Délmagyarország, 2008. május (98. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-06 / 105. szám

1 Kedd, 2008. május 6. Aktuális 13 • • * * NINCS ANNYI ÍRÓASZTAL, AMENNYI MOGOTT ELULDOGELNENEK A FIATALOK 200 ezer nettót is kereshet egy lakatos Évek óta ugyanazt a képet mutatja a munkaerőpiac, ugyanazokat a hi­ányszakmákat sorolják a munkálta­tók, mint korábban. A lakatost és a hegesztőt lassacskán „aranyárban" veszik meg. Két hirdetőt hívtam föl egymás után te­lefonon, az egyik esztergályost és vil­lanyszerelőt, a másik hegesztőt és laka­tost keresett. Két telefon volt csupán, mégis szinte mindent megtudtam a munkaerőpiac azon szegletéről, ame­lyik szakmunkáshiánnyal küszködik. Az első egy szegedi cég volt, ahol reménytelenül próbálkoznak fiatal szakemberek munkapad mellé állítá­sával. Ötven év felettiek jelentkeznek ugyan, de azokat ők utasítják el. Mi­ért? - kérdeztem. Mert a gárda átlag­életkora nagyon magas, félő, hogy egyszerre sokan mennek majd nyug­díjba. Ezért létkérdés lenne, hogy fia­talokkal töltsék fel az üres helyeket. A másik hirdető egy kiskunmajsai kö­zépvállalkozás volt, amelynek műhe­lyében egyszerre 15-20 hegesztőt vagy Q Állásajánlatok Csongrád megyében 1. SEGÉDMUNKÁS 2. VILLANYSZERELŐ 3. SZABÓ, VARRÓNŐ U. ÚTÉPÍTŐ 5. KÉZI ANYAGMOZGATÓ 6. PÉK 7. LAKATOS 8. KÖNYVELŐ FORRÁS: REGIONÁLIS MUNKAÜGYI KÖZPONT DM-GRAFIKA lakatost is alkalmazni tudnának. A szállás se lenne probléma. És a fizet­ség? A cégvezető visszakérdezett: mi­ért, a magáé mennyi? „Amit én kíná­lok - folytatta ugyanazzal a lendület­tel -, az nettó 800 forintos órabér, erre jönnek a pótlékok és a túlórák. Havi 170-200 nettót vihetnének haza a fia­talok - ha lennének jelentkezők. Ki­halnak a szakmunkások, mert min­A LEGTÖBB MUNKÁLTATÓ SEGÉDMUNKÁST KERES Fotó: Karnok Csaba denki az íróasztal mögé akar ülni" ­mondta a kiskunmajsai vállalkozó. Nincsenek szakmunkások? Feketű Béla, a Szeged-Móravárosi Szakközép­és Szakiskola igazgatója elmondta, a hegesztöszakmában idén nincs végzős évfolyam, és jövőre sem lesz. Csak eb­ben a tanévben tudtak 18 jelentkezőt összeszedni ahhoz, hogy elindítsanak egy osztályt. Valamivel jobb a helyzet a lakatosszakmában: 12-en végeznek. Ami azt jelenti, hogy a kiskunmajsai cégnél egyszerre valamennyien el tud­nának helyezkedni. Kőművesből, szo­bafestőből sincs kitöltve az osztálylét­szám a Móravárosiban, mindössze 12-22-en járnak egy évfolyamra. A diplomás szakmákban is azokon a szakokon van túlképzés, amelyek nem kelendőek a munkaerőpiacon: miközben nincs pedagógusállás, az egyetemek, főiskolák ezrével ontják Állást keresők foglalkozása Csongrád megyében 1. SEGÉDMUNKÁS 2. ELADÓ 3. IRODAI ADMINISZTRÁTOR k. TAKARÍTÓ 5. TEHERGÉPKOCSI-VEZETŐ 6. FELSZOLGÁLÓ 7. KONYHAI KISEGÍTŐ 8.VAGY0N0R Semmi sem változott A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, karöltve az Állami Foglalkoztatási Szolgálattal, 2007 novemberében 7300 cégnél végzett hasonló adatfelvételt, mint amit mi is tettünk. A megkérdezett vállalkozások együtt 530 ezer embernek adtak munkát. A felmérésből levont következtetések egyike, hogy az elmúlt három évben a keresett és a romló pozíciójú szakmák között lényegi változás nem történt. A hiányszakmákra nem jelentkeznek a diákok, a szülők pedig erejüket megfeszítve taníttatják gyermekeiket hangzatos nevű, de tucatvégzettséget adó szakokon, tanfolyamokon. FORRÁS: REGIONÁLIS MUNKAÜGYI KÖZPONT DM-GRAFIKA a tanárokat. Kevés viszont a gépész-, a villamosmérnök és a szoftverfej­lesztő. Ugyanakkor csak papíron ke­resett a gazdasági végzettség, mivel a közgazdászokat jórészt kulimunkára vennék fel, ügynöknek, üzletkötő­nek, pályázatírónak - napi 15 órás el­foglaltsággal, kis pénzért, jutalékos rendszerben. A Dél-alföldi Regionális Munkaügyi Központ adatai alapján készült táblá­zatunk érdekessége, hogy a legtöbb munkáltató segédmunkást keres, ugyanakkor a kínálat is ebben a „fog­lalkozásban" a legnagyobb. SZABÓ C. SZILÁRD De ki az a Petelei? Jól belehúztak idén az magyar írásbeli érettségi feladatsorának kitalálói. Középszinten olyan tételeket fundáltak ki, amelyek első ránézésre való­ban ijesztőnek tűntek - nem csupán a maturálóknak, de azoknak is, akik régebben, tíz-húsz éve érettségiztek, mint e sorok írója, amikor még hi­re-hamva sem volt szövegértési feladatnak, emelt és középszintnek, ami­kor még nem titkosszolgálati módszerekkel juttatták el és adták át hajna­lok hajnalán a tételeket az igazgatóknak. Nálunk még egyszerűen be­mondták a rádióban a tételsort, előbb gyorsan, de tagoltan, majd lassan és tagoltabban, hogy a felügyelő tanár fel tudja írni a táblára a címeket. Máig I Az Ancsel- a fülemben cseng a karistoló kréta s m idézettel semmihez sem hasonlítható hangja. Elraktározódott az izgalommal. De kanyarodjunk el a „bezzeg a mi időnkben" vonaltól, és beszéljünk a máról, vagyis a tegnapról. Ismeret­len tájjal, itallal, nővel megismerkedni mindig izgalmat jelent, mert nem tudni, milyen irányt vesz utazásunk, italozásunk, széptevésünk. Vélhetően így érezhettek tegnap az érettségizők Ancsel Éva és Petelei István nevének hallatán - bizsergést, kicsiny félszt az ismeretlen, vagy mondjuk inkább úgy, hogy a kevésbé ismert szerzőktől. Hiszen tavaly és tavalyelőtt középszinten azért ismertebb írók, költök szerepeltek a magyar írásbelin, úgymint Sánta Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály és Ady Endre, Márai Sándor, Vajda János, Juhász Gyula és Umberto Eco. Az ismeretlentől való félelem azonban csak rövid ideig tartott, hi­szen az Ancsel-idézettel megkapták a sorvezetőt a maturálók, és bát­ran... khm... rizsázhattak, akarom mondani érvelhettek a számitógép életünkre, társadalomra, művészetekre, tudományra gyakorolt hatásá­ról. Talán nem véletlen, hogy az Index internetes hírportál szavazásán az Ancsel-tételt választották volna a legtöbben és a Petelei-novella elemzését a legkevesebben, ha most érettségiztek volite magyarból. Úgy tűnik, hogy Petelei István neve nem csupán a mostaniaknak, Az Ancsel­idézettel megkapták a sorvezetőt a maturálók. de a korábban érettségizőknek sem mondott túl sokat. TESTVÉRMEGYE LESZ AZ UKRAJNAI ODESSZA Druzsba, rendszerektől teljesen függetlenül Együttműködési megállapodást köt Csongrád megye az ukrajnai Odessza megyével - ötvenegy évvel azután, hogy Szeged testvérvárosául fogadta Odesszát és viszont. A vonzódás a Fe­kete-tenger partján fekvő milliós nagyváros és a vidék iránt rendszere­ken átívelő érzés Csongrád megyében. BAKOS ANDRÁS ' Együttműködési megállapodást köt Odessza megyével a Csongrád megyei önkormányzat, erről a közgyűlés dön­tött. A kapcsolatot még az előző, szo­cialista vezetés vette föl a Belgium méretű ukrajnai megye vezetésével 2005-ben. Odessza megyében is so­kan élnek mezőgazdaságból, jelentős a feldolgozóipar, ott működik Ukrajna legnagyobb nagybani piaca az egy­milliós Odessza várostól néhány kilo­méterre. A megyeszékhelynek van közgazdasági, építészeti egyeteme, tengerészeti akadémiája - nyáron je­lentős idegenforgalma a Fekete-ten­gernek köszönhetően. Az egész város épül, minden kikötőt felújítanak. A je­lek szerint ott több a befektető, mint mifelénk. Zakar Péter alelnök szerint a megyénkben működő közintézmé­nyek, önkormányzatok, cégek számá­ra egyértelműen előnyt hozhat a kap­csolat. „A kultúra, oktatás, idegenfor­galom, a különböző gazdasági ágaza­tok, vállalkozásfejlesztés, környezet­védelem területén perspektívái van­nak a két megye közötti együttműkö­désnek". Eddig háromszor jártak Csongrád megyeiek Odesszában, leg­utóbb idén februárban már a mostani, jobboldali vezetés, Zakar Péter alel­nök mellett többek között Gulyás Fe­renc csongrádi borász is tagja volt a delegációnak. A történet érdekessége, hogy az elő­terjesztésben szó sincs a kezdetekről. Pedig ez a kölcsönös vonzódás a jelek szerint tartós, a „druzsba" állja az idők próbát. Szegednek 1957 óta test­vérvárosa Odessza, ennek a kapcso­latnak több maradandó jele közül a legszembetűnőbb Újszeged egyik vá­rosrésze, Odessza lakótelep, amely a Székely sor, a Temesvári körút, a vas­úti töltés, az Alsó kikötö sor, valamint a Torontál tér által határolt terület. A közszolgálati magyar televízió törté­netének első külföldi kapcsolásos té­véműsora is erről a két testvérvárosról szólt. Jelent meg odesszai és szegedi költők antológiája, és közlekedett Sze­ged-Odessza barátságvonat is. 5-8 CENTI VASTAGON ÁLLT A FAGYOTT CSAPADÉK - D0MASZÉKEN IS KOPOGOTT 10 éve nem látott jégeső'Mindszenten Fél óra alatt 25 milliméternyi csapadék zúdult Mindszentre tegnap déltájban, 5-8 centi vastag jégkása fedte a járdákat, utakat, kerteket. A helybeliek tíz éve láttak utoljára ekkora jégesőt. A csapás csak a kisváros belterületét érte, és elverte szinte valamennyi udvari veteményest. Megyénkben tegnap Mind­szent mellett Domaszéken is volt jégeső. MUNKATÁRSUNKTÓL A májusi jégeső igen ritka. Tegnap dél körül azonban ezt a ritka jelenséget tapasztalhatták meg a mindszentiek. A jégesőről 13 óra 40 perckor egy helybeli olvasónk, Szőke Zsuzsanna tájékoztatta lapunkat e-mailben. Hat fényképet is küldött. Mint később megtudtuk, a Tiszavi­rágmajorban felállított kis meteoroló­giai műszer fél óra alatt 25 milliméter­nyi csapadékot mért. - Az udvarokat, járdákat, utakat mintegy 5-8 centi vastag jégréteg fedte fél órán át, majd az egész elolvadt. A gazdák többsége azonnal kiment a ha­tárba, hogy felmérje az esetleges káro­kat - tudtuk meg Hevesi Istvántól, aki maga is gazdálkodik. A termelők nagy többségének sze­rencséje volt, ugyanis a jég döntő há­nyada a temető, a Mihási út, a Tiszavi­rágmajor és a kompátkelő által hatá­rolt részt, vagyis a belterületet érte. A termőföldek így megmenekültek az égi áldástól. Mindszent központját azonban nem kímélte a jég. Az udvari veteményese­ket elverte, a pusztítást leginkább a pritaminpaprika-palánták sínylették meg - Mindszenten sokan foglalkoz­nak ezzel a növénnyel. A gyümölcsfá­kat ért esetleges károkra csak néhány nap múlva derülhet fény, ugyanis eny­nyi kell, míg „megmutatja magát" a jégverés hatása. Hevesi István hozzátette: utoljára 1998-ban érte el hasonló jégeső Mind­szentet, de akkor nem májusban, ha­nem június végén, július elején. Máju­si jégre nagyon nem is emlékeznek a helyiek. Mint megtudtuk, Csongrád megyé­ben tegnap Mindszenten kívül Doma­széket is sújtotta a jég. OLVASÓNK FELVÉTELÉN JÓL LÁTSZIK: TÉNYLEG JELENTÓS MENNYISÉGŰ JÉG ZÚDULT A VÁROSRA Fotó: Szőke Zsuzsanna

Next

/
Oldalképek
Tartalom