Délmagyarország, 2008. február (98. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-06 / 31. szám

Szerda, 2008. február 6. Megyei tükör 17 AZ SZBK-NAK150 MILLIÓ FORINT KELLENE A GYÓGYÍTÓ GÉNTERÁPIA BEFEJEZÉSÉHEZ Megfeneklik a kromoszómakutatás? A szegedi genetikusok húsz év óta tartó mesterséges kromoszóma kutatását a legnagyobb gyógyszergyár szerzó'dése, idehaza két állami kitüntetés koronázta. A biológiai központ újabb ígéretes kutatása - a gyógyíthatatlan betegségek génterápiája - úgy tűnik, pénz híján zátonyra fut. DOMBAI TÜNDE A világon elsőként állítottak elő tisztítható, működő emlőskromoszómát a Szegedi Biológiai Központ Genetikai Intézetének kutatói. Az eredmény mögött húsz év fejlesztés áll. E mesterséges kromoszómatechnológiát fehérjegyógyszerek gyártására vette meg tavaly a világ egyik legnagyobb gyógyszergyártója. Például a szklerózis multiplex kezelésére alkalmas szer előállítására lámák lehetőséget. A kutatók hosszadalmas alapkutatását és a fejlesztést - hazai támogatás híján - egy kanadai biotechnológiai vállalat finanszírozta: eddig tizenkét milliárd forintot fektettek a szegedi mesterséges kromoszóma létrehozásába. A mesterséges kromoszómatechnológia kínálta újabb óriási lehetőséget a Hadlaczky Gyula tudományos tanácsadó vezette kutatócsoport igazolta. Három éve kezdték, tavaly év végén fejezték be állatkísérleteiket. Kimutatták, hogy e módszer ma még gyógyíthatatlan betegségek génterápiájában használható. Olyan betegségeknél, ahol ismert az öröklött vagy szerzett rendellenességek kialakulási folyamata. A szegediek úgy javítják a sejtek, szövetek működését, hogy a fehérje hiányzó vagy hibás génjét „gyógyító" génnel pótolják. A hibátlan gént hordozó mesterséges kromoszómát őssejtekbe juttatják, amelyek azután egészséges sejteket, szöveteket hoznak létre. Az emberhez genetikailag hasonló egereken végezték a vizsgálatokat. Az őssejt és a mesterséges kromoszóma kombinációjával elérték, hogy a beteg rágcsálók szervezete egészséges (például m A2 EGEREK FOLTJAI JELZIK: DOLGOZIK BENNÜK A GYÓGYÍTÓ GÉN Fotó: Segesvári Csaba bőr-, szőr-, szív-, máj ) sejtekkel rendelkezzen. A „bajnok" egerek, melyek a testük negyedében hordozták a gyógyító gént, két-háromszor tovább éltek, mint a kezelés nélküli társaik. Az „össejtfutár"-feladat a mesterséges kromoszómatechnológiának csak az egyik iránya lehet a génterápiában. Mert egyedülálló jelentősége lehet az őssejtgyártásban is. Hadlaczky Gyula szerint ez amiatt fontos, mert önmagában az őssejt nem minden esetben használható, de némi genetikai „átprogramozással" már hatékonyan gyógyít. Ez számos olyan súlyos betegségnél is alkalmazható lenne, ahol a ma ismert gyógyító eljárások nem segítenek. A szegedi mesterséges kromoszómával az őssejtes beavatkozás eddig leukémiát okozó mellékhatása is kiküszöbölhető lenne az immunhiányos betegek kezelésében. Pénz híján azonban, úgy tűnik, a szegedi mesterséges kromoszóma sikersztorija zátonyra fut. A kiteljesedéséhez ugyanis még három év kutatómunka és mindössze 150 millió forint hiányzik. Ha viszont a programot sikerülne befejezni, öt-hat év múlva génterápiai kezelések kezdődhetnének a magyarországi klinikai központokban. A cél előtt „Az úszóversenyen a cél eló'tt leengedték a medence vizét" - így jellemezte Hadlaczky Gyula a kutatócsoportja helyzetét, miután a napokban elutasította a pályázatukat a hazai alapkutatások egyetlen állami finanszírozója, az OTKA rövidítésű pénzalap. A kanadai biotechnológiai cég befektetői e kutatásba nem akarnak beszállni. Eddig tőlük 14 milliót kaptak az állattesztekre, a magyarországi gazdasági minisztérium pedig 94 és fél millió forintot adott. Másféle segítség viszont érkezett Kanadából: a mesterséges kromoszómatechnológia magyarországi génterápiás felhasználási jogát januárban megkapta az S2BK. Pénz nélkül marad a dicsőség: Hadlaczky Gyula a működő mesterséges kromoszóma felfedezéséért 2000-ben Széchenyi-díjat, a mesterséges kromoszómarendszer kifejlesztésében játszott szerepéért és a sikeres génterápiás tesztekért tavaly karácsonykor Gábor Dénes-díjat vett át. Grosics ellen is futballozott a vásárhelyi Zsótér István A 73 esztendős vásárhelyi Zsótér István 41 éve, 1967-ben akasztotta szögre a stoplist, de a labdarúgástól a mai napig nem szakadt el. A szabadrúgásgóljairól híres egykori csatár ma a vásárhelyi nyugdíjas lakóparkban él feleségével, de nem elhagyatottan, magányosan: gyermekeik, unokáik szinte mindennap egymásnak adják a kilincset. IMRE PÉTER Az egykori kiváló labdarúgó, Zsótér István és felesége, Hajdú Mária 2003 őszén költözött be a vásárhelyi nyugdíjaslakóparkba. Ezt elsősorban Mária egészségi állapota indokolta, több gerincvelőmütéten esett át, nehezebb lett a mozgása, és a belvárosi, emeleten lévő lakást földszintesre „cserélték". De nem maradtak magukra, két fiuk és négy unokájuk rendszeresen vendégeskedik náluk. - Nem vagyok tősgyökeres vásárhelyi, Kunágotán születtem, majd 9-10 évesen kerültem Mezőhegyesre, ott kezdtem el focizni - kezdte történetét Zsótér István, aki csak névrokona a mindszenti polgármesternek. - Gyerekként meghatározó élmény volt az Újpesti Dózsa vendégszereplése, abban az időben - a második világháború után - tojásért, szalonnáért, húsért, lisztért vállaltak meccseket vidéken; olyan nagy infláció tombolt, hogy az étel számított biztos „valutának". Akkor láttam először focizni Szusza Ferencet, akivel később együtt játszhattam a liláknál. Édesanyját 11 évesen veszítette el. A mezőhegyesi majorságban édesapjával és testvéreivel szinte cselédként dolgozott. A növénytermesztői szakközépiskolából két évet Kiszomboron végzett - ekkor megszűnt a suli -, majd Vásárhelyen fejezte be tanulmányait, ahová 1952-ben került. Zomboron a megyei II. osztályú együttesben játszott, majd Vásárhelyen következett a hasonló szintű Építők és Petőfi. A katonaság után került az Újpesthez, ahol 1957 tavaszától 1958 augusztusáig hat bajnokin szerepelt, 3. és 7. lett a gárdával. - Óriási egyéniségekkel, Várhidivel, Göröccsel, Szuszával játszhattam együtt; Tatabányán Grosics ellen - akkor ott védett - léphettem pályára. A vásárhelyiek közül a Jászberény elleni hazai a legemlékezetesebb, 7-1-re győztünk, négy gólt rúgtam. Miután visszatért Vásárhelyre a MÁV HMTE-ben és a MEDOSZ-ban, NB IH-ban rúgta a bőrt. A sport, a labdarúgás mellett mindig dolgozott: a Sztahanov Tsz-ben volt agronómus gyakornok, a megyei tanács mezőgazdasági osztályán hírszolgálatos munkatárs, éia Csongrád Megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságán is tevékenykedett. A stoplist 1967-ben akasztotta szögre, ebben az évben végzett a debreceni agrártudományi egyetemen. Ezt követően, 1970-től vezető beosztásokat töltött be, 1994-ben a Hód-Mezőgazda Rt.-től ment nyugdíjba. A labdarúgással nem szűnt meg a kapcsolata: - Baráti társasággal rendszeresen fociztam, például a kórház csapatában, és a strandon is volt egy „bandánk". A kilencvenes évek elején pár hónap erejéig a klub vezetőségében is szerepet vállaltam. Hét éve, 2001 óta elsősorban a feleségem mellett a helyem, a betegsége miatt szüksége van rám. De nem feledkeztek meg rólam: a HFC-től mindig kapok bérletet, sajnos, a meccsekre nem tudok elmenni, de a televízióban megnézem az összecsapásokat. A focit nehéz abbahagyni: tavaly augusztus 20-án Mártélyon pihentünk, és játszottam fél órát. Élveztem, de nagyon nagy izomlázam lett utána - kemény volt a pálya talaja... 3 NEKI JÁTSZOTT A ZENEKAR. A labdarúgók a hatvanas években is sztárok voltak. Vásárhelyen is. Zsótér, ha a felségével betért a Fekete Sas kerthelyiségébe, a zenekar rögtön neki játszott, és a postás úgy is megtalálta a levéllel, ha csak a nevét írták a borítékra. A szabadrúgásoknál rendre az ő nevét skandálta a közönség - 25-30 méterről sok gólt szerzett szabadból -, és amikor megnyerték a félidényes bajnokságot az NB lll-ban, az utolsó fordulókban már 4-5 ezer ember szorongott a stadion lelátóin. Népszerűségével sohasem élt vissza, viszont vallja: a csapatsport miatt jó közösségi emberré vált. m AZ EGYKORI CSATÁR MA A VÁSÁRHELYI LAKÓPARKBAN ÉL Fotó: Tésik Attila