Délmagyarország, 2008. június (98. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-07 / 132. szám

Szombat, 2008. június 7. Szieszta 111 Hencegése okozta halálát Amerika magyar szabadulóművészének HOUDINI, A BILINCSKIRÁLY SZÍV ERNŐ Kerthelyiség Ideje szólni a témáról, már csak azért is, mert városunk mindig szerette a kiülőket, a teraszokat, és ha újabban valahol kávéház vagy restaurant nyílik, nyomban székeket és asztalokat dobálnak az utcára, olykor még lehetetlenül forgalmas helyekre is, ám ezeknek a lehetőségeknek többnyire nincs közük a kerthelyiségek filozófiájához. Többnyire imitációk, illúziók, a liget áldott kerthelyiségére pedig már csak könnyes szemmel emlékezünk. A kerthelyiség a vendéglátás pluszadománya! Hiszen beülni egy kávéházba, valamely abroszos kis vendéglőbe elvonulást kivonulást - jelent, elhatárolod magad a világtól, utcától, forgalomtól, politikai tüntetésektől, illetve időjárási tényezőktől. A kerthelyiség azonban a vendéglátói alkalom és az élet - utca - által kijelölt határmezsgyén helyezkedik el, jogilag talán bent, gyakorlatilag biztosan kint van, az élet maga magában lassítja le saját rohanását és nyüzsgését. Igen, ha az élet az erdő, akkor a kerthelyiség a tisztás! Milyen egy igazi, békebeli kerthelyiség?! A legegyszerűbb kritériumok és igények felől induljunk! Nincsenek füstös, homályos falak és boxok, bujkáló minisztereknek és maffiafőnököknek kijáró spanyolfalak, sötét sarkok, nincsenek falra lógatott képek, amelyek kínai vízeséseket és naiv festők alkotta szarvasokat és bánatos anyaképeket ábrázolnak, nem látunk furcsa, félhalott kishalakkal telizsúfolt akváriumokat, amelyek díszként funkcionálnának, nincs fent a nemzetközi labdarúgás megannyi kakasa, gúnárja és vaddisznója sem a falon, és nem birkóz bennünket az asztal alá, s nem fojtogat már a tizedik percben a fokhagymás flekken többmázsás illata sem. A kerthelyiség lényegéhez hozzátartozik a jótékony árnyék, a meg-meglóduló, langyos szél, mely szalvétánkat rendre a szomszéd asztalnál ülő középkorú, szép, és erősen szomorú nő dekoltázsába gyűri. Törvény, hogy harmadjára, bármilyen mélyre is ereszkedjen a csuklónk, a szalvétát nem találjuk meg. Az igazi kerthelyiség határait sövény, vadszőlő, adott esetben igazi szőlő jelzi. Páfrányos, pálmás megoldásokon gúnyosan mosolyogjunk. Igényesebb kerthelyiségek vadrózsával, futórózsával, illetve kelyhes folyondárokkal hivalkodnak, melyek kék és fehér tölcséreiben darazsak zümmögnek könnyű Schubert-, és valamivel nehezebb Schumann-dalokat, s amely kamikázerovarok aztán könnyed, de határozott ív után szállnak bele habfrizurás korsónkba, szikvízzel pezsdített rizlingünkbe, vagy, ez is érdekes eset, egyenesen a szánkba. Kerthelyiségben tartózkodni, bizony, ez nem kevés népies megnyilvánulást jelent, melyen még véletlenül sem szűrt, subát és haragos kivagyisággal eltoppantgatott csárdást értünk, a népiesség a ligeti jelleg harsány demokratizmusát idézi, hogy tehát jöhet boldog, boldogtalan, előkelő és két kézzel munkálkodó polgártárs éppúgy, mint filozófiai professzor, és persze jöjjön is. Az igazi kerthelyiségnek íves, folyondárral befuttatott bejárata van! A kerthelyiség a kisember porondja, szórakozási agórája, illetve ott az előkelő is veszít valamelyest kiválasztottsága vagy társadalmi fölénye természetéből. Nem olyan nagy méltóság már, ha leül közénk: Valamelyest egyszerűsödnek az ételek és az italok is, ám e folyamat korántsem jelenti a minőség gyalázatát! Alapitallá válik a csapolt sör, nem kevésbé a fröccs. Derűs fényű, igényes fehérek, testés vörösek ritkán kerülnek ki az asztalokra, és aki látott már pezsgőbontást kerthelyiségben, nyomban védje le az eseményt, illetve törődjön bele, hogy különleges társadalmi esemény tanúja volt. Szólni kell arról is, hogy kerthelyiségben illetlenség töményt inni. A tömény elfogyasztása egyébként is valamiként falakhoz, a zártság állapotához köthető. Ez azért így nem egészen pontos! A tömény a kerthelyiség esti, éjszakai itala lesz, napközben illetlenség kis pohárkák akarnok nyüzsgésével megzavarni a kancsók, korsók, tálak méltóságteljes asztali táncmulatságát. S ha valakit arra emlékeztetnének, hogy jó, jó, de mi van a német kerthelyiségben elfogyasztott nappali, kora délutáni vadászlikőrökkel, akkor tessék vállat vonni, kivételek minden tétel esetében akadnak. Vagyis legyenek. A likőr egyébként pedig nem úgy klasszikus tömény, ahogy a vodka, a pálinka, a rum, vagy a skót whisky! " Kerthelyiségben a húsokat könnyedén sütik át a forró rácsok és hunyorgó parazsak fölött, és előzetesen nem kellett különleges pácokkal vagy mártásokkal bajlódni. A saláták is egyszerűsödnek, az adagok nagyobbak, és ha hátul egy négytagú, klasszikus felállású amatörzenekar régi rock and roll slágereket játszik, akkor közel kerülhetünk a tökéletesség állapotához. Kerthelyiségben nem lehet - tilos!!! - tésztát, tortát, kompótot, kiflit, lekvárt enni, és inkább mustár, mint kaviár. Kerthelyiségben nem lehet udvarolni. Pontosabban lehet, csak nem kell, mert minek. Körülöttünk virágoznak a hársfák, a park nyárfái behavazzák a huszonöt teli korsóval imbolygó pincérlány haját, vagy bimbóznak a rózsafejek, minek ide a szex, a flört, az udvarlási kényszeresség?! Minek szerelmi törlekedéssel megzavarni az olyan nyugalmat és békét, melyet csak a kerthelyiségben tapasztalhatunk?! A társasági beszéd is könnyebb, tágasabb és lassabb folyású lesz. A szavak úgy lebegnek arc és arc között, mint a felettünk összehajló fák levelei, mindegy, kihez tartozik, valahogy olyan jó lesz, hogy egymásnak lélegzünk. Egyébként sem lehet félrevonulni diszkrét csevelyre. Ha a nő jobb lábával letolja a bal cipőjét, s cipőtlen bal lábát az asztal alatt a férfi ölébe helyezi, majd finoman, többször is gázt ad, azt is mindenki látja. Hú, gázt ad, gázt ad, nem indul! A csókolózást is mindenki látja. Nem lehet sziszegye veszekedni, az asztalok fölött leskelődő szél készségesen továbbítja a hangokat. Kerthelyiségben, milyen érdekes!, nincs akkora különbség férfi és nő között, mint kávéházban, utcán, vagy a siralomházban. Ezért a szerelmi vágy is lanyhul, mert minek az olyan lényt szeretni, aki nagyon hasonlít hozzánk. Kerthelyiségben gyorsabban mozognak a pincérfiúk, és mégis lassabban érnek a vendégekhez, akik viszont soha nem türelmetlenkednek úgy, mint teszik a négy fal között. Egyszer (1982-ben) egy szegedi kerthelyiségben - ma nővérkék forgolódnak az épület ágyaiban a vonatok sípolására - egy haragos lány korsót vert szét egy melankolikus férfi fején. Láttuk, hallottuk. Itt még valahogyan az is szép volt. Hogy zengett a koponyacsont! Ahogy elindult a vér a törődött arcon lefelé! Egy kávéházban mindenki sikoltozott, kiabált, rohangált volna. De mi csak néztük, gyönyörködtünk, mert kerthelyiségben voltunk. És a férfinak se fájt annyira. Boldogan, panasz nélkül vérzett el. 11 Houdini, a szabadulóművész. Minden bilincset és zárat kinyitott köt. Megbilincselve bújt egy hatalmas tejeskannába, majd azt színültig töltötték vízzel, s rázárták a fedelét. Persze innen is kijutott. A kiszabaduláA LEGENDÁK. Különös legendák övezik Houdini 1926. október 31-én, azaz Halloween napján bekövetkezett halálát. E napon ugyanis az angolszász hiedelmek szerint megnyílik a kapu az evilág és a túlvilág között, ezért sokan a mai napig úgy vélik, hogy Houdini, aki a műtét és halála között mindvégig eszméleténél volt, egyszerűen csak átsétált a túlvilágra. Ezt erősíti az a legenda is, mely szerint halálos ágyán titkos szavakat diktált feleségének, hogy az majd ennek segítségével szabadítsa ki a túlvilágról. Azt is sokan készpénznek vették, hogy halálát, az azóta napvilágot látott boncolási jegyzőkönyvvel ellentétben, nem belső fertőzés, hanem valamelyik haragosa, irigye mérge okozta. saihoz, szökéseihez szokott közönséget 1918-ban új, váratlan mutatványnyal lepte meg New Yorkban: a Hyppodromban láthatatlanná tett a nézők számára egy elefántot. Végzetét nem életveszélyes mutatványai okozták, hanem hencegése. 1926-ban tett kanadai körútján fellépett a montreali McGill Egyetemen is. A diákokkal folytatott beszélgetés során kijelentette, bármüyen erős ütést képes sérülés nélkül elviselni, olyan erősek a hasizmai. J. Gordon Whitehead egyetemista erre - minden figyelmeztetés nélkül - kétszer hasba vágta. Houdini csak akkor érzett fájdalmat, amikor órákkal később felszállt a detroiti vonatra. A célállomáson az őt megvizsgáló doktor megállapította, vakbélgyulladása van. Houdini még megtartotta a meghirdetett előadását, ám a szállóba visszatérve annyira felerősödtek fájdalmai, hogy kórházba vitték, és megoperálták. Kiderült: az ökölcsapás következtében megrepedt a vakbele, és ez megfertőzte a testét. A New York Times nekrológjában minden idők legnagyobb showmanjei közé sorolta Houdinit. Varázslónak hitték - Amerika máig legnagyobb szabadulóművészének tekintik Harry Houdinit, aki Weisz Erikként született Budapesten, és családjával kisgyermek korában vándorolt ki az Egyesült Államokba. Minden zárat kinyitott, víz alatti leláncolt ládából szabadult, nem fogott ki rajta a börtön zárja sem. Ahogy mutatványait, úgy halálát is legendák övezik. KOROM ANDRÁS „Nincs annál egyszerűbb módja a tömeg összecsődítésének, mint közhírré tenni: egy bizonyos időpontban egy bizonyos helyen valaki megpróbál valamit, s ha nem sikerül, akkor az életével fizet érte" - mondta a világ leghíresebb, a műfajt az elképzelhetetlenségig fokozni tudó Harry Houdini szabadulóművész. Bűvésztől kölcsönzött név Ma is amerikainak tartják, pedig Weisz Erikként 1874-ben Budapesten látta meg a napvilágot - egy rabbi fiaként. A család Erik 2 (más források szerint 4) esztendős korában vándorolt ki Amerikába, mert nagy szegénységben éltek. A művésznevét egy bűvésztől kölcsönző Harry már nyolcévesen újságot árult és cipőt pucolt, majd - 9 éves korában - egy vándorcirkuszban kezdte kamatoztatni kibontakozóban lévő ügyességét. Homályos, hogy tornászmutatványokkal vagy kártyatrükkökkel kezdte-e, annyi bizonyos, hogy hamarosan „kártyakirályként" szerzett magának hírnevet. Ügyességét állítólag már kiskorában kamatoztatta, amikor egy sütemény megszerzése érdekében kinyitotta egy szekrény zárját. Ezt a tehetségét használta fel, amikor újított mutatványain, és szabadulómüvészként szerzett óriási ismertséget, illetve számtalan irigyet és ellenséget Amerikában, majd Európában és Ausztráliában. Leleplezte mások trükkjeit Követői, utánzói előadásaira álruhában maga is elment, majd a publikum előtt leleplezte a konkurens trükkjeit. A „kártyakirályból" hamarosan „a bilincsek királya" lett. Nem volt olyan lakat, zár, majd kényszerzubbony, melyből ki ne tudott volna szabadulni. Egy alkalommal összebilincselve, kényszerzubbonyba zárva, leláncolva kötelet csomóztak a lábára - ebből is Houdini a kínai kannában. Négy percig is kibírta víz alatt FOTÓK: DM/DV kiszabadította magát a magasban. Hamarosan áttért a vizes trükkökre. Egyik kedvence az a mutatvány volt, amely során bilincsbe verve bezárták egy nagy, lelakatolt ládába, majd bedobták a folyóba - innen is minden alkalommal kiszabadult. Állítólag négy percig is vissza tudta tartani a lélegzetét, köszönhetően az otthoni fürdőkádban tartott edzéseknek. Ez az idő bőven elég volt számára, hogy kiemelkedjék a habok közül. Szabadulásai ma is elképesztők és utánozhatatlanok. Képes volt kiszabadulni a legszigorúbban őrzött börtöncellákból. A német Krupp Művekben készítettek számára egy speciális biztonsági ajtószerkezetet, és azzal zárták be egy páncélterembe. Hetvenezer ember izgatottan várta, mi történik, majd nagy ovációval fogadta, amikor kinyílt a súlyos ajtó, s megjelent Houdini. Elefánt a Hyppodromban Csodálói varázslónak tartották, de ő csak annyit mondott, nem varázslat, amit tesz. Titkát azonban senkinek sem árulta el. 1913-ban mutatta be talán leghíresebb mutatványát, a kínai kanna trükKötélen, összebilincselve és kényszerzubbonyban. Tízezrek ámultak szabadtéri mutatványain