Délmagyarország, 2008. június (98. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-21 / 144. szám

Szombat, 2008. június 21. Szieszta 111 A LENGYEL TÖBB, MINT AZ INDIAI Több mint egymillió kelet-európai érkezett 2006 óta Nagy-Britanniá­ba, a legtöbben Lengyelországból. Ma a világon vélhetően ez az egyik legnagyobb volumenű migráció. Ugyanakkor a kelet-európai be­vándorlók közül már több mint félmillióan visszatértek szülőhazá­jukba. JAMES SLACK (DAILY MAIL) Az Európai Unió bővítése óta évente közel 13 ezer lengyel érkezett Nagy-Britanniába - a brit szaktárca becslése szerint. A lengyelek alkotják a legnagyobb külföldi csoportot a szi­getországban, többen vannak, mint az indiai származásúak - áll az Institute for Public Policy Research (IPPR) jelen­tésében. A MigrationWatch nevű szervezet elnöke, Sir Andrew Green szerint a be­vándorlás iránya megfordult, sokan térnek vissza hazájukba Nagy-Britan­niából. Szerinte néhány éven belül visszaáll a korábbi állapot: egyre ke­vesebben próbálnak majd a szigetor­szágban szerencsét. A bevándorlók egyharmada szár­mazik EU-országokból, a másik két­harmad nem uniós állampolgár. A jövőben vélhetően kevesebb be­vándorló érkezik Nagy-Britanniába, mint korábban, ök azonban hosszabb ideig maradnak majd - mondta Danny Sriskandarajah, az IPPR migrá­ciós kutatásának vezetője. Várhatóan a kelet-európai bevándorlás a követ­kező egy-két évben lelassul. Kiderült: 2004 utolsó negyedében 665 ezer bevándorló élt Nagy-Britan­niában - többségük az EU állampolgá­ra -, míg 2007-ben már csak 548 ezer. Fordította: Nyemcsok Éva I 8+2. A migrációs kutatók először azt a nyolc országot vizsgálták, amely 2004 májusában lépett be az Európai Unióba. Ezután - Len­gyelországon, Csehországon, Észt­országon, Magyarországon, Lettor­szágon, Litvánián, Szlovákián és Szlovénián kívül - a felmérést ki­terjesztették a 2007-ben csatlako­zott Románia és Bulgária állam­polgáraira is. Fábry Sándor Vásárhelyen is show-derezett A HUMOR ÉS A RENDSZERVÁLTÁS Az ország elsőszámú show-manje a héten Vásárhelyen vizitált. Fábry Sándor poénjaira itt is vevő volt a közönség. A látogatás, a fellépés ap­ropóján beszélgettünk a népszerű médiaszemélyiséggel. IMRE PÉTER A kormányt rendszeresen és élesen bí­rálja szereplései alkalmával Fábry Sándor, akit elsősorban az RTL Klu­bon futó show-műsorából ismer az or­szág. Legutóbb arról szóltak a vele kapcsolatos hírek, hogy csatornája másik sztárjával, a kvízmester Vágó Istvánnal csörtézett. - Szomorú vagyok, de legalább az a hozadéka volt az ügynek, hogy le­ültünk beszélgetni. Egy háromórás diskurzus szerkesztett változata is­mert, és én mindig azt mondtam, legalább egy pont legyen, Pista, ami­ben azt mondjuk: igen, egyetértünk. Furcsa azt hallani egy tehetséges em­bertől, hogy minden rendben van, il­letve minden rosszért a Fidesz felel, amely állandóan „keresztbe fek­szik". Érdekes és meglepő volt bete­kinteni ebbe a világba, de aki eddig figyelt, tudja, Vágó kikkel van egy platformon; ezért számomra kicsit pikáns volt, mikor kijelentette: sem­mi közöm az SZDSZ-hez - mondja Fábry. Még a politikánál, pontosabban a történelemnél maradva. A vásárhelyi előadás június 16-ára, Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének 50 éves év­fordulójára esett. Belecsempészte a műsorba. Akkor a legkisebb nesze­zést, halk kacajt sem lehetett hallani ­az emlékezés csendje telepedett a színházteremre. Ennek ellenére az 1956-os forradalommal és szabadság­harccal kapcsolatban is elsősorban a humorra asszociál Fábry. A Kaba­ré-szeparé első előadása a „Nevető 56" volt. - ötvenhatról rengeteg vicces sztorit hallottam, és úgy gondolom, ezek a történetek sokszor alkalmasabbak ar­ra, hogy a fiatalság '56 iránti érdeklő­dését felkeltsük. Mert a humor az em­bernek olyan tulajdonsága, ami a leg­képtelenebb helyzetekben is megjele­nik - jelenti ki Fábry Sándor. - A dik­tatúra még kedvez is, mert a városi folklór egyetlen eszközeként ez ma­rad, hogy véleményüket kifejtsék az W Fábry Sándor poénjaira a vásárhelyi közönség is vevő volt s NÉVJEGY. Az első számú show-man 1953. november 20-án született Budapes­ten id. Fábry Sándor és Kovácsy Éva második gyermekeként. Egyetemi tanul­mányai mellett elvégezte (1976-78-ban) a Mafilm filmíró iskoláját, és 1978-tól 1992-ig a Mafilm dramaturgja vott. Ő írta a Vámmentes házasság, a Könnyű testi sértés, az Ördög vigye, a Megint tanú, a Magyar pizza forgatókönyvét, a Sose halunk meg!-ben dramaturgként közreműködött, több filmben szere­pelt. A Hócipőben publikálta (1989-től 2002-ig) Dizájn Center című rovatát, erről a témáról két könyvet is megjelentetett, 2005-ben és 2007-ben. Az Esti Showder Fábry Sándorral 1998 szeptemberében az MTVl-en indult, majd az első évad után átkerült az RTL Klubhoz. A Karinthy-gyűrűs, érdemes művész alkotó az Elfújta a tigris (Wahorn Andrással, 1994) című könyvet tekinti fő mű­vének. emberek. Ha most egy kicsit hasonló a helyzet, az nem az én vétkem. Nem lesznek előrehozott választá­sok, két év „dagonyázás" várható 2010-ig - véli a humorista. Az SZDSZ-ről - mely most már elvileg el­lenzéki, de szerinte sohasem válik igazán azzá - kifejtette: nem létező párt, „csalók és köztörvényes bűnö­zők gyülekezete". Két nevet említve kértünk véle­ményt, Orbán Viktorról és Gyur­csány Ferencről. Előbbiről kijelentet­te - Kéri László politológus tizenkét évvel ezelőtti szavait idézve -: a há­ború utáni történelem legtehetsége­sebb politikusa. - A népszavazás végeredménye, ami ha úgy tetszik, demagóg kérdése­ket fogalmazott meg, megütötte őket ­szúrta oda a kormányoldalnak. - Meg­rogytak, félig padlóra kerültek. De ott még sok mindent lehet csinálni: el le­het érni a pisztolyt, lehet kúszni, mászni, lőni, köpni, csípni, rúgni, ha­rapni. Most ez az időszak következik. Ellenben a jelenlegi miniszterelnök­ről nem mondott semmit. FOTÓ: FRANK YVETTE Jöjjön inkább a Showder! Ennek „Fábry kontra XY" részei általában kedélyes beszélgetések, és az altesti, szexuális poénok miatt is sokszor, so­kan megtalálják. - Ez nem feszültséget generáló, te­temre hívó műsor, tíz éve azért csinál­juk - átlagban kétmillió nézőnek hogy jól szórakozzanak az emberek, esetleg másik oldalukról ismerjenek meg hírességeket, lássák, milyen he­lyesek, kedvesek. A testiséggel, a sze­xualitással kapcsolatos poénok pedig mindig „csomagban" jelennek meg, nem öncélúak. A Bovarynét és az An­na Kareninát - nem hasonlítva magam ezekhez a müvekhez - is lehetne szex­vagy erotikus könyvként kezelni, ol­vasni. Tudom; vannak ilyen hangok, de nem szeretem az álszenteskedést, a prüdériát valljuk meg, az életünk fontos, meghatározó része a szex. An­nak azonban örülök, ha másutt nem is, de a kabaréban megtörtént a rend­szerváltás. Itt van a Showderklubban húsz gyerek, majdnem mind vidéki, diplomás, saját, markáns világképpel, és egyik tehetségesebb, mint a másik. Nagy Feményekre jogosítanak! OARVASILASZL0 Kiről ír Szív Ernő? Aznap olyan volt a város, mintha hosszú rosszaság után megja­vult volna, mintha eldöntötte volna, hogy csak jó lesz, kedves és barátságos. Szív Ernő kiballagott a közeli parkba, padot válasz­tott, és firkálni kezdett. Kis, kockás füzetbe irogatott, a rácsok ve­zetik a sorokat, melyek egyenesen futkosnak, nem hullámozhat­nak. Egyszerűen jó volt. Nagyon jó. Az ember felnéz, majd le­hunyja a szemét, és úgy érzi, minden eszébe juthat. Nincs aka­dály, a távolságból remegő vízcsepp lesz, az ujjhegyre hull. Szív mosolygott, és igen, igen, ahogy lenni szokott, megzavarták, ér­des, tolakodó hang riasztotta. - Látom, ír - mondta az illető, középmagas férfiember, erős, vaskos törzs, fürge mozdulatok, széles arc, és méregető pillantás jellemezte. Szív maga sem értette, de egy kicsit megrémült tőle. Ezért persze dühös lett. Gyűlölt másoktól félni, másoktól kiszol­gáltatva lenni. - Igen, jól látja, írok - mondta hát. - Azért ír, mert író? - jegyezte meg a férfi, kis mosoly kanya­rodott a szája sarkába. - Pontosan, uram. Maga jól látja a dolgokat - mondta erre Szív, ő nem mosolygott. - Miféle dolgokat ír, ha megkérdezhetem? - Az életet, a várost, a mai napot, a... A férfi közbevágott. - Azt mondja meg, miről ír! - tekintete követelőző volt, arca szélesebb lett, a teste még vaskosabb. Ügy lehet, fenyegetőbb volt, mint néhány pillanattal ezelőtt. Szív mereven bólintott, majd ennyit mondott: - Magáról írok, barátom! - Arra gondolt, hogy a tag biztosan elcsodálkozik. Vagy megijed. Vagy tiltakozni kezd. De nem. Ez az alak láthatóan törte a fejét valamin. Majd beszélni kezdett. - Rendben, uram. Engedélyt ugyan nem adtam rá, de tudom, hogy az írók, a firkászok ilyenek... Azt hiszik... csak mert toll van az ujjuk között, hogy mindenhez joguk van. Rendben! - ismételte, és felragyogott a szeme. - Írja, hogy dühös vagyok, hogy ölni sze­retnék, hogy iszonyatos erők tombolnak bennem, és minden okom megvan arra, hogy így érezzek. Írja le nyugodtan, hogy harcban állok a világgal! Én egyedül, és a világ velem szemben. Huh, micsoda harc, micsoda küzdelem! Nem fogom olcsón adni a bőröm! - ezt már harsogta, majd váratlanul elsietett. Szív elké­pedve rázta a fejét. Látomása támadt?! HaUucinált?! Szórakoznak vele?! A parkban a nyár lehelgette a hársak, platánok leveleit, egy virágzó fa zenélt a lombok közt bóklászó méhek és darazsak so­kaságától, labda pattogott, egy kismama dúdolt. Csak egy őrült volt! Valami megszállott talált rá, de szerencsére már el is hordta az irháját. Távol van, olyan távol, hogy már nincs is. Nyugalom, Szív Ernő, ez a tag nem is volt soha. Képzelődtél! Jól van, adjuk át a lelkünket a jónak, a kellemes hangulatoknak, hallgassuk a ze­nélő fát, engedjük arcunkra a fényt, nyugalom, nyugalom. Talán el is szundított néhány pillanatra. - Megírta? - kérdezte a tag, és Szív csak sokára nyitotta ki a szemét. - Még nem egészen - mondta. A férfi most zavartnak látszott. - Csak azért mondom - köhécselte mert már nem egészen úgy áll a helyzet. - Nem?! - kérdezte Szív, s maga számára is váratlanul, de va­lami kis óvatos kíváncsiság kezdett motozni benne. - Változtak a viszonyok - bólintott a férfi. - Szóval minden­képpen azt írja meg, hogy az a dolog, tudja, mi, rendeződött. Nincs már harc. Béke van - a férfi szélesen mosolygott. - Hát igazán szép - sóhajtott Szív. - írja meg, hogy az általános szeretet szétáradt bennem, elég volt néhány pillanat, hogy kitisztuljon a lelkem, és meglássam azt a sok-sok jót és csodát, ami éppen itt, körülöttünk is van ép­pen! Nézze az öreg nénit, holnap már nem is él, de most még mi­lyen boldogan eteti a galambokat! Érti, uram, ért engem?! - Azt hiszem, értem magát - hunyorgott Szív. - Tökéletes! - kiáltotta a férfi. - Akkor ezt írja meg, ezt írja meg! - és újra elviharzott. Szív pedig félni kezdett. Ez nem hagyja abba. Ez vissza fog jönni, nem hagyja annyiban, teljesen nyilvánvaló. Összeszorított a száját, és megpróbált dolgozni. Illetve nem is dolgozni, csak jegyzetelgetni. Leírt egy mondatot. Nem volt jó. Leírt egy újat, az talán jó volt. Változtatott a szórenden, jelzőt cserélt, mintha egy kicsi, növekvő testre új inget húzott volna, aztán e mondathoz új mondatot írt, ez is helyes lett, hopp, két mondat, fogják egymás kezét, beszélgetnek, tesznek-vesznek, egy férfimondat, és egy nö­mondat, igen, legyen így. - Komolyan vette, ugye? - kérdezte a tag. Már újra előtte állt, eltakarta a napot, eltakarta a világot, eltakarta a két mondatot. - Miről beszél? - kérdezte Szív, és érezte, hogy ellenséges a hangja. - Arról, amit az előbb mondtam magának! A szeretetről - a férfi gúnyosan mosolygott. - Maga olyan típus, látom, aki min­dent komolyan vesz. Úgy tesz, mintha viccelődne, de közben vé­resen komolyan veszi. Engem is komolyan vett. Hogy így meg úgy, hú, láttam, milyen komolyan vette! Hát azt írja meg, hogy sztornó. Harc, háború? Ugyan, kérem! Hogy most jó, kellemes, hangulatos?! - a férfi legyintett. - Marhaság! Azt írja meg, hogy az egész idézőjelben van! Hogy azt gondolom, hogy semmi sem az, aminek mutatja magát, és nem hihetünk sem rosszban, sem... Szív erre közbevágott. - Bocsánat, hazudtam, uram. - Hogyhogy... nem értem - a férfi őszintén meglepődött. - Nem magáról írtam - mondta halkan Szív. - Nem... nem rólam írt?! - a férfi egészen döbbentnek lát­szott. - Akkor kiről írt? Szív hallgatott, várt kicsit. - Magamról - mondta aztán. A férfi úgy nézett rá, mint egy gyilkosra. - De hát mit tudott maga magáról írni?! Azt hiszi, maga érde­kes?! Hogy a maga gondolatai, a maga érzései bárkit is foglalkoz­tatnak?! Szív hallgatott. - Maga becsapott engem - sóhajtotta megrendülten a férfi, beharapta a szája szélét, és ment. Igen, újra elment. Eltűnt, nem is volt, de Szívben ott maradt a félelem, hogy bármikor visszajö­het. Győzött, de mintha öt is legyőzték volna. Végül is megoldotta a dolgot. A füzetére bámult, a két mondatra, melyek fogták egy­más kezét, egy férfimondat és egy nőmondat, kicsik voltak, rosz­szul öltözöttek, jelentéktelenek voltak, és féltek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom