Délmagyarország, 2008. január (98. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-18 / 15. szám

101 Délmadár Péntek, 2008.január18. ÜGYINTÉZŐK IGAZGYÖNGYE - Jó napot kívánok. Okiratügyben jöttem. - Hogyne. Foglaljon helyet. Tehát kérnék személyi igazolványt, jogosítványt, születési anyakönyvi kivonatot, útlevelet, egy 25 és egy 15 ezer forintos illetékbélyeget, 3 óránál nem régebbi AIDS-tesztet, veszettség és szopornyica elleni oltási bizonyítványt, valamint a különleges okiratkérő űrlapot kitöltve két példányban. Ez utóbbit úgy szerezheti be, hogy elrepül Kuala Lumpurba, aztán a Svongana utca hét alatt... - Tessék. - Tessék? Mi az, hogy tessék? - Tessék, itt van. Fogja. Ki is van töltve. Malájul és magyarul. - És kínaiul? - Természetesen. - Nem felejtette el kézi technikával rákopírozni az ujjlenyomatát? - Dehogyis. Ott van mind a húsz. A lábujjakat külön bejelöltem, hogy ne legyen gond megkülönböztetni. - Szükség volna továbbá 6x9-es és 9x6-os fényképekre, melyek nyomon követik az ön egyedfejlődését csecsemőkorától napjainkig legalább félévenként. - Milyet parancsol? Színeset? Fekete-fehéret? - Vegyeset. És persze háromdimenzióst. - É'voilá! - Most megfogtam. Ez hamisítvány. Mikor maga csecsemő volt, még nem is létezett háromdimenziós fotótechnika. Ez egy annyira új eljárás, hogy még most sincs. - De én számítottam rá, hogy kérni fogja, úgyhogy gyorsan kidolgoztam a módszert két szoptatás közt az újszülött osztályon egy lázlap hátára. Úgyhogy ezek a világ egyetlen eredeti 3D-s fotói. Parancsoljon. - Ez nem igaz. Létezik egyáltalán olyan papír, ami nincs magánál? - ...hát... Az eredeti családi bárói oklevelünk elvitték a tatárok még 1242 végén. Rögtön be is adtuk a pótlási kérelmet, de még nem értesítettek. Nagy baj? - Jaj, de sajnálom. Hát pont ez a papír nélkülözhetetlen lenne. - Csak vicceltem. Itt van. - A francba. A francba!!! Hogy lehet, hogy bármit kérek, mindent előad? Egy mobil irattárral közlekedik netán? - 42 éve készülök erre a pillanatra. Bejövök... Leülök... És nem lehet zavarba hozni, akármit kér. Győztem. Kérem azt az olvasójegy-igénylő űrlapot. - ...Dehát...izé...elfogyott... - Na ne vicceljen. Ott van az a kétméteres stóc a bal kisujjától három centire, a tetején egy lap, sorszáma No. 0000001. Miért nem akarja ideadni? - Fogadtam a kollégámmal egy fagyiba, hogy nyugdíjig senkinek ki nem adok egy okmányt sem, akárhogy ügyeskedik is az illető. Még három nap van hátra. Van magának szíve? - Hogyne. Még papírom is van róla. - A, nem kell. Itt az olvasójegyigénylő lapja. Gratulálok. - Hurrá, és most mi a teendő? - Ha kitöltötte, kopogjon be azon az ajtón. A kollégám, aki megesküdött a gyermekei életére, hogy még magának az Atyaúristennek sem fog kiadni olvasójegyet, majd tájékoztatja. JANUARI VICCÖZÖN Konkurencia A kakas összehívja a tyúkokat. Kicsomagolja a díszdobozt, és kivesz belőle egy strucctojást. - Higgyétek el, nem akarlak kritizálni benneteket, de nem árt, ha látjátok, mire képes a külföldi konkurencia! Előrelátó Pistike anyjának ikrei születnek. Az apa megkéri Pistikét, szaladjon be az iskolába, hogy ezen a héten nem fog iskolába menni. Mikor Pistike hazaér, kérdi az apja, hogy minden rendben volt-e. - Igen, apa, a tanár úr pedig gratulált a picihez. - De hát nem mondtad neki, hogy ikrek születtek? - Nem, a másikat a következő hétre tartogattam. Próba Az egyik kisfiú új kutyát kap. Elviszi sétálni,"s útközben találkozik a barátjával. - Jaj, de aranyos kutyád van! - kiált fel a barátja. - Simogasd meg! - Nem harap? - Én is ezt szeretném megtudni! Beszélni nehéz Az öreg Pista bácsi átmegy a szomszédokhoz látogatóba. Bekiabál a kertkapun, mire megjelenik egy hatalmas házőrző komondor, és megszólal: - Nincs itthon a gazdám! Az öreg úgy megijed, hogy elájul. Amikor a kutya nyelvcsapásaitól magához tér, azt mondja: - Te, hát ugatni nem tudsz? Mire a kutya: - Tüdők én, csak nem akartam magát megijeszteni. Pénztelenség A rendőr morfondírozik: - Nem értem! Én keresek százezret, az asszony nyolcvanat, havi tízezer összejön a piásüvegekböl is, még sincs soha pénzünk! Matektanár A fényképészetbe betér egy matektanár: - Szeretnék erről a filmről képeket csináltatni. - 9x13? -117. Miért? SZESZSZÓTÁR Javasoljuk, hogy nyomtasd ki, és tartsd mindig magadnál! Így az alkohol nyelvéről magyarra tudod fordítani az anyanyelvét csak törve beszélő, Alkohóliába szakadt hazánkfia beszédét. Íme olvasónk levele, de a kényesebb szavakat *-al kitakartuk. - Méezsör. - Még egy sört. - Szeretnék még egy (utolsó) sört kérni. - N'düzed. - Van tüzed? - Kérem, adjon tüzet, legyen szíves. - Gyogizsdzsaj. - Jó kis csaj (vagy)! Nagyon vonzónak találom önt, kisasszony. - Möfaszan. - Mi a f**z van? - Bocsánat, nem értettem, amit mondott. - Huubaze. - Hú, b***d meg! - Sajnos úgy érzem, hogy rövidesen roszszul leszek. - Jjjjjaaaa. - Jaj! Meglehetősen fáradtnak érzem magam, talán jobb lenne, ha valaki segítene hazamennem. - Pisaba. - A p***ába. - Megígérem, hogy többé nem fogok ennyi alkoholt fogyasztani. - Amásziki. - Adj már egy cigit! - Legyen szíves, engem is kínáljon meg a cigarettájából! - Fiszk. - Fizetek. - Főúr, kérem a számlámat, legyen szíves! IvpI •l 11 W^m i: BÁTYI ZOLTÁN Belami politikai felelőssége Ez nem volt egy átgondolt lépés - nyugtázta Snájdig Pepi mozdulatát lózsi csapos a Zsibbadt brigádvezetőről elkeresztelt kocsmaipari műintézmény nagytermében. E megjegyzés, no meg még néhány káromkodás azt követően röppent, hogy Snájdig egy hirtelen mozdulattal, merő véletlenségből felborított két asztalt, lesodort uszkve tizenkét korsó sört, nyolc féldeci tömény szeszes italt, néhány csikkel telt hamutartót. A mozdulatsor végeredményeképp - mivel összetört Plüss Eta mobiltelefonja is - a gyors felmérés mintegy húszezer forintnyi kárt mutatott ki. - Igaza van, vállalom a politikai felelősséget - tárta szét minden kezét Pepi, s lépéseiről arra lehetett következtetni, hogy pár pillanaton belül elhagyja a kocsmát. - Mit vállal? - hökkent meg Józsi csapos. - Itt pontosan meghatározható károk keletkeztek, s legalább ennyire pontosan felmérhető károkat okozok én is a maga fején, ha nem Fizeti ki az utolsó fillérig ezt a pusztítást - jajongott a csapos, s a konszenzuskeresés jegyében elkezdte szorongatni Snájdig nyakát. - Maga csak ne önbiráskodjon, mert jól eltöröm az orrát - védekezett udvariasan Pepi. Majd kifejtette: momentán nem a kártérítés, hanem a politikai felelősségvállalás van napirendben a modern Ma gyarország építése közben, így aztán Józsi belebotolhat arccal egy asztalnak sarkába, ha nem hajlandó megérteni új időknek új dalait. - Mivel látom, hogy annyi esze sincs, mint egy üvegben felejtett kovászos uborkának, elmondom: magánál sokkal műveltebb urak, a politika elit tagjai is pontosan tudják: ez az egyetlen kivezető út, ha elrontanak valamit - magyarázta Snájdig. - Mert itt van például a kormányzati negyed ügye, aminek építését le, pardon: megállították. Elköltöttek az előkészületekre vagy két talicska pénzt, telket vásároltak milliárdokért, tervpályázatot hirdettek, kommunikáltak, meg tudja a fene, mit össze nem hordtak, és lám: nem lesz belőle semmi. A tévében meg azt hallom: a kormányzat vállalja a kudarcért (ami persze nem is kudarc, naná!) a politikai felelősséget. No, így kell ezt csinálni - düllesztette a mellét Snájdig. - Szóval azt mondja, hogy egy árva buznyákot sem kell saját zsebből kifizetnie annak, aki az egész kormányzati negyed ügyében fenekére vert a milliárdoknak? - kérdezte döbbenten Ló Élek. - Miért kéne? Ebben az országban mindig csak a kisembereknek kell viselni a következményeket, vagy erre még nem jöttek rá? Ha egy pénztáros véletlenül nem ad számlát a vásárlónak, úgy rávernek egy ötvenezer forintos büntetést, hogy még a szeme is csörög, mert hogy kárt okozott a nemzetgazdaságnak. Ha mindez milliárdos tételben történik, az már nem kár, hanem projekt, vagyis egészen más a leányzó fekvése - magyarázta Bika Jenő. - Jaj, ne legyen már üyen demagóg - háborodott fel Belami. - Egy ország működését nem lehet olyan pontosan megtervezni, hogy egyetlen hiba se forduljon elő. A kormányzati negyed kezdetben jó ötletnek tűnt a kormány szerint, ám idővel rájöttek, mégsem az. De még időben korrigálták a lépésüket, így végül nem vertek el rá 150 milliárdot, vagy ki tudja mennyit, csupán néhány milliárdocskát. Tehát úgy is fel lehet fogni az ügyletet, hogy megtakarítottak szépeket álmodó vezetőink több mint száznegyven milliárdot. Belami okfejtését hallgatva a Zsibiben mély csönd állt be. Majd nagy hirtelen támadt olyan kiabálás, ami a decibel világbajnoksá gon minimum két aranyérmet hozott volna a Zsibi SE versenyzőinek. - Maga teljesen agyamentnek néz minket, Belamikám? - érdeklődött Cink Enikő. - Adva van egy negyed, amiből nem lett semmi, viszont elvertek rá egy halom pénzt. Az adófizetők zsebéből, amibe beleértendő az én likas zsebem is. Akkor hadd követeljem a rám eső pénz visszafizetését lelkiismeret-furdalás nélkül. Meg egyébként is: mi a francot jelent ez a politikai felelősség? - Ja, kérem, az bonyolult dolog - hümmögött Belami. - Hogy mást ne mondjak: ennek eredményeként a politikai vezetők például elveszíthetik a választók bizalmát, oszt nekik aztán annyi. - Hát ez remek! Mondja, nem tudná elintézni, hogy ha rajtakapnak egy kis mulasztásos törvénysértésen a bétém üzemeltetése közben, én is megússzam politikai felelősséggel? Még azt is vállalom ezért, hogy soha nem lehet belőlem képviselő, netán alállamtitkár-helyettes - kínált jó üzletet Minek Dönci, de senki nem figyelt rá. Belami szörnyülködött ennyi butaság láttán, Józsi csapos meg éppen Snájdigot ütlegelte, közölvén: összetört poharakra, nem is beszélve megcsorbított hamutartókról, nem tér ki a politikai felelősség intézménye.