Délmagyarország, 2008. május (98. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-31 / 126. szám

Szombat, 2008. május 31. Szieszta 111 SZÍV ERNŐ A vakációs csomagolásról Ady Endre az öszt látta, Amundsen a Téllel nézett halálos farkasszemet, mi a magunk részéről néhány pillanatra a Nyarat pillantottuk meg a minap, a Nyár nagy volt, forró, mezítelen, és azt mondta, hogy... sajnos ezt a mondatot tovább nem lehet folytatni. Mindenesetre mi már most mondjuk, ha Nyár, akkor utazás! Az utazás nem a vonattal, az autómotor fölberregésével vagy a Feröer szigeteki bungaló elfoglalásakor veszi a kezdetét, az utazás már a csomagolásnál javában tart. A nyaralás nyomban drámai szituációkkal kezdődik, mert bár az is félelmetes lesz, hogy a feleséget a térdmagasságú tengervízben - az egész beach szeme láttára - erőszakolja meg egy óriási elektromos rája, vagy hogy a búvárkodó férj feje beleszorul egy fehér cápa kopoltyújába, a csomagolás aktusa mégis a nyári utazások legkritikusabb, azonnali szakasza, voltaképpen ugrás a mély vízbe. Hiszen megannyi pár már a csomagolás alatt összevész, és aztán két héten át nem szólnak egymáshoz, hiába vannak a gyönyörű Hawaiin, vagy egy borzongatóan izgalmas kínai bányalátogatáson. Egy szegedi férj panaszolta, hogy ő - nagyon helyesen - a feleségére bízta a csomagolást, melyet a nej el is végzett, s csak a vatikáni Loyola Ignác Motelben derült ki, hogy a három rettenetesen nehéz bőrönd kizárólag női ruhát rejt, neki még egy alsógatyát sem helyezett be a felesége. Két hétig - szakállas férfiként női ruhákban illegni a Vaükán világában, igencsak érdekes volt, amikor megpillantották, rendre kergetni kezdték ezt a szegény férjet a svájci gárdisták. Próbacsomagolásnak nevezzük azt a müveletet, amelyet még jóval az utazás előtt hajtunk végre, mintegy próbából csomagoljuk be az öltönyösszekrényt, a fél garázst, és a barkácsmühelyt. A próbacsomagolást azért kell elvégezni, hogy megtudjuk, ami még a próbánál befért, az éles helyzetben már nem fog beférni! Vajon nem a sovinizmus virágoskertjét öntözzük a rosszhiszeműség trágyalevével, amikor azt mondjuk, a nők jobban csomagolnak, mint a férfiak?! Nos, ha igen, ha valóban igen, miféle érvekkel lehet ezt a félhomályos állítást igazolni?! Meg kell tapasztalni! Abba a bőröndbe, füles szatyorba, melybe száz férfi közül egy sem képes már a legkisebb méretű gumióvszert belegyömöszölni, nos, abba a nő, és szinte bármelyik nő még képes a rúzskészletet, a váltás térdcsizmát és ukrán hajszárítót is belehelyezni. Ha igaz, hogy a nő jobban csomagol, akkor ez azért lehetséges, mert pontosabban átlátja a kis struktúrák közötti relációkat, és jobban ragaszkodik a tárgyaihoz, a fésülködőtükörhöz, a 12 kilós fürdőköpenyhez. Újdonság, hogy a házaspárok becsomagolhatják egymást, vagy a hozzátartozóikat, s így vihetik magukkal Krétára vagy a Kárpátokba. Férfit, férjet leginkább alvás közben érdemes becsomagolni, olyankor nem kérdez, nem akadékoskodik - például - olyan triviális dolgokon, hogy a fekete esküvői öltönyét miért is kell Tuniszba vinnie. Jó férj kis helyen is elfér, pici csomag lesz, gyakorlatilag nincs súlya, és csak a megérkezés pillanataiban ébred, amikor a hordárfiú kezéből kiesett a vulkánfíber, s legurul a korfui márványlépcsőn. Jó férj ilyenkor kidugja fejét a bőröndből, és köszöni a figyelmeztetést, hogy a család megérkezett. A rossz férjet érdemesebb még egy plusznejlonba csomagolni, mellé mindenféle teli üvegeket helyezni, mert például az út alatt képes meginni a parfümöt, az arcszeszt is. A feleséget akkor érdemes csomagolni, mielőtt ö csomagolja be a férfit, utána már nem nagyon lehet. Nagyon nemes, és emberbaráti vállalkozás az, amikor a nagyszülőket is elvisszük a családi kirándulásra. Igaz, hogy a válópert már a visszaérkezés napján benyújtják a párok, de legalább megpróbálták a lehetetlent, a feleség, a férj anyjával és apjával üdülni. A nagymama - legyen bárki anyukája - biztosan beleszól a csomagolásba. Nem lesz jó neki a bőrönd bal oldala, fázni fog, miután minden el lett rendezve, akkor kiabál, hogy a másik müfogsor vagy csípőprotézis kellene, ésatöbbi. A nagypapa pedig rendszeresen elvész, persze a bőrönddel együtt, hozni akarja a télikabátját is, sőt az is előfordult már - híres női magazinnak panaszolta el a pórul járt nej - hogy az apósa a szállítás alatt magára vette az összes ruháját, a kombinékat, a sortokat, pántlika alsónemüket. Azok, akik úgy döntenek - többnyire helytelenül -, hogy a gyerekeket is elviszik El Caminóra, jobban.teszik, ha a kölköket külön csomagba, bőröndbe helyezik el, ha tíz gyerek van, akkor az, bármennyire is macerásnak tetszik, tíz bőröndöt, táskát igényel. Ugyanabban a bőröndben két gyerek valóságos háború, állandó veszekedés, nyüszítés, sírás, rívás, nem soroljuk. Vannak családok, akik annyira szeretik a szomszédjukat, hogy becsomagolják azt is, s magukkal viszik a transzszibériai expresszre, a mongol tóparti üdülésre. A legjobb megoldás egyébként az ilyesmi munkákra szakosodott cégekre bízni a csomagolás valóban lélekölő és életveszélyes proceszszusát. Csomagoltasson be az összes fél, anya, apa, gyerekek, vagy az egész utca, ha arra van igény. Így aztán nyugodt lesz az utazás, és csak a tengerparton bújunk ki a bőröndből, és az se baj, hogy ilyenkor zuhog, katyusákkal lövik egymást a helyi törzsek, és a tarajos vízből ki-kifutnak, nagyokat harapnak a ügriscápák, mert időközben a globalizmus az új nemzetállamok... stb. hatására lábuk nőtt. DÁVIDTÓL ZAHARÁIG A szegény országokból gyermekeket örökbefogadó hírességek, mint például Madonna, többet ártanak az ügynek, mint amennyit használnak figyelmeztetnek szakemberek. A lehetőség, hogy a jóléti, nyugati államokba juttassák gyerekeiket, arra sarkallja a harmadik világbeli családokat, hogy árvaházba adják a kicsiket. (DAILY MAIL) Gyömbér István mindig tanyán tanított MENNYI HÉTTIZED KÉTHARMADA? Véget kell vetni a nemzetközi örökbefogadásoknak, és meg kell állítani ennek piaci mechanizmusát! A liverpooli egyetem pszichológia tanszékének munkatársai által készített jelentés tiltakozást vált ki azon európai párok körében, akik a tengerentúlról próbálnak örökbe fogadni gyermekeket, mert a saját országukban hosszabb a procedúra. Az eljárást Madonna-hatásnak nevezték el azt követően, hogy az énekesnő 2006-ban örökbe fogadott egy zambiai kisfiút. - Azt tapasztaltuk, hogy a szegény országokban élő szülők eldobják gyermekeiket. Lemondanak róluk annak reményében, hogy jobb életet biztosíthatnak számqkra a fejlett országokban élő, örökbefogadó családoknál. A gyermekek 96 százaléka nem valódi árva, mert legalább az egyik szülője él. E ténynek a helyi hatóságok is tudatában vannak - mondta a tanulmány készítője, Kevin Browne professzor. Hozzátette: a kormányok és az árvaházak egyfajta anyagi haszon reményében kötnek hallgatólagos megállapodást. Nem Madonna az egyetlen híresség, aki harmadik világbeli kicsit vett magához. Angelina Jolié és Brad Pitt gyermekei a világ különböző országaiban születtek: fiuk, Maddox Kambodzsában, Pax Thien Vietnamban, kislányuk, Zahara pedig Etiópiában jött világra. Fordította: Nyemcsok Éva Madonna és fia, Dávid FOTÓ: DM Alig vannak ma'r, akik tapasztalatból tudnák, mi fán termett az iskolai ismétlő. A hatosztályos rendszer ráadása volt. Ismétlőbejárok magam is, mert befejeztem ugyan korosztályos rendszeremet, de alkalmat kaptam rá, hogy visszamenjek, ahol szívesen fordultam meg annak idején. Ha tanárkoromra révedek, az iskolák képe, örök nyüzsgése és állandó reformja mindig előjön bennem. HORVÁTH DEZSŐ Tanfelügyelő szájából hallottam annak idején: ha a tanyai tanító semmi mást nem tenne, csak reggel nyolckor beakasztaná a kalapját a tanterembe, és délután benyúlna érte, akkor is megszolgálná a fizetését. Kalap a fogasra Még tanítottam, amikor összetalálkoztam Gyömbér Istvánnal, a vilmaszállási iskola tanárával, de a mérhetetlen megbecsülés később is vissza-visszavitt hozzá. Azt kértem, a régi iskolájában beszélgethessünk. Elnémított tanteremben más az akusztikája a szónak. - Mi a gyömbér? - Vizsgáztatsz? Hegy a Kárpátokban, és fűszert helyettesítő növény. - Kóstoltad? - Kiskoromban megkértem a boltos nénit, adjon, mert én is Gyömbér vagyok. Emlékszem az ízére, de többször nem találkoztam vele. - Hogyan is lettél tanítóképzős? - Ortutay Gyula miniszterként háromszor utasította el kérelmemet. Vehetem tőled a jelzőt? Szépemlékü Katona Miklós volt a képző igazgatója. Nála nagyszerűbb emberrel még nem találkoztam. Ö mondta egyszer, a jövő héten megy a minisztériumba, írjak még egy kérvényt, személyesen viszi el. Áldom érte azóta is. - Tanító lettél, aztán halmoztad az élvezeteket: tanárképzőt is végeztél, arra ráfejelted az egyetemet, és műszaki tanár is lettél. - Jól emlékszel. - Szegeden születtél, édesapád gyárban dolgozott. Mi hajtott a tanyára? - A kényszer. Papp Józsi bácsi volt akkor a járási művelődésügyi osztály vezetője. „Ugye, Pistám, te minden állást elvállalsz?" A Szőlőhegyibe helyezett. - Meddig voltál ott? - Két és fél évig. Hetvennégy tanulóm volt, ebből tizenhat elsős. Közel a határ, az AVO tette be a lábát. Bizonyos személyekről rendszeresen kellett volna jelentenem. Hiába zaklatott, nem vállaltam, el kellett jönnöm. Jó hallanom, mégis lehetett nemet mondani. Virágot tör le - Ugorjunk egy nagyot! A kisteleki gyűlésetekre, amelyen Miklósvári Sándor, a minisztérium főosztályvezetője bejelentette a tanyai iskolák megszüntetését... - Fölszólaltam. Virágot tör le, aki tanyai iskolát zár be! Ma is vallom és vállalom. A villanyt bevezették a téeszistállókba, de a tőlük ötven méterre lévő tanyába nem vihették be. Mert az konzerválta volna a tanyát. - Aztán egyszer csak a tanyai iskolákba is bevezették. Szocialista brigádok kommunista szombatokon. Hatalmas mozgalom volt a „Televíziót minden iskolába!" is. Ami a villannyal együtt járhatott, mindent kaptunk. Diavetítőt, lemezjátszót, magnetofont is. Egycsapásra korszerű iskola lett a tanyai is. - És utána jött Miklósvári Sándor. A totózóban Napjaink tanárverési botrányait is kiforogta a szó. - Amikor ide jöttem 1953. január 3-án, öt túlkoros gyerek is járt még. Erősek és erőszakosak. Ki-be ugráltak az ablakon. A tanítás végén hazaengedtem a többieket, ezt az ötöt nem. |É Él Máig vallom: virágot # # tör le, aki tanyai iskolát zár be. Gyömbér István Papírt-ceruzát elö, írjátok le a Himnuszt! Négy nekiveselkedett, az ötödik nem. Ordenáré pimasz volt. Kezében a bicska is előugrott. Ökölvívásban bajnokságot nyertem, fociztam, pingpongoztam, elöntött a méreg, megfogtam a grabancát, és lekevertem neki egy óriási pofont. Nekiesett a falnak. Este tízkor kísértem haza. Az édesanyja nem győzött hálálkodni, mert már ő se bírt vele. - Ezért ma keresztre feszítenének. - Azok, akik nem voltak még szorult helyzetben. Van, akinek csirkefogó gyerekéből jól érettségiző tanuló lett. Hogy hány doktor került ki ebből a vacak kis iskolából, ha leírnád, azt hinnék, dicsekszem. És hányan jöttek hozzám, hogy segítsek fölkészülni nekik az érettségire! - Mostanában? - Fájnak a lábaim, már csak a totózóba szoktam elmenni. Ott is jönnek hozzám, hogy tanítsam meg őket százalékot számítani. Előállt egyszer valami nagyhangú pasas, és kötekedni kezdett. - Erre te? - Megkérdeztem, mennyi héttizednek a kétharmada? Meg se nyikkant, úgy elkotródott. Aki nem hiszi, számoljon utána! A SZERZŐFEIVÉTELE Még csak nyolcvanharmadik évét töltette be Vilmaszállás tanára, Gyömbér István