Délmagyarország, 2008. május (98. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-17 / 114. szám
Szombat, 2008. május 17. Szieszta 111 SZÍV ERNŐ Leérettségizünk! Itt járt a lenge tavasz, itt bizony, s a kivirágzó orgonabokrok alatt a magyar diákságnak a következő kérdésre - is - meg kellett válaszolni a magyar érettségin: „Milyen arányban nyerünk vagy veszítünk azáltal, hogy egyre kevesebb tevékenységet végzünk személyesen, egyre több a készen kapott technikai és kulturális elem a tevékenységeinkben?" Jó munkát végzett a érettségiztető grémium, illetve azok a hölgyek és urak, akik e kérdést megfogalmazták, papírra vetették, tiszta szívből lektorálták, majd sokszorosítva elküldték az érettségiző magyar ifjúságnak, matrózblúzos lányoknak és hetente borotválkozó fiatalembereknek. Mert ravaszak voltak, nagyon ravaszak. Most ugyan nem tarolta le a virágzó közéletet valamely érettségi botrány gombafelhője, de azért sikerült olyan kérdést kiötölni, amelyet illene megválaszolni, amely azonban megválaszolhatatlan. E meglepően magyartalan, egy általános érettségi nyelvi színvonalához méltatlan kérdésben, vagy ha úgy tetszik, feladatban, melynek célzatosságát érteni véljük, több értelmezhetetlen „elemet" is fölfedezhetünk. És bizony föl is fedeztünk. Itt van például a kitétel, hogy személyesen - illetve nem személyesen végzett tevékenység. Az mi is lenne? - tesszük fel a szelíd, szomorú kérdést. Mi a csoda az, amit az életünk során nem végzünk személyesen? Nem megyünk oda hozzá, hogy szemtől szembe beszéljük meg a dolgokat, szemtől szembe ordítsuk a szép, kerek, pattanásos arcába, hogy szeretjük, vagy hogy nem szeretjük, hogy adjon pénzt, hogy haljon meg, hogy holnap déli harangszóra mi halunk meg, hanem csak fölhívjuk telefonon?! Halló, élsz még?! Hogyne élnék, te marha, másként hogyan veszem föl?! Esetleg ilyen az üzenetrögzítőd! Nem ilyen, mondom, hogy élek! Jó, akkor hívj vissza, hogy biztos legyek a dologban! Vagy csak SMS-t küldünk?! Vagy csak e-mailt küldünk?! Sok piszok, igénytelen alak interneten fizeti be a csekket, szégyelljék magukat?! Igen, miközben a magyar diák az érettségi feladatsor válaszát karistolja a hószín papirosra, nagy valószínűséggel a következő technikai fölszerelések vannak a birtokában. Mobiltelefon és ipod szinte biztosan, laptop egészen nagy valószínűséggel, illetve az sem kizárt, hogy némely fiatal füzös hátizsákjában, zsebében, melltartójában aljas kis digitális fényképezőgép is lapul, hogy az érettségi után csoportkép készüljön a boldog - gyakorlatilag megérett - társaságról, amely aztán néhány percen belül láthatóvá lesz a világhálón. További értelmezhetetlen kifejezés: „a készen kapott technikai vagy kulturális elem". Bárhogyan csűrjük és csavarjuk, csak kétségbeesett feltételezésekre szorítkozunk az úgynevezett „készen kapott technikai elem" tartalmi mibenlétét illetően. A megfogalmazó nyilván úgy véli, olyasfajta rideg, technicizált, fémmel, vassal és virtuális szögesdrótokkal telehálózott, agyonkínzott és kizsigerelt korban élünk, melyben szinte csak olyan formák és életmegoldások állnak a rendelkezésünkre, amelyek nem igényelnek különösebb gondolkodást, melyek használatának automatizmusa és rutinja silányítja az emberi lelket és szellemet, s lebontja a világegyetemben oly híres homo sapiensi kreativitást. Mintha az ősemberi lét, de legalábbis valami nomád, természetkultiváló nosztalgia utáni vágy keseregne a kérdés mögött, alatt, mellett, ésatöbbi. Könyörgöm, hiszen már egy szolid angoltoalett is készen kapott technikai elem! Hogy sírjuk vissza a pottyantóst, vagy a sokak által, főképpen éji szesztúrák utcaszünetében még mindig kultivált „ahol akar, ott pottyanjon" módszerét?! Busszal jár be Kelet-Makóról, ahelyett, hogy besétálna a Mars térig, mint a nagypapája?! Baj az, hogy nem kell kimenni a farkasos, boszorkányos, törpés, manós, orkos, lidérces erdőbe fát vágni, rőzsét gyűjteni a lobogó melegség végett, hanem elég elfordítani a radiátor rózsaszín gombját?! Veszi a kenyeret, ahelyett, hogy otthon sütné?! A „készen kapott kulturális elem" kifejezés nem kevésbé titokzatos! Mélységes zavarunkban és a tájékozatlanságunk fölötti szégyenünkben csakis arra gondolhatunk, ez valami olyasmi lehet, hogy nem kell már kitalálni az anyanyelvet, a történelmi múltat, az identitásunk színpompás arborétumát, a világfát. Nem, bizonyára nem így van. Csak vicceltünk. Nyelv, haza és világ folyamatosan alkotja, és újraalkotja magát. De például a környezetvédelem fontosságát felidéző, készen kapott, nyert kulturális formákhoz - az a sok, sok eldobandó vacak, zacskó, üveg, fémdoboz - nyilván van köze a kérdésnek, ezt nagy nehezen kikövetkeztettük. Adalbert Stifter 19. századi, annak is az első felében élő, igen népszerű osztrák író volt, ő írta a Bécsről szóló, kedves kis könyvében, hogy a könyvnyomtatás nyilvánvaló árnyoldala, hogy amióta megsokszorozódtak a könyvek, az embereknek nincsenek saját gondolataik, készen kapják a viselkedésformákat, az elképzeléseket és a fölfogásokat, melyeket aztán az életük végéig hajtogatnak. Majd kétszáz éve mondta ezt Stifter. Ügy látszik, bizonyos kulturális félelmeket is készen kapunk. Még csak a formán, a szóhasználaton sem kell változtatni. Hatvanéves a „sportos, sna'jdig úriember" DIREKTOR ÚR, HOKIBOTTAL Hatvanadik születésnapját ünnepli Bánáti Antal. A kereskedelmi felügyelőség egykori vezetője, a Centrum Áruház, a Szeged Plaza volt igazgatója, aki jelenleg a Szegedi Fürdők Kft. első embereként dolgozik, Pestről elszármazva lett Szeged szerelmese. Úgy véli, Csongrád megye székhelyén minden olyan ember megtalálhatja a helyét, aki tenni akar Szegedért. BÁTYI ZOLTÁH Antal néven anyakönyvezték, barátai mégis Tominak hívják. Ha végigmegy a Kárász utcán, tucatnyian megszólítják. Mindenki azt hiheti: nincs nála tősgyökeresebb szögedi polgár, holott Budapesten született. Ö Bánáti Antal, akinek szegedi pályafutása gyakorta kínálta a meglepetéseket. Például meghonosította Csongrád megye székhelyén a jégkorongot, egy olyan városban, ahol korábban száz emberből kilencvenkilenc még hokibotot is csak tévében látott. Bánáti Antal ezen a tavaszon betöltötte 60. életévét. Ez is meglepetés, hiszen „a sportos, snájdig úriemberről" (idézet egy közös hölgyismerösünk véleményéből), aki pár éve még a szegedi jégcsarnokban vállalta fel a bodicseket, ezt sokan alig hiszik el. .- Mindig csak a dolgomat tettem, igyekeztem a lehető legtöbbet kihozni abból a cégből, amit rám bíztak. De hát ez nem érdem, hanem kötelesség magyarázta. - Egyébként is: nagyon jó szívvel dolgoztam, s dolgozom Szegedért, mert csodálatos város, a világ minden pénzéért sem hagynám el, még szülővárosom, Budapest kedvéért sem. Itt barátságosabb az emberek arca, szava, a város otthonosabb, kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb életet kínál, és persze lehetőségeket is annak, aki tqnni akar érte - foglalta szaBánáti Antal: Semmi pénzért nem hagynám el Szegedet FOTÓ: KARNOK CSABA ged építését. A város rengeteget szépült, mióta ideköltöztem, polgárai sokkal büszkébbek is lehetnének az Vezető posztokon Bánáti Antal 1948. május 16-án született Budapesten. A Szent István Gimnáziumban érettségizett, a pénzügyi és számviteli főiskolán diplomázott. 1972-ben megnősült, az ifjú pár előbb Kalocsára költözött, majd 1976. november 1-jétől a család már Szegeden él. Bánáti Antal előbb a Rövikötnél dolgozott vezető beosztásokban, majd a megyei tanács kereskedelmi osztálya következett. 1983-tól a kereskedelmi felügyelőség vezetője volt. 1989-ben nevezték ki a szegedi Centrum Áruház igazgatójának, 1999-ben már a Centrum tiszántúli régiós igazgatója. E posztról igazolt az akkor épülő Szeged Plaza igazgatói székébe, majd 2000 végétől a Gulliver játék-nagykereskedelmi cég területi direktora. 2003 áprilisában nevezték ki a városi sportigazgatóság vezetőjének, 2004 áprilisától a Szegedi Fürdők Kft. ügyvezető igazgatója. Felesége tanárnő, két fia (a most 33 éves András és a 23 esztendős Tamás) született. vakba Szegedhez fűződő szerelmének okát Bánáti Antal. - Szegeden számtalan tenni akaró, jó szándékú ember él, és én éppen azért érzem boldognak magam, mert sokat megtaláltam közülük. Bevallom, mindig olyan emberek barátságát kerestem, akik szívügyüknek érzik Szeelért eredményekre. De a szegediek egy része már csak olyan, hogy ezerszer hamarabb veszi észre a hiányosságokat, mint az eredményeket, „jó" magyar szokás szerint - komorodott el Bánáti Antal egy percre. - Hogy példát is mondjak: az igaz, hogy az utóbbi évtizedekben jóval kevesebb termelőberuházás valósult meg, mint reméltük, de közben Szeged a Dél-Alföld kereskedelmi, üzleti központja lett, egyeteme, tudományos intézményei révén messze földön híres kulturális fellegvár, rengeteg megőrzésre érdemes érték városa. Éppen ezért rendkívül fontosnak tartom, hogy az építkezések mellett a már meglévő létesítményeinket tegyük még komfortosabbá. Ezen dolgoztam a Centrum vezetőjeként, s ezen munkálkodom a fürdők igazgatójaként is. És persze arról se feledkezzünk meg: kínálhat bármilyen megbízatást az élet, nagyon fontos, hogy legyen egy csapatunk, egymásért dolgozó közösségünk. Ügy érzem, ezt sikerült megteremtenem munkahelyeimen éppen úgy, mint szabadidőmben, a sportban. - A jövőben az vezérel: minél többet átadni az új generációnak ebből a szemléletből - fogalmazta meg terveit Bánáti Antal. - Számomra bebizonyosodott, a magánéletben éppen úgy örömök forrása lehet, mint abban a közösségben, ahol életünket éljük. KIK A VILÁG LEGBEFOLYÁSOSABB EMBEREI? I A dalai láma, a tibeti buddhisták emigrációban élő Nobel-békedíjas vezetője is szerepel a Time Top 100-as listáján FOTÓ: MTl/EPA/GRAEME R0BERTS0N A dalai láma, Tony Blair volt brit miniszterelnök, valamint Muktada asz-Szadr iraki síita radikális hitszónok és Nancy Brinker volt budapesti amerikai nagykövet is bekerült abba a százas listába, amelyet az amerikai Time magazin a világ legbefolyásosabb személyiségeiről évente összeállít. MUNKATÁRSUNKTÓL A Time magazin ötödik alkalommal közölte a legbefolyásosabb emberek listáját, amelyet idén is öt kategóriára bontott. A rangos jegyzékben háromszor több férfi szerepel, mint nő. Figyelemre méltó, hogy Oszama bin Laden, az al-Kaida terrorszervezet vezetője tavaly még rajta volt a listán, idén már nem. George Bush amerikai elnök viszont a múlt évben hiányzott, most visszakerült. A vezetők és forradalmárok katégóriában szerepel - mások mellett - Vlagyimir Putyin orosz elnök, Hu Csin-tao kínai elnök, továbbá a három amerikai elnökjelölt-aspiráns, Barack Obama és Hillary Clinton demokrata, John McCain republikánus szenátor. Ugyancsak itt található Michelle Bachelet, Chile szocialista elnök asszonya, Sonia Gandhi indiai politikus, és I. Bartolomaiosz konstantinápolyi pátriárka. A hősök és úttörők kategóriában kapott helyet Tony Blair, aki először jutott fel a listára. Mellette: Brad Pitt és Angelina Jolié hollywoodi színészházaspár, illetve Mia Farrow színésznő, továbbá Andre Agassi profi teniszező, Kaká brazil futballista, Peter Gábriel zenész. De itt olvasható Madeeha Hason Odhaib neve is: a kétgyerekes anya Irakban működtet varrodát muszlim nőknek. A 62 éves, Nobel-békedíjas Aung San Suu Kyi pedig azért került a listára, mert 12 évet töltött börtönben Burmában, mert az emberi szabadságjogokért küzdött. A legbefolyásosabb tudósok és gondolkodók közé választotta a lap Michael Bloomberg New York-i polgármestert, fill Bolté Taylor agykutatónöt, Nancy Brinker washingtoni külügyi protokollfőnököt, volt budapesti amerikai nagykövetet, a mellrák elleni küzdelem nemzetközi hírű aktivistáját, valamint Michael Grijfmt, a NASA igazgatóját. E sorban van a 23 éves Mark Zuckerberg, a Facebook internetes közösségi portál alapítója, minden idők legfiatalabb milliárdosa, valamint Shinya Yamanaka és James Thomson génkutatók, akik őssejtet állítottak elő emberi bőrsejtekből. A világ legbefolyásosabb művészei és szórakoztatói közé tartozik a Time besorolása szerint Joel és Ethan Coen Oscar-díjas filmrendező testvérpár, Bruce Springsteen rockzenész és Peter Gelb, a New York-i Metropolitan Opera igazgatója. Az alkotók és titánok csoportban szerepel mások mellett Indra Nooyi, a PepsiCo üdítőital-gyártó cég indiai származású elnök-vezérigazgatója, Ali al Naimi, Szaúd-Arábia olajipari minisztere és Rupert Murdoch sajtóés tévémágnás, valamint Steve Jobs, az Apple vezérigazgatója, a Radiohead brit rockzenekar és John Chambers, a Cisco Systems vezérigazgatója. Ugyancsak itt található Kari Lágerjeid divattervező, valamint Ratan Tata, a nevét viselő indiai autógyár elnöke, aki kitalálta a világ legolcsóbb autóját, a 2500 dolláros Nanót.