Délmagyarország, 2008. május (98. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-31 / 126. szám

Szombat, 2008. május 31. Szieszta 111 SZÍV ERNŐ A vakációs csomagolásról Ady Endre az öszt látta, Amundsen a Téllel nézett halálos far­kasszemet, mi a magunk részéről néhány pillanatra a Nyarat pillantottuk meg a minap, a Nyár nagy volt, forró, mezítelen, és azt mondta, hogy... sajnos ezt a mondatot tovább nem lehet folytatni. Mindenesetre mi már most mondjuk, ha Nyár, akkor utazás! Az utazás nem a vonattal, az autómotor fölberregésével vagy a Feröer szigeteki bungaló elfoglalásakor veszi a kezdetét, az utazás már a csomagolásnál javában tart. A nyaralás nyom­ban drámai szituációkkal kezdődik, mert bár az is félelmetes lesz, hogy a feleséget a térdmagasságú tengervízben - az egész beach szeme láttára - erőszakolja meg egy óriási elektromos rá­ja, vagy hogy a búvárkodó férj feje beleszorul egy fehér cápa kopoltyújába, a csomagolás aktusa mégis a nyári utazások leg­kritikusabb, azonnali szakasza, voltaképpen ugrás a mély víz­be. Hiszen megannyi pár már a csomagolás alatt összevész, és az­tán két héten át nem szólnak egymáshoz, hiába vannak a gyönyö­rű Hawaiin, vagy egy borzongatóan izgalmas kínai bányalátogatá­son. Egy szegedi férj panaszolta, hogy ő - nagyon helyesen - a fe­leségére bízta a csomagolást, melyet a nej el is végzett, s csak a vatikáni Loyola Ignác Motelben derült ki, hogy a három rettenete­sen nehéz bőrönd kizárólag női ruhát rejt, neki még egy alsóga­tyát sem helyezett be a felesége. Két hétig - szakállas férfiként ­női ruhákban illegni a Vaükán világában, igencsak érdekes volt, amikor megpillantották, rendre kergetni kezdték ezt a szegény férjet a svájci gárdisták. Próbacsomagolásnak nevezzük azt a müveletet, amelyet még jóval az utazás előtt hajtunk végre, mintegy próbából csomagol­juk be az öltönyösszekrényt, a fél garázst, és a barkácsmühelyt. A próbacsomagolást azért kell elvégezni, hogy megtudjuk, ami még a próbánál befért, az éles helyzetben már nem fog beférni! Vajon nem a sovinizmus virágoskertjét öntözzük a rosszhi­szeműség trágyalevével, amikor azt mondjuk, a nők jobban cso­magolnak, mint a férfiak?! Nos, ha igen, ha valóban igen, miféle érvekkel lehet ezt a félhomályos állítást igazolni?! Meg kell ta­pasztalni! Abba a bőröndbe, füles szatyorba, melybe száz férfi kö­zül egy sem képes már a legkisebb méretű gumióvszert belegyö­möszölni, nos, abba a nő, és szinte bármelyik nő még képes a rúzskészletet, a váltás térdcsizmát és ukrán hajszárítót is belehe­lyezni. Ha igaz, hogy a nő jobban csomagol, akkor ez azért lehet­séges, mert pontosabban átlátja a kis struktúrák közötti reláció­kat, és jobban ragaszkodik a tárgyaihoz, a fésülködőtükörhöz, a 12 kilós fürdőköpenyhez. Újdonság, hogy a házaspárok becsomagolhatják egymást, vagy a hozzátartozóikat, s így vihetik magukkal Krétára vagy a Kárpátokba. Férfit, férjet leginkább alvás közben érdemes becsomagolni, olyankor nem kérdez, nem akadékoskodik - például - olyan tri­viális dolgokon, hogy a fekete esküvői öltönyét miért is kell Tu­niszba vinnie. Jó férj kis helyen is elfér, pici csomag lesz, gyakor­latilag nincs súlya, és csak a megérkezés pillanataiban ébred, amikor a hordárfiú kezéből kiesett a vulkánfíber, s legurul a kor­fui márványlépcsőn. Jó férj ilyenkor kidugja fejét a bőröndből, és köszöni a figyelmeztetést, hogy a család megérkezett. A rossz fér­jet érdemesebb még egy plusznejlonba csomagolni, mellé min­denféle teli üvegeket helyezni, mert például az út alatt képes meginni a parfümöt, az arcszeszt is. A feleséget akkor érdemes csomagolni, mielőtt ö csomagolja be a férfit, utána már nem nagyon lehet. Nagyon nemes, és emberbaráti vállalkozás az, amikor a nagyszülőket is elvisszük a családi kirándulásra. Igaz, hogy a vá­lópert már a visszaérkezés napján benyújtják a párok, de leg­alább megpróbálták a lehetetlent, a feleség, a férj anyjával és ap­jával üdülni. A nagymama - legyen bárki anyukája - biztosan be­leszól a csomagolásba. Nem lesz jó neki a bőrönd bal oldala, fáz­ni fog, miután minden el lett rendezve, akkor kiabál, hogy a má­sik müfogsor vagy csípőprotézis kellene, ésatöbbi. A nagypapa pedig rendszeresen elvész, persze a bőrönddel együtt, hozni akar­ja a télikabátját is, sőt az is előfordult már - híres női magazinnak panaszolta el a pórul járt nej - hogy az apósa a szállítás alatt ma­gára vette az összes ruháját, a kombinékat, a sortokat, pántlika alsónemüket. Azok, akik úgy döntenek - többnyire helytelenül -, hogy a gyerekeket is elviszik El Caminóra, jobban.teszik, ha a kölköket külön csomagba, bőröndbe helyezik el, ha tíz gyerek van, akkor az, bármennyire is macerásnak tetszik, tíz bőröndöt, táskát igé­nyel. Ugyanabban a bőröndben két gyerek valóságos háború, ál­landó veszekedés, nyüszítés, sírás, rívás, nem soroljuk. Vannak családok, akik annyira szeretik a szomszédjukat, hogy becsomagolják azt is, s magukkal viszik a transzszibériai expresszre, a mongol tóparti üdülésre. A legjobb megoldás egyébként az ilyesmi munkákra szakosodott cégekre bízni a csomagolás valóban lélekölő és életveszélyes procesz­szusát. Csomagoltasson be az összes fél, anya, apa, gyerekek, vagy az egész utca, ha arra van igény. Így aztán nyugodt lesz az utazás, és csak a tengerparton bújunk ki a bőröndből, és az se baj, hogy ilyenkor zu­hog, katyusákkal lövik egymást a helyi törzsek, és a tarajos vízből ki-kifutnak, nagyokat harapnak a ügriscápák, mert időközben a glo­balizmus az új nemzetállamok... stb. hatására lábuk nőtt. DÁVIDTÓL ZAHARÁIG A szegény országokból gyermekeket örökbefogadó hírességek, mint pél­dául Madonna, többet ártanak az ügynek, mint amennyit használnak ­figyelmeztetnek szakemberek. A lehe­tőség, hogy a jóléti, nyugati államok­ba juttassák gyerekeiket, arra sarkallja a harmadik világbeli családokat, hogy árvaházba adják a kicsiket. (DAILY MAIL) Gyömbér István mindig tanyán tanított MENNYI HÉTTIZED KÉTHARMADA? Véget kell vetni a nemzetközi örökbefo­gadásoknak, és meg kell állítani ennek piaci mechanizmusát! A liverpooli egyetem pszichológia tanszékének munkatársai által készített jelentés tilta­kozást vált ki azon európai párok köré­ben, akik a tengerentúlról próbálnak örökbe fogadni gyermekeket, mert a sa­ját országukban hosszabb a procedúra. Az eljárást Madonna-hatásnak ne­vezték el azt követően, hogy az éne­kesnő 2006-ban örökbe fogadott egy zambiai kisfiút. - Azt tapasztaltuk, hogy a szegény országokban élő szülők eldobják gyer­mekeiket. Lemondanak róluk annak reményében, hogy jobb életet biztosít­hatnak számqkra a fejlett országokban élő, örökbefogadó családoknál. A gyer­mekek 96 százaléka nem valódi árva, mert legalább az egyik szülője él. E ténynek a helyi hatóságok is tudatában vannak - mondta a tanulmány készítő­je, Kevin Browne professzor. Hozzátet­te: a kormányok és az árvaházak egy­fajta anyagi haszon reményében köt­nek hallgatólagos megállapodást. Nem Madonna az egyetlen híresség, aki harmadik világbeli kicsit vett magá­hoz. Angelina Jolié és Brad Pitt gyerme­kei a világ különböző országaiban szü­lettek: fiuk, Maddox Kambodzsában, Pax Thien Vietnamban, kislányuk, Za­hara pedig Etiópiában jött világra. Fordította: Nyemcsok Éva Madonna és fia, Dávid FOTÓ: DM Alig vannak ma'r, akik tapasztalatból tudnák, mi fán termett az iskolai is­métlő. A hatosztályos rendszer rá­adása volt. Ismétlőbejárok magam is, mert befejeztem ugyan korosztá­lyos rendszeremet, de alkalmat kap­tam rá, hogy visszamenjek, ahol szí­vesen fordultam meg annak idején. Ha tanárkoromra révedek, az iskolák képe, örök nyüzsgése és állandó re­formja mindig előjön bennem. HORVÁTH DEZSŐ Tanfelügyelő szájából hallottam an­nak idején: ha a tanyai tanító semmi mást nem tenne, csak reggel nyolckor beakasztaná a kalapját a tanterembe, és délután benyúlna érte, akkor is megszolgálná a fizetését. Kalap a fogasra Még tanítottam, amikor összetalálkoz­tam Gyömbér Istvánnal, a vilmaszál­lási iskola tanárával, de a mérhetetlen megbecsülés később is vissza-vissza­vitt hozzá. Azt kértem, a régi iskolájá­ban beszélgethessünk. Elnémított tanteremben más az akusztikája a szónak. - Mi a gyömbér? - Vizsgáztatsz? Hegy a Kárpátok­ban, és fűszert helyettesítő növény. - Kóstoltad? - Kiskoromban megkértem a boltos nénit, adjon, mert én is Gyömbér va­gyok. Emlékszem az ízére, de több­ször nem találkoztam vele. - Hogyan is lettél tanítóképzős? - Ortutay Gyula miniszterként há­romszor utasította el kérelmemet. Ve­hetem tőled a jelzőt? Szépemlékü Ka­tona Miklós volt a képző igazgatója. Nála nagyszerűbb emberrel még nem találkoztam. Ö mondta egyszer, a jövő héten megy a minisztériumba, írjak még egy kérvényt, személyesen viszi el. Áldom érte azóta is. - Tanító lettél, aztán halmoztad az élvezeteket: tanárképzőt is végeztél, arra ráfejelted az egyetemet, és mű­szaki tanár is lettél. - Jól emlékszel. - Szegeden születtél, édesapád gyárban dolgozott. Mi hajtott a tanyá­ra? - A kényszer. Papp Józsi bácsi volt akkor a járási művelődésügyi osztály vezetője. „Ugye, Pistám, te minden ál­lást elvállalsz?" A Szőlőhegyibe he­lyezett. - Meddig voltál ott? - Két és fél évig. Hetvennégy tanu­lóm volt, ebből tizenhat elsős. Közel a határ, az AVO tette be a lábát. Bizo­nyos személyekről rendszeresen kel­lett volna jelentenem. Hiába zaklatott, nem vállaltam, el kellett jönnöm. Jó hallanom, mégis lehetett nemet mondani. Virágot tör le - Ugorjunk egy nagyot! A kisteleki gyűlésetekre, amelyen Miklósvári Sándor, a minisztérium főosztályveze­tője bejelentette a tanyai iskolák meg­szüntetését... - Fölszólaltam. Virágot tör le, aki ta­nyai iskolát zár be! Ma is vallom és vállalom. A villanyt bevezették a téeszistál­lókba, de a tőlük ötven méterre lévő tanyába nem vihették be. Mert az konzerválta volna a tanyát. - Aztán egyszer csak a tanyai isko­lákba is bevezették. Szocialista brigá­dok kommunista szombatokon. Hatal­mas mozgalom volt a „Televíziót min­den iskolába!" is. Ami a villannyal együtt járhatott, mindent kaptunk. Diavetítőt, lemezjátszót, magnetofont is. Egycsapásra korszerű iskola lett a tanyai is. - És utána jött Miklósvári Sándor. A totózóban Napjaink tanárverési botrányait is ki­forogta a szó. - Amikor ide jöttem 1953. január 3-án, öt túlkoros gyerek is járt még. Erősek és erőszakosak. Ki-be ugráltak az ablakon. A tanítás végén hazaen­gedtem a többieket, ezt az ötöt nem. |É Él Máig vallom: virágot # # tör le, aki tanyai iskolát zár be. Gyömbér István Papírt-ceruzát elö, írjátok le a Him­nuszt! Négy nekiveselkedett, az ötö­dik nem. Ordenáré pimasz volt. Kezé­ben a bicska is előugrott. Ökölvívás­ban bajnokságot nyertem, fociztam, pingpongoztam, elöntött a méreg, megfogtam a grabancát, és lekever­tem neki egy óriási pofont. Nekiesett a falnak. Este tízkor kísértem haza. Az édesanyja nem győzött hálálkodni, mert már ő se bírt vele. - Ezért ma keresztre feszítenének. - Azok, akik nem voltak még szo­rult helyzetben. Van, akinek csirkefo­gó gyerekéből jól érettségiző tanuló lett. Hogy hány doktor került ki ebből a vacak kis iskolából, ha leírnád, azt hinnék, dicsekszem. És hányan jöttek hozzám, hogy segítsek fölkészülni ne­kik az érettségire! - Mostanában? - Fájnak a lábaim, már csak a totó­zóba szoktam elmenni. Ott is jönnek hozzám, hogy tanítsam meg őket szá­zalékot számítani. Előállt egyszer va­lami nagyhangú pasas, és kötekedni kezdett. - Erre te? - Megkérdeztem, mennyi héttized­nek a kétharmada? Meg se nyikkant, úgy elkotródott. Aki nem hiszi, számoljon utána! A SZERZŐFEIVÉTELE Még csak nyolcvanharmadik évét töltette be Vilmaszállás tanára, Gyömbér István

Next

/
Oldalképek
Tartalom