Délmagyarország, 2008. április (98. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-26 / 98. szám

101 Szieszta Szombat, 2008. április 26. STONEHENGE TITKAI Stonehenge feltárhatja titkait a legújabb ásatások nyomán, amelyekre 44 évi szünet után került sor Nagy-Britannia legismertebb régészeti helyszínén. MTI-PANORÁMA Az UNESCO örökségvédelmi listáján szereplő Stonehenge-dzsel kapcsolatban mindmáig vitatott, hogy mi is lehetett a szabálytalan alakú kőépítmény eredeti rendeltetése. Legutóbb 1964-ben végeztek itt ásatásokat. A mostani régészeti projektet Timothy Darwill professzor, a Bournemouth Egyetem vezető Stonehenge-szakértője, valamint Geoffrey Wainwright, a Régészeti Társaság, a Society of Antiquaries elnöke irányította. A két kutató az utóbbi években felderítette azt a 250 kilométerre lévő helyet a dél-walesi Preseli-hegységben, ahonnan a rejtélyes építmény egyik alapanyaga, a szürkéskék homokkő (kékkő) származhat. - Az ásatások révén meghatározhatjuk, hogy mikor szállították a homokkövet a Salisbury-síkságra, s bővíthetjük ismereteinket arról a társadalomról, amely ezt az ambiciózus tervet véghezvitte - mondta Geoffrey Wainwright. A tudósok feltételezése szerint a szürkéskék homokköveket Kr. e. 2600 körül rakták le, majd 200 évvel később eltávolították helyükről, ám ez csupán megközeh'tö időmeghatározás. Mielőtt az óriási kőtömbök a helyükre kerültek, a régészek szerint Stonehenge faépítmény lehetett, amelyet Kr. e. 3100 körül emelhettek. Timothy Darwill szerint a mostani ásatás az első alkalom arra, hogy modem tudományos technológiák segítségével oldják meg azt a problémát, amely oly sokat foglalkoztatta a szakembereket a középkortól kezdve, nevezetesen, hogy miért voltak oly fontosak ezek a kövek távoli őseinknek, hogy ilyen messzeségbe voltak hajlandók szállítani őket. A két kutató feltételezése szerint a távoli múltban gyógyító varázserőt tulajdonítottak ezeknek a köveknek. - Ez a test és a lélek gyógyulásának helye volt. A Preseli-hegységet is mágikus helynek hitték, ahogy varázserőt tulajdonítottak az onnan származó köveknek is - emelte ki Timoty Darwill. A tudósok arra is választ kaphatnak, hogy miként szállították a köveket. Feltételezések szerint a mintegy 80,1-4 tonnás kőtömböt a Preseli-hegységben lévő lelőhelyről szárazföldön, majd a tengeren, óriási tutajokon szállították, ahonnan az Avon-folyón úsztatták az építkezés színhelyéig 4-5000 évvel ezelőtt. Karády Katalin maga is táplálta a róla szóló legendákat K Újszászy István kémfőnök. Egyik politikai oldal sem szerette Karády Katalin kém volt, s ezért hagyta el a háború után az országot - tartja magát makacsul még ma is a legenda. A történetből csak annyi igaz: játszott kémfilmben, embereket bújtatott a csendőrök, németek, nyilasok elől, s szerelme volt Újszászy István vezérőrnagynak, a Horthy-korszak kémelhárítása vezetőjének. Kettejüket 1944. május elsején őrizetbe vette a Gestapo, sorsuk ezután végképp kettévált. KOROM ANDRÁS Radikális jobboldali ifjúsági szervezetek visszatérően zajos tüntetéseket, botrányokat szerveztek az 1940-es évek elejétől Karády Katalin, akkor már ünnepelt színésznő filmjei ellen, mondván, a díva a „zsidó mételyt" terjeszti. A Halálos tavasz főszereplőjeként híressé lett színésznő 1941 végén vagy 1942 elején megismerkedett Újszászy István vezérőrnaggyal, a korabeli kémelháritás vezetőjével, majd 1943-ban titokban el is jegyezték egymást. Újszászy azonban, aki bírta Horthy bizalmát, sem a jobboldali, sem a baloldali politikai erőknek nem tetszett. Az előbbiek méltatlannak találták állítólagos antifasiszta érzelmeit, míg a baloldaliak szemében beosztása, illetve szerénytelensége miatt nem tisztelték. Az ünnepelt filmsztár maga is belekeveredett a politikába. A kor közvéleménye úgy vélte, Üjszászyt maga Karády fordította át antifasisztává. Igaz, ami igaz, Horthy kiugrási kísérlete szervezésekor Karády hozta össze Újszászyt a kommunista Rajk Lászlóval, illetve a kisgazda Kovács Istvánnal. A háborús évek legendáriuma végtelen, s a színésznő maga is táplálta azokat. Az ország német megszállásakor Újszászyt és Karádyt egy speciális német kommandó kerítette kézre. Karádyt először a Gestapo szolgálati helyére vitték, ahol egy százados egy titkos rádióadó holléte felől vallatta. A kihallgatás eredménytelennek bizonyult, ezért átszállították a rendőrség Zrínyi utcai főkapitányságára. Itt - ahogy az Szita Szabolcs Újszászy és Karády című tanulmányában olvasható - több mint egy hétig magánzárkában tartva éheztették. Közben a németek kirabolták a lakását. A rendőrségről naponta vitték kihallgatásra a Gestapóhoz, ahol kapcsolataira és arra voltak kíváncsiak, miért bújtatott három lakásában is üldözötteket, zsidókat. Majd követelték, adja elő azt az adóvevőt, amellyel az angolokkal tart kapcsolatot. A megtört színésznőt kihallgatás közben agyba-főbe ütötték, még a fogait is kiverték. Majd, mivel nem volt mit bevallania, a Pestvidéki börtönbe szállították. Nem sokkal később elterjedt a híre, hogy kémként kivégezték. Végül FOTÓ: DM/DV 1944 késő nyarán szabadon engedték. Rendőri felügyelet alá helyezték, s keddenként kellett jelentkeznie a rendőrségen. Itt a „hazafias" állomány rendszeresen „kellemetlenkedett" vele. Karády végül elbujdosott. A nyilasuralom idején a Duna-partra kísért halálmenetekböl ékszereivel váltotta ki a gyerekeket, önfeláldozásáért posztumusz kapta meg a Világ Népeinek Igaza címet. A háború után megfakult csillaga, s 1948 után a színpadokról is eltűnt, 1951-ben Bécsbe disszidált, majd - Brüsszel és Brazília után - New Yorkban telepedett le. Haláláig ott dolgozott saját kalapszalonjában. B Újszászy sorsa A letartóztatott Újszászynak a kiszabadult Karády még csomagokat küldetett, majd azt hallotta, hogy szerelmét kivégezték. Tévesen, a kémelhárítók főnökét ugyanis később a szovjetek hurcolták el, majd „kölcsönadták" az ÁVO-nak. A vezérezredes kényszerűségből az oroszokkal és a magyarokkal is megosztotta tapasztalatait, emlékeit, majd - miután már nem tudott újabb információval szolgálni tisztázatlan körülmények közt életét vesztette. A színésznő és a kémelhárító főnök végzetes kapcsolata KARADY, A LEGENDÁK KEMJE SZÍV ERNŐ Nincs Magyarország Két roppant fontos hír látott napvilágot szlovák barátaink jóvoltából a napokban, az egyik tündéribb, mint a másik. Kezdjük a kevésbé érdekfeszitővel, amely arról szól, hogy egy reprezentatív felmérés szerint a szlovákoknak csaknem a fele úgy véli és érzi, hogy a magyarok elnyomják őket. Természetesen a felvidéki magyarok jeleskednek e csúfságban, sajnos részleteket - hogy mi az elnyomás része, módja: rendőrség, hivatali packázás, a szlovák sípályák kisajátítása, a nyelvhasználat brutális korlátozása - nem ismerünk, de nyilván eme elnyomás jeles képviselője Maiina Hedvig is. A másik hírgyöngyszem már igazi térségi bravúrt abszolvál. Egy aktív szlovák politikus pártájának honlapján jó ideig módunkban állt szemrevételezni és értelmezni egy Európa-térképet, amelyen nem szerepelt Magyarország. A zöldellő, dimbes-dombos Dunántúl, a magas vizállású, de kitűnő minőségű Balaton, a Kopár-völgy, hol az ország legjobb borszőlői gyűjtik a globális napsugarakat, s még megannyi természeti és gazdasági elem a sógorokhoz tartozott. A latin alapozottságú kulturális limestől keletre eső vidékeket pedig már Szlovákia természetes részeként mutatta a csinos kis térkép. Így Szlovákia tagja és hagyománya lett a csikós, a puszta, és a mély dekoltázsú, széles tomporú Piroska, aki már a sóhajtásával is feldönti a szénaboglyát vagy a téesztraktort. Szlovákul pattogott a méla rackák fölött az ostor, szlovákul ugatott Bogáncs, a nemzeti vérpuli. Nem tudjuk, hogy e két, megváltozott formátumú államalakulat - Ausztria és Szlovákia - miféle indokkal érhette el ezt a nem is olyan ésszerűtlen átalakulást. Feltételezhető, hogy a magyarok kettészakadtak, az egyik napnyugatnak akart haladni, a másik a hűsítő északi irányba tört, volt már ilyen korábban is sziasztok, finnek -, nem olyan nagy ügy. Az is lehet, hogy a két szomszéd megtámadott, legyőzött, és felosztott bennünket. Na mondd, már ilyesmi is megesett már velünk. Különben pedig mindkét célország gazdaságának igen hevesen dobog a gépszíve, a szlovák pénztárcákat pillanatok alatt kitömi az euró, az osztrákok, hogy csak ennyit jegyezzünk meg, Eb-t is rendezhetnek mindjárt. Sok magyar kirakatban és személyautón láthattunk idáig úgynevezett Nagy-Magyaroszág-ragasztmányokat, ezek most nyilván lekerülnek, helyettük Nagy-Ausztria és Nagy-Szlovákia matricák fogják díszíteni a szélvédőt, az ablakot, és a feleség széles, erős hátát. Nem tudom, a portán valószínűleg le kell majd adni az árpádsávos zászlókat, de hát valamit valamiért. A bakancsok maradhatnak, legalábbis a szlovák oldalon, és nem árt tudni, Ausztriában dutyiba dugják a holokauszttagadókat. Engem mindig is érdekelt, mi a célja és oka a Nagy-Magyarország matrica, zászló és térkép heves és szenvedélyes kultiválásának. Nyilván a nagyszerű és dicső történelmi múlt prezentálása, amelyről kétségeink nem lehetnek. Kicsit fáj, de valószínűleg az utolsó lehetősége is elvész annak, hogy „dualizmusmatricák" is virítsanak a szélvédőkön, a gój motor benzintankján, hiszen az ország, illetve a volt Magyarország - benne például gyakorlatilag az összes normális és gyönyörű szegedi bérház - felépült, és amikor utoljára volt partiban Európával, mit ne mondjak, a világgal. A szlovák testvérek azonban - jó szándékkal és a pragmatizmusuk fölötti lelkes ámulattal mondom - előrelátók, ha úgy tetszik, megfontoltak voltak, a tájjal együtt a házak és épületek, azokkal pedig a lakóik is hazát váltottak. Nos, a magyar hon két vezető politikai pártjának két első embere Nagy-Ausztriához fog tartozni, ez bizony erősen érdekes helyzet lesz, nyomban az ember eszébe juthat, hogy Nagy Ausztriában sem lesz tandíj vagy vizitdíj, de ezek részletkérdések. A fő kérdés, vajon nem szakad-e Nagy-Ausztria is hamarosan két nagy nemzeti lélekké, két nagy, egymásnak feszülő világfölfogássá? Mindenesetre a burgenlandi gazdaságok kerítéseire nem azt fogják kiírni, hogy: „Magyar, ne lopj!", hanem már ezt: „Osztrák, ne lopj!", de azért tisztában lehetünk azzal, hogy ez az osztrák nem az az osztrák. Az osztrák fogorvosok is csak osztrák fogorvosokkal fognak hadakozni, a fogorvosi viszály nemzeti belügy lesz, miként a Rába habzása is, osztrákok fognak osztrákokat mérgezni a bőrgyáraikkal. Magyarországon a nemzethez tartozást a magyarság mindig is a hűség fogalmával abszolutizálta, az volt hü, aki Magyarországba belehalt, aki maradt, vérét, életét ontotta, érdekes módon a sperma valahogy kevésbé számított. Holott. Vagyis morálisan elítélhető volt, aki elment, disszidált, szökött, kúszott, vagy - akár az anyanyelvét is elhagyva, felejtve, szétroncsolva - más állam polgárává vált, és a szent magyarságát feladta. S hogy ettől rosszabb, hitványabb emberré is vált volna. A nemzethez tartozni, és a végsőkig hozzátartozni etikai cselekedet. Holott - egy ellentétes mozgásra fókuszálva - mennyi kulturális jóval, színnel, gazdagsággal jöttek a magyar nemzettestbe azok, akik éppenséggel nem magyarnak születtek, szlovákok, szerbek, németek vagy zsidók. De hát ez is mindegy lesz, mert például a nagyszerű Kossuth, akinek semmi sem sikerült igazán, fényes helyet kap a szlovák történelemben, vagy Petőfi Sándor is megtalálja végre az öt megillető páholyt a szlovák irodalomtörténetben, és a Túró Rudi is az északi Kárpátok kecsketejének túrójából készül. Nincs mód minden apróságot számba venni. De azért megvallom, egy kicsit mégis jobban aggaszt, mint a többi. Vajon mi lesz a sorsa a szlovák harmadosztályba visszacsúszó Ferencváros szurkolóinak?