Délmagyarország, 2008. február (98. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-01 / 27. szám

101 Délmadár Péntek, 2008. februári. MARISKA VIZSGÁZIK A kis Mariska nem túl jeles tanuló, különösen hittanból gyenge. Egyik nap éppen hittanórán ülnek, amikor a tanár feltesz neki egy kérdést: - Na, Mariska, meg tudod mondani, ki teremtette a világot? Mariska gondterhelten ül a helyén, emlékei között kutat, de nem nagyon talál, amikor a mögötte levő padban Pistike megszúrja egy tűvel. - Úristen! - ugrik fel Mariska. - Kitűnő - mondja elégedetten a tanár. Kicsit később újabb kérdést tesz fel a kislánynak: - És hogyan hívják a Megváltót, Isten fiát? Pistike ismét beledöfi a tűt. - jézusom! - ugrik fel ismét Mariska. - Helyes a válasz - dicséri meg a tanár. - És azt is meg tudod mondani, mit mondott Éva Ádámnak, amikor megszületett a huszonharmadik gyerekük? Pistike ismét megszúrja. - Ha még egyszer belém döföd azt a micsodát, letépem a mogyoróidat! kiáltja. VICCÖZÖN Tanga Középkorú házaspár napozik a strandon, amikor egy kigyúrt, tangát viselő fickó sétál el előttük. - Akarod, hogy én is ilyet hordjak? kérdi a férj. - Isten őrizz! - mondja a felesége. - Miért? - kérdi sértődötten a férj. Nincs semmi takargatnivalóm! - Hát éppen ez az - mondja a felesége. Idős szatírok: - Mit keres egy ilyen csinos lány egy ilyen helyen... öööö... hol is vagyunk tulajdonképpen? - Igen, 92 éves vagyok, de a testem mint egy 78 évesé. - Helló, nem találkoztam már a nagyapáddal? Mindjárt Indulás előtt a férj türelmetlenül felkiabál az emeletre a feleségének: - Drágám, készen vagy már végre? Mire a feleség dühösen: - Az isten szerelmére, már fél órája mondom, hogy egy perc és kész vagyok! Dadogós Három hajótörött egy szigeten. Éppen a dadogós van örségben: - Ha ha ha jó... - erre a többiek egyből a vízbe vetik magukat, ö folytatja: - Ha jó-jói lá-látom c-cápák kö-köröznek... GPS a köbön: így biztosan odatalál Egy férfi éppen CD-ket pakol ki a szekrényből, amikor csörög a telefon. A férfi tétovázik egy kicsit, majd felveszi: - Halló? - Üdvözlöm, Mr. Birschman, Tiffany vagyok, a házvezetőnő! - mondja egy női hang. - Üdvözlöm, miben segíthetek? - Elnézést, hogy ilyen későn telefonálok, de volt egy kis problémám ma, takarítás közben. - Milyen probléma, Tiffany? - Amikor bevetettem az ágyukat, véletlenül kiesett a pénzes boríték. Nem tudtam, honnan eshetett ki, ezért az ágy rács és a matrac közé tettem, az ágy lábához. Nem baj? - Nem, Tiffany, jó lesz így. Nagyon köszönöm, hogy szólt. - Ó, és még egy: amikor a nappalit porszívóztam, megtaláltam azt a gyémántgyűrűt, amit egy éve vesztettek el. • Megtaláltuk: Szalma Hajek autója - Ez nagyszerű! És hova tette? - Természetesen a felesége ékszeres dobozába, a hálószobájukban található széfbe. - És azt hogy tudta kinyitni? - Tüdja, még a felesége mutatta meg. A kulcsot is visszatettem a komód felső fiókjába, a fehérnemük közé. - Fantasztikus, maga tényleg pótolhatatlan! - Ja, és elraktam a Porsche kulcsát az íróasztala felső fiókjába, tudom, hogy meglepetésnek szánja a feleségének, nem akartam, hogy véletlenül ráakadjon. - Nagyon köszönöm, Tiffany, ön roppant hasznos alkalmazott. - Köszönöm, Mr. Birschman, jó éjszakát! - Jó éjszakát! A férfi leteszi a telefont, majd így szól a szobába belépő, álarcos figurához: - Na, azt hiszem, ennél egyszerűbb betörésünk még sose volt! KÖSZÖNJÜK NEKED, TIFFANY! AZ AUTÓ IS AZ ÉLETÜNK RÉSZE BÁTYI ZOLTÁN Belami népszavazásra készül Arra kérem az urakat, hogy ezt a köteg papirost az ablak melletti asztalokra helyezzék el, ezt a másik bálát meg közvetlenül a pult szomszédságában - irányítgatta a rakodókat Belami a Zsibbadt brigádvezetö nagytermében. Alig telt el öt perc, annyi okmány, nyomtatvány, fénymásolt újságpéldány, internetről letöltött elemzés borította a kisvendéglőt, amennyit látva még egy papírgyűjtő kisiparos is megnyalta volna örömében az összes haszonkulcsát. - Na, állj, állj, itt nem rendezünk be raktárat! - tiltakozott Józsi csapos. Am ekkor Belami arca elkomorult, s kijelentette: az itt felhalmozott értékek mind a Zsibi-közösség népszavazási felkészülését szolgálják. - Amennyiben ezeket most kiszórja az utcára, maga minket megakadályoz abban, hogy állampolgári jogainkat gyakoroljuk. Es akkor én vagy feljelentem a választási bizottságnál, nem is beszélve az Alkotmánybíróságról, vagy úgy orrnyergen csapom egy balhoroggal, hogy egyetlen megmaradt fogát mint pótolhatatlan kincset a köztársasági őrezrednél helyezi letétbe - folyt a szó Belamiból. Közben rendezgette papírjait, s intett a többieknek: csak közelebb, hölgyek, urak, csak közelebb, mert itt most mélyreható felkészülés veszi kezdetét, ha már egyszer a köztársasági elnök kiírta a három igenes (vagy három nemes - ki honnan nézi) népszavazás időpontját március elejére. - Abban, ugyebár egyetértünk, hogy csak úgy, felelőtlenül nem mehetünk el szavazni. Tehát alaposan át kell tanulmányozni minden érvet és ellenérvet, hogy a lehető legjobb döntést hozzuk - nyitotta meg az ülést Belami. - Gondolja, hogy pont mi igazodunk el a vizitdij, a kórházi napidíj meg az egyetemi tandíj bonyolult rendszerében, amikor felkészült politikusok, tudorok és szakemberek tépik egymás haját, olyan véleményeket hangoztatva, hogy abból egyetlen szó nem sok, de annyit se értünk? - kérdezte félénken Cink Enikő. - Az már a tudósok baja. Miért nem mentek el presszós kislánynak vagy autószerelőnek? ök ugyanis, mint az a televíziós reklámokból kiderül, pontosan tudják, mi a helyes válasz - vonta meg a vállát Snájdig Pepi. Majd jól szájba vágta Bika Jenőt. Ugyanis ö azt hangoztatta, hogy a népszavazásnak semmi tétje sincs, míg Snájdig úgy vélte: éppen azért nagy a felelősség, mert a három igennel az egész kormányt meg lehet buktatni. Mivel Plüss Eta, aki két nagyfröccsel birkózva középutas politikát folytatott (Kormány marad, vizitdíj eltűnik! - kiabálta) immáron három frontvonal alakult ki Józsi csapos pultja és Heveny Béci asztala között. Ez utóbbi ugyanis félrevonult, kijelentvén: nem enged beleszólást a véleményébe, neki ugyan se politikus, se presszós lány, de még Belami se mondja meg, hogyan szavazzon, mert ő szuverén egyéniség. - Egyébként meg az a véleményem, hogy teljesen fölösleges milliárdokat pazarolni népszavazásra, amikor úgyis üres az államkassza - mondta Béci, és egyszerre két korsó sört nyelt el, merthogy fel volt hevülve az izgalomtól. - Na, látja: ez az igazi demagógia! - kiabált Belami. - A demokráciára igenis áldozni kell. Azonkívül nehogy azt mondja nekem, hogy az ország fizetési egyensúlya majd éppen ezen a pár milliárdon fog elcsúszni. Ej, de érdekes: az egyéb ügyekben eltékozolt milliárdokat nem sajnálja? Nem gondolja, hogy éppen ilyen szavazások vezethetnének odáig, hogy soha többé fölöslegesen ne költsön az állam, stabilabb legyen a gazdaság, kiegyensúlyozottabb a magyar lélek? - kérdezte Belami, s csak egy lábbal lépett Heveny úr nyakára, mert mégiscsak tudományos vita kellős közepére értek. Sőt mi több, egyre közelebb jutottak a közmegegyezéshez is. Igaz ugyan, hogy Ló Elek a vizitdijat el akarta töröltetni, de a tandíjat nem, Cink Enikő pedig éppen fordítva, miközben Smúz apu szerint a kórházi gyógyulás legyen teljesen ingyenes, de ő más gyerekének a taníttatását nem finanszírozza, vagyis... - Hátrább az agyarakkal, meg a széklábakkal! - igyekezett rendet tenni a káoszban Belami. - Egyelőre még az érveket vizsgáljuk, nem jutottunk el a döntéshozás fázisába. Aki ezt nem fogja fel, az hagyja el a termet! - parancsolgatott Belami. Mint ahogy Józsi csapos is, aki úgy vélte: jobb, ha a vitát most befejezik. - Egyrészt záróra van, másrészt így, hónap végén, semmi esélyt nem látok arra, hogy a vita végén lesz az uraknak elég pénzük kifizetni a kocsmai napidíjat. Vagyis takarodó haza - lökdösődött Józsi, szépen kérvén: mindenki őrizze meg nyugalmát, mert március 9-éig még van idő bőven a mélyreható vitákra. Viszont neki egy fölösleges fillérje sincs arra, hogy űj asztalokkal rendezze be a termet, ahogy az már higgadt politikai viták után a Zsibiben megszokott. Rekordkísérlet: amikor nagyon sok rendőr nagyon kis fedezék mögött is elfér