Délmagyarország, 2008. március (98. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-14 / 63. szám

1 101 Március 15. Péntek, 2008. márciusit*. A TÖRTÉNELMI NÉV MEGNYITJA A KAPUKAT Március idusa zászlós ünnep A SZABAD SAJTÓ UTCA HAGYOMÁNYAI Megnyitja a kapukat a történelmi név a mai Magyarországon. A helyesírással azonban meg kell küzdenie a mai Kossuthoknak, Széchenyiknek és Eötvösöknek. A legnagyobb magyar költőnek számító Petőfi oldalági rokona, Petrovics István történész 1848 üzenetének azt tartja, hogy a magyarság nagyjai olyan ügyért harcoltak, amely a nemzet mellé állította a nemzetiségieket is. ÚJSZÁ&H ILONA - A családfát 1437-ig sikerült visszavezetnem - közli Széchenyi-Eötvös Mónika. Középiskolai környezetvédő táborban ismerkedtünk meg. Mindketten akkor döbbentünk rá a vezetéknevünk jelentőségére, amikor bemutatkoztunk: Széchenyi és Eötvös, a Batthyány-kormány két tagja, a két jó barát találkozott - meséli Mónika, aki azóta élt a törvény adta lehetőségekkel, és fölvette férje, Széchenyi Emil vezetéknevét is, sőt: gyermekeik is „kétnevüek". Kislányukat, az ovis Kittit „grófkisasszonynak", Zsigmond Lorándot, kilenc hónapos fiukat „minigrófnak" becézik. - Mindig is érdekelt a múlt - teszi hozzá a szegedi egyetem vegyészhallgatója -, ezért a férjemmel jártunk több levéltárban is, kutatva az ősök, a nagy elődök után. Petrovics Petőfiről, 'A8-ról ás a máról „A felvidéki Pusztafödémesről származott családunk, 1896-ban született nagyapám története szerint. Az ő nagyapja, Petrovics István annak a Petrovics Jánosnak volt a fia, aki testvére volt Petőfi édesapjának, Petrovics Istvánnak. A családi legendárium szerint többszörösen is szétszóródott a család. Mi a kitelepítések idején kerültünk Baranyába, az onnan elköltöztetett svábok helyére - mondja Petrovics István. A szegedi egyetem középkorral foglalkozó történésze úgy véli: olyan horderejű nemzeti, jogi, kulturális, építészeti és egyéb változásokat hozott a reformkor és 1848-49, melyek példa nélküliek. Ugyanakkor azt is mutatják, hogy a magyarság olyan ügy mellett állt ki, ami mögé más népek is fól tudtak sorakozni. Sőt: az ország nemzetiségei közül sokan önként magyarrá kívántak lenni, mint például a szerb apától és szlovák anyától származó Petőfi, akit a legnagyobb magyar költőnek tartunk. - Szívem szerint Széchenyivel értek egyet, de a történelmi valóság mást hozott: kirobbant a forradalom, ami komoly áldozatokkal járt, de ez nem volt hiábavaló, mert a kiegyezéssel meglett az eredménye. Örömömre szolgált, amikor 1989-90-ben végre szabadon ünnepelhettük március 15-én. De elszomorít, hogy manapság a nemzeti ünnepeinken sem vagyunk képesek méltósággal emlékezni. sen visszatérnének a reformkorba, az akkori eszméket érzik magukénak. - Először gazdaságilag legyen független Magyarország! Széchenyi párttá föl a magyarokat 1848-ban, mégsem vállalta a felelősséget a forradalomban hozott áldozatokért, elszökött az országból - összegzi a Széchenyi-Kos• Kossuth Tivadar festményeinek nem témája a forradalom FOTÓ: MISKOFCZI RÓBERT „Magyar szabadságharcos" - Sok ajtót megnyitott a név: Kossuth, de csak Magyarországon, Európában és Amerikában. Az egykori Jugoszláviában, ahonnan 1993-ban települtem át a családommal, sokszor inkább gúnyolódásra szolgáltatott ürügyet - emlékszik Kossuth Tivadar. - Anyai öregapám fogadást kötött a kocsmában: neki unokája Kossuth Lajos, s persze megnyerte, mert az egyik bátyámat tényleg így hívják. öten vagyunk testvérek. De több olyan szomorú történetet is hallottunk gyerekkorunkban, hogy az őseink menekülni voltak kénytelenek a nevük miatt. Megragadt az emlékezetemben: egyszer olyan gyorsasággal kellett szedni a sátorfáját a Kossuth családnak, hogy a szekérről leesett a még pólyás kisgyerek. Az iskolában nagyon keveset tanultunk a magyar történelemről: mikor a társaim csúfolódását - „Itt Kossuth rádió, Budapest" - meghallotta a szerb tornatanárom, elmagyarázta nekik, micsoda nagyszerű hős forradalmár volt Kos-' suth Lajos! Nem politizál, talán ezért sem jellegzetes témája a történelem Kossuth Tivadar festőművésznek. Az 1848-49-es forradalom, a család történetének kutatása két lánya közül az egyetemi könyvtárban dolgozó Gabriellát foglalkoztatja. Épp ezért március 15., a nemzeti ünnep inkább jellegzetes családi összejövetel náluk. Beszélgetés közben szóba kerül Kossuth és a forradalom, de saját történeteiken keresztül. Például a nyolcvanas években szerbekből álló tévéstáb kísérte Tivadart Amerikába, ahol a Kossuth név hallatán az első ember, aki rácsodálkozott, egy néger férfi volt, aki hosszan áradozott „Kossuth Lajosról, a legnagyobb magyar szabadságharcosról". Március idusa a sajtószabadság ünnepe is. De idén azért is ünnepelheti magát a „szabad sajtó", mert hatvan éve, hogy e névvel illetik Szegeden az egyik alsóvárosi utcát, ahol megfér egymás mellett régi és új, szegedi és gyüttmönt, vagyis békésen élnek egymás mellett az emberek. Akadémia és iskola Az első független magyar kormányban Széchenyi Istváné lett a közlekedési tárca, Eötvös József a közoktatásért felelt. A gróf nevét hallva - Széchenyi Emil tapasztalata szerint - szinte minden magyarnak eszébe jutnak reformkori nagy tettei: a lótenyésztés meghonosítása, a lánchíd építése, a tudományos akadémia megalapítása. A bárónak pedig a kötelező iskolába járás bevezetését és az analfabetizmus eltörlését köszönhetjük. Mindketten mellszobrot kaptak a szegedi panteonban: de a Dóm téren sétálva a báró fiát, a fizika terén elért eredményeiért nevezetes Eötvös Lorándot is gyakran „meglátogatják" - árulja el Eötvös Mónika. A fiatal házaspár úgy érzi: rossz korban élnek, időutazással szive„Minigróf" és „grófkisasszony" a főszereplő a Széchenyi-Eötvös családban FOTÓ: SCHMIDT ANDREA ján állok. Ma sem értek egyet Kossuthtal, aki az ország területi függetlenségét tartotta fontosabbnak. Széchenyi és Kossuth vitája - Széchenyi útját választva kevesebb áldozattal és messzebbre jutott volna az ország. Kossuth ingerelte és lázítotsuth vitáról kialakított álláspontját Széchenyi Emil. A hivatalokban is betűzni kell, ha a nemzeti történelemből ismerős nevüket diktálják: Széchenyi, Eötvös, Kossuth. A szegedi házaspár és Kossuth Tivadar, a Szatymazon élő festőművész tapasztalata megegyezik. • Papp Lászlóné negyven éve járja a Szabad sajtó utcát FOTÓK: MISKOLCZI RÓBERT MUNKATÁBSUNKTÓt „Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtórul a bilincs" írta Petőfi Sándor naplójába az 1848. március 15-én Pesten történtekről, utalva a tizenkét pontra is, melyek közül rögtön az első követelte a sajtószabadságot, a cenzúra eltörlését. - Sose gondolkodtam azon, miért éppen Szabad sajtó ennek az utcának a neve, pedig már negyven éve, hogy mindennap végigmegyek rajta - mondja Papp Lászlóné. - Talán Szeged újságjához kötődik a név? Mi is azóta előfizetői vagyunk a Délmagyarnak, amióta ide költöztünk - árulja el az orvoshoz siető asszony, akinek a lánya és az unokája családja is errefelé lakik, anynyira szeretik ezt a békés környéket. - Kétszáz éves a ház, gyerekkoromban is állt, pedig már a 81. évemet taposom - pihen a botjára támaszkodva Farkas István, aki néhány perce még a lenyesett faágakat kötötte össze. Ennyi idősen is dolgozgat. Állítja: a munka az alsóvárosiak vérében van. ízesen mesélve villant föl képeket: az apja fiákeresként kereste kenyerét, de amikor tehette, ment a felesége után dolgozni, mert az asszonyok a „Matyón túli" földekre „paprikázni" jártak, meg a „hattyasi gyümölcsösbe" kertet művelni. Akkoriban minden háznál tartottak négy-öt tehenet: az állatokat a legelőről behajtották a Vadkerti térre, ahonnan már maguk is hazataláltak. De nem csak földművesek éltek errefelé, hanem vasutasok is. Az utca csatornázott, bazaltköves burkolatú volt, vízért a sarki kútra jártak. Viszont ünnepnapon senki sem dolgozott: március 15-én amíg lehetett, kitűzték a zászlót a házra, pünkösdre szépre-tisztára meszelték a házakat, itt vonultak a búcsúsok, az udvarok egy részét kiadták „duttyának", vagyis rögtönzött utcai kifőzdének, kocsmának. Azt mondja Farkas István: itt nőtt föl, innen választott feleséget, s aztán saját családjával ötven éve lakik ugyanabban a házban - a Szabad sajtó utcában, s amióta az eszét tudja, járatja és olvassa a Délmagyart. - Mintha falun lennénk, de nem az itteniek életvitele, hanem embersége miatt érzem így - dicséri az alsóvárosiakat a Felsővároson is dolgozó fodrász, Szente Anikó. A Szabad sajtó és Földmíves utca sarkán nem oly rég megnyitott szépségszalon egyik vendége, Görög Sándorné nyugtázza a kedvességet, majd hozzáteszi: öt évig élt a Szabad sajtó utcában. Azóta eltelt ugyan negyven év, sok új ház is épült, de valahogy nem változott az utca lakóinak lelkülete. Itt köszönnek egymásnak a szomszédok, az időseket tisztelik a fiatalok, mint ahogy megbecsülik az ünnepeket is. Napsugaras motívum, a deszkaoromzat csipkéje, a kapukon is ismétlődő virágmotívum utal a múltra az egyik újonnan épült Szabad sajtó utcai házon. Mellette és szemben, az épületeken ott a díszes zászlótartó, hogy a nemzet ünnepein, így március 15. napján is ékeskedhessen a nemzeti színű lobogó. E 1 SUTUBÓL LETT. A szegedi Alsóváros egyik ütőerének számító Szabad sajtó utca elnevezése a sutuból származik - írja Péter László Szeged utcaneveiről szóló könyvében. A kezdetben három darabból álló utca egyharmada a Sotu, Sutu elnevezést az egykori gőzmalom helyén álló olajütőtől kapta. Ám a „Sutuval már a Víz előtt sem tudtak mit kezdeni, ezért az előkelőbb Sajtóra finomították" 1879-ben, majd „ezt féreértve, a nyomdai sajtóval azonosítva, nevezték el Szabad sajtó utcának" - 1948-ban, a Bem utcától egészen az alsóvárosi temetőig. • Sokat dolgoztak, de mindig is szépen ünnepeltek az alsóvárosiak - meséli Farkas István