Délmagyarország, 2008. április (98. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-14 / 87. szám

Hétfő, 2008. áprilisié. Aktuális 15 A szegedi tűzoltók sem engednek Az uniós csatlakozás időpontjától kezdődő időszaktól jár fizetés a tűz­oltók túlmunkájáért, így döntött jogerősen a Zala Megyei Bíróság csaknem kétszáz zalai tűzoltó peré­ben. A szegedi tűzoltók a Legfelsőbb Bíróság jogegységi döntésére várnak. MUNKATÁRSUNKTÓL Szegeden 114 tűzoltó adta be keresetét tavaly novemberben a Szegedi Városi Bírósághoz túlórájuk kifizetése érde­kében. A pert egyelőre felfüggesztette az állomány, mivel a Legfelsőbb Bíró­ság jogegységi döntésére várnak. A kérdés, hogy a munka törvénykönyve szerinti 40, vagy a szolgálati törvény­ben meghatározott 48 óra feletti részt kell-e kifizetni a tűzoltóságnak a túl­munkáért. A Zala megyei tűzoltók 2007-ben in­dítottak pert annak érdekében, hogy az uniós csatlakozás időpontjától a közösségi szabályozásnak megfelelő­en ismerjék el számukra a heti 40 órát meghaladó, szolgálatban töltött időt túlóraként, és azt fizessék ki nekik. Az önkormányzati tűzoltóságok fellebbe­zése után a Zala Megyei Bíróság any­nyiban változtatta meg az elsőfokú ítéletet, hogy kimondta: a heti 48 órát meghaladó szolgálat teljesítése számít túlmunkának. Az uniós irányelvek szerint ugyanis hét napra vonatkozó­an az átlagos munkaidő - a túlórát is beleértve - nem haladhatja meg a 48 órát. - Szegeden mi a 40 óra feletti rész kifizetését kérjük a bíróságtól. Ez egy „átlagos" tűzoltó esetében, számítása­ink szerint, nagyjából bruttó másfél millió forint - tudtuk meg Kádár And­rás főtörzsőrmestertől, a Rendészeti Védegylet Szegedi Tűzoltó Tagszerve­zetének elnökétől. - Helyben nem tudjuk ezt az össze­get kifizetni, ez a költségvetés feladata lesz - válaszolta kérdésünkre Tandari Attila alezredes, személyzeti osztály­vezető. Egy 2005-ös törvénymódosítás alapján folyamatosan csökkentjük a heti 54 munkaórát. Idén értük el a tör­vény által meghatározott 48-at. Országosan hétezer tűzoltó érintett az ügyben, a tét tehát elég magas, 10-15 milliárd forint. Információink szerint ez az összeg nem szerepel a kormány első féléves költségveté­sében. A BELVÁROS SZEGYENE A PUSZTULÓ TÓTH PÉTER-HAZ - FANTOMPALOTA A BELVÁROSI HIDNAL Csak a madár jár a Roosevelt téri kísértettoronyban Tizennyolc éve várja sorsa rendezését a belváros kapujának számító Tóth Péter-palota. Kísértetháznak tűnik, mert kártékony galambhadakat látni a tornyában. Bejártuk a fantomépü­letet, kiderült, hogy nem is lakatlan. A padlástérben viszont mintha egy rémfilmbe csöppentünk volna. DOMBAI TÜNDE Szerencsésnek mondjuk az olvasót, ha valami mocskos-büdös helyen já­runk, mert arról „csak" szöveggel és képpel tudósíthatunk. Nem mellékel­hetünk szagot, port, hangokat. így tör­tént ez akkor, amikor a belváros kapu­ját, a Roosevelt tér és a Híd utca sar­kán szürkéllő bérpalotát bejártuk. A kétszintes, megkopott épületről azt hittük, hogy üres, bástyaszerű ormát magunk között régóta kísértettorony­ként emlegettük. Lakják a fantompalotát A műemlék fantompalotának a belvá­ros szívében gyászos a külseje is, be­lépve mégis elhűltünk szörnyű elha­nyagoltsága láttán. A valamikor ele­gáns lépcsősor közvetlenül az emeletre ível, a fönti gangról látni le az udvarra és a szuterénba. Talán lakások vagy raktárak bújhattak meg korábban a rothadó ajtók mögött. Szutyok, szemét, szétázott bútorok. A gang végén a vécé­ket förtelmes galambguanó lepi. Ocsúdva az undorból követtük Kondé Lajos belvárosi plébánost, aki megmu­tatta az emeleti lakásokat. A három szélsőt bérlők lakják, ott istenes a hely­zet. A sarokszobából gyönyörű a kilá­tás, viszont az erkély életveszélyes. Ga­lambok verdesnek fölötte, lesodorva fekáliát és málló stukkódarabokat. A míves kovácsoltvas korlátot a szentlé­lek tartja. A két középső lakás üres, pár hete kapta vissza az egyház. Műteremlakás lehetne Szűk, sötét, bűzös csigalépcsőn má­szunk a padlásra. A rozsdás vasajtó­ban kattan a zár. Pár lépés, és meghűl ereinkben a vér. Itt annak is kifejlődik a betegségfóbiája, akinek sose volt! Puhán süppedünk az évtizedes ga­lambguanóba. lobban járunk, ha nem nézünk a lábunk alá. Pedig az ipartör­ténet muzeális csodája a tetőszerkezet - ép fagerendák bordázzák a padlást, a kémények és levegőztető csatornák DERMESZTŐ LÁTVÁNY A BELVÁROSI TORONY Fotó: Segesvári Csaba kiállták az idő viharait. Micsoda fan- urai - galambok tucatjai. Felverik a tasztikus műteremlakást lehetne itt büdös szennyet, teleszalad szemünk­berendezni, a város tetején! Nincs idő szánk „galambmaradékokkal". Hullik töprengeni, mert iszonyú szárnycsat- a toll, a guanó és ki tudja, mi minden togással zúgnak szembe a padlástér mocsok. S-i NYÜZSGÖTT AZ ÉLET. A korabeli sajtó írja a 125 éve épült palotáról, hogy nyüzsgött benne az élet; az első tulajdonos, Tóth Péter fűszer­kereskedést nyitott az aljában, itt volt a Bene divatszalon, a Strausz kalapos és az Auslander szűcs. Ké­sőbb a megyei idegenforgalmi hi­vatal, a sporthivatal és a városi To­urinform, majd az ezredfordulón uniós tájékoztatóiroda foglalta el. Az emelet a főispán rezidenciája­ként szolgált, amit az államosítás után sok apró bérlakásra szabdal­tak. Ennek az emeleti szintnek van már gazdája, a belvárosi plébánia, a földszinten még mindig a város és a megye osztozik, az alagsor és a padlás helyzete rendezetlen. 1990 óta vár egy kormányhatározatra. A városnál pár éve a pénz, paripa, fegyver is megvolt a renováláshoz, de a döntés húzódott. Az új kezelő, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. tájékoztatása szerint folyik az egyeztetés. Megvan tehát az esély, hogy az állam nemsokára elhatá­rozza magát és jobb gazdát keres maga helyett. A levegő patkányai Nem adjuk fel - cél a saroktorony. Kívül­ről két emeletnek látszik a patinás orom, belül azonban egybenyílik a két szint. Lélegzet visszafojtva pillantunk fel. Csodálatos a faszerkezet, harangláb­ra emlékeztet ez az ácsremek. Hunyor­gunk, mert a madarak csapkodva kerin­genek odafönt. Lent hiába tartják csuk­va az ablakot, ha a magasban kitört egy üveg, és azon jutnak be garázdálkodni a levegő patkányai. Dermesztő a látvány, még a köddé sűrűsödő poron, piszkon át is. A keresztgerendán méteres guanó­hegy tornyosul. Arrébb foszló galambte­tem lóg a Tejünk fölött. Vékony szálon ­lehet, hogy pókháló - himbálja a szuty­kos huzat. Menekülünk a fertőből. Lefe­lé döbbent csendben lépkedünk. Nem érünk ruhához, cipőhöz, pedig minde­nünk viszket. Csak az utcán térünk ma­gunkhoz a döbbenetből: ki gondolná, hogy ilyen szennyes szégyenfoltot rejt a belvárosi kisértettorony. További fotók a témáról az interneten: detmagyar SOK FIATALT NEM ZAVAR, HA IDŐSEK ÁCSOROGNAK MELLETTE - GYAKORI VITATÉMA A CSÖRÖGBEN AZ IFJAK UDVARIATLANSÁGA Helytelenkedések buszon, villamoson VAN, AKI ATADJA, VAN, AKI NEM Fotó: Miskolczi Róbert „Sok fiatal nem vesz tudomást arról, hogy át kellene adnia a helyét a tö­megközlekedési eszközökön" - pa­naszolják olvasóink. Az ifjak megvé­dik magukat, mondván: „ha lefá­rasztottak a suliban, le kell huppan­nom". A szegedi közlekedők véle­ménye megoszlik a „helytelenke­dés" kérdésében. R. TÓTH GÁBOR A középiskolás fiú csütörtök délután felszállt a szegedi 4-es villamosra, le­ült. Fülében zenelejátszó, térdei a má­sik ülésen. A Vám térnél megtelt a sze­relvény, sok idős is felszállt. Egy néni pont emberünk elé keveredett, a köze­li bevásárlóközpont két nagy szatyrát fogta. Szabad hely nem lévén megállt a fiú mellett - ő azonban tüntetőleg to­vábbra is kifelé nézett. A néni kisvártatva leszállt, mi vi­szont pem bírtuk ki, megkopogtattuk a fiú vállát. - Miért nem adtad át a he­lyed? A válasz: megsemmisítő pillantás, majd szavak. - Na koccolj innen, öreg! - mondta, a diákszlengben a mele­gebb éghajlatra küldés egyik formulá­ját használva. Mivel lapunk Csörög rovatában is gyakori vitatéma, hogy mindig át kell-e adni a helyet, s hogy a fiatalok hajlandók-e erre, magunk is faggat­tunk néhány közlekedőt. - Én még 58 évesen is átadom a he­lyem kismamáknak, akár sérült fiata­loknak is. Sajnos az ifjak jó része nem vesz tudomást arról, ha az idősek szí­• • Vegyes tapasztalataim W # vannak: átlagban 10-ből 5 fiatal adja át a helyét. Pulics Julianna vesen leülnének - fogalmazott Tom­bácz Ferenc. A szegedi füvészkert ve­zetője, Pulics Julianna is álldogálni volt kénytelen tegnap délután egy zsúfolt szerelvényen. - Nem zavar, sze­rencsére még nem feltétlenül muszáj leülnöm. Vegyes tapasztalataim van­nak: átlagban 10-ből 5 fiatal adja át a helyét. Ha látom, hogy valaki elfordít­ja a fejét, nem forszírozom. Szerintem ez neveltetés kérdése, sokan szó nél­kül felpattannak, ha meglátnak ­mondta tapasztalatait. "A délutáni csúcsban jutott viszont ülőhely Zsoldi Lászlónak és feleségé­nek. - Nekünk csak pozitív tapasztala­taink vannak, szinte az összes fiatal kérés nélkül átadja a helyét. Persze mindig megköszönjük, ezt így illik ­fogalmazott az idős férfi. A 12 éves Ábrahám Nikolett meg­védte korosztályát. - Van, hogy na­gyon kivagyok, például lefárasztottak a suliban. Ilyenkor le kell huppan­nom, hiszen hazáig hat megállót uta­zom. De olyan is van, hogy beteg az ember. Nővéremet egyszer nagyon le­szólta egy néni, pedig azért maradt ül­ve, mert iszonyatosan fájt a hasa - ár­nyalja a képet a fiatal lány.

Next

/
Oldalképek
Tartalom