Délmagyarország, 2008. január (98. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-14 / 11. szám

Hétfő, 2008. január 14. A Dél Sportjai 13 Fotó: Miskolczi Róbert A JELENTŐS ÁRKÜLÖNBSÉG MIATT ÉRDEMES A SZOMSZÉDBAN TANKOLNI. BENZINKÚT ŐSCSANÁDON Benzin: ötven forint a különbség literenként Tankonként háromezer forintot is spórolhat az, aki a kiszombori határ túlfelén tankol. A különbözet néhány kilométeren belül is közel ötven forint literenként - ám úgy tűnik, kevesen tudnak erről, ugyanis Őscsanádnál alig akad magyarországi tankoló. A Vajdaságban a dízel ennél is olcsóbb. MUNKATÁRSUNKTÓL Várakozás és egyetlen iratellenőrzés Szegedtől huszonöt, Makó belvárosától számítva tíz percen belül megérkezhetünk a romániai Öscsanád benzinkútjáig. A határvonaltól alig egy kilométerre telepített töltőállomáson barátságos üzemanyagárak fogadják a tankolni vágyókat - gyors számolás, és az eredmény megdöbbentő: van olyan közeli magyar kút, amihez viszonyítva literenként ötven forint is lehet a differencia. Még döbbenetesebb azonban, hogy a kút napközben, „csúcsidőben" is szinte kong az ürességtől. Magyar rendszám sehol sem látható, csupán egy-egy Havasalföldről érkező, feltehetően Németországba vagy a mediterránemuba igyekvő família áll meg tankolni. Egyiküktől megtudtuk: még Romániában teletöltik a tankot, és ha lehet, Magyarországon üzemanyagért nem állnak meg. Persze van, amiért érdemes egy félórás pihenőt tartani, már rögtön a határ magyar felén - olcsóbbak a mosószerek, húsfélék, több más élelmiszer - de a benzin nem sorolható ide. Szenti Szabolcs, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője lapunk kérdésére elárulta: sem a kiszombori, sem a nagylaki határátkelőnél nem tapasztalható forgalomnövekedés. Természetesen ez a magyar járművekre is igaz, ez is megerősíti, hogy az utóbbi hónapok, évek tapasztalatának megfelelően gyakorlatilag megszűnt a korábban virágzó üzemanyag-turizmus. - Nem tudtam róla, hogy pár kilométerre ennyivel olcsóbb a dízel, így azonban fontolóra veszem, hogy legközelebb utazok negyedórát azért a néhány ezer forintért - fogalmazott az egyik makói benzinkúton tankoló Oláh Ferenc. Elmondta: évekkel ezelőtt volt, hogy Nagylaknál átlépte a határt egy teli tankért, de az utóbbi években néhány forintosra csökkent a magyar és a román oldalon kínált árak különbsége. A határ mentén kínált benzin 3,55, a dízel pedig 3,6 (új) lejbe kerül, egy lejt pedig pénteken, középárfolyamon 70 forintért vásárolhatott bárki. Rövid számítást követően kiderül: a 95-ös benzin 248, a dízelolaj pedig 252 forintért tankolható. Kiszombornál, az átkelőhöz legközelebb eső kútnál tegnap (kerekítve) 290 forintba került a benzin és 296-ba a dízel. Makón sem lényegesen jobb a helyzet: a legolcsóbb tegnap a város diszkontkútja volt, itt a benzinért 285, a dízel literjéért pedig 293 forintot kértek, a többi állomáson ettől 1-2 forinttal került többe a tankolás. Még szembeötlöbb a különbség, ha megyei adatokat nézünk: a legdrágább dízelolajat tegnap Szentesen és Csongrádon mérték - literenként (kerekítve) 302 forintba került egy liter, itt a különbség már ötven forint a román olaj javára, bár kérdés, hogy ötven-hatvan kilométert megéri-e utazni egy teli tankért. Hasonló differencia tapasztalható a legdrágább, rúzsai és az őscsanádi benzin között. A megyénkkel szomszédos szerbiai töltőállomásokon, bár a benzin némileg drágább (közel 30 forinttal), mint a román kutaknál, a dízel még ennél is olcsóbb, literje alig több, mint 234 forintba kerül (78,1 dinár). Am üzemanyag-turizmusról Röszkénél sem beszélhetünk. H Üzemanyagárak nálunk - és a szomszédban ÜZEMANYAG TÍPUSA MAGYARORSZÁG (KISZOMBOR) 290 FT 296 FT ROMÁNIA (ÖSCSANÁD) 298 FT (3,55 LEI) 252 FT (3,60 LEI) SZERBIA 275 FT (91,50 DIN) 239 FT (78,10 DIN) FORRÁS: OM-GYŰITfS OM-GRAFIKA BÁTYI Z01TÁN Naftahajsza Néhány napon belül újfent magyar rendszámos autók töltik meg a romániai, a szerbiai kutakat. Ki emlékszik már Fa szappanra cserélt sajtokra? És ki állja meg mosolygás nélkül, ha eszébe jut, hogyan csiripeltek a Jugóból hozott kvarcórák a faros Ikaruszban, miközben összekoccant a szatyor alján a Cezar vinyak a Napoleonnal. Ősrégi csempésztörténetek ezek, lejárt lemez, még a rendszerváltozás előtt kikopott az életünkből. De az a fergeteges naftahajsza, ami a kilencvenes években, no meg új évezredünk első esztendeiben éltette a csempészipart ebben a régióban, már sokkal könnyebben felidézhető. Az üzemanyag valóban égő arannyá lett a déli végeken. Újabbnál újabb kutak épültek, amikor az ENSZ Nehany napon embargó idején indult a jelentős nye9 m belül Újfent reséget hozó naftahajsza a Vajdaságba. Aztán egyszer csak hopp, fordult a világ, s mi, magyarok döbbentünk rá: milyen szép haszonnal kecsegtet, ha kint tankolunk. Az elmúlt években úgy tűnt, ez a benzinjátszma is bedőlt. Kiegyenlítődtek az árak, befellegzett a benzinturizmusnak - adtuk hírül, az adókkal agyonterhelt benzin hasznát nem az öntevékenyen szerveződött naftabandák fölözték le, hanem az állam. Nincs ez másként ma sem. Egyelőre. Csakhogy a magyar nem csupán leleményes, szemet se csak dísznek hord a fején. Gyorsan észreveszi az ártáblákat. És még az is fejszámoló művészeket meghazudtoló gyorsasággal számítja ki a várható hasznot a külhoni benzinkútnál bámészkodva, aki annak idején már a kétszer kettőnél megbukott a szorzótáblából. Látva a határon túli benzin- és gázolajárakat, nem nehéz kikövetkeztetni - a csempészhagyományokkal büszkélkedhető hármashatár környékén most éppen a fehér asztal melletti nagy matekolás zajlik. Ahhoz sem kell különösebb jóstudomány, hogy kimondjuk: amennyiben nem csökkennek radikálisan az árak Magyarországon, néhány napon belül újfent magyar rendszámos autók töltik meg a romániai, a szerbiai kutakat. Ahol aztán romániai és szerbiai üzemanyaggal töltik meg a magyar autókat. Mondhatnánk, kisstílű játszadozás ez, néhány száz, maximum néhány ezer forintos hasznot remélhet a benzinturista. Am közel sem biztos, hogy egy kamionos vagy akár csak teherautó-tulajdonos esetében ily csekélyke lenne a nyereség. Meg aztán a határ menti polgár, miközben nagyon várja, hogy ugorjon végre a pannon puma, még ezért a kis megtakarításért is benzinkirándulásokat szervez, mert élni akar. Jobban, de legalábbis nem rosszabbul, mint tavaly. Arra pedig éppenséggel nincs ideje, hogy azt lesse: a kedvezőbb makrogazdasági mutatók (mert effélét jósolnak) mikor töltik meg több forinttal az ezerszer - így például az üzemanyagra terhelt adóval - megsanyargatott pénztárcáját. RAIFFEISEN A BEFUTÓ Jó pénzért kiszállt az állam az M5-ösből A Raiffeisen PPP Infrastruktur Beteiligungs GmbH nyerte az Állami Autópálya Kezelő Zrt. (ÁAK) által az Alföld Koncessziós Autópálya Zrt. (AKA) közel 39,5 százalékos részvénycsomagjára és a fennmaradó 60,5 százalék vételi opciójára kiírt pályázatot: 28,7 milliárd forintot fizetett. MUNKATÁRSUNKTÓL Az AAK szombati közleménye szerint a Raiffeisen vásárolhatja meg az AKA 39,5 százalékát, amely eddig az Állami Autópálya Kezelő birtokában volt. A Raiffeisen PPP IB GmbH és az AAK között január 7-én aláírt szerződés értelmében a részvénycsomag és a fennmaradó 60,5 százalékra vonatkozó opciós vételi jog mintegy 28,7 milliárd forint (mintegy 113 millió euró) értékben cserél gazdát. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium tavaly júniusban rendelte el a pályázat kiírását az AKA-részesedés értékesítésére. Két érvényes ajánlat érkezett, köztük a későbbi nyertes Raiffeisen PPP IB GmbH pályázata. A tárca azt várta a tranzakciótól, hogy az autópálya-územeltető piac többszereplőssé váljon, a verseny pedig jobb szolgáltatást hozzon a sztrádákat használók számára. Mint emlékezetes, az állami autópálya-kezelö és az AKA külföldi tulajdonosai, a Strabag és a francia Bouygues 2004. március 9-én adásvételi szerződést írtak alá: az állami cég 83 millió euróért 40 százalékos tulajdonrészt szerzett az AKA Rt.-ben. A megállapodás-csomag része volt az MS-ös autópálya továbbépítése Kiskunfélegyházától Szegedig, továbbá az, hogy a magyar államnak az M5-ös autópálya új szakaszának* megépítése után 2009-ig vételi opciós joga van az AKA fennmaradó 60 százalékos részvénycsomagjának megvásárlására. MOST AZ ŐSTERMELŐK ROHAMOZZÁK AZ APEH-ET: VOLT, AKI SIETETT, MÉGIS PÓRUL JÁRT Még mindig adószámokért állnak sorba Az őstermelők adószámért rohamozták meg az APEH ügyfélszolgálatait, holnap jár le ugyanis a határidő. Az algyői Tóth Ferenc viszont hiába kezdte el időben az ügyintézést, mégis pórul járt: adószám híján nem tudta eladni a malacait. FEKETE KLÁRA Januártól adóköteles tevékenység csak adószámmal végezhető, vagyis minden olyan őstermelőnek, aki értékesítéssel foglalkozik, adószámot kell kérnie. Az eredeti január elsejei dátumot az idő rövidsége miatt még decemberben január 15-ére módosították. Am az algyői Tóth Ferenc még így is bajba került: hiába igényelte már december 18-án, levélben az adószámát, még mindig nem kapta meg, és emiatt nem tudja eladni a malacait. A férfi elmondta, jelentős kár érte: már több mint egy hete megszabadulhatott volna nyolc malacától, de nem tehette, mivel a felvásárlónak szüksége van az ő adószámára. Most muszáj tovább tartania a disznókat, és etetni velük a drága takarmányt. Tóth Ferenc ismer olyan sertéstartót, aki ugyanazon a napon adta be az igénylését, mégis hamarabb kapott számot. Megkérdeztük Tamásné Czinege Csillát, az adóhatóság regionális igazgatóját, mi az oka a késlekedésnek. Az igazgatónő szerint a hivatal ütemeeladással foglalkozó őstermelőket. Aki személyesen ment be a január 10-e óta meghosszabbított nyitva tartással dolgozó ügyfélszolgálatra és azt mondta, hogy értékesítéssel foglalkozik, soron kívül szólították. Tehát egy sorban állással hozzá lehetett jutni az adószámhoz. 37 ezer őstermelő Csongrád megyében lavaly 37 ezer őstermelő újította meg igazolványéi - mondta Kocsis László, a megyei mezőgazdasági szakigazgatási hivatal fó'falugazdásza. Közülük azonban csak 16 ezren foglalkoznak értékesítéssel is - közölte az APEH, ennyien kértek ugyanis az elmúlt hetekben adószámot. sen dolgozza fel a beérkezett kérelmeket, ezért nincs rá magyarázat, hol akadhatott el a termelő kérelme. Hozzáfűzte, hogy igyekeztek segíteni az Az APEH-nél az utolsó rohamokra készülnek: ma este 6-ig, holnap délután 4 óráig szolgálják ki az őstermelőket. II AZ ŐSTERMELŐK A PIAC HELYETT MA AZ APEH-HEZ MENNEK Fotó: Segesvári Csaba