Délmagyarország, 2008. július (98. évfolyam, 152-178. szám)

2008-07-07 / 157. szám

HÍREK, ESEMÉNYEK, EREDMÉNYEK MINDEN HÉTFŐN SZERKESZTI: SÜLI RÓBERT 2008. JÚLIUS 7. © a del sportja CSONGRÁD MEGYEI VERSENYZŐK A XXIX. NYÁRI OLIMPIÁN Mind az öten érmesek lehetnek Egy hónappal a XXIX. nyári olimpia kezdete előtt egyre valószínűbb, hogy Csongrád megyét öt sportoló képviselheti a pekingi játékokon. Babonából csak nagyon halkan je­gyezzük meg, hogy az ázsiai állam­óriásba készülő'versenyzőink kivétel nélkül éremeséllyel vehetik fel a küzdelmet a legnagyobb vetélytár­sakkal szemben. MÉHES GÁBOR Janics Natasa A Pekingben rajthoz álló Csongrád me­gyei sportolók közül a 26 éves Janics Natasa a legrutinosabb olimpikon. A Démász-Szeged VE csillaga har­madszor érezheti saját bőrén a játé­kok semmihez sem fogható hangula­tát, és tehetségét, akaratát szem előtt tartva biztosra vehetjük, hogy a har­madik nem egyben az utolsó olimpiai szereplése lesz. Janics Natasa épphogy átlépte a nagykorúság határát, amikor Sydney­ben még jugoszláv kajakosként - töb­bek között Kőbán Ritát is megelőzve ­egy hajszál választotta el a dobogótól, és mivel 2001 elején plávi színekben elindult egy világkupa-viadalon, ab­ban az esztendőben nagy versenyen már szóhoz juthatott. A következő két év Fábiánná Rozs­nyói Katalin csoportjában kemény munkával, ám a mai viszonyok isme­retében szinte elképzelhetetlen csend­ben telt. Hősünk - talán nem harag­szik meg - edzőpartner volt a világ­bajnokok egész sorát felvonultató csa­patban, s hogy nem is akármilyen, azt a 2002-ben a kétszáz, 2003-ban az ezerméteres négyes tagjaként meg­nyert vb-arannyal bizonyította. Elérkezett 2004, és a Kovács, Szabó, Viski, Bóta kvartett árnyékában Janics számára egyetlen út vezetett Athén fe­lé: ha egyesben legyőzi Kovács Kata­lint. A história két olimpiai arany­éremmel zárult folytatása ismert, a történelem pedig idén mintha ismétel­te volna önmagát. A szakítás Fábiánnéval azt eredmé­nyezte, hogy Janicsnak 2008-ban ismét egy „meccslabdája" maradt Pekingre, ha bebizonyítja, hogy egyesben ő a leg­jobb. Csakhogy Natasa az athéni dia­dalmenet óta aüg versenyzett szólóban, csoda-e, ha az Eb-válogatón a győzelem elmaradt, és még belegondolnris rossz, mi történik akkor, ha Kovács Kati nem áll ki mindent elsöprő következetesség­gel a párosuk mellett. Kati kiállt, és a szegedi világkupától számítva az eredmények is kedvezően alakultak. Janics Natasa a pekingi forgatagban párosban megvédheti címét, a négyes­sel pedig teljessé teheti olimpiai aranygyűjteményét. A női kajakválogatott tagjai az el­múlt hét második felétől Szolnokon készülnek a nagy feladatra, és a helyi sportközpont munkatársai beosztása alapján Janics Natasa abban a faház­ban lakik, amely hosszú éveken át Fá­biánná Rozsnyói Katalin főhadiszállá­sa volt. Kicsi a világ... Vajda Attila Athénban még eufórikus boldogságot jelentett az ezer méteren megszerzett bronzérme, manapság viszont a köz­vélemény a magyar olimpiai csapat egyik legfőbb aranyváromá­nyosaként tartja számon. Az optimiz­mus teljes mértékig meg­alapozott: a kenus Vajda Attila az előző két évben nyújtott pro­dukciójával rászolgált a bizalomra, ugyanakkor a bivalyerős mezőny isme­retében vak­merőség len­ne előre odaítélni neki a legfényesebb medáliá(ka)t. Ki ne emlékezne rá, a 2006-os szegedi világbajnokság előtt egy esős nyári dél­után a Démász-Szeged büszkesége a há­zuk bejáratánál megcsúszva a kapu­üvegben landolt, és nemcsak vb-szerep­lése, de a lábfeje is komoly veszélybe került. Hála az égieknek, a tragédia el­maradt, és Attila elszántságára, világ­szemléletére jellemző: nemhogy elin­dult a világbajnokságon, de minden idők egyik legfrenetikusabb hajrájával a dobogóra is felküzdötte magát. Ekkor ta­lán kevesen sejtették, hogy a következő idény a feledés homályába taszítja a „750-ig settenkedek, majd robbantok" taktikát. Attila a pontevedrai Eb és a du­isburgi világbajnokság ezerméteres szá­mát a kenuzás klasszikusait idéző mód­szerrel nyerte, a rajtból kilőve, végig el­képesztő iramot diktálva leiskolázta a vetélytársakat. A törvényszerű hullámvölgy a leg­nagyobb sportolókat sem kerülheti el, Vajda számára a májusi milánói Euró­pa-bajnokságon kiizzadt nyolcadik hely érthetően hatalmas pofonnal ért fel, ám a kétkedőknek adott válaszra csak három hetet kellett várni. A sze­gedi világkupán már az ezer méteren aratott győzelem is visszaadta a ború­látók hitét, a szenzációs, ötszázas si­ker pedig még meg is duplázta azt. Új­fent beigazolódott: Vajda Attila mentá­lisan olyasmire képes, amire a világon csak nagyon kevesen. Amennyiben ezt az olimpián is bizonyítja, augusz­tus végére a sportág halhatatlanjainak nyomdokaiba léphet. Sík Márton Talán kevesen emlékeznek, de ettől még igaz: Sik Mártont négy évvel ez­előtt négy tizedmásodperc választotta el az athéni ötkarikás részvétel lehető­ségétől. 2004-ben a második olimpiai válogatón a Sík Márton, Csamangó At­tila, Gyökös Lajos, Boros Gergely össze­tételű kajak négyes ekkora különbség­gel maradt le a címvédő, később ismét olimpiai bajnoki címet szerző Kamme­rer, Storcz, Vereckei, Horváth kvartettel szemben. Ami késik, nem múlik. Az olimpia evezős- és kajak-kenu versenyeinek otthont adó Shuttyi park­ban rajthoz álló hajó alapjai tehát már 2004-ben körvonalazódtak, és ez még akkor is valós állítás, ha a fent említett négy fiatalemberből „csak" a vezéreve­zős maradt meg pekingi hírmondónak. A fiúk a minél jobb szereplés remé­nyében az elmúlt hónapokban folya­matosan kísérletezgettek, és a „próba­idő" alatt - valamikor májusban - bi­zony olyan variáció is akadt, amikor Sík nem került be a négyesbe. A 24 éves szegedi kajakos egy pillanatig sem esett kétségbe, és az elvégzett munkába vetett hite eredménnyel is párosult. A sors, no meg a kvótaelosz­tás szabályainak kegyetlensége foly­tán az olimpiai indulást kiharcoló né­gyesből valakit ki kellett hagyni, és a pót pótválogatón végül Boros Gergely lett a síró negyedik. A pekingi négyes tehát így fest: Sík, Vereckei, Bozsik, Beé. Marci korábban nyert utánpótlás Eb-t, szerzett érmeket felnőtt világ- és Európa-bajnokságokon, ám minden kétséget kizáróan - immáron ifjú édes­apaként - a kínai fellépés lesz pályafu­tása eddigi legfontosabb előadása. Szülessen bármilyen eredmény au­gusztus 22-e délutánján, korábbi mes­tere, Séra Miklós biztosan büszke lesz rá odafent. Szremkó Krisztina A Hungerit MetalCom Szentes vízilab­dázója egy évvel ezelőtt talán maga sem fogadott vol­na arra, hogy ez idő tájt pályafutá­sa második olim­piájára készülhet, a „Szuszi" bece­névre hallgató pólós ugyanis két és fél év önkéntes száműzetés után tért vissza a nem­zeti csapatba. Az 1972. január 6-án született center a 2005. márciusi madridi vb-selejtező után sorozatos, már-már elvisel­hetetlen vállfáj­dalmai miatt megegyezett Faragó Ta­mással, hogy a kapitány a továbbiak­ban eltekint válogatottbeli szereplésé­től. A szentesi klasszis ezáltal kima­radt a montreali vb-győztes együttes­ből, a világbajnoki arany azonban így sem hiányzik a vitrinjéből. Szuszi 1994-ben tagja volt a Rómá­ban diadalmaskodó magyar csapat­nak, és a későbbiek során a 2001-es Európa-bajnoki cím, valamint a 2002-es világkupa-elsőség még to­vább díszítette egyébként is irigylésre méltó dicsőséglistáját. A kollekcióból egy olimpiai érem még hiányzik, a 2004-ben elért hato­dik hely nem csupán a közvélemény, de a lányok számára is óriási csaló­dást jelentett. Az athéni kudarc jelen­tős szerepet játszott abban, hogy a hétről hétre remek formát mutató Szremkó tavaly ősszel habozás nélkül igent mondott Godova Gábor szövet­ségi kapitány hívó szavára. A váloga­tott ezekben a napokban a malagai Európa-bajnoksággal hangol a pekingi játékokra, márpedig vízilabdában az olimpia előtti sikeres főpróba - mond­juk ki, az aranyérem megszerzése - a mindenható játékvezetői kar szemé­ben kivívott tekintély miatt is rendkí­vül fontos. Bárcsak már ott tartanánk. Varga Tamás Olimpiai bajnok, világbajnok, Eb-ezüstérmes, kétszeres KEK-győz tes, a hazai címek felsorolásától ter­jedelmi korlátok miatt eltekintünk. A Szeged Beton 33 éves pólósa, Var­ga Tamás karrierje harmadik szaka­szát éli a magyar nemzeti csapat­ban, és aki ismeri Kemény Dénes szövetségi kapitány roppant szigorú válogatási elveit, tudja, micsoda hőstett egy olimpiai ciklus utolsó évében bekerülni a keretbe. Ami az előzményeket illeti: „Csu­vi" játszott az 1995-ös Eb-n döntőbe jutott válogatottban, ám a folytatást nem várt buktatók nehezítették. Csi­golya- és porckoronggyulladás mi­att másfél évet ki kellett hagynia, ezáltal behozhatatlan hátrányba ke­rült a riválisokkal szemben a syd­ney-i olimpiai küldetés tekinteté­ben. Ha Ausztráliában nem is, a sú­lyos sérülésből felépülve a 2003-as barcelonai vb-n, és az athéni játéko­kon a dobogó tetején állva hallgat­hatta a Himnusz taktusait. Ezután újabb szünet következett. Kemény Dénes finoman szólva sem örült a szolnoki születésű játékos 2005-ben elhangzott, néhány hónapos pihe­nőt pedzegető óhajának, és mivel a kapitány - Varga szavaival élve ­rossz néven vette a kérést, közel há­rom éven át egyszer sem hívta a csapatba. Az itáliai profiéletet lezárva Csuvi tavaly nyáron hazatért Magyarország­ra, és a szegedi színekben nyújtott ki­fogástalan teljesítményét a szakvezető újabb behívóval, majd malagai Eb-részvétellel honorálta. A három­éves pauza persze pozitív oldalról is megközelíthető: a válogatott jelenlegi keretéből Varga Tamás az egyetlen, aki a világraszóló sikerszéria után ki­maradt az athéni olimpiát követő ezüstkorszakból. Visszatérte akár jó előjelnek is tekinthető. A 2002-es Honvéd-Vasas bajnoki döntő rossz emlékű bokszcsatájában aktívan közreműködő „Mr. Őserő" az elmúlt években lehiggadt, és szabad idejében szívesen tanulmányozza a kínai filozófia tanait. Minden adott tehát ahhoz, hogy amennyiben a Pekingbe utazó keret­be is bekerül, ne csak a játéka miatt legyen népszerű a helyi publikum körében. Lékó Péter-parádé Dortmundban A szegedi sakkozó, Lékó Péter győ­zelmével fejeződött be a dortmundi nemzetközi torna. A magyar nagy­mester harmadik sikerét érte el a német városban. MUNKATÁRSUNKTÓL A szegedi Lékó Péter győzelmével fe­jeződött be a dortmundi nemzetközi sakktorna. A Tisza-parti nagymester parádés hétvégét produkált, 1,5 .pon­tot gyűjtött - egyszer nyert, egyszer remizett -, és ennek köszönhetően az élen végzett. Tegnap a verseny után telefonon beszéltünk a nemzetközi nagymesterrel, aki nagyon boldog volt. - Nagyon rám fért már a győze­lem, régen tudtam tornát nyerni. Ez a harmadik sikerem Dortmundban, ahol mindig is szerettem játszani. A lelkem most rendbe jött, hiszen ren­geteget dolgoztam, és végre nem hiába. Végig jól ment a játék, a tor­na közepén éreztem először, hogy van esélyem a végső győzelem meg­szerzésére. A szombati diadal után pedig már nem akartam kockáztat­ni, elég volt egy remi is a végső győzelem megszerzéséhez. Eredmények, 6. forduló: Jan Gus­tafsson (német)-Lékó Péter 0:1, Vla­gyimir Kramnyik (orosz)-Jan Nye­pomnyjacsij (orosz) döntetlen, Arka­dij Naiditsch (német)-Loek van Wely (holland) 1:0, Sakrijar Mamedzsarov (azeri)-Vaszilij Ivancsuk (ukrán) döntetlen. 7. forduló: Lékó Péter-Arkadij Nai­ditsch (német) döntetlen, Jan Nye­pomnyjacsij (orosz)-Jan Gustafsson (német) döntetlen, Vaszilij Ivancsuk (ukrán)-Vlagyimir Kramnyik (orosz) döntetlen, Loek van Wely (hol­land)-Sakrijar Mamedzsarov (azeri) 0:1. A torna végeredménye: 1. Lékó Péter 4,5 pont, Nyepomnyjacsij, Gustafsson, Mamedzsarov 4-4, Nai­ditsch, Ivancsuk, Kramnyik 3,5-3,5, van Wely 1. LÉKÓ HARMADIK SIKERÉT KÖNYVELHETTE EL DORTMUNDBAN Fotó: Miskolczi Róbert

Next

/
Oldalképek
Tartalom