. Ezt az egész világon büntetik. Ezért me­gyünk perre, ha a szó nem használ - mondta a vezérigazgató.

Next

/
Oldalképek
Tartalom