Délmagyarország, 2008. július (98. évfolyam, 152-178. szám)

2008-07-04 / 155. szám

101 Délmadár isfvvnö^ iaóiüyegéseiO sA ovtöiöí tódévnémoilií Péntek, 2008. július A. HŰVÖSÖN - A NAGY MELEGBEN Az egyik börtönőr így szól a másikhoz: - Képzeld, a 152-es cellából megszö­kött az éjjel valaki. - Na, hála istennek, már három éjjel nem aludtam a fűrészelése miatt! Három elitélt beszélget a sitten: - Titeket miért ítéltek el? - kérdi az egyik. - Elkötöttem egy autót, 1 millió fo­rintos kárt okozva. És te? - Én loptam az állam pénzéből, 2 millió forintos kárt okozva. - Hát te, cimbora? Te mit csináltál? ' - Én 3 millió forintos kárt okoz­tam. - Na, akkor te vagy itt a legjobb. Hogy csináltad? - Hóvirágot szedtem. A börtönben a rendőr a bekísért rab korábbi aktáit olvassa: - Bolti lopás, betörés, fegyveres rab­lás, erőszak, zaklatás, zsarolás. Ez már rekord lehetne! - Hát, tudja - mondja az elítélt elég sokáig tartott, míg kikísérletez­tem, miben vagyok a legjobb. A börtönben egy cellába kerül egy füves, egy tűzoltó és egy szadista. Egyszer felsóhajt a füves: - De jó lenne egy füves cigire rágyújtani! A tűzoltó hozzáteszi: - Aztán elol­tani! Mire a szadista: - Ja. A homloko­don. A börtönben két rab beszélget: - Téged miért ültettek le? - Mert fejjel mentem a falnak. - Hiszen az nem büntetendő csele­kedet. - De nem az én fejem volt! A KEDVES UTAS MÉG MINDIG KÉRDEZ Utas: - Mezőkövesdre melyik a leg­utolsó busz? Infós: -15.50. Utas: - És azután? Infós: - Az utolsó után általában már nincsen busz. Utas: - Maguknál is így van? Nálunk is, köszönöm! Utas: - Romániába mikor mennek a buszok? Infós: - Románia elég nagy, hova szeretne eljutni? Utas: - Mindegy, csak átmenjen a határon. Tessék mondani, mind­egyik busz átmegy a határon, ami Romániába megy? Utas: - Szabadkára mikor megy busz? Infós: - Reggel 7-kor. Utas: - És előbb? Infós: - Nincsen, csak egy járat van naponta. Utas: - Ja, egy járat, értem, és utána? Utas: - Nyugdíjasnak kell helyjegy? Infós: - Igen, de 65 éven felül in­gyenes. Utas: - És 70 éven felül? Utas: - Meg tudja mondani, hogy ami 18 órára jön a 15-ös kocsiállásra, az honnan jön? Infós: - Nézze, uram, minden busz a 15-ösre érkezik, és elég sok jön hat órára, mégis honnan várja? Utas: - Azt nem tudom, de annyit segítek, hogy a 15-ös kocsiállásra érke­zik. Utas: - Mikor megy Gödöllőre busz? Infós: -11.45 kor. Utas: - Mennyi időm van még hát­ra? Infós: - Ki tudhatja azt bizto­san...? Utas: - Tiszaugra mikor megy reggel busz? Infós: - 6.20-kor. Utas: - És az ott a kanyarban megáll? Infós: - Nem tudom, tetszik tudni, a menetrend nem kanyarodik! Utas: - Gipszelt lábbal fel lehet szállni a buszra? Infós: - Ha tud! Utas (telefonon): - Zalakarosra sze­retnék jegyet rendelni. Infós: - legyet nem lehet telefonon rendelni, mert sajnos a Volánnak nincs ilyen szolgáltatása. Utas: - Akkor hívjak más telefon­számot? Infós: - Do you speak English? Utas: - Da. ÜZENŐFAL, AVAGY ÍGY ÍRUNK Ml BÁTYI ZOLTÁN Belami megyetúrára készül Na, a transzfer, tudják, az a reptéri, az végleg betette a kulcsot. Mert azt még elviseltem volna, hogy tíz nap egy személyre, fapa­dossal, lasztminútilag 99 ezer 990 forint. Azt is meg tudom ma­gyarázni, hogy az apró betűs részben valami reptéri illetékről esett szó, talán 12 ezer forintos egységáron. De a transzfer miatt úgy döntöttem, az idei külföldi nyaralásom financiális okok miatt elmarad - dőlt a szöveg Minek Dönciből. A Zsibbadt brigádvezetőben ülők meg szájtátva hallgatták. Különösen a többször is megemlített transzfer hozta lázba Smúz aput, aki legutóbb a sándorfalvi homokbánya tavának partján . nyaralt három órát, úgy húsz évvel ezelőtt. De Plüss Eta agykérgé­nek néhány lebenyét is fodrozta a kíváncsiság, mi a frász is lehet az a transzfer, ám úgy döntött, csak azért se kérdez rá. Már csak azért sem, mert Minek Dönci lasztminútos kivagyiságát évek óta unta. Különösen amikor a villamosra várva úgy vigasztalta ma­gát: tulajdonképpen nyaral ő is, csak nem a Fidzsi-, hanem a jár­daszigeteken. Ezt a szakállasnak minősített viccet el is mesélte minden év­ben, amikor a zsibilakók megvitatták: miként lehet az, hogy mi­közben a televízió szerint az egész ország a külföldi nyaralás lázá­ban ég, a Panel Pál-lakótelepen azt látják, tíz családból jó, ha ket­tő átmerészkedhet a nyitott uniós határon. - Ja, kérem, a szabad kirándulásválasztás alanyi jog, csak ép­pen nagyon drága. Különösen annak, aki olyan családot tart fenn, amelyik két bérből és fizetésből élő mellett még két darab iskola­köteles, folyamatosan növő, ruhát koptató, sőt mi több, táplálkozó kamaszt is nevel. Ezért aztán nem kell légvárakat kergetni - kom­mentálta Minek Dönci transzferre panaszkodó mondatait Ló Elek. - Na, kezdik már! - legyintett Belami. - Ügy értem: a panasz­kodást, amire egyre kevésbé vagyok vevő - magyarázta a külvá­ros nyugalmazott szépfiúja. - Mert évek óta azt hallom, jaj, mikor lesz már annyi pén­zünk, hogy körbeutazzuk a Földet, de legalábbis Monté Carlóban lógassuk bele a lábunkat a tengerbe. Hát egyelőre nincs, és kész. De ettől még nem kéne félreverni a vészharangot. - Majd félreverem én azt a nagy duda orrát magának, ha még gúnyolódik is a szegénységünkön - lóbált egy hirtelen talált szék­lábat Bika Jenő, mintegy unalmában. - Szó sincs arról, hogy gúnyolódnék. Inkább javaslatot ten­nék önöknek, de a gazdagabbaknak is. Előbb azt kérdezném mély tisztelettel: mennyire ismerik a saját megyéjüket? Mikor jár­tak utoljára Vásárhelyen, Makón, Szentesen? Hidják-e, milyen re­mekül lehet heverészni a Körös-torok homokos strandján, vagy az ópusztaszeri emlékpark füvén ücsörögve elégedetten bámulni a skanzen gémeskútját? Süttették-e már a hátukat a Maros pártján? És Mártély? Tudnak egyáltalán arról, hogy tőlünk pár kilométerre fekszik az ország egyik legszebb tájvédelmi körzete? Éppen úgy, mint Fehér-tó, ahol olyan nagy a békesség, hogy alig fér el a pusz­tában - sorolta a kérdéseit Belami, miközben azt sem hallgatta el, milyen remekül szórakozott a mórahalmi strandon. - Dehogy tudják! - válaszolta meg Belami saját kérdéseit. ­Hiszen mostanság a jó magyar ember már a szomszédjával sem áll szóba, a mellette lakótól sem kérdi meg: mondja, jóasszony, és kegyed egyébként hogy érzi magát, nemhogy átruccanna a szom­szédos városba. Belami szavaira csak kínos feszengés érkezett válaszul. Csu­pán Cink Enikő jegyezte meg a sörhab mögül, hogy mondhat bár­mit Belami, 2008-ban az a trendi, aki repülőre száll, és meg sem áll a legközelebbi tengerpartig. - Kívánok hozzá szerencsét! - rántotta meg a vállát Belami, s közölte: ha egyszer egy nagyobb summa üti a markát, bizony ő sem áll meg a spanyolországi Costa Braváig. - Ám addig sem savanyodok itt meg maguk között. A követ­kező hónapban körbeutazom a megyét, és ha visszatértem, majd mesélek. Például elmondom, mit láttam a városok múzeumai­ban, hogyan éreztem magam a falunapokon, hány jó kis boros­pincét találtam a Homokhátságon. Aki akar, velem tarthat - in­dult az ajtó felé Belami, miközben Morc Egon kijelentette: ez a Be­lami nem is akkora marha, mint szemüveg nélkül látszik. - És a tápéi Tisza-partot meg sem említette - harsogta Egon, majd akkorát nyelt, mint aki máris érzi, hogyan tömi meg az ar­cát tábortűzben pirított szalonnával, frissen sült kenyérrel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom