Délmagyarország, 2008. március (98. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-27 / 72. szám

Mit kell csinálni akkor, ha... Ott áll a félkopasz, éppen beismerő vallomást tévő, a családjától, a kollégáitól, a szavazóktól bocsána­tot kérő férfi mögött, és igyekszik fegyelmezett maradni. Az is egyéb­ként, csak hát a tekintete. Három lányt szült ennek az embernek, és feladott érte egy ragyogóan induló ügyészi karriert. A neve Silda Wall. Olyan nagy volt a tét, hogy még first lady is lehetett volna, amennyiben Hillary győz az elnök­választáson, mert akkor az ö meg­üresedő szenátori helyére a férje, Eliot Spitzer sasszézott volna be, ahonnan pedig idővel egyenes út vezetett az elnöki szék bársonyáig. Vagy inkább bőrgarnitúra lenne? Mindenesetre Spitzer, ez a ré­mesen tehetséges ember lehetett volna az USA első zsidó származá­sú elnöke. A férfi mindenfajta kor­rupció és biztosítási szabálytalan­ság rettenthetetlen harcosa volt, af­féle modern Robin Hood, Fehér Lo­vag, akit gyanús készpénzi tranz­akciók miatt szúr ki az FBI, s derí­tik ki rövid úton róla, hogy időről időre luxuskurvák karjai közt pihe­ni ki a politikai stressz okozta fára­dalmakat. Hogy kell ilyenkor visel­kednie egy tönkretett, megalázott, becsapott feleségnek? Kiviszed a gyászodat az őrjöngő vakufénybe, mert tudod, ezekben a pillanatok­ban sokkalta érdekesebb vagy, mint a csaló férfi, inkább téged néznek és vizslatnak, mint őt. Silda Wall az első nyilvános szereplésen láthatóan úgy össze volt törve, hogy azt sem tudta, mi történik vele és körülötte. Száz ka­mera fókuszál rá. Ekkor élénk, vilá­goskék kosztümöt visel. Aztán a második nyilvános alkalomra a stáb „összerakja", finom kendőt kötnek a nyakába, ugyancsak ele­gáns, de már a fekete árnyalatával játszó kosztümbe bújtatják, igazán csinos is, csak hát a tekintetét most sem lehetett eltakarni. Abban a te­kintetben nem háború, düh, harag tombol, csak romok, végtelenül te­rülő romok, romok. Annak idején Hillary Clinton is rezzenéstelen arc­cal hallgatta Bili töredelmes vallo­mását. Minden mozdulatnak, min­den gesztusnak politikai üzenete van. Egy-két honi politikust is meg­érintett az ilyen természetű lebu­kás, de a sztorik maradtak a bulvár locsogó felszínén. Amikor Silda Wall kilép a fénybe, amikor odaáll mikrofon fölé hajló férje mellé, egy jól bejáratott politikai rituálé része­se lesz. Ha kiáll, azt üzeni, a férjével van. Most még mindenképpen. Ha viszont nem áll ki, azt üzeni, vége a házasságnak, sztornó. Ha kiáll, meg kell mutatnia a fájdalmát és az el­esettségét, a megalázottságát. A ma­gunk részéről nagy szeretettel és ér­deklődéssel várjuk azt a történelmi pillanatot, amikor egyszer fordítva esik meg a dolog. A nő kér bocsá­natot, és a férj áll mögötte, össze­szorított szájakkal, kicsit tán boros­tásan és kócosan, nem feltételül ért­ve, hogy mi a roppant isten is törté­nik vele. Bombera Krisztina: nyolcezer kilométerről informál bennünket a legfrissebb hírekről A NŐK EGYSZERŰEN BELEVÁC Régi álma volt Bombera Krisztiná­nak, hogy Amerikából tudósíthassa a magyar nézőket. Aztán amikor jött a vágyott felkérés, mégis sokáig töp­rengett a válaszon, hiszen két kis­gyermek anyukája. Végül igent mondott, és szeptember óta majd nyolcezer kilométerró'l informál bennünket a legfrissebb hírekről. Az elnökválasztás miatt sok a munka, rengeteg programot szerveznek. A Magyar Televízió New York-i tudósí­tóját a munkáról, a családról, az amerikai hétköznapokról faggattuk. ja az észt a világegyetemről meg a bolygókról. Járt pár hónapot Pesten bölcsibe, ahol mindent megtett, hogy elbűvölje a gondozó néniket az óriási dumájával. Itt, New Yorkban pedig hirtelen nem tudott a központba ke­rülni a felnőttes szövegeivel, hiszen senki sem értette. Bosszúból úgy dön­tött, megvárja, amíg mindenki szépen megtanul magyarul. Nem is állnak már rosszul az óvónők, nagyon igye­SZERENCSÉS HELYZET. Csak az elő­nyét látom a gyereknevelésben a többgenerációs gondozásnak, ami itt, Amerikában sokkal ritkább a tá­volságok miatt, mint nálunk. Ame­rikában a szülők és a gyerekek csak ünnepeken repülnek el egymás­hoz, ezért van itt olyan sok bébi­szitter. Pedig szerintem egy (vagy kettő) jó nagymama-nagypapa pótolhatatlan lelki útravalót adhat egy kisgyereknek. mi segítség a gyereket szülő nők szá­mára, és a nagyvárosokban gyakori, hogy a nő hat héttel, két hónappal a szülés után már megy is vissza dol­gozni. Utána pedig máris a saját kül­sejével, a fogyókúrájával, az edzés­programjával foglalkozik. Ez szerin­tem iszonyú. Örök, jóvátehetetlen veszteség anyának is, babának is. Úgy érzem, sok nő itt úgy tesz, mint­ha a gyerekszülés nem járna lemon­dással! Nekem ez nem tetszik, de biztos jobb, mint ha valaki depresz­sziós, és bezártnak érzi magát. A választások végéig marad - 2001-ben kint volt, amikor a terrortá­madások történtek. Élményeiről, ta­pasztalatairól, benyomásairól köny­vet írt Felhőkarcolatok címmel. Ter­vez-e új kötetet? - Jaj, nem. Az a könyv számomra el­sősorban lelkileg volt nagyon fontos, én jobban szeretek kamerával dolgoz­ni, mint írni! Ki akartam írni magam­ból sok hónap feszültségét, tisztázni, rendszerezni kicsit, hogy mit gondo­lok arról, ami történt. Az olvasóknak pedig elsősorban azt akartam megmu­tatni, hogyan lehet méltósággal és em­berséggel összefogni nagy bajban, ahelyett, hogy ellenségeket keres­nénk, akiket gyorsan gyűlölni lehet és hibáztatni. - Hány évre szól a megbízatása? - Abban állapodtunk meg, hogy az amerikai választások végéig mara­dok, nagyon sokféle dolgon múlik, hogy hogyan tovább. - Azt nyilatkozta korábban, hogy egy álomfeladat volt mindig is a New York-i tudósítói állás. Rögtön igent mondott a felkérésre, vagy kért gon­dolkodási időt, hogy megvitassa a családdal? - Hónapokig tépelődtem, és velem az egész családom, míg egy nap végre a két nagymama összetrombitálta a nagycsaládi kupaktanácsot, hogy pa­pírra vessük a mellette és az ellene szóló érveket. A fő-fö ellenérv termé­szetesen az volt, hogy a gyerekeim az apjuk nélkül töltenek közel négy hó­napot. Ami pedig mellette szólt, hogy a gyerekeknek is nagy kaland, az én életemben pedig egy régi álom, az egyik legtöbb örömmel és feladattal járó szakmai kihívás. New York-i beilleszkedés - A gyerekek mennyire illeszkedtek már be fél év alatt a kinti létbe? - A kisfiam a második héten már oviba járt, nem mondhatnám, hogy kitörő lelkesedéssel. A fiam jobban ér­zi magát felnőttek társaságában, mint gyerekek között, ezt remélem, hamar kinövi. Alig várom, hogy a többi kis­sráccal birkózzon, ahelyett, hogy oszt­• Bombera Krisztina New Yorkban egyedül vág és időnként egyedül forgat keznek. Az eltelt hónapokban persze észrevettük, hogy mindent ért, és fur­csa módon mindig tud angolul. A lá­nyom, aki tavasszal lesz kétéves, sok­kal többet hajlandó megszólalni ango­lul, de Nóra imádja a gyerekeket, sze­ret velük lenni, és magyarul majdnem úgy beszél már, mint a bátyja. Ministáb vagyunk - Hogy zajlik egy napja? Van külön iroda vagy otthonról dolgozik? Hány fős a stáb? - Olyan házat béreltünk, amely al­kalmas arra is, hogy egy külön szin­ten, elszeparáltán tudjak dolgozni, oda építettük a plazmatévéket, ott vá­gok, sokszor az élő adás is ebben az irodában készül. Igazi ministáb va­gyunk, valóban egyedül Rózsa Akos operatőröm a „stáb", neki rengeteget köszönhetek, az informatikai problé­mákat is ö oldja meg. Egyedül vágok, néha egyedül is forgatok. - Az amerikai és a magyar életvitel és gyereknevelés között melyek a leg­szembetűnőbb különbségek? - Egyetlen dolgot emelnék ki: a nők sokkal nagyobb szabadságát ar­ra, hogy teljes életet éljenek, ne le­gyenek nyomás alatt senkitől, hogy vagy anyák vagy a munkájukban örömet lelő, dolgozó nők lehetnek ­könnyebb lelkileg itt mind a kettő egyszerre. Lehet, hogy ez nem igaz egész Amerikára, de itt New Yorkban rengeteg gyerek születik, viszik őket mindenfelé, boldog, fiatal párok, csi­nos, fiatal nők két-három-négy kis­gyerekkel ülnek a kávézók teraszain, az apukák teljes szívvel részt vesz­nek a mindennapi feladatokban. Úgy tűnik nekem, hogy a nök itt nem tépelődnek sokat azon, hogy merjék-e vállalni azt az óriási válto­zást az életükben, amit a gyerekne­velés jelent. Egyszerűen belevágnak. És gyerekestül élnek-dolgoznak to­vább boldogan. De ha valaki har­mincévesen még nem szült, senki nem gyötri, hiszen van még ideje. Ugyanakkor ez nem ilyen egyszerű és nem ilyen rózsás, ahogy lefestet­tem: Amerikában minimális az álla­FOTÓ: DM/DV Mindannyian egy család vagyunk Ez aztán a szép család: Barack Obama Brad Pitt távoli unkatestvére, Hillary Clinton viszont Pitt élettársának, Angelina Jolie-nak a rokona - és ez mind tény. Ugyanis egy tudományos származástani társaság, a New England Historic Genealogical Society kutatói ástak az irattárak mélyére ezért a szenzációért. Persze nem véletlenül, direkt a három amerikai elnökjelölt, a demokrata Obama és Clinton, valamint a republikánus John McCain közötti rokoni szálakat akarták felgöngyölíteni. Nos, kiderült, hogy Clintonnak anyai ágon francia-kanadai felmenői voltak, így aztán további három énekes sztár: Madonna, Céline Dilon és Alanis Morissette is a tágabb családjába tartozik. Obama sem marad le mögötte, a fehér kansasi anyától és kenyai apától származó politikus nem kevesebb, mint hat amerikai elnököt szólíthat kuzinjának, köztük'a hivatalban lévő George W. Busht is. McCain viszont éppenséggel a jelenlegi First Lady, Laura Bush távoli hozzátartozója. Christopher Child családfakutató szerint miközben a jelöltek folyton arra koncentrálnak, hogy rávilágítsanak a nézeteik között lévő különbségekre, a származásuk azt mutatja, hogy valójában sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint gondolnák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom