Délmagyarország, 2008. február (98. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-23 / 46. szám

101 Szieszta Szombat, 2008. február 23. Családdal és egyedül, reggel és este: aki olvassa, ahhoz szól a Szentírás BIBLIÁT LAPOZVA ÉS HALLGATVA • Ez az év Magyarországon a Bibliáé is A magyar egyházak 2008-at a Biblia évének nyilvánították. Ennek apropóján megkérdeztünk diákot, fiatalt és családos szegedi keresztényt is: miért és hogyan forgatják a Szentírást. Kiderült: akár sokat, akár keveset olvasnak beló'le, az évezredes bölcsesség mindnyájunk életében „működik". ILLYÉS SZABOLCS Elete legfontosabb útmutatójának tartja a Bibliát Szászi Balázs tréner, családterapeuta, a szegedi Remény Háza Családmühely vezetője, aki elárulta: napi rendszerességgel olvassa az évezredes bölcsességeket. Sőt: családját sem fosztja meg az igéktől, feleségével minden nap közösen megbeszélik az aznapi szakaszt, de gyakran gyermekeikkel közösen is beszélgetnek az ó- és újszövetségi idézetekről. - A Biblia számomra Isten útmutatása, és törekszek rá, hogy az biblikus gondolkodásmód átszője az életemet. A Szentírás sorainak olvasása belső nyugalmat ad és ilyenkor érzem: Isten jelenlétében vagyok. Nem mindennapi útmutatásért nyitom ki a könyvet, hiszen úgy gondolom: az igazán biblikus életszemlélet a szentírási gondolatokat nem ragadja ki az összefüggésből, hanem ez az egységes életvezetés alapja - foglalta össze Szászi Balázs, aki hozzátette: számos ismerősének van kötődése a Bibliához, mégis nagyon kevesen olvassák mindennap. Horváth Edének egyenesen a Biblia hozott változást az életébe. A keresztény zenészként dolgozó szegedi fiatalember elmondta: bár másfél évtizeden át vallásosnak mondta magát, néFOTÓ: MISKOLCZI RÓBERT hány évvel ezelőtt egy kurzuson tapasztalta meg, hogy a keresztény kinyilatkoztatás nem csak évezredekkel ezelőtt leírt történetek sorozata, hanem hatékony életvezetési útmutató. - Döbbenetes, de tényleg működik! Reményt ad, ha reménytelennek tűnő helyzetben vagyok, rendre személyes üzeneteket kapok a sorokból, olyan, mintha e-maileznék vagy SMS-eznék Istennel. Nagyon hálás vagyok, hogy megtapasztalhattam az Ige hatékonyságát, hiszen az Ószövetség és az Újszövetség is tényleg képes bevinni az embert az Teremtő jelenlétébe - mondta a fiatalember. Megosztotta lapunkkal: az internet és a digitális technika is sokat segít a szentírási üzenet olvasásában, hiszen VERSENY. Országos bibliaismereti versenyt rendez a gyöngyösi alsóvárosi ferences plébánia az interneten a Biblia évéhez kapcsolódóan. A tizenkét héten keresztül tartó vetélkedőn minden segédeszköz használata megengedett. A verseny célja, hogy a kevésbé ismert bibliai igékre és kifejezésekre is felfigyeljenek az emberek a hetente a www.gyongyos.ofm.hu cím alatt megjelenő feladatsorokon, és rendszeresen olvassák a Szentírást. a kinyilatkoztatás sorait olvasni olyan, mintha levelezne Istennel. - Nagyon fontosnak tartom, hogy ebből a hiteles forrásból ismerkedhettem meg Jézussal, és minél többet olvasom, úgy érzem, annál jobban ismerem őt, hiszem, hogy kétezer évvel ezelőtti életéről ez a legjobb CV. Pont a személyesség miatt is minden nap szeretem olvasni, egy nap egy fejezetet. Esténként a feleségemmel együtt megbeszéljük az aznap olvasott igeszakaszokat is, közösen a Teremtés könyvétől kezdtük, de délelőttönként, egyedül, most a Galata-levelet olvasom újra - summázta Sipos Márk, aki még hozzátette: ha szükséges, bátorítást, megerősítést talál a sorok között. Sajnálatosnak tartja, hogy évfolyamtársai, ismerősei közül nagyon kevesen veszik naponta kézbe a Bibliát, úgy saccolja: korosztályában Új Ország Csaknem tízszeresére nőtt az idén a kereslet a Szentírás iránt. A katolikus Korda Kiadó szegedi könyvesboltjában is kedvezménnyel kínálják a Bibliát. A Szent István Társulat igazgatója, Farkas Olivér elmondta: kelendő a két DVD-t tartalmazó Biblia hangoskönyv is, amely nemzetközileg is egyedülálló kiadvány. A Szent Jeromos Társulat elnöke, Tarjányi Béla azt nyilatkozta, hogy háromszor-négyszer annyi Bibliát adtak el a múlt hónapban, mint máskor. Mindennapi evangéliumként megjelent az Új Ország című kiadvány, amely Márk evangéliumának teljes szövegét dolgozza fel - Varga Zoltán SchP ötlete nyomán egy mai újság szokásos rovatai és témakörei (például közigazgatás, életmód, közélet, sport, rejtvény, állásajánlat) szerint. minden nap e-mailben kap egy-egy rövid részletet egy levelezőlistáról, amit mindig elolvas, de sokszor kikeres részleteket is, ehhez leggyakrabban a Biblia CD-ROM segítségét veszi igénybe. Boldog embernek tartja magát a Szegedi Tudományegyetem biológia szakán végzős Sipos Márk - méghozzá azért, mert rátalált a Szentírásra. Ö is úgy véli: 100-ból ketten-hárman napi Szentírás-olvasók, sokan még egyszer sem nyitották ki ezt a könyvet. Úgy véli: korosztálytól függetlenül mindenkinek érdemes életében legalább egyszer végigolvasni - ám a könnyebb érthetőség kedvéért tanácsos az Újszövetséggel kezdeni, és csak ez után felütni az Ószövetség lapjait. Jelentkezett az unokatestvér KARDOS IMRE AZ OCCSET SZERETTE VOLNA FILMEZNI A Délmagyarország egykori munkatársa, a Földeákon hősi halált halt haditudósító Kardos Imre emlékét idéztük föl egy hete a Sziesztában. Hétfőn reggel már jelentkezett Kardos Imre unokatestvére, a biofizikus főiskolai tanár, Török Attila, aki fölidézte személyes emlékeit is, tízesztendős korából. HORVÁTH DEZSŐ - A földeáki futóárokban voltak éppen, lőtávolon belül az orosz fronttal szemben - mesélte az Ablaka-nyomda egykori vezetője, Kardos Imre katonatársa. - A katonatárs filmfölvevő gépét elkérte egy pillanatra, hogy a fölöttük elhúzó magyar földerítő repülőgépet lefényképezze, öccse repülő volt, hátha ő vezeti a gépet. Hiába intette Ablaka, hogy ki ne emelkedjen a sánc mögül, a feje mégiscsak kilátszott. Közel volt az orosz mesterlövész, fejbe is lőtte - hallottuk a szemtanú elbeszélését mai tolmácsolásban, Kardos Imre unokatestvérétől, Török Attilától. Hogy mit keres a haditudósító az első vonalban, most ne firtassuk. Ha már a filmfölvevő is szerepelt „fegyvertárukban", akkor legföljebb azt lenne érdemes kutatnunk, nem maradt-e valami a fö ldeáki fölvételekből. Azt se firtassuk, miért nem vigyázott jobban. Háborúban úgy vetik a halált, ahogy parasztember vetette nyakába akasztott lepedőből a búzát. Minden lépésre, vagy minden két lépésre. És a haditudósító fejére se szoktak életbiztosítást kötni. Először Vásárhelyre vitték a többi elesettel. Ebből viszont arra következtethetünk, hogy a Makó körül harmonikázó fronton akkor nem sikerült az áttörés. Édesapja ment át azonosítani. Ö is pilóta volt, azért választotta Imre öccse, Miklós is ezt a pályát. Apja intézte a hazaszállítást is, meg a temetést is. A dátumokból ítélve ez se lehetett egyszerű dolog. Ha szeptember 28-án történt az a bizonyos lövés, és október 5-én a temetés, október 11-én pedig már Szegedre ért a front, elképzelhető, mekkora kavarodás voltak már. Mindenesetre katonai pompával temették, zenekar is volt. Díszsortüzre viszont nem emlékszik Török Attila. Édesanyja a gyászolók között odafurakodott a nyitott koporsóhoz, és anyai gondossággal ráigazította a katonazub bony két ujját mindkét keze fejére. Mindig olyan fázós volt a keze! Azt is tudja még Török Attila, hogy fénykép után Dorogi Imre megfestette a haditudósító portréját. Egy darabig a szerkesztőség falán lógott, de nem tudni, hová lett. Alh'tólag szignálta is a képet a festő, tehát azonosítható. Jó lenne, ha valaki nyomára tudna vezetni! Imre szülei elváltak, édesanyját és Miklós fiát a Lechner téri házból Ebesre internálták. Nagy Imre első miniszterelnöksége idején megszüntették a táborokat, de ők nem térhettek vissza Szegedre akkor sem. Debrecenben telepedtek le. Miklós egy közúti karambol áldozata lett 1956-ban. Ö is a szegedi sírboltban nyugszik - zárta a Kardos család történetét Török Attila. A haditudósító Kardos Imre az édesanyjával DARVASI LÁSZLÓ Lajos nem akart Azokban az években vagy inkább abban az évben Szív elég zaklatott életet élt, minden napra ezer dolog jutott, életmentő beszélgetés, estek, menekülések és megmentések, és Szív maga is napra nap elmerült a történések árvizében, és prüszkölve, fuldokolva ért a partra, hogy aztán hamar az örvénybe essen megint. S bár ő is tervezett országértékelö beszédet, mint a volt miniszterelnök vagy az aktuális miniszterelnök, vagy mint Vadász bácsi a Jóság büfében, de mindig halogatta. Vagy amikor szólt volna, egyszerre eléje állt más, és megtartotta ez a nagyobb hangú, erősebb alak az értékelést - többnyire Szív ízlésével és fölfogásával ellentétes módon. Vadász bácsi a rendszerváltás dobostortája és fáklyalángja óta egyetlen szót sem beszélt, hallgatott télen és nyáron, húsvétkor és karácsonykor, de Valentin napján felállt, akkurátusan elnyomta a cigarettáját, igazított viseltes, valaha csíkos, mára kockás nyakkendőjén, s ködös, a távolba néző tekintettel annyit mondott: „Csesszék meg!", majd leült, s hallgatott a következő Valentin-napig. Fura év volt ez, mert nem lehetett sétálni. A sétáló emberekre rádudáltak, ráfüttyögtek, hamar a csatornába, a mocskos árokba sodorták. Aki megállt, nyomban a földre került, és aztán számolgathatta az arcán átrohanó cipötalpakat, tüsarkokat. Sietni kellett, szaladni, futni, loholni, intézkedni, ezt kívánta a közhangulat, ezt kívánta az országot eluraló sötét, kedvetlen mámor. Szív arra gondolt, hogy riportot ír Szeged padjairól, aztán nyugtalanul arra gondolt, ki a csudát is érdekelne ez a téma. Padok, padok. Csak ülsz rajta, és?! Mi az, hogy kiülni langyosságba, beleülni a fényfoltba, és csak így lenni?! Mi az, hogy lehunyod a szemed, és semmi mást nem akarsz, sem reformot, sem tüntetést, sem átalakítást, csak ezt, a szemhéj függönyén keresztül bederengő, langyos februári napfényt, mely egészen a lelkedig oldja masemmit gát, ott lesz belőle sok kis csillogó folt, rebbenés, kalandos árnyjáték?! Kiűzték magukból a színházat az emberek, s kint játszották a tereken. Pedig a legjobb színház mindig bent van! Fura év volt ez, mert mindenütt fúrtak és faragtak, átalakítottak, és a sok mozgás, földhordás és felhőtologatás, kerítésszaggatás és falépítés elbizonytalanította a polgárokat. Ahol tegnap tér volt, ma paravánnal körbekerített gödör ásított. Ahol tegnap gödör tátongott, ott most fémes irodaház csillogott ezer szemével. Ahol tegnap laktál, már nem volt kiírva a neved, és ahová mentél, ott már rég nem ívelt gesztenyefáival a keresett utca, és ház, és élet. Mintha egy csatakos, harmadosztályú kor letűnte után minden most kezdett volna igazán csak alakulni és változni. És nem tudott elmúlni, ami volt. Az emberek elbizonytalanodtak, nem hittek a helyükben, vagyis abban, hogy az a hely, ahol állnak, élnek, ahol éppen tartózkodnak, igazán őket illeti, a javukra válhat, a kedvükre alakulhat, s ha még most nem is, de idővel örömmel és nyugalommal ajándékozza meg őket. Nem, az emberek nem hittek ilyesmi optimista előrejelzésekben és álmokban, ezért tolakodni kezdtek. Ki jogosan sietett volna, ki meg ész nélkül, aki szíve szerint lemaradt volna, nyomban előre sodorták, aki kért, az nem feltétlenül kapott, aki kapott, nem azt akarta, mást akart, aki adott, verte a fejét, hogy rossz helyre adta. Az emberek tolakodtak, és tolakodott a szó, a mondat, tolakodott a becsület, a jóság, és a rossz. Tolakodott a hitványság is, és tolakodott a sunyiság, a részvétlenség, a gőg, a számító cinizmus. Tolakodni kezdtek a nők, a férfiak pedig tovább tolakodtak, előtolakodtak a kisfasiszták, akik régen vörös képpel köptek a harangszó hallatán, most egymással lökdösődtek az áldozói sorban S ebben a generális tolakodásban, mint az ingyen osztásnál, némelyiknek több jutott, mint amennyit elbírt, másnak meg anynyi sem, amennyire feltétlen szüksége lett volna. Szív is naponta többször kapott lökést, taszítást, billentést, és persze gyakran ő sem maradt ki a hétköznapi adok-kapokból. Gyakran eszébe jutott, hogy Arany János bácsi még félre tudott állni. De ez régen volt. Manapság nem volt hová félreállni. Háborúban, bombázásnál maradnak épen utcák, házak, otthonok. Am az árvíz mindent pusztít. Ilyesmi dolgokon mélázott Szív egy lehűlő csütörtök délelőtt, amikor megszólalt a telefon. Szív megdermedt. Illetve nem, dehogy is, ez csak afféle dramaturgiai fordulat lett volna, mert nem félt ő már a telefonjától, nem félt attól a sok akarástól, mely a kagylóból, a postaládából, a hírekből zuhogott rá, és vért akart a véréből, lélegzetet a lélegzetéből. Fásultan emelte hát a kagylót. Lajos volt az, a színész. Szív egyik darabjában börtönört játszott, aki verseket írt titokban. Hát beszélgetni kezdtek a színházról, Lajos dolgairól és életéről, Szív dolgairól és életéről, Szegedről, a sok mozgásról, a tolakodásról, közös barátokról, talán arról is, hogy Szív a padokról akar írni. Nem ismerték jól egymást, de azért beszélgettek. És nem diskuráltak negyedóránál többet. Kint, a világban talán továbbhűlt a levegő, lesz majd népszavazás is, de biztosan tartott a tolakodás. Lajos elköszönt, és Szív zavartan tette le a kagylót. Percekig gondolkodott, miért érez úgy, mintha valami ajándékot kapott volna. Bámulta a kagylót, felemelte, belehallgatott a zúgásba. Aztán rájött! Szív elmosolyodott, hiszen Lajos, a színész, aki verseket író börtönőrt játszott az ő darabjában nem akart, kért tőle semmit. Lajos csak egy kicsit beszélgetni akart.