Délmagyarország, 2008. július (98. évfolyam, 152-178. szám)

2008-07-21 / 169. szám

81 Hegyei tükör Hétfő, 2008. július 21. KUDARCOT VALLOTT A RENDŐRSÉG KONCZ JUDIT ÜGYÉBEN SZENTESEN A fiatal édesanyát elnyelte a föld mekei, a kétéves Kitti, a kilencéves Zol­tán és a 12 éves Gábor tartja a lelket. Arra a kérdésre, hogy miben bíznak még Judittal kapcsolatban, mindket­ten elsírják magukat, és könnyeiket törölgetve halkan azt mondják, már MÁR HETEK ÓTA LAKAT VAN ANNAK A SZENTESI KOCSMÁNAK AZ AJTAJÁN, AMIT JUDIT VOLT ÉLETTÁRSA ÜZEMELTETETT • • Minden páros hét # # végén beszélhetünk az unokánkkal 10 percet telefonon. Koncz Józsefné Folytatás az 1. oldalról Az eset után a bíróság Koncz Judit volt élettársának ítélte oda a gyermeket, aki 2006 májusában jött haza Németor­szágból, ahol 16 hónapot ült börtönben lopásért. A volt élettárs a gyermekelhe­lyezési perben a bűncselekményei kap­csán úgy fogalmazott, hogy egyrészt barátai sodorták bajba, németországi börtönbüntetése pedig véletlenek össz­játékának eredménye volt. A gyámhatósági végzés szerint a nagyszülők kéthetente, szombat dél­előtt 10 órától vasárnap este 6 óráig vihették el láthatásra Diánát. Május óta azonban ez is megváltozott, ugyanis a kislányt magával vitte az apja Angliába. - Ezért van hetek óta lqkat a kocs­mán, amit Judit volt élettársa üzemelte­tett. Nekünk azt mondták a gyámható­ságon, hogy vállalkozóként dolgozik Angliában. Az új rend szerint minden páros hét végén beszélhetünk az uno­kánkkal 10 percet telefonon. Ezt enge­délyezte számunkra a gyámhatóság ­mondja Koncz Józsefné. Az asszony szerint nehéz a négyéves Diánával tele­fonon folyamatosan 10 percet beszélni. Ha úgy hozza a kedve, mesél, máskor viszont alig tud a kislányból kihúzni valamit. - Már nem mondja, hogy „sze­retlek, mama". Félek, hamarosan elfe­lejt bennünket. Lehet, hogy ez a cél ­mondja keserűen Konczné, akiben itt­honi unokái, nagyobb lányának gyer­nem hisznek abban, hogy a lányuk él­ve előkerül. - Legalább tudnánk, hogy hová... - itt megakadnak, többször is nagy levegőt vesznek, de végül nem fejezik be a mondatot. Balogh-Szabó Imre szentesi rendőr­kapitány lapunknak elmondta: Koncz Judit eltűnése ügyében nem merült fel konkrét bűncselekményre utaló adat. A kapitány hangsúlyozta: minden tő­lük telhetőt megtettek az ügyben. Az eljárásukat vizsgálta az ORFK, amely mindent rendben talált. Két éve nem merült fel új információ, Koncz Juditot továbbra is eltűntként keresik. A törvé­nyeknek megfelelően 2026-ig még ér­vényben marad a körözése. KONCZ JUDIT MÉG ELTŰNÉSE ELŐTT IMÁDOTT GYERMEKÉVEL Fotók: Karnok Csaba A RENDŐRSÉG SZERINT NINCS ÖSSZEFÜGGÉS. Koncz Judit eltűnése után egy hó­nappal ismeretlen merénylő kézigránátot dobott Sztantics Csaba szentesi jegyző Tóth József utcai házának erkélyére. Ebben az utcában, a jegyzőtől néhány háznyira lakik Szirbik Imre polgármester, országgyűlési képviselő. Közvetlenül a robbantás után - amiben szerencsére senki sem sérült meg - azt mondta a jegyző az indíték­ról, hogy „elképzelhetőnek tartom, hogy a jogszabályokról valakinek más az állás­pontja, mint ahogy a törvény szól, de az is lehet, hogy az egész csak véletlen". Szir­bik azt remélte, hogy a rendőrség gyorsan kézre keríti a tettest. A nyomozóhatóság nagy erőkkel indult a tettes után, de nem járt eredménnyel. Az elkövető ismeretlen volta miatt megszüntették a nyomozást. Balogh-Szabó Imre lapunknak azt mond­ta, hogy a két ügy között nincs összefüggés. EGY ÉVE INDULT SZEGEDRŐL A KÉT IVANICS, HOGY KÖR BEGYALOGOLJA A FÖLDET - MOST A SZAHARÁBAN JÁRNAK Kalandos 15 ezer kilométer van a lábukban vvv IVANICS FERENCET ÉS ISTVÁNT A SZAHARÁBAN A HELYBELIEK GAZDAG EURÓPAI TURISTÁKNAK VÉLIK, PEDIG SZINTE KILÁTÁSTALAN HELYZETBEN RÓJÁK A SIVATAGOT Fotók: DM/DV Karácsony Franciaországban, szil­veszter a spanyol tengerparton ja­nuár Marokkóban - ha csak ezt a felsorolást látjuk, irigylésre méltó Ivanics Ferenc és István sorsa. A pali­csi testvérpár egy éve indult Szeged­ről, hogy három esztendő alatt kör­begyalogolja a Földet. Már a Szaha­rában vannak, ám szponzor híján egyre csüggedtebbek. 8. TDffl GÁBOR „Sivatag. Ma állítottunk meg először te­herautót, hogy adjon vizet. Pénteken 48 fok volt. Milliónyi légy, megőrjítenek" ­ezt az SMS-t küldte nemrég az itthoniak­nak a 31 éves Ivanics Ferenc. A Szahará­ból. A palicsi férfi egy éve, július 16-án indult el Szegedről öccsével, a 25 eszten­dős Ivanics Istvánnal, hogy három és fél év alatt körbejárják a Földet, összesen 35 ezer kilométert gyalogolva. - A férfiak többségére jellemző ka­landvágy hajt minket, de üzenetünk is van: a békére, az emberi közösségek­ben elengedhetetlen elfogadásra, nyi­tottságra, együttérzésre szeretnénk emlékeztetni - foglalta össze céljaikat még a szegedi Kálvin téren Ferenc. Hódmezővásárhely, utána Szentes kö­vetkezett néhány nap alatt, majd hosszú hetek alatt Budapest, Bécs, Stuttgart, Párizs, Barcelona. Az ezre­dik kilométert Ausztriában érték el, még tavaly augusztusban. Napi nyolcórás gyaloglással 40-50 kilométert tesznek meg. Hátukon a mintegy 30 kilogrammos zsákkal, benne ruhákkal, sátorral, hálózsák­kal, ennivalóval, gyógyszerrel. Aludtak temető bejárata előtt Bécs alatt, hajléktalanszállón Lyonban, a híd alatt Valencia közelében. Andalú­ziában egy gambiai testvérpár fogadta Interneten követhető az útjuk Az internetes fájlmegosztó portálra, a youtube-ra folyamatosan tesznek fel videókat kalandjaikról, a www.worldwalk.blogol.hu címen pedig írásban számolnak be életükről. Ugyanitt tájékozódhat az, aki támogatni szeretné a palicsi testvérpárt célja megvalósításában. be őket. Hosszú napokig éltek baná­non, kivin, vadalmán, citromon - ép­pen azon a vadon termő gyümölcsön, amelyet útjukon találtak. Megtudták, hogyan lehet két liter vízzel négy pár zoknit kimosni, ho­gyan tisztíthatjuk meg a lábunkat a hideg tengerben, s hogy milyen lesz az ember anyagcseréje, ha két hétig kizárólag naranccsal táplálkozik. Még­is: „a fizikai terhelés babapiskóta ah­hoz képest, amit a koldulással járó lel­ki terror okoz" - fogalmazza meg leg­nagyobb gondjukat Ferenc. Alig né­Az Országgyűlési Könyvtár állományából törölve hány szponzorra és az otthoniak tá­mogatására számíthatnak, valamint a helyiek kedvességére. Angolul, néme­tül megértetik magukat - ám franciá­ul, spanyolul nem beszélnek, ezért itt­hon mindig valaki fordít nekik egy le­velet, amelyben leírják útjuk célját. Ezt adják oda az érdeklődőknek. Akikből azért akad bőven, hiszen a palicsi testvérpár tavaly december 14-én már elérte a Földközi-tengert. 3200 kilométer után ekkor dobták ki elhasználódott cipőiket, vagyis pati­káikat - mond szinonimát István a vajdaságiak kedvéért. Sátrakat is ek­kor cseréltek. A karácsony még Franciaországban érte őket, a szilvesztert pedig egy nyu­godt, szélvédett tengerparton töltötték Spanyolországban. Bort ittak, Ki nevet a végén?-t játszottak - tiz óra körül pe­dig lefeküdtek. Ekkora már beszerez­tek egy hordozható gázpalackot, mellyel „esténként olcsón tudunk me­leg kaját enni, a kedvencem: fél liter lencse, fél liter ratatouilles konzerv (főtt zöldségek paradicsomban), felvá­gott és ementáli sajt" - meséli István. Kellett is nekik energia, hiszen má­jus elején áthajóztak Afrikába - per­sze előtte megmászták Gibraltár szik­láit a vadon élő majmok között. A fe­kete kontinensen aztán tenyérnyi skorpiók, utcai hasisárusok és koldu­ló gyerekek közé csöppentek, a helyi nyelven a „nyinyik, sziszik, tiktikek és zumzumok" - vagyis pókok, kígyók, skorpiók és rovarok - birodalmának nevezett Marokkóba. - Tiszta, fehér pólóinkban, nyakvé­dős sivatagi fejfedőinkben, hatalmas hátizsákjainkkal a helyiek nem sze­gény vándoroknak, hanem gazdag európai turistáknak hisznek minket ­mondja Ferenc, aki egyre csüggedtebb. Hiába vár még rájuk Dakar, Miami, Li­ma, Sydney vagy éppen Bombay, kitar­tásuk fogytán. - Eddig is voltak az utunk során kritikus pontok, jelenleg viszont már gyógyszerünk sincs, a kö­telező védőoltásokat sem kaptuk meg, ezek nagyon drágák. Az elmúlt napok­ban a kilátástalanság, az egészségünk, az alacsony életszínvonal többször arra ösztönzött: hagyjuk ezt az egész túrát a francba - vallja be Ferenc. Ám egyelőre - bízva magukban és az itthoni támo­gatásban - tovább róják a kilométere­ket a tűzforró Szaharában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom